Kovács Edina coach - babarózsa blog

Kovács Edina coach - babarózsa blog


Hogyan tudjuk újra színezni a saját életünket?!

2016. július 28. - Babarózsa21

 

kép:pixabay

 

Mielőtt anyukává válik egy nő, számtalan dologgal foglalkozik. Többnyire még dolgozunk a várandóság alatt is, aztán megpróbálunk felkészülni az anyaságra - naívan azt gondoljuk, hogy ez sikerül is - a baba érkezésére - ergó megveszünk mindent, ami felesleges és abból is kettőt, hátha elhasználódik idő előtt - valamint az előttünk álló időszakra.

 

Mondhatni mindenki túléli a kezdeti időszakot, ki így - ki úgy, de átvészeljük, azonban, amikor már belerázódott az egész család az újdonsült családtag ellátásába, és rutinszerűvé kezd válni a mindennapos ellátás, akkor szokott elérkezni az idő, hogy az anyuka felteszi magának a kérdést, hogy "akkor most hogyan legyen tovább".

 

Egyértelmű, hogy mindenki imádja a családját és az azzal járó - olykor kiborító - hétköznapi teendőket, de sokan kérdezik ilyenkor önmaguktól, hogy jó,  " na de hová tűnt el az a lány, aki egykor voltam", mielőtt felborult volna az életünk fenekestül, mit is terveztem ÉN, mi volt az ÉN elképzelésem, hogy merre vegyem az irányt. Hiszen mindenkinek voltak tervei a baba megszületése előtt is, csak azok ilyenkorra már teljesen a háttérbe szorulnak és kevésbé válnak fontossá.

 

Sokunk ilyenkor új területet fedez fel, nyelveket tanulunk, mindenféle háziasszonyképzőt végezünk el - ezzel is bizonyítva önmagunkban és önmagunknak az erős és megingathatatlan női szerepet - , egy új tanfolyam, esetleg iskola elkezdése, munkahely váltása, sőt esetleg egy teljes újratervezés is előtérbe kerülhet, amikor egy régi és talán elfeledett álmunkat próbáljuk megvalósítani. Hiszen, most van az ember lányának "ideje" - na az az év vicce, hogy sok a szabadidőnk - önmagára, amíg otthon van a gyerkőccel, mert utána beindul a valós élet - ahogy én nevezem. Amikor már megkezdődik a rohanás a bölibe/oviba/suliba, hogy ne az én gyerekem legyen az utolsó, akit elhoznak onnan; én ugyanis innentől számítom az igazán nehéz és valós anyai életemet.

 

Mindenesetre, néha nem árt emlékeztetni önmagunkat, hogy anno milyen álmaink, vágyaink voltak és azok mennyire valósak és miként illeszthetők be jelenlegi életünkbe. Ha úgy látjuk, hogy sajnos nem passzolnak bele bármi ok folytán, akkor sem történik semmi, hiszen csupán csak újra kell színeznünk a saját életünket és szükség esetén át kell konvertálnunk azokat a jelenlegi családi életünkhöz.

 

Edina

süti beállítások módosítása