Mire már anyuka leszel, pontosan tudod, hogy milyen az, amikor ítélkeznek az életed, vagy a döntéseid felett és csodás tanácsokkal látnak el a jóakarók. De vajon miért nem vagyunk képesek egymás elfogadására és ez miért erősödik fel ha más gyerekéről van szó?! Honnan tudjuk, hogy más gyereknek mi a legjobb és miért akarunk megdumálni más anyukákat, hogy na az, amit ő gondol, tesz, vagy hagy, az végképp rossz, ellenben az, amit mi gondolunk, teszünk, vagy épp ráhagyunk a saját gyerekünkre, az úgy ahogy van tökéletes.


Ismét kilógok a sorból. Én szeretek másoktól is tanácsot kérni, és az ő véleményüket is figyelembe véve, eldönteni, hogy mi a legjobb az adott szituban. Persze szűröm a tanácsadókat, ahogy mindent, de amikor felhívja egy-egy okos anyuka a figyelmemet, -"esik ám az eső" felkiálltással, majd felhúzott szemöldökkel csúnyán néznek rám, hogy milyen felelőtlen anya is vagyok, hogy egyáltalán kimerem vinni a gyereket ilyen időben - akkor legszívesebben visszakérdeznék, hogy miért te esőbe otthon maradsz és nem csinálsz semmit?! (Halkan jegyezném meg, hogy létezik a babakocsira esővédő, a gyerekre esőkabát, esernyő stb. és igazából anya sincs cukorból, kivéve fordász után.) Azonban mivel úrinő vagyok, ezért nem hozok senkit sem kínos helyzetbe, de datálom, hogy ő sem lesz a tanácsadóm. Ilyenkor elmerengek, hogy amikor szóvátesszük a szomszéd anyuka hibáit, akkor azok igazából a bennünk lévők és ezért zavar minket annyira, hogy képesek vagyunk megbántani őt?! Látják önmaguk valós cselekedeteit, de félnek mások megszólásaitól és ezért inkább a többséghez tartoznak, mint hogy egyedül kelljen tologatni a babakocsit majd délután?! Esetleg a megoldáshoz közelebb vinnénk magunkat, ha beismernénk otthon a tükör előtt, hogy igen, én is szívesen kimennék a gyerekkel naponta az utcára, de dög fáradt vagyok és szükségem van a pihenésre.


Nem feltétlenül kell mindig a többség után menni. Azt hiszem, hogy mostanra értettem meg ténylegesen azt a mondatot, amit a tapasztaltabb tanácsadó anyukák mondogattak szülés előtt: "hallgass a megérzéseired és figyelj a babád jelzéseire".

Edina

1. Soha nem fogok melegítőben (melegítő fóbiám van) otthon ülni és várni a férjem, ha pedig papucsban és melegítőben kimernék menni az utcára, akkor inkább keresztül vetem magam a szúnyoghálón és levetem magam a földszintről - megbukás ideje: szülés utáni hetekben csak abban ültem otthon, mivel más nem jött rám. Papucs: ha elszorítom a lábamban a vérkeringést, akkor is felhúzom a cipőmet! Mi a fene, megnőtt a lábam, nem baj, ne pánikolj, akkor hótaposóba fogok kimenni (október, verőfényes napsütés).
2. Nem leszek egész nap hálóingben - megbukás ideje: fogalmam nincs, lehet, hogy már a szülés előtti időszak óta abban élek.
3. Teljesen kizárt, hogy olyan anya legyek, akinek úgy néz ki a haja, mint amikor a barbid haját kifésülted - megbukás ideje: (nem is igazán emlékszem) képes voltam ilyen frizuval bemenni a kórházba, ó anyám, még jó, hogy nem készült róla fotó.
4. Na sminkelni tutira fogok, mert különben úgy nézek ki, mint egy béka - megbukás ideje: (szülés után azonnal) vajon, ha a kapucnit felteszem, akkor mennyi látszik az arcomból?! Na ne, marad a sapka + kapucni, ez ápol és eltakar.
5. Abszolút gáz, ahogy megeszik a gyerek maradékát - megbukás ideje: (hozzátáplálás megkezdése után) ma még nem is ettem semmit pedig már délután van, jó lesz a gyerek maradéka, már úgy se eszi meg...
6. Nem értem, hogy miért nincs ideje egy kismamának - megbukás ideje: (hazatérés után) előbb fürdetek, aztán gyorsan megetetem, utána takarítani is kellene, ja de most fog aludni a gyerek, akkor nem porszívózhatok, akkor előtte főzok valamit, jaj ne már, nem mentem le vásárolni, hogy a fenébe csinálják ezt mások?! 
7. Örök érvény, figyelj oda a férjedre szülés után is - megbukás ideje: vajon ma már adtam neki tsókot, vagy az még tegnap volt?!

kép:pixabay

• kép:pixabay

  szoptatós, vagy tápszert adós,
• cumiztatós, vagy újjszopit engedős,
• külön ágyban, vagy együtt alvós,
• minden sírásra ugrós, vagy sírni engedős,
• külön kádban, vagy együtt fürdős,
• üveges, vagy több órán át főzött ételt adós,
• gagyogós, vagy érthetően beszélős,
• játszótérre, vagy játszóházba vivős,
• megvígasztalós, vagy legyintős,
• vízet, vagy üdítőt itatós,
• csokit, vagy müzlit etetős,
• bölcsiztetős, vagy otthon maradós,
• magán, vagy állami óvodába járatós,
• gyorséttermi ételt, vagy előre csomagoltat adós,
• mesét nézetős, vagy mesekönyvet olvasós,
• motoroztatós, vagy futóbicikliztetős,
• cipelős, vagy sétáltatós,
• jelmezbe, vagy farmerba utcára engedős,
• dicsekvős, vagy bölcsen hallgatós,
• megjátszós, vagy őszintézős,
• mások előtt, vagy titokban sírós,
• másokat majmolós, vagy önmagukat adós,
• előre az egész életét megtervezős, vagy ráhagyós,
• farkastörvényre felkészülős, vagy kerülős,
• mini felnőttet, vagy gyereket nevelős...

Edina

Szentèletű gyermekünk èpp csak pár hetes volt, amikor úgy alakult, hogy egy kora reggeli időpontban kellett felkelnem. Kèrdès, hogy egy gyermek megszületèse után, lehet-e egy időpont elèg korai (szerk.megjegyzès).
Mindenesetre ez mèg azaz időszak, amikor úgy èrzi az ember lánya, hogy az első 6 hèt, soha, de tènyleg soha nem fog eltelni. Amikor mèg szándèkosan kerülöd a tükröket, gondolván, ha te nem látod magad kóci-bócin feltűzött hajjal, ès sötèt karikás szemmel, akkor azt más se látja :-) A minden percbeni meghatottságokról már nem is beszèlve. Amikor elèg, ha a gyerkőcöd kinyitja a szemèt, vagy úgy tűnik, hogy vègre rádmosolygott, és te máris ordítva sírsz és rohansz a telefonodért, hogy lefotózd azt, az utókor számára.