Bezzeganyuéknál mindig tökéletesen tiszta a lakás, akár a padlóról is lehet enni, minden a helyén van, sütemény illat terjeng a lakásban, mindenki türelmes a nap minden percében. A tökéletes gyermek megelőzve kortársait, mindent korábban csinál, mit ahogyan az a nagykönyvben megvan írva. Elég egyszer elmondanod, vagy megmutatnod neki valamit, és máris megjegyzi egy életre. Tökéletesen étkezik és ennek megfelelően hízik, aki egyébként, csak otthon az asztalnál ülve hajlandó erre. Imád fürdeni és öltözködni, és szinte már magtól jön, hogy cseréljünk pelenkát.

Igen bezzeanyukéknál ennyire tökéletes minden. 

kép:pixabay

Ezzel szemben a helyzetünk kissé másként alakul. Nálunk is lehet ugyan a padlóról enni, mivel az étel fele rendszeresen ott landol, és tiszta is minden, mert amit szent gyermekünk ledob, azt a kutya összeszedi, így végül is elmondhatom, hogy én egyszerre etetem a kutyát és a gyereket. Persze bezzeanyuéknál nincs kutya a lakásban, mert az már nem fér össze.

Az illatok nálunk is terjengenek, de nem igazán a sütié, helyette sokkal inkább a pelusból áradó kábító illatfelhő az, amit érezhetünk. Természetesen mindannyian türelmesek vagyunk, főleg a gyermekünk, akinek, ha valami elsőre nem sikerül, azonnal ledobja a játékát, majd bemérgesedve ráveti magát és hangos ordításba tör ki. A legjobban azt szeretem hallgatni, amikor a dicsekvés beindul és rázendítenek "B" anyuék, hogy kinek mennyire gyorsan fejlődik a gyermeke. Nos, nálunk is beszél például nyelveket törpilla, csak a kutya se érti, hogy pontosan mit is akar mondani (de ebben a helyzetben gondolom, nem ez a lényeg, hogy megértsem). Olykor úgy érzem magam, mint akinek (alkalmi) süket a gyereke, olyan sokszor mondok el mindent, hogy mit miért nem szabad. "A könyvekből nem tépkedjük ki a lapokat, mert akkor holnap már nem lesz mint mesélnie a mamának, nem, nem firkáljuk össze a falat (bár lemosható), mert a papa mérges lesz, nem nyalogatjuk a cipőnk talpát, ugyan a nyál is tisztít, de maradjunk a nedves szivacsnál" és még sorolhatnám. Azonban a legjobb pillanatok egyike, amikor otthon büszkén megeteted és döngeted a melled a vendégségben, hogy nem éhes, hiszen most evett, erre mint egy éhező árva kutya, úgy nyüszög bárki másnál lévő kaja után. A tisztálkodásról már nem is beszélek. Ha fogmosásra kerül a sor, akkor az a baj, ha nem úgy nyomom rá a fogkrémet, ha beleakarja mosni a fürdővízbe a fogkefét, és rászólok, na az már háború és beindul a sziréna. De mégis a pelenkázás a kedvencem, amikor annyira sír, mintha a világ legszörnyebb dolga volna és 2 másodpercenként kell újra lefektetnem, hogy rátudjam rakni a pelust. Tudom anyuéknál már szobatiszta a gyerek 1 évesen.