kép:pixabay

"Korán" reggel már előkészítem a reggelijét, megcsinálom a teáját, de ha sajnos olyanja van, akkor kiborítja az asztalára és mérgeskedik tovább, hogy reggel van és legszívesebben még aludna (ahogy én is).

Ha nem megfelelő neki, akkor gyorsan készítek valami mást, amivel talán felvidíthatom és akkor megvan rá az esély, hogy jobban induljon a napja. Megdícsérem, hogy mennyire csinos a ruhája és a haja is tökéletesen áll, mint aki most jött a fodrásztól (még ha kevés is van neki) és próbálom pozitív irányba terelni az energiáit, hogy feltöltődve több sikert érjen el az egész nap folyamán.

Persze van olyan, hogy hiába is teszek meg neki mindent, nincs kibékülve a világgal és rossz passzba kerül, bonyolítva ezzel mindkettőnk életét. Ha felzaklatja valami, teszek róla, hogy ne tipródjon rajta túl hosszan, hanem lendüljön át azon, és nézze mindennek a pozitív oldalát. Napközben amennyiben szükséges és igényli a segítségemet, akkor támogatom, azonban megpróbálok nem folyamatosan a sarkában lenni és hagyom, hogy had végezze ő is a saját kis dolgait. 

Az egész napos megpróbáltatások és közös együttlét után, néha már azt gondolom, hogy sok vagyok neki, így a nap elcsendesedésével én is a háttérbe húzódok. De aztán egyszeriben újra hallat magáról: "mama, mama" és már kelek is ki az ágyból, hisz újra reggel van, és készítem a reggelijét.

Edina