Nálunk is elérkezett az idő, amikor újra felvettem a ritmust és visszamentem dolgozni, vagyis, ahogyan én hívom, visszatértem a valóságba.
Kissé aggódással töltött el az első hét gondolata, mivel apára hagytam szent gyermekünket és nem mintha nem lenne képes ellátni, hiszen már számtalanszor bizonyított, azonban az anyai mivoltja az embernek ilyenkor mégis megszólal. Vajon szélben tesz a fejére sapkát, nem felejti el a csacsikát is vinni a sétához, észreveszi ha leönti a nadrágját vízzel, egyáltalán fel fogja tudni öltöztetni a kis polipot, vagy majd pizsiben viszi ki sétálni is.

kép:pixabay

Hétfő:
A kutya őrjöngve vette tudomásul, hogy hazajött az egyetlen lény, akit még ő is képes terrorban tartani és ennek örömére a derekamig ugrált megállás nélkül kb. 1 percig. Törpilla PIZSIBE (délután 3-kor!) rohan felém, örömében azt sem tudta, hogy hogyan ölelgessen és puszilgasson.
Apa kiborulásának mértéke:  örül és élvez minden percet a kis polippal.
Hiányfaktor egy ötös skálán: 4

Kedd:
A kutya még mindig örül,a gyermekünk azonban kissé sértődötten datálja, hogy hazatértem, de egy kis hezitálás után újra a nyakamba ugrik és puszit nyom az arcomra. Öltözéke a "szokásos" pizsi helyett, póló és pelus.
Apa kiborulásának mértéke: még mosolyog, de már nem annyira őszinte a mosolya, mint tegnap.
Hiányfaktor egy ötös skálán: 3

Szerda:
A kutya vállalhatatlanul vonyít, amikor meglát, valami kezd gyanús lenni számomra, hogy kirekesztve érzi magát és ezért vár annyira haza. Törpilla egy szál pelenkában félmeztelenül ül az etetőszékben, majd amikor megpillant abbahagyja és elkezd mosolyogni.
Apa kiborulásának mértéke: már nem annyira őszinte a mosolya, látszik (a szeme alatt) rajta az egész napos kötelező pörgés.
Hiányfaktor egy ötös skálán: még mindig 2

Csütörtök:
Szent gyermekünk csupasz testtel énekelve áll az ágyában és látszik rajta a megkönnyebbülés, amikor megpillant, hogy végre megjött a felmentő sereg.
Apa kiborulásának mértéke: az erkélyen tereget, mivel 1 pillanatra figyelem nélkül hagyta Törpillát, aki ezt kihasználva, levetkőzött és körbepisilte az egész ágyát.
Hiányfaktor egy ötös skálán: 1

Péntek:
A kutya még szeret a gyerkőc kevésbé. Meglát, int egyet, majd tovább rohan és folytatja a játékot.
Apa kiborulásának mértéke: "azt nem lehet, hogy inkább te maradj itthon mégis csak a gyerekkel" felkiáltással fogadott, majd kiment szívni egy kis friss levegőt.
Hiányfaktor egy ötös skálán: mínusz 300

Szombat:
Helyreállt a béke, és a gyerkőcünk újra az én nevemet kiabálja hajnalok hajnalán, juhéééé.
Szeretet faktor: leírhatatlan :-)
Kiborulások száma: mindenki boldog, mert anya itthon van (de persze anya a legboldogabb).


ui.: 1 hónap elteltével egyik délután arra mentem haza, hogy szent gyermekem szintén (ugyan nyári) pizsiben és egy csini pulcsiban rohangált.

Apa: Mehetünk is sétálni.
Én: Pizsibe?
Apa: Milyen pizsi? Az nem nyári nadrág?
Én: Na ne, ugye nem vitted ki az utcára pizsamába?
Apa: Áááá, dehogy  :-)

Edina