Miközben kiszedtem a gyerkőcöt a kocsiból, folyamatosan magyaráztam neki, hogy most kivételesen megengedem neki, hogy teljesen egyedül lépcsőzzön. Mosolygott rám, mint aki érti minden egyes szavamat és elindult fölfelé.

Előttem ment, emelgette az apró lábait, én pedig felkaptam a kocsit és lépdeltem utána, és szokás szerint énekeltem neki most épp a csiga-bigát, mialatt ő hitelesen imitálta a csiga kibújását. Minden egyes lépcsőfordulónál megállt megnézett minden ajtót, rám nézett, ha elhalkultam az énekkel és mosollyal jutalmazott azért, hogy még mindig tartottam a kocsit, a táskákat és a kaját a hónom alatt.

Egy örökké valósának tűnt minden egyes emelet, és mire felértünk már a hangom is elment a sok énekléstől - ilyenkor hogy ne zökkenjek ki a dallamból, énekelve beszélek hozzá és úgy kérem meg mindenre. Jelen esetben a csiga-biga dallamára énekelve könyörögtem neki, hogy induljon tovább és ne akarjon megfogni minden hangyát.

Olykor hátranézett és gagyarászott a saját is nyelvén, mialatt én megpróbáltam rávenni arra, hogy haladjunk tovább, mert nem igazán terveztem mára még egy komplett alakreform órát lenyomni itt a lépcsőházban. Lassacskán felértünk, amikor hallom, hogy a sátán kutyája már jelzi hangosan, hogy észleli jöttünket - kérdem én, hogy ki nem - és ő is rázendít az üdvözítő vonyításra. Mire felértünk a lakáshoz, addigra természetesen a világos nadrágomon ott volt mind a négy kerék lenyomata, 3x elvágódott szent gyermekem, DE legalább törpilla megtanulta végre azt, hogy miként kell elmutogatni azt, hogy kibújik a csiga a házából. 

Edina