Vannak bizonyos dolgok, amiktől egyszerűen megőrülök, ha szent és csodás gyermekünk megteszi. Hiába tiltom, hogy ezt, vagy azt ne tegye meg, a hatalmas tágra nyílt szemeivel és bűnbánó arcával, úgy tesz, mint aki nem is a rosszaságra készült, csupán csak én látom rosszul a dolgokat.
Azonban nekem a még ki nem nőtt hajam is már előre megőszült azoktól a dolgoktól, amiket törpilla eddig elkövetett:

kép:pixabay

• A kutya táljában található étel alapos vizsgálata, majd annak bevételének megpróbálása, hogy a mama ne vegye észre, de ha mégis kiszúrja, akkor terelés indul.
• A földön lévő ételt felvenni és rekord sebességgel megpróbálni lenyelni.
• A konyhapultról levarázsolni a papa forró kávéját, mert olyan vicces a pohár amiben van. 
• Vendégségben a mama pólóját lehúzni, hogy más is lásson csodát.
• A játszótéren rámordulni egy nagyobb fiúra, hogy adja már végre oda neki kölcsönbe a saját motorját.
• Végig ordítani teli villamoson egy teljes megállót, és úgy hadakozni közbe, hogy az egyik cipő erre a másik arra landoljon.
• Fürdés előtt (már csupaszon) elfutni a mama elől, majd bebújni a ruhaszárító alá és odapisilni.
• A kád szélére felmászni vizes lábbal.
• A szappanból kiharapni egy jókora darabot és megpróbálni megenni.
• A wc-be beledobni valamit, majd kihalászni onnan.
• Pelenkázás alatt beletapicskolni a kakiba és azt megvizsgálni 2 centiről - na ettől teljesen kész vagyok.
• A led tv képernyőjét nyalogatni, majd a rá került nyálat szétkenni.
• Kb. ugyanez pepitában, amikor segít ablakot takarítani és megnyalja a tenyerét, hogy elég "vizes legyen" a munkához.
• Hátravetődés az ágyon, miközben az ágy szélén ülve vigyorog és mérges lesz, ha idő előtt elkapom.
• A mama magassarkú cipőjébe belebújni és végig kaffogni benne a lakásban hajnalok hajnalán - na jó, ezt én is csináltam gyerekként, nem is értem, hogy mit vártam.

kép:pixabay

Mielőtt anyukává válik egy nő, számtalan dologgal foglalkozik. Többnyire még dolgozunk a várandóság alatt is, aztán megpróbálunk felkészülni az anyaságra - naívan azt gondoljuk, hogy ez sikerül is - a baba érkezésére - ergó megveszünk mindent, ami felesleges és abból is kettőt, hátha elhasználódik idő előtt - valamint az előttünk álló időszakra.

Mondhatni mindenki túléli a kezdeti időszakot, ki így - ki úgy, de átvészeljük, azonban, amikor már belerázódott az egész család az újdonsült családtag ellátásába, és rutinszerűvé kezd válni a mindennapos ellátás, akkor szokott elérkezni az idő, hogy az anyuka felteszi magának a kérdést, hogy "akkor most hogyan legyen tovább".

Egyértelmű, hogy mindenki imádja a családját és az azzal járó - olykor kiborító - hétköznapi teendőket, de sokan kérdezik ilyenkor önmaguktól, hogy jó,  " na de hová tűnt el az a lány, aki egykor voltam", mielőtt felborult volna az életünk fenekestül, mit is terveztem ÉN, mi volt az ÉN elképzelésem, hogy merre vegyem az irányt. Hiszen mindenkinek voltak tervei a baba megszületése előtt is, csak azok ilyenkorra már teljesen a háttérbe szorulnak és kevésbé válnak fontossá.

Sokunk ilyenkor új területet fedez fel, nyelveket tanulunk, mindenféle háziasszonyképzőt végezünk el - ezzel is bizonyítva önmagunkban és önmagunknak az erős és megingathatatlan női szerepet - , egy új tanfolyam, esetleg iskola elkezdése, munkahely váltása, sőt esetleg egy teljes újratervezés is előtérbe kerülhet, amikor egy régi és talán elfeledett álmunkat próbáljuk megvalósítani. Hiszen, most van az ember lányának "ideje" - na az az év vicce, hogy sok a szabadidőnk - önmagára, amíg otthon van a gyerkőccel, mert utána beindul a valós élet - ahogy én nevezem. Amikor már megkezdődik a rohanás a bölibe/oviba/suliba, hogy ne az én gyerekem legyen az utolsó, akit elhoznak onnan; én ugyanis innentől számítom az igazán nehéz és valós anyai életemet.

Mindenesetre, néha nem árt emlékeztetni önmagunkat, hogy anno milyen álmaink, vágyaink voltak és azok mennyire valósak és miként illeszthetők be jelenlegi életünkbe. Ha úgy látjuk, hogy sajnos nem passzolnak bele bármi ok folytán, akkor sem történik semmi, hiszen csupán csak újra kell színeznünk a saját életünket és szükség esetén át kell konvertálnunk azokat a jelenlegi családi életünkhöz.

Edina

A sok rohanás közepette, (még ha nem is vallják be egyesek) néha igenis jólesik, amikor valaki felment bennünket akár néhány percre, ezeket "én perceknek" hívom. Amikor "eltudom magam engedni" és azt teszek, amit csak akarok hosszú percekig.

kép:pixabay

• Reggel korábban kelek (véletlenül - ergó hajnalban) még a férjemnél is és van időm gyönyörködni a felkelő napban, aminek a látványa feltölt. 
• A titokban elfogyasztott csoki/süti, aminek az íze, még mindig visszarepít a boldog és önfeledt gyerekkorba (igaz ezt leginkább csak "én másodperceknek" lehetne nevezni).
• A kádban elmerülök a habokban, becsukom a szemem, miközben nem gondolok semmire, csak lebegek a vízben és ha elég bátor vagyok, akkor még a víz alá is lebukok.
• A strandon, amikor apa, azt mondja, hogy menjek el egy kicsit a másik medencébe, addig ő figyel az örökmozgóra. Beugrok a medencébe, majd csukott szemmel élvezem a napsütést, a zajokat, sőt még a rám fröccsenő vizet is.
• Törpilla egyedül leül játszani - mert nem igényli folyamatosan a társaságomat - helyette elővesz egy könyvet és énekelve lapozgatja, mialatt én a tűzhely mellett megállok az étel kevergetésével és az ablakon át beszűrődő napfényt csukott szemmel élvezem pár percig. 
• Amikor a dobozban (tv) meglátom a gyerekkorom kedven meséjét, amit a gyermekünk is csendben, tátott szájjal néz és hirtelen olyan csend lesz a szobában, amiben képes vagyok elmerülni, mintha egyedül (gyerek) lennék.
• Altatás után, még erőt veszek magamon, és nekiállok tornázni, majd amikor befejeztem, akkor büszke vagyok magamra, hogy ezt megint csak magamért képes voltam megtenni.
• Az abszolút besztoff én idő, amikor napközben elalszik törpilla és akkor annyira sok mindent akarnék beiktatni arra az időre (főzés, takarítás, mosás stb.) majd helyette a pihenést választom és leülök megnézni a kedvenc sorozatomat.

Csak úgy ténfereg a lakásban, nem jó semmi se. Nincs kedve olvasni, mesét nézni, kirakóssal játszani, motorozni és még sorolhatnám, hogy mi mindenhez nincs kedve. Ilyenkor csak fogja a csacsit, berohan a szobájába a puha kis takarójáért, majd siet vissza hozzám és odabújik mellém a kanapéra. Addig fészkelődik, amíg teljesen meg nem találja a helyét. A fejét hozzáérteti az enyémhez - ha véletlenül nem érne össze, akkor addig helyezkedik, amíg nem találkozik -  a takaróval jelzi, hogy takarjam be, majd elkezdi morzsolgatni csacsi fülét úgy, hogy a másik kezével az arcomat simogatja és néz a hatalmas szemeivel, mint aki belelát a lelkembe és tudná, hogy épp mire gondolok. Nyom egy cuppanós puszit a homlokomra és becsukja a szemét - bárcsak örökre így maradhatnánk- gondolom, majd megérkezik a sátán kutyája és bökdös hátulról az orrával, hogy simogassam őt is.
Imádom ezt a nyugalmat- és miközben megjegyzem és elteszem magamnak ezeket a legszerethetőbb pillanatok közé, már nyílik is az ajtó és érkezik papa és ezzel újra felbolydul a méhkas...

kép:pixabay

kép:pixabay

• 
  Az első pillanat, amikor meglátod a szülőszobán a még mázos kis csupasz testét és azt gondolod, hogy a saját nagyapád jött a világra, mert úgy néz ki, mint egy bölcs, kopasz kis öregember.
• Amikor először viszed be a kórházi szobádba és magatokra csukod az ajtót, majd az első néhány perc, amíg bámulod a csodát (ami igazából néhány óra, de nem érzékeled az idő múlását).
• Az első "hurrá kakis pelus" öröme.
• Az első etetés meglepetése és az érzés, hogy milyen csodálatos az emberi test. 
• Az első fürdetés, hogy mit hol és hogyan fogj meg, hogy össze ne törd a gyereket.
• Az első félelem, (amit próbálsz eltitkolni) amikor odaadod másnak a kezébe, hogy le ne ejtse.
• Az első ordítva sírás, amikor elképzelésed se volt róla, hogy ennek a piciny lénynek ilyen nagy hangja is tud lenni.
• Az első lázas éjszaka, amikor azt kérdezgeted magadtól, hogy vajon máris mit ronthattál el.
• Az első hiszti, amikor meglepődsz, hogy egy néhány hetes gyerkőcnek már ennyi esze van.
• Az első álmában elkapott mosoly, ami "természetesen" neked szól, ki másnak, hisz te vagy vele nonstop.
• Az első kétségbeesett telefon egy olyan ismerősnek/rokonnak/ANYÁNAK, hogy most mit kell csinálni, mert fogalmad nincs.
• Az első kötelező orvosi/védőnői látogatás, ami kb. 3 órába telik mire eltudsz indulni a gyerekkel ( mert mindent bepakolsz, hogy hátha pont az fog kelleni), majd az első aggódás a hízás miatt.
• Az első oltás, amikor beszúrják a kicsi bőrébe azt a nagy tűt és te próbálsz erős lenni, hogy ha rád néz, ne sírd el magad a sajnálattól.
• Az első látogatók, akiket nagyítóval figyelsz, hogy alaposan megmosták-e a kezüket az érkezés után, és nem titkolják-e el előled, hogy igazából betegek.
• Az első beszólások, hogy mit hogyan kellene csinálnod, mert mások jobban ismerik a te gyerekedet, mint te magad.
• Az első anyatigris kitörés, amikor képes lennél nekiugrani bárkinek, aki téged, vagy a családodat (a te véleményed szerint) sérteget.
• Az első szörnyű érzés, hogy na ez neked nem fog menni, mert másokat profinak- míg magadban pedig csak a hibákat látod. 
• Az első érzés, amikor hozzád is bekopogtat a "rossz anya vagyok" gondolat.

• Ó, azaz édes első 6 hét, na ez az, amit egy anyuka sem tud elfelejteni, annyira csodásan szörnyűséges magasságok és mélységek képesek egymást váltani néhány órán belül, hogy amikor eltelik, akkor azon csodálkozol, hogy milyen erős vagy, hogy képes voltál ezt is túlélni.

Edina

kép:pixabay

Amíg nincs gyerkőc egy családban, addig teljesen más vágyaink vannak, azonban amikor megérkezik a "főnök" hirtelen olyan földi vágyai lesznek az ember, amiket olykor még maga előtt is titokban tart, annyira nevetségesnek tűnhetnek:

1. Kialudni magam.
2. Újra kettesbe vacsorázni egy este a férjemmel.
3. Ülve enni (és nem a gyerek után rohanva, vagy állva).
4. A reggeli teát/kávét reggel még melegen meginni.
5. Kiengedett hajjal lenni egész nap és nem összefogni hétfőtől vasárnapig.
6. Megpróbálni kikapcsolódni, és nem azon aggódni, hogy vajon jól csinálom-e a dolgokat.
7. Elolvasni egy könyvet/újságot anélkül, hogy megzavarna bármi.
8. Belefogyni a szülés előtti ruhákba.
9. Eljárni ismét fodrászhoz, kozmetikushoz.
10. Tornázni.
11. Egyedül kádba fekve fürdeni (nem kacsákkal és gumiszörnyekkel a hátamba).
12. Zárt ajtó mögött egyedül pisilni (nem kutyával, gyerekkel és kismotorral együtt).
13. Olykor jó lenne, ha az aurában nem lenne benne más, csak én.
14. Nem időre rohanva, csak úgy vásárolgatni, mint régen.
15. Csak úgy szétnézni újra a városban és elvegyülni a tömegben.
16. Titokban megenni egy fagyit.
17. Szeretném, ha egy hét 8 napból állna és egy nap 24+8 órából állna.
18. Szeretnék olyan mindent tudó anyuka lenni, mint amilyen az én anyukám. 

Ennivaló:
Mama: na ez a bio étel tutira a kedvence lesz.
Papa: adok neki sült krumplit.
Baba: itt is van egy tányér étellel, ebből eszek most (kutyatál, benne virsli).

Innivaló:
Mama: ebben van a legtöbb ásványi anyag, ez tökéletes lesz.
Papa: na gyere igyál egy kis (csap) vizet, én is azon nőttem fel.
Baba: az a színes dobozos, azt akarom inni én is, amit a papa.

Játék:
Mama: szuper lenne ez a környezetbarát fajáték.
Papa: a cigis dobozt úgyse tudja még kinyitni.
Baba: ez a világítós valami úgyis mindig a mamánál van, ez tutira jó játék lesz (telefon).

Öltözködés:
Mama: berakok inkább még egy hosszú felsőt, nadrágot, harisnyát, és egy zárt cipőt is.
Papa: ez a nadrág elég vékonynak tűnik, de jó lesz ez, nincs olyan nagyon hideg kinn.
Baba: utálok öltözködni, nem akarok ruhában lenni.

Játszótér:
Mama: az a kisfiú mit akar a gyerekemtől.
Papa: legalább megtanulja magát megvédeni.
Baba: nem akarok még hazamenni.

Puszilgatás:
Mama: na jó, még egy puszit adok, aztán tényleg elindulok dolgozni.
Papa: na jó, még egy puszit adok, aztán tényleg elindulok dolgozni.
Baba: már megint tiszta nyál vagyok.

kép:pixabay

kép:pixabay

1. Amikor már mindenki alszik éjjel a lakásban, végig menni a csendben, és azt gondolni, hogy odakinn megállt az élet és csak ti léteztek, majd elhinni, hogy minden tökéletes.
2. Hallgatni a szuszogását és rácsodálkozni, hogy mennyire tökéletes és hogy mi a tökéletlenek hogyan voltunk képesek egy ilyen csodát létrehozni.
3. Figyelni és betakargatni, hogy ne fázzon meg, majd kiosonni a szobából, mintha ott se jártál volna.
4.  Az első mosoly, amikor rájön arra, hogy látta már az arcodat valahol és felismeri újra.
5. Éjjel azt figyelni, hogy vajon biztos működik-e még a légzésfigyelő és akkor meghallod, ahogy szopizik még álmában is.
6. Felismerni magatokat benne.
7. Egy sírása után képes vagy megvigasztalni, sőt mi több még mosolyt is képes vagy csalni az arcára.
8. Amikor megeszi az általad több órán át főzött ételt.
9. Először mondja, hogy mama/anya.
10. Reggel összebújva együtt nézni a mesét az ágyban.
11. Fürdés utáni lepisilés.
12. Babanyelven való feleselés.
13. Egy ragyogó arcocska a jöttöd láttán.
14. A bizalom kialakulása, amikor a csúszdán feltartott kézzel biztos abban, hogy TE elfogod kapni, ha leér.
15. Együtt ugrálni a pocsolyában és nevetni rajta.
16. Amikor elszomorodsz, mert aznap már 100x elmondtad neki, hogy mit nem szabad, majd két kézzel megfogja az arcodat és megpuszilgatva halandzsázik valamit.
stb. stb. stb.

Edina

Nálunk is elérkezett az idő, amikor újra felvettem a ritmust és visszamentem dolgozni, vagyis, ahogyan én hívom, visszatértem a valóságba.
Kissé aggódással töltött el az első hét gondolata, mivel apára hagytam szent gyermekünket és nem mintha nem lenne képes ellátni, hiszen már számtalanszor bizonyított, azonban az anyai mivoltja az embernek ilyenkor mégis megszólal. Vajon szélben tesz a fejére sapkát, nem felejti el a csacsikát is vinni a sétához, észreveszi ha leönti a nadrágját vízzel, egyáltalán fel fogja tudni öltöztetni a kis polipot, vagy majd pizsiben viszi ki sétálni is.

kép:pixabay

Hétfő:
A kutya őrjöngve vette tudomásul, hogy hazajött az egyetlen lény, akit még ő is képes terrorban tartani és ennek örömére a derekamig ugrált megállás nélkül kb. 1 percig. Törpilla PIZSIBE (délután 3-kor!) rohan felém, örömében azt sem tudta, hogy hogyan ölelgessen és puszilgasson.
Apa kiborulásának mértéke:  örül és élvez minden percet a kis polippal.
Hiányfaktor egy ötös skálán: 4

Kedd:
A kutya még mindig örül,a gyermekünk azonban kissé sértődötten datálja, hogy hazatértem, de egy kis hezitálás után újra a nyakamba ugrik és puszit nyom az arcomra. Öltözéke a "szokásos" pizsi helyett, póló és pelus.
Apa kiborulásának mértéke: még mosolyog, de már nem annyira őszinte a mosolya, mint tegnap.
Hiányfaktor egy ötös skálán: 3

Szerda:
A kutya vállalhatatlanul vonyít, amikor meglát, valami kezd gyanús lenni számomra, hogy kirekesztve érzi magát és ezért vár annyira haza. Törpilla egy szál pelenkában félmeztelenül ül az etetőszékben, majd amikor megpillant abbahagyja és elkezd mosolyogni.
Apa kiborulásának mértéke: már nem annyira őszinte a mosolya, látszik (a szeme alatt) rajta az egész napos kötelező pörgés.
Hiányfaktor egy ötös skálán: még mindig 2

Csütörtök:
Szent gyermekünk csupasz testtel énekelve áll az ágyában és látszik rajta a megkönnyebbülés, amikor megpillant, hogy végre megjött a felmentő sereg.
Apa kiborulásának mértéke: az erkélyen tereget, mivel 1 pillanatra figyelem nélkül hagyta Törpillát, aki ezt kihasználva, levetkőzött és körbepisilte az egész ágyát.
Hiányfaktor egy ötös skálán: 1

Péntek:
A kutya még szeret a gyerkőc kevésbé. Meglát, int egyet, majd tovább rohan és folytatja a játékot.
Apa kiborulásának mértéke: "azt nem lehet, hogy inkább te maradj itthon mégis csak a gyerekkel" felkiáltással fogadott, majd kiment szívni egy kis friss levegőt.
Hiányfaktor egy ötös skálán: mínusz 300

Szombat:
Helyreállt a béke, és a gyerkőcünk újra az én nevemet kiabálja hajnalok hajnalán, juhéééé.
Szeretet faktor: leírhatatlan :-)
Kiborulások száma: mindenki boldog, mert anya itthon van (de persze anya a legboldogabb).


ui.: 1 hónap elteltével egyik délután arra mentem haza, hogy szent gyermekem szintén (ugyan nyári) pizsiben és egy csini pulcsiban rohangált.

Apa: Mehetünk is sétálni.
Én: Pizsibe?
Apa: Milyen pizsi? Az nem nyári nadrág?
Én: Na ne, ugye nem vitted ki az utcára pizsamába?
Apa: Áááá, dehogy  :-)

Edina 

kép:pixabay

Az eső elől futottunk hazáig, amikor a lépcsőházba érve, már tudtam, hogy nehéz helyzet előtt állok, mire 2 táskával, a babakocsival, ételekkel és a gyerkőccel felérek gyalog az ötödik emeletre.

1. Miket tud már nálatok a gyerek, mert nálunk már mindent? - Te jó ég, lemaradt a gyerekem...
2. Jártok már a bölcsi után külön angolra? - Azonnal szólnom kell a férjemnek, hogy cikik vagyunk...
3. Mi már 4 helyen voltunk vele külföldön nyaralni az első évben, ti hová mentek legközelebb? - Anyám, gáz, ha csak belföldre akarunk menni nyaralni...
4. Még nem adsz neki gulyáslevest, hát akkor mit eszik? - Hiszen még szoptatom...
5. Te még szoptatod, nem félted a melled? - Vajon, ha megfolytom a nőt, feltűnik valakinek?!
6. Nem értem, hogy minek adnak az emberek bio ételt egy gyereknek, de nem? - Zen budhista vagyok, és nem ütöm meg a nőt, ommmmm.
7. Mi minden évben többször utazunk el a férjemmel kettesbe, ilyenkor a gyereket lepasszoljuk, nálatok mi a helyzet? - Most már az is béna, ha szeretek a gyerekemmel és a férjemmel együtt lenni...
8. Én már egyedül szoktam hagyni a kádban, ő is eljátszik egyedül? - 20 éves korában is ott fogok ülni a kád mellett...
9. Ti hogy álltok a hisztivel, nem értem, hogy miért nem kezelik a szülők? - Hiszti Kriszti a gyerek második neve.
10. Mások annyit tudnak bénázni a gyerekkel, ez hogy van? - Kergetem, rohanok utánna egész nap, elesik - vígasztalom, gyógypuszikat osztogatok, etessem-ne etessem-túl etetem, túl hideg van - túl meleg van, adjak rá még egy pulcsit, tele a pelus - kicsípheti a pisi, ellökik a játszótéren - újra vígasztalom, orrot törlök, na meg a könnyeit.

Miről beszél ez a nő, egyáltalán minek hallgatom meg az idegesítő kérdéseit, á, inkább válaszra se méltatom, ommmmm.

kép:pixabay

kép:pixabay

Ezzel szemben a helyzetünk kissé másként alakul. Nálunk is lehet ugyan a padlóról enni, mivel az étel fele rendszeresen ott landol, és tiszta is minden, mert amit szent gyermekünk ledob, azt a kutya összeszedi, így végül is elmondhatom, hogy én egyszerre etetem a kutyát és a gyereket. Persze bezzeanyuéknál nincs kutya a lakásban, mert az már nem fér össze.

Azonban minden egyes Bezzeganyunál arra gondolok, hogy lehet, hogy náluk "minden tökéletes" azonban nálunk minden emlékezetes, ezért nem engedem, hogy úgy állítsanak be, mintha én lennék a világ legrosszabb anyukája, csak azért, hogy ők azt mondhassák, bezzeg az én gyerekem...



Edina

kép:pixabay

Miután még a tavalyi anyák napomat mélységes kómában töltöttem, ezért idén eszméltem rá, hogy én már bizony anyuka (mama) vagyok. Így végigpörgettem az elmúlt másfél évemet, hogy mit kaptam törpillától, azzal, hogy az ő anyukája lehetek.

1. Türelemet -  siettetés nélkül, kivárni azt, amíg a dolgok maguktól megoldódnak, mint a fogacskák kibújtát, az első lépéseket,  a láz csillapításának eredményét, vagy egy sírós éjszaka végét.
2. Elengedést - a játszóház íratlan szabályai szerint, nem vesszük ki senki kezéből a játékot, ha mégis akad egy olyan kisember, aki ezt a szabályt nem ismerné, akkor jön a sírás. Ilyenkor a bennem élő (kétségbeesett) anyatigris már ott is van a csemetéje mellett és a kortesbeszédek mellett már nyúlok is egy másik játékért, amivel elterelem a gyermekünk figyelmét és így képessé válik arra, hogy elengedje a tárgyat és vele együtt a dühét is.
3. Megbocsátást - képes megbocsátani azt, hogy nem játszhat minden általam veszélyesnek vélt dologgal, amit egy laza hiszti követ, de ha cserébe odaadom neki a csacsikáját, máris újra szent a béke és túllép a mérgeskedése tárgyán.
4. Lazaságot - ebben a korban még nem feszülnek be semmitől, nem aggódják túl a szitukat, ha valami nem igazán szimpatikus törpilla számára, megvonja a vállát és egyszerűen túllép rajta, vagy kiszáll belőle.  
5. Megfigyelést - igazi kis megfigyelő a lányunk. Új, ismeretlen helyzetben, megáll tőlem távolabb, de nem túl messze, hogy ha hirtelen történik valami, akkor azonnal kéznél legyek, és figyel. Felméri a terepet, az erőviszonyokat, ki hogyan viselkedik és aki ezek után is szimpatikus neki, azzal barátkozik.
6. Kitartást - ha 10x veszem el tőle a telefonomat, hogy az nem játék, nem gond számára elvenni még legalább 15x. Csodálom a rita kitartását és azt, hogy képtelen vagyok eltántorítani attól, hogy elérje a célját. Ha mégis én lennék az, aki tovább bírnom, akkor azonnal igazi nővé válik és elkezd hisztizni (mint én).
7. Önmagunkon való nevetést - csetlik-botlik, esik-kel, naponta 100x olykor már védőfelszerelés kellene rá. De mindig van egy pillanat, amikor a gyerekeknél is eldől, hogy most ez az esés átfordul nevetésbe, vagy éppen sírásba. Néhányszor már megcsillantotta ragyogó szinésznői tehetségét, így nem igazán hagyom neki, hogy beleélje magát az önsajnálatba.   

kép:pixabay

Rengeteg írást olvastam arról, hogy milyen anyának kellene lennem. Voltak, amelyek rám is hellyel-közzel igazak voltak, azonban anyukakét nem minden pillanatunkat kell túlságosan komolyan venni, ezért létrehoztam a saját vicces anyukás listámat.

• Fogalmam nincs már a mai slágerekről, cserébe, kívülről fújom minden mese betétdalát.
• Minden rajzfilmet nagyítóval vizsgálok meg, hogy nincs-e benne egy olyan szörny, amitől éjszaka felriadhat a gyerkőc.
• Megvárom a mesefilm végét, pedig a gyerek már régen alszik.
• Este a férjemtől is úgy köszönök el, ahogy a gyerektől "Jó éjszakát, szép álmokat drágám, ha kellek itt vagyok, csak kiabálj".
• A babakocsi feljárón megyek fel akkor is, ha nincs velem törpilla.
• A túrórudi már jobban ízlik csoki nélkül.
• Etetés közbe én is kinyitom a számat minden falatnál, amit sikerül a gyerek szájába bevarázsolni.
• Tisztában vagyok azzal, hogy mit jelent az 5 másodperces szabály és örülök neki, hogy létezik.
• Felöltöztetem a gyereket, összepakolom a táskáját, amit magunkkal kell vinni, de én még mindig halóingbe flangálok.
• Képes vagyok kabátba és papucsba elindulni.
• A lábam elszokott a magassarkú cipőtől, pedig anno még futni is képes voltam benne.
• Mindenkit csinosabb, okosabb, ügyesebb anyának látok magamnál.
• Egészen addig tartanak mások csinosnak, amíg nem mondom, hogy már anyuka vagyok.
• Gondolkozás nélkül simán megkóstolok mindent, mielőtt odaadnám a gyereknek.
• A szemüveg lencsémen már nem kosz van, hanem apró újlenyomatok.
• A tus alatt nem emlékszem arra, hogy megmostam-e már a hajam, de ordítva énekelem a Thomas a gőzmozdony betétdalát.
• Elvileg soha nem lehetek beteg, elvileg.