Hogy hol tartok az anyaság rejtelmeiben?! Pontosan ott, ahol mindenki más. Az őrület határán és a kimerültség közötti sárga ház kapujában.

• Reggel koránkelős.
  
• Kávét/teát magára öntős.
• Éjszaka alig alvós, ezért reggel elalvós.
  
• Ruhás szekrény előtt 1 órát állós.
  
• Mindent ruháját kihízós.
• Magában ordítva sírós.
• Tükör előtt magán szörnyülködős.
• Nagy nehézen felöltözős, majd a ruháját lefogkrèmezős és újra átöltözős.
• A haját a feje tetejére tekerős.
• Minimál sminket használós.
• Minden ruháján foltot viselős.
• Kényelmes cipőt húzós.
• Parfümöt alig használós.
• Családját imádós.
• Mindenhová rohanós.
• Napközben a szeme alatti karikákon ledöbbenős.
• Ha leteszi a fejèt azonnal elalvós.
• A tükörben anyu testet látós.
• Minden gyerekes filmen meghatódós.
• Az összes mesèt kívülről fújós.
• Slágerek helyett gyerek dalokat dúdolós.
• Gyerek cuccokat előbb megvásárlós.
• Az utcán a gyerek miatt ègős.
• Örök diètázós.
• Munkahelyén helyt állós, és persze olykor tulórázós.
• Mások tanácsait vègig hallgatós, majd azon megsèrtődős.
• Apát sokszor nem èrtős.  
• Mindenkit jobb anyának látós.
• Sokszor elbizonytalanodós.
• És mindezt persze 1 napon belül átèlős. 

 

kép:pinterest

 

Amikor valaki azt mondja nekem, hogy nyugodalmas jó éjszakát, akkor úgy érzem, hogy a vesémbe lát és tudja azt, amit átélek mondhatni nap, mint nap éjszakánként. Nagyanyám mondogatta mindig ezt az esti lefekvésnél, hát most már pontosan tudom, hogy mire gondolhatott....

Nem tudom, hogy mennyire ismerős másoknak azaz érzés, amikor este leteszed szent gyermeketeket és miután elvégezted a szokásos esti köröket, úgy érzed, hogy nálad is elérkezett az alvás ideje DE megszólal az a vékonyka kis hang a szobából - (1) Mama tejcsi. Mivel még nem hunytad le a szemed, ezért csupán csak ásítozva viszed be a tejet, majd megnyugtatod és bedőlsz az ágyba. Akkor viszont még gyorsan elolvasod azt a pár sort a könyvből, ami még hátra van, majd olvasás után megnézed, hogy mi megy a dobozban (tv), ahol persze, ilyenkor adják a kedvenc filmedet, de már csak a végére kapcsolsz oda, ezért azt gondolod, hogy az már csak belefér az idődbe, hiszen utána már tényleg alszol. Nagy nehezen lekapcsolod a tv-t, behunyod a szemed, amikor - (2) Mama, mama, mama. Kinyitod a szemed és látod, hogy igazából még csak 10 perce alszol, de máris ott vagy újra az ágya mellett és nyugtatod, hogy nincs semmi baj, aludjon. Visszavonszolod magad az ágyba - eközben, apa a világáról nem tud, annyira horkol melletted - majd mielőtt leérne a fejed a párnára, már alszol is. Miközben fordulsz át az egyik oldaladról a másikra, ismét megüti a füledet egy ismerős hang - nem nem, ez még mindig nem a reggeli ébresztő, csak a gyerkőc az, mert valamit megint szeretne. Átvonszolod magad hozzá - persze kétszer belerúgsz az ágyba, amitől már akkor lila foltod lesz, nem hogy reggelre, így ugrott a másnapi szoknya verzió - magyarázkodsz, félig csukott szemmel, hogy nincs semmilyen baj, és majd áthívjuk a papa barátját is, de nem most, mert most ő is alszik. Amikor meglátod, hogy a kutya is melléd szegődött, gondolván, hogy reggel van és indulhat sétálni kissé feszült leszel, hogy ebben a családban senki nem úgy működik, ahogy kellene, kivéve apát. (3) Csücsülj le - kezdi magyarázni a bizijét a gyerek, nem, most éjszaka van alszik mindenki, az összes játék és... - kezded te is a szokásos nagy monológot. Miután kimagyaráztad a lehetetlennek tűnő dolgokat, ismét vissza az ágyba. (4) Mama, shrek, - kezdi újfent, villámgyorsan átrohansz a lakáson, ahol kezded a - nem ilyenkor nem nézünk mesét lemezt lejátszani, és mivel nem is érdekelte az egész, így már alszik is tovább. Sikerül elaludni, DE (5) papa, papa - hallatszik a kiabálás - most már kezdesz rájönni, hogy a Kör című filmben a csaj, miért mászik ki olyan agyonvert állapotba a kútból - te is pontosan úgy érzed magad, de mész, BÁR ugye nem téged hívott, de miután az éj leple alatt elég nagy a csend, és nem akarod, hogy felverje az egész házat, így fénysebességgel már a szobájában is vagy. Mire beérsz hozzá, hogy megsimogasd a buckó kis fejét, azt hallod, hogy horkol! Kissé ideges leszel, mert nem elég, hogy az apját hívja, de te mész, ráadásul elég valószínű, hogy az apjával is álmodik. Hajnali fél 3 van csak, így még alhatsz te is tovább, de mire félálomba kerülsz, (6) megint hallasz valami zajt. Ekkor már túlteszel a körös csajon is, és úgy érzed, hogy te sokkal élethűbben eltudnád játszani a szerepét. Átmászol, de persze ismét arra érsz be hozzá, hogy horkol! Valószínű, hogy csak belerúgott az ágyba és azt hallottad. A hallásodat kiválóra fejlesztetted már. Próbálsz visszaaludni, de teljesen kiment a szemedből az álom. Végigpörgeted a napodat, kitalálod, hogy mégis mit vegyél fel a szoknya helyett, mert persze azóta még kétszer beverted a lábad, így most már nem nem csak lila lehet a foltod, hanem talán már zöld is. Bekapcsolod a dobozt, és akkor látod, hogy benne vagy a tévében! Igen, a Kör című filmet adják - megpróbálod megérteni, hogy mindenki veled szórakozik, és mivel nincs jobb dolgod, elhatározod, hogy megnézed a csaj szemét, hogy mégis kinek vannak nagyobb táskák alatta, persze, hogy te nyersz ebben is - tényleg amatőr a színész.

(7) Mama, mama - nem ugrasz ki az ágyból, mert tuti, hogy megint horkolásra érnél be, ezért vársz, még mindig vársz, és tovább vársz. Elhallgatott, nem hallasz semmit, majd amikor ismét bebóbiskolnál - mama?! - na ne, ezt már nem hiszem el, apa még továbbra is kiterülve alszik melletted, és nem hiszed el, hogy nem ébred fel erre az éjszakai bulira csak te. Összevakarod magad és átmész. Benézel az ajtóból és azt látod, hogy áll az ágyban, kezében a takaró és a csacsija és mutatja, hogy vedd ki, mert ő már kipihente magát. Nagy (hézagos) mosollyal és csillogó szemmel vár téged, és akkor rázendít -  csip csip csóka, hess hess hess hess - majd hangosan felnevet. Kéred a türelmét, hogy mindjárt jössz, csak összevakarod magad. Visszamész az ágyba, és abban reménykedsz, hogy talán bealszik, hisz még sötét van kint is. Amikor újfent egy ismerős hangot hallasz. Csak az ébresztő az, hogy elérkezett a felkelés ideje. Apa rád néz kérdően, hogy te már fent vagy, és közli veled, hogy olyan jót aludt. Nem mondod inkább, hogy mit tudnál vele tenni, mert úrinő vagy. Pusztán már csak egy dolgot nem értesz, hogy honnan van ennek a gyereknek ennyi energiája még egy ilyen éjszaka után is.


kép:pinterest

 

A tavasz közeledtével arra érzek ilyentájt minden évben késztetést, hogy rendet rakjak magam körül. Soha nem voltam az a gyűjtögetős típus, mégis annyi mindent képes vagyok 1 év alatt felhalmozni, hogy akár egy másik házat is megtudnék tölteni a kacatokkal. Mióta pedig gyerkőcünk van, azóta pedig még inkább fontosnak tartom, hogy tisztítsuk meg a lakást minden olyantól, ami már nem kell nekünk.

• Találd ki, hogy mit szeretnél! Gondold végig, hogy mi az, amit mindenképp átszeretnél nézni és kiszortírozni, mert már egyszerűen nem fér bele az életedbe. Koncentrálj arra, hogy hol van a legnagyobb helyre szükséged. A lényeg, hogy ne nagy dologgal kezd, mert ha az első ilyen alkalommal megunod, akkor tutira nem lesz következő alkalom. Pl.: lejárt gyógyszerek, fűszerek, mailek, könyvek. Ami több időt igényel pl.: ruhák (gyerek, felnőtt), hivatalos papírok stb. 
• Keress alkalmas időpontot! Érdemes akkora tervezni az egészet, amikor nincs otthon senki és így nem esel abba a hibába (amibe én is rendszerint), hogy egyszerre akar az ember mindent. Annak az a vége, hogy úszik a lakás, a kutya rohangál a kidobásra váró dolgokkal, a gyerek pedig ül a kupi tetején és még nincs kész az ebéd sem.
• Kategorizálj! Használom még - más tudja használni - kuka. Ruhák terén, ez szuperül tud működni, hogy mi az, amit idén egyáltalán nem vettem fel. Én, ha egy évig nem veszek fel egy ruhát, akkor nem ámítom magam, azt már holt biztos, hogy jövőre sem fogom, de attól még másnak az jó lenne. Kinőttem már abból, amikor azzal kábítom magam, hogy "majd, ha lefogyok/meghízok/elviszem varrónőhöz/majd én átalakítom stb.". Ha annyira akartam volna, akkor volt rá egy kerek évem. Ne hitegessük magunkat, mert csak foglalja minden a helyet és ezzel kizárjuk azt, hogy az újnak helyet biztosítsunk.
• Totál felesleges dolgok! Mikor várandós lettem, akkor feliratkoztam néhány babás oldalra, amiről azóta se iratkoztam le. Ezzel csak a baj, hogy időközben már nem babám van, hanem gyerekem, vagyis, már nincs szükségem arra, hogy elmondják, hogy mivel kezdjem a hozzátáplálást, másrészt pedig csak jönnek és jönnek az ilyen jellegű tájékoztatók, amit ha egy hétig nem nézek, akkor máris legalább 15 olvasatlan e-mail borítja el a levelezőmet (és ez akkor még csak egy oldalnak a hírlevele volt). Így hát, tegyük meg azt önmagunkért, hogy leiratkozunk azokról az értesítőkről, amelyek nem aktuálisak számunkra. Megjegyzem ez elég kis dolog ahhoz, hogy ezzel kezdjük a "takarítást".

Ha sikerült megszabadulnunk néhány olyan dologtól, aminek már nem vettük hasznát, máris rendezettebbnek tűnhet az életünk. Ne sajnáljuk se az időt erre, se pedig megválni az ilyen tárgyaktól. Bár mint tudjuk a zseni átlátja a káoszt, de egy okos anyu pedig így képes újabb pulcsit becsempészni a ruhásszekrényébe �

kép:pinterest

 

Valljuk be, akinél már nem totyogós a gyermek és elkezdte próbálgatni csodás kis szárnyai, olykor előfordul néha néha (nálunk minden nap) némi kis (giga) hiszti. Bevallom őszintén, annyira nagyon büszke tudok lenni magamra, ha végre figyelmen kívül tudom hagyni - az egész utcától zengő és mindenki szúrós szemmel ránk néző - hisztiket. Na meg vannak azok a típusok is, amikor az ember már nem bírja tovább és egyszerűen rákiált a gyerekre.

1. Nézz a dolgok mögé! Nem vagyok egy hatalmas mami lélekbúvár, de csak ha a józan eszemre hallgatok és végigpörgetem, hogy vajon miért kiáltunk rá a gyerekre, akkor talán máris közelebb kerülök a megoldáshoz. Itt most nem arra gondolok, hogy ha életveszélyes mutatványt hajt végre szívünk csücske, hanem arra, amikor "csak" a hiszti van és elkezdődik a folyamat, aminek már az előszelétől is képesek lennénk kikészülni (ha lehetne). Ne gondoljuk azt, hogy csak minket akar idegesíteni, ez neki is legalább olyan rossz, mint nekünk. 
2. Tervezd meg! Mint új szokásként felvett főtervező, arra kellett rájönnöm, hogy ezt is meg kell tudnunk tervezni, hogy miként tudjuk megoldani a (mű) hisztiket. Igen, tudom, most tök hülyének gondoltok, de vegyük végig. Érzed, hogy közelít a forgószél, de ha az előzőkből letudtad szűrni, hogy mondjuk mi váltja ki nála, akkor már tudni fogod azt is, hogy miként kell elkerülnöd a balhét. Tervezésben mindig van hová fejlődni, hisz ami az egyik alkalommal bevált nála, nem biztos, hogy a következőnél is jó lesz.
3. Lélegezz! Amikor ott tartunk, hogy ez bizony bekövetkezett és nincs mit tenni, fusson ki merre lát, akkor vegyünk néhányszor nagy levegőt, majd fújjuk ki. De lehet, hogy nálad a számolás jön be, ha mondjuk elszámolsz kb. 1 millióig (nekem valószínű addig kellene). Minden esetre a légzés megnyugtatja a szervezetedet és ki tudsz lépni az adott szituból, hogy józanul lásd az egészet.
4. Képzeld el! Képzeljük magunkat az ő helyzetébe és próbáljuk megérteni, hogy mi lehet a baja. Lehet, hogy szörnyű napja volt a bölibe/oviba/suliba és feszült ettől. Ő is, ahogy mi is, sokszor úgy érezheti magát, hogy "senki nem érti meg". Te jó ég, hányszor éreztem már én is ezt. Próbálj lemenni az ő kis szintjére és átérezni azt, hogy milyen is az, amikor rád szól a főnököd, valamiért (ez esetben mondjuk a daduska, hogy nem mehet ki az udvarra, mert most alvás jön), vagy téged vesznek elő azért, mert más elrontott valamit (pl.: Petike eltört egy játékot de a te gyerekednél derült ki), ugye, hogy nem is olyan egyszerű a helyzetük. 

+ 1 Részemről jól leírom az összes balhéját, hogy majd egy csodás napon, amikor neki lesz gyermeke, akkor az orra alá tudja dugni, hogy mire számíthat, hisz az alma nem esik messze a fájától :-)


kép:pinterest

 

kép:pixabay

Sok ismerősöm még évekkel a szülés után is hidegrázást kap az egésztől, ha visszagondol rá. Valahogy nem igazán szeretünk mi nők erről beszélni. Ha vagy annyira szerencsés, hogy egy jó élmény volt akkor azért, ha pedig szörnyen hosszú és rossz emlékként maradt meg benned, akkor meg nyilván azért. De vajon miként szabadulhatunk meg az olykor már kínzó szülési múltunktól:

• Fogadd el a történteket! Ezen sajnos már nem lehet utólag változtatni. Hiába rágódunk a múlton és azon, hogy ha jobban és erősebben koncentráltunk volna, vagy ha több tornán, felkészítőn vettünk volna részt, akkor biztos, hogy jobb/szebb/könnyebb lett volna minden. HA. HA. HA. Na persze, mindig ez a szócska. Ha ez lett volna, vagy ha az lett volna. De hiába is hajtogatjuk önmagunknak, vagy másoknak ezeket a mondatokat - akár napi szinten, ettől ez az egész már megtörtént velünk és ez már a múltunk része. Fogadjuk el, hogy akkor és ott mi úgy tudtuk viselkedni és megélni az egészet, ahogyan. Próbáljuk elengedni, és nem mérgeskedni, hogy persze mert rajtam kívül mindenkinek q jó volt és imádták minden pillanatát. Persze nyilván egy híresség se fogja azt hajtogatni, hogy az ő lelkéből is ott maradt egy darab a szülőasztalon. Akkor kire nézne fel a többség... 
• Engedd el a lelkifurkádat! Sokunknak van lelkiismeretfurdalása, mert ezt az egészet másként képzeltük el. Lágy zene szól majd, mindenki kedves, a fájásokat szinte nem is érezzük, apa egy pillantásból érteni fog mindent és a doki pedig közli velünk, hogy milyen büszke ránk. Ilyen az elképzelt szülés! Elképzelünk valamit, majd teljesen máshogy, de megvalósul. Ne érdekeljen az, ha te végül természetes szülés helyett császárral szültél, vagy épp makacsul ragaszkodtál ahhoz az elméletedhez, hogy te bizony kibírsz mindent és nem kérsz semmit, majd a szülőszobán meg te voltál az első, aki dupla adag gyógyszert kért. Van a terv, amit kitalálunk, hogy mit szeretnénk és ez egyfajta irányt mutat számunkra, na meg van a tény, ami aztán a végkifejlet. A tervek azért vannak, hogy eltérjünk tőlük és idomuljunk mindig az adott szituációhoz, ahogy a valós életben is, hogy aztán megszülethessen maga a csoda.   
• Bocsáss meg mindenkinek! Először is önmagadnak! Ez az első és legfontosabb, hogy ne hibáztasd megad egy életen át semmiért, ami ott történt. Nyilván megvolt annak is az oka, hogy mi miért történt úgy, ahogy. Másodsorban pedig másoknak is bocsáss meg. Ha mondjuk ráordítottál szegény apára, azért, mert nem értett meg téged két pislogásból, hogy most vizet, vagy kekszet kértél. Nyilván nem tudta ott átvállalni a te fájdalmadat és szinte nincs is olyan nő, aki ne tudna felsorolni olyan személyt a szülése alatt, akitől ne készült volna ki.  
• Szeresd újra önmagadat! Megváltozott az egész életed - megjegyezem apáé is - és persze a tested is. Egy csodás anyuka vagy, egy édes babával és így letettek egy kerek család. Erről már írtam korábban a SHREKrekded-ben, hogy én mennyire szépen kikerekedtem a szoptatás alatt. De úgy voltam vele, hogy a fene egye meg, egy nő életében hányszor ismétlődhet meg azaz életszakasz, hogy annyit eszel és amit akarsz. Az egész életünket végig arra tesszük fel, hogy csinosabbak legyünk. Próbáljuk meg úgy felfogni ezt az időszakot, hogy egy átmenet a régi énünkből az anyai énünkbe. Majd ha már képesek és hajlandóak vagyunk újra az alakunkra is figyelni, akkor pedig az új énünk kerül előterébe, de addig feleslegesen ne stresszeljünk magunkat azon, hogy mindenki csinosabb nálunk.

 

kép:pixabay

Amikor valami nagy horderejű élethelyzet előtt állunk, akkor mindig nehezebbnek érezzük és aggódással tölt el bennünket minden momentuma. Majd amikor túl vagyunk a nehezén, akkor jövünk rá, hogy ez mégsem volt annyira durva (vagy igen). Ha olyan anyukával beszélgetek, aki előttem jár gyerkőcnevelés kapcsán, akkor annak triplán figyelek minden egyes szavára, hisz ő már valamit tud. Így összeszedtem 5 pontban, hogy mi az amit én mondanék el mindenképp egykori kezdő önmagamnak.

• Minden éjszaka után jönni fog egy új nap! Vagyis, egyszer minden éjszaka véget ér, és kisüt a nap, elmúlik a láz, vagy egyszer tutira elfog fáradni a gyerkőc és be fog aludni (csak győzzük kivárni, mindezt, amikor éjjel 2 óra van és mesét szeretne olvasni).
• Ne idegeskedj azon, amin nem tudsz változtatni! Ha nincs tejed, akkor nyilván megpróbáltál mindent, vagy ha a gyereked túl keveset/sokat eszik. Tudsz ellene tenni?! Természetesen nem vágsz rá a kezére ha enni akar/illetve nem tömöd meg, mint egy libát (én már csak tudom, hogy miről beszélek). Engedd el! Persze könnyű ezt így mondani, de hidd el, nem szuper ideggyenge anyukát szeretne látni a kicsinyed, hanem szuper boldogat, hisz egy gyerekkora van!
• Fogadd el őt olyannak, amilyen! Ne akard, hogy olyan legyen mint mások (anya/apa/tesó). Ő egy külön egyéniség, külön gondolatokkal, meglátásokkal, észrevételekkel. Persze hasonlítanak ránk, hisz belőlünk vannak, de mi sem vagyunk 100%-ban a szüleink.
• Élvezd a vele töltött minden egyes percet (túl gyorsan felnőnek)! Közhely, de sajnos nagyon igaz. Még csak 2 éves nálunk is törpenyúl, de egy pillanat volt, amíg idáig eljutottunk. A minap kérdeztem meg erről az anyukámat, hogy ő hogyan élte meg a mi gyermekkorunk hosszát (hárman vagyunk felnőtt lányai). A bölcs anyukám válasza: egy szemvillanás volt az egész.
• Ne akarj megoldani helyette mindent! Ha nem hagyjuk, hogy elessen, akkor csak felnőtt korában fogja megtudni milyen az. Akkor viszont sokkal nagyobbat üt, mint gyerekként. Piszok nehéz nekem is és még tanulom, de tudom, hogy vannak, amit az ő érdekében kötelező megtennem érte.
• Zárd ki a negatív embereket! Ez az élet minden egyes területére igaz. DE! Ha gyerkőcről van szó és az ő neveléséről, akkor ez hatványozódik. Senkinek nincs joga téged bántani azért, mert valamit másként teszel, mint az átlag. Tapasztalatom szerint mindig lesznek olyanok, akik más családmodellt követnek vagy új nézeteket esetleg pont hogy régebbi nézeteket vallanak. Fogadjuk el és tartsuk tiszteletben egymás életét és gondolkodását a gyerekekről.
• Te a világot jelented neki. Van az úgy, hogy az embernek már nincs türelme ahhoz, hogy 25 x elmondja egymás utána azt az egy mondatot. Mert túl sok minden van körülöttünk, és számtalan felnőtt problémával kell megküzdeni. De otthon az ajtó mögötti családi világotokban, számára te jelented neki a világ közepét. Jó tudom, amikor iszonyat rossz nálunk is törpenyúl, akkor nem mindig ez lebeg a szemem előtt, de valóban figyelek erre, hogy ezt ne felejtsem el.      

 

kép:pixabay

Még az ősszel történt, amikor is eszembe jutott (persze a legutolsó percben, mikor máskor), hogy elfelejtettem venni benti cipőt a bölibe. Így hát hátrahagyva csodás apáját, elgurultunk az első cipőboltba, ahol úgy néztek rám, hogy "tényleg ennyire amatőr, hogy szeptember végén jut eszébe cipőt venni", de mivel ugye nem törődök senki ilyen jellegű fennakadásával, így hát elkezdtük járni a boltokat. Természetesen minden előkerült, kivéve az, ami nekem és a kislányomnak megfelelő lett volna. Végül találtam neki egy igaz, hogy fiúsabb verziót, de mivel a törpenyúlam nem egy klasszikus értelemben vett kislányos lány, így hát megpróbáltattam vele, és ekkor megjelent minden idők legjobb eladója!
A hangneme mondhatni eléggé lenéző és kioktató volt. Két dolog pörgött át az agyamon másodpercek töredéke alatt, amivel nem biztos, hogy egyedül lettem volna- megjegyzem.

1. Akkor én most itt az üzlet kellős közepén fogom, és átharapnám a torkát, amiért lekicsinylően és megalázóan beszélt hozzám és az anyukás mivoltomban lealázott.
2. Eljátszom a buta szőkét és meglátjuk, hogy végül ki veszít.

Gondolhatjátok, hogy a másodikat választottam - hisz elég uncsi volt egy idő után már a cipő rengetegben felismerni, hogy melyik miért jó és miért nem, így gondoltam egyet és ráállt az agyam a buta nő effektusra �

Először is elnézést kértem, hogy ennyire amatőr vagyok, hogy zokni nélkül hoztam a gyereket (30 fokban) cipőt próbálni. Majd közöltem vele, hogy sajnos még nem igazán vagyok jártas a témában, és főleg, hogy ennyi gondot okozok neki (egy eladónak, akiknek az lenne a dolga, hogy segítsen...). Így hát a "kedves" hölgy, azonnal úgy érezte, hogy fölém kerekedett és máris úgy beszélt hozzám, mint aki teljesen elveszett az anyaság rejtelmeiben és az aranyos stílusából visszavéve, átváltott egy kezesbáránnyá, aki örült, hogy segíthet. Ugyan cipőt nem vettem - ezt már akkor eldöntöttem, amikor kevésbé intelligens stílusát megvillantotta előttem, de rájöttem, hogy nem érdemes mindenkinek nekimenni, aki beleszól az anyaságomba és abba, hogy mit hogyan és miért teszek. Nyilván, ha elkezdtem volna idegesen és feszülten magyarázni neki, hogy igen, azért nincs rajta zokni, mert kinn dög meleg van és a gyerekem meg olyan, mint egy fűtő kazán, állandóan izzad és melege van és az izzadságtól a zokni elakadt volna teljesen a lábán, így esélyem se lett volna arra, hogy azt ráapplikáljam ordítás nélkül. Helyette más utat választottam, és a következő helyen, ahol kedvesek is voltak velem, még cipőt is sikerült venni.

 

kép:pixaby

Sokszor és sokan keserednek el azon, hogy más "kedves" anyukák képesek a földbe döngölni mindenkit, csak hogy nekik legyen igazuk és ezzel elveszik azt a kevéske anyai önbizalmat, amit nagy kín keservek közepette összebírtunk szedni.
De lássuk, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy egy kicsit magabiztosabb anyukák lehessünk.

1. Először is véleményem szerint a legfontosabb, hogy ha valamiben elbizonytalanodunk, vagy számunkra ismeretlen a terület (elég sok tud lenni, főleg első szülőként), akkor nézzünk, vagy kérdezzünk utána. Esetleg kikérhetjük egy olyan személy véleményét, akinek sokat adunk a szavára, de persze ez lehet egy számunkra elismert könyv, weboldal stb. is, hisz annyi gyermekneveléssel kapcsolatos ismertető van jelen a piacon. Ezzel pedig tájékozottabbá válunk, így ha betámad egy okos anyuka, nekünk is lesz a témában saját véleményünk.
2. Sajnos a környezetemben, azt látom, hogy az okoskodók vannak még mindig többségben és azok, akik meg csak normális anyák akarnak lenni, nem merik felvállalni egyéb okok miatt (család, közeli barátok stb.) a saját véleményüket. Hölgyeim van egy rossz hírem. Addig, amíg nem mondod el a saját véleményedet (és itt most nem a kiabálós verzióra gondoltam), sajnos ezek az emberek, rád telepszenek, sőt, elárulom neked, hogy talán még rossz anyának is fognak tartani, aki képtelen kiállni a saját nézetei miatt. Így hát a következő, ha már tájékozódtál adott esetben mondjuk egy könyvből, hogy miért  teszi azt a gyerkőcöd, amit, akkor mond is el, ha úgy alakul a beszélgetés.
3. Önerősítő mondatok. Tudom, sokan butaságnak tartják, hogy adott esetben egy tükör előtt állva skandál az ember bizonyos mondatokat és talán apa még furcsán is néz ránk, de tapasztalatom szerint sajnos senki nem fogja a vállunkat megveregetni, hogy mennyire fantasztikusan kezeltünk egy hisztit. Így hát ha teheted, akkor szedd össze (akár fejben, vagy papíron, amit mondjuk a tükörre, esetleg még könyvjelzőként is használhatsz), hogy mik azok a mondatok, szavak, amik erősítenek téged az anyaságodban.

kép:pixabay

Anya erősítő feladat: 
Ha már végképp nem érzed magad jó anyukának, akkor itt egy kedves feladat, amivel erősítheted a saját anyai képedet.
Írj össze legalább 10 db. olyan jó és ügyes tettedet, amit sikerült megoldani a gyerkőccel kapcsolatban. Ha pedig úgy érzed, hogy te vagy a világ legbénább anyukája, akkor vedd elő ezt a listát, és máris meglátod, hogy mennyire rosszul gondolod!

Ha sikerült a fenti pontok közül bármelyiket is részben, vagy akár egészben megvalósítanod, és van kedved megosztani velem, akkor írd meg, hogy együtt lehessünk rád büszkék ❤❤❤

kép:pixabay

 

kép:pixabay

A téli hideggel együtt megérkezett a mi életünkben is az első igazi makacs megfázásos időszak. Nagy próbálgatásaim közepette, miután már tényleg elég sok mindent leteszteltünk a gyerekkel, egyszeriben elmúlt minden, orrfolyás, tüsszögés, köhögés (bár a betegséggel járó hisztit továbbra se tudtam mivel kezelni).
Tapasztalat, sajnos ki kell mindent próbálni, hogy mi az, ami a te gyermekeddel kompatibilis :-(

1. Méz: elsősorban a hárs mézet próbáltuk ki, majd utána már mindent, ami létezik. Raktam teába, tejbe, kekszre, kenyérre, kalácsra, kanálra.
2. Orrspray: létezik hagyományos, ami már 0 hós kortól adható, valamint tengeri vizes, mind a kettőt felváltva használtuk, nekünk hasznosnak bizonyult mind a kettő, mert legalább tudott aludni éjjel a gyerek (és mi is).
3. Homeos bogyók: természetesen csak orvosi javaslatra és az adott betegségre adtam be a gyerkőcnek, de talán addigra, mikorra elértünk a bogyókhoz, már eléggé makaccsá vált az egész nátha dolog, így kevésbé éreztem a jótékony hatását.
4. Gyógyteák: szintén hárs, valamint a csipkebogyó és a kamilla tea is hatását tekintve jónak mondott, bár számunkra nem igazán volt ízletes, így nem erőltettem.
5. Illóolajak: teafa olaj, ami tisztítja a levegőt a baciktól és még az illata is kellemes. Volt, hogy pár cseppet elkevertem oliva olajjal és ezt öntöttem a fürdővízbe, ami után kitisztult az orra és kevésbé volt nyűgös az éjszakája. Nálunk bevált, a mai napig hasznos és szeretem.
6. Szirupok köhögésre: a skála széles, nem írnék márkákat, de elég, ha megnézünk egy reklámblokkot, és kb. 3-4 félét hirdetnek egymás után, hogy csak megemlítsem a  "de miért"szlogent.
7. Speciális mama féle teák: égetett cukros tea: végy néhány evőkanál cukrot és olvaszd fel egy lábasban, majd, ha már karamell színű lett a cukor színe, akkor nagyon óvatosan és lassan önts hozzá vizet (mivel forróhoz öntöd, így vigyázz, mert a forróság mellett még a hanga is rémesen hangos lesz). Hagyd állni egy kicsit és már ízesítheted is tetszés szerint, és ez felnőtteknek is hatékony. A másik ilyen a hagyma tea: vörös hagymát felteszel vízbe főzni (nekem épp, hogy ellepte a hagymát a víz) és addig főzöd, ami teljesen puha nem lesz és a víz is elszíneződik. Ezt is fogyaszthatják felnőttek és ízlés szerint lehet ízesíteni mézzel, cukorral és citrommal.
8. Krémek: szintén patikában lehet kapni számtalan krémet, attól függ, hogy milyet keres az ember, mi a Baby Luuf krémet használtuk, de ezzel is vigyázni kell, mert elég intenzív az illata és könnyen pöttyös lehet tőle a gyerek.
9. Inhalátorok: kipróbáltuk a száj maszkot, ami olyan hangos volt, hogy még a kutya is megrémült tőle, majd ezt követte a befújós inhalátor, amit ugyan szeretett, de semmit nem használt, végül maradtam a hagyományos párásítónál Salvus vízzel és néhány csepp a már említett teafa olajjal.

Amit viszont nem próbáltunk ki, bár szintén régi praktika, hogy disznó zsírral kell bekenni a gyerkőc mellkasát, vagy torkát, betegségtől függően és azt rajta hagyni néhány órán át.

 

kép:pixabay

Ha 20 évesen szülsz, az a baj.
Ha 30 évesen szülsz, az is baj.
De ha 40 évesen szülsz, az nagyon nagy baj.
Ha 50 évesen, na akkor már ne is merjél szüljél, az a baj.

Ha van férjed, az a baj.
De ha csak pasid van, az is baj.
Ha csak volt férjed van, az a baj.
Ha meg soha nem is volt, az ultra nagy baj.

Ha kórházba szülsz, az a baj.
Ha otthon akarsz szülni, az a baj.
De ha ordítva mersz szülsz, az a baj.
Ha meg csendben, na úgy senki se tud, az a baj.

Ha császárral szülsz, az a baj.
Ha természetesen szülsz, az a baj.
De ha élvezni merted a szülést, az a baj.
Ha meg utáltad az egészet, az nagyon nagy baj.

Ha folyton azt figyeled, hogy mit csinál, az a baj.
De ha nem figyelsz rá egy percig, az a baj.
Ha az éjszaka az ágya mellett térdelsz, az a baj.
Ha meg nem mész be hozzá, az a baj.

Ha be mered adni bölcsibe, az annyira nagy baj.
De ha meg még jól is érzi magát a gyereked, az iszonyat nagy baj.
Ha megkéred, hogy ne verje magát a földhöz az utcán, az a baj.
Ha meg nem kéred meg, akkor az elég nagy baj.

Ha ősanya vagy, az a baj.
Ha meg bio anya, az a baj.
De ha szabad szellemű anya vagy, az elég nagy baj.
Ha meg ős konzervatív vagy, az még nagyobb baj.

Ha bolti tejet adsz neki, az a baj.
Ha meg bio tejet adsz neki, az ultra nagy baj.
De ha hallgatsz másokra, az a baj.
Ha meg senkire sem hallgatsz, az elég nagy baj.

Ha elmersz menni otthonról a gyerek mellett, az a baj.
De ha meg nem mész sehová, az a baj.
Ha újra mered élvezni az életedet, az elég nagy baj.
Ha meg nem tudod élvezni, az meg főleg baj.

kép:pixabay

A rossz anyák az utóbbi idők egyik legnagyobb sikerének ígérkező filmje, minden anya álma, hogy végre megtudjuk, hogy mitől érezik mások is magunkat rossznak. Így, amikor láttam magát a film előzetesét, természetesen azonnal felkeltette az érdeklődésemet.
A film abszolút bemutatja, hogy miként válik ketté az anyák társadalma. Két csoportra bontja őket, az egyik, akik teljesen szét vannak esve és rohannak egyik helyről a másikra, miközben még megpróbálnak dolgozni is na és persze ott is érvényesülni, valamint a házas élet bukkanóit is láthatjuk, majd ezzel szemet szúrva a másik csoportnak, akik viszont a gyerek szállítmányozásán és az ő életük megszervezésén kívül, pusztán csak azzal foglalkoznak, hogy ki mennyire rossz anya hozzájuk képest. A főhős (Mila Kunis) egy szép napon rájön, hogy széthullik a családja az ő fáradozásai ellenére is, mivel a férje szeretőt tart, na és persze innen indulnak az izgalmak, miszerint totálisan kiakad és nem bírja tovább azt a fajta nyomást, amit a megfelelési kényszer, valamint a tökéletes anyukák nyomnak rá. Így betér egy bárba és ott összebarizik másik két hasonszőrű anyával és elhatározzák, hogy ők mostantól nem állnak be a sorba helyette belazulnak és ők lesznek mostantól a rossz anyák. Azonban a történetben megjelennek a tökéletes anyukák is, akik mindent tudnak és folyamatosan a toppon vannak, így a közelükben még rosszabbnak érzi mindenki magát. A két ellentétes csoport harca kíséri végig a teljes filmet, amely ezáltal tele van viccesebbnél viccesebb tipikusan anyukák által érthető tragikomédiákkal.
A film mondanivalóját tekintve pusztán csak annyi, hogy nem kell másnak megfelelned, elég, ha önmagadat adod és máris jobban érzed te is magad na meg persze a családod is.

Érdemes megnézni egy lazulós délutánon :-)

 

Az utóbbi időben egyre többször találtam magam szembe azzal a témával, hogy ahhoz, hogy jól érezzük magunkat hosszabb távon a bőrünkben nem árt, ha új szokásokat alakítunk ki. Megmondom őszintén, hogy nem igazán értettem, hogy miként lehet ezeket kialakítani és érdemeben beépíteni az életembe a hétköznapok során, de tettem egy próbát és nálam bevált. Korral, talán azt mondhatom, hogy egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy újítsunk a hétköznapi monotonitásainkon, ezzel is felfrissítve az életünke és az önmagunkra való odafigyelés lehetőségét.

1. Találd ki a területet - gondold végig, hogy melyik az a terület (új mozgásforma, étkezés, esetleg az anyaság stb.), ahol képes vagy új dolgok bevezetésére. A cél nyilván nem az elsőre, hogy teljesen átalakítsd az életedet vasárnapról hétfőre, hanem az, hogy ne fásulj bele a szürke hétköznapokba. Felkelsz, összerakod a gyereket, elviszed bölcsi/ovi/suliba, rohansz dolgozni, aztán munka, után a gyerekért rohansz, majd haza, ahol főzöl valamit gyorsan, végül vacsi, fürdés és alvás. A legtöbb gyerekes háznál ez a sablon. Na de hol vagy TE ebben az egészben, amikor csak te vagy, meg mondjuk esetleg a karamellás kávéd 5 percig kettesben.  
2. A megfelelő időzítés - érdemes olyan időpontot találni, amikor nem zavar senki és amikor tényleg önmagaddal tudsz lenni egy kicsit, amikor nem kell minden másra odafigyelned. Nálam ez a reggel 5 óra lett, persze tudom, hogy elég korai időpont, de akkor zavartalanul tudok bármit tenni - venni, anélkül, hogy megzavarna egy telefon, vagy a gyerkőcünk.
3. Vágj bele - a nehezén már túl vagy, a terv megvan már a fejedben, és a számodra legmegfelelőbb időpontot is megtaláltad, most már pusztán csak el kell indulnod az általad kijelölt utadon. Például egy futás esetében kezdésnek elég csak egy kört futni a házkörül nem kell elsőre lefutni a maratont, a lényeg a fokozatosságon van, mivel a célunk az egy új és jóleső szokás kialakításán van, nem pedig azon, hogy elvegye a kedvünket az egésztől.

 

 

kép:pixabay

Mivel a kis drágámat is elérte a nagy dugó láz, azaz a székrekedés, amit alig bírtam kirobbantani belőle, ezért kipróbáltunk nála számtalan olyan dolgot, ami már másoknál bevált, de persze nem is tudom, hogy miért gondoltam azt, hogy ezek nálunk is befognak válni. Eddig se úgy működött a gyerkőcünk, ahogy az elő lenne írva neki a nagykönyvben, és ez most sem történt másként.
Így összeszedtem, hogy mégis mik azok a házi praktikák, amiken végig mentünk:

Olajak: itt kipróbáltuk az olivát és többen ajánlották a ricinust, amivel annyi volt a bajom, hogy szörnyű íze van. Egyszerűen az ételébe kell beletenni, vagy ha bírja, akkor kiskanállal bekaphatja.

Élőflórás joghurtok: kipróbáltuk a natúrt, amibe lenmagot szórtam, de semmi, majd jöttek az ízesek, de az sem hozta meg a kívánt  hatást nála, bár nagyon ízlett neki mind.

Meleg tej: mivel nálunk eleve meleg tejet szokott inni este és reggel, csak ebből gondolom, hogy nem igazán használt, mert ha használt volna, akkor nem alakul ki az egész ügy.

Szilva lekvár:  bio lekvárt ajánlottak, amivel nincs is semmi gondom, főleg miután szépen kanalazgatott belőle, vártuk a hatást, de ez esetben is elmaradt. Lehet, hogy rosszul csináltunk valamit, mert később anyukám világosított fel, hogy azt inkább első étkezés helyett kell adni a gyereknek.

Simizni és/vagy meleget tenni a pocira: nem tudom, hogy ki az akinek sikerült már eddig egy 2 éves polipot lefogni, hogy megsimizze a pocakját, jelentem nálunk ez teljesen kivitelezhetetlenné vált, majd egy idő után feladta, és némi simi után -ami tetszett neki persze- beálmosodott, de semmi különös nem történt. A meleggel hasonló volt a helyzet, azt leginkább csak alvás alatt lehetne rátenni, de mivel ficánka van az ágyban is, így ez az elmélet is elbukott.

Gyümölcsök, facsart levek: lévén, hogy tél van, nem igazán kapok őszibarackot a piacon, max konzervet, de hiábavaló volt ez a próbálkozásunk is, valamint a facsart levek se váltak be nála- érdekes nálunk felnőtteknél miért válik be szinte minden?!

Szélcső, lázmérő: megmondom őszintén, hogy a szélcső nálunk már kiskorától használva volt, de egyetlen egyszer sem történt semmi, de ha a lázmérőre rákenek krémet, azt gondoltam, hogy ingerelni fogja és szül egy szép dugót, de még az sem történt meg.

Mozgás: "Ugrálunk, mint a verebek, rajta gyerekek" felkiáltással körbeugráltunk mindent, majd jött fekve a lábak felfelé mozgatása, sőt még az is megvolt, miszerint a bal fenék alatt lévő párnácskát kell masszírozni, hogy beinduljon a dolog, de nálunk ez se vált be.

Glicerin kúp: a csodaszer! Beindult a buli nagy örömünkre, na persze az eredményre itt is várni kellett (kb. 20 percet) de a lényeg, hogy robbant a bomba és 7 peluscserével később már vígan rohangált a lakásban.

 

Az apró betűs rész az, amit eltitkolnak előled az anyukák. Minden olyat tényt ide lehet sorolni, amit igazából még nagyítóval is nehéz elolvasni, nemhogy felkészülni arra, ami következik. Na de hogy ennyire sok mindent elhallgatnak előlünk a bölcs anyák, hát ez már valóban sokk...

 

• A 3-4 óránként felkelés igazából sokkal kevesebb, mert mire lefejed/elkészíted/elmosod a tejes dolgokat, majd tisztába teszed (alkalmanként át is öltözteted), megbüfizteted és elaltatod, addigra egyrészt kimegy a szemedből az álom, másrészt kezdheted elölről az egészet.
• Az első oltásnál nem csak te sírsz, hanem belülről neked is fáj ahogy a tű behatol a kicsi bőrébe így most már némi megértést is mutatsz azokkal szemben, akik inkább nem kérik az oltásokat.
• Amikor lázas és didereg a láztól, te is reszketsz csak nem a hidegtől, hanem a félelemtől, hogy ne legyen komolyabb baja.
• A várandósság alatt csodálatosan kisimul a bőröd, eltűnik minden narancs a combodról és úgy érzed, hogy ez mindig így marad, majd amikor szülés után eltelik néhány hónap és leereszt mindened, mint egy lufi, na ezt azért tényleg mondhatta volna valaki, hogy ennyire anyatestem lesz.
• Apropó anyatest, na itt jelennek meg a fittnesz anyukák, akik képtelenek felfogni, hogy miért van még mindig rajta néhány plusz kiló, mikor már elmúlt 1 éves a gyereked - azért vazeg, mert nem mindenki akar 20 éves gyerektestű anyuka lenni, csak ezért, ja és mert minden ártalmas édesség iszonytatóan finom.
• Ha beadod bölcsibe/oviba/egyéb közösségi helyre, akkor ha addig nem volt lelkifurkád érte, majd azok, akik nem teszik ezt, gondoskodnak róla, hogy rosszul érezd magad és ők legyen a szuper anyuk, te pedig az a nő, aki másnak szült gyereket és nem magadnak.
• Amennyiben valamilyen buliba vagytok hivatalosak és te vagy annyira lusta nőszemély, hogy nem sütsz házjellegű sütit, akkor bizony lesznek olyanok, akik nemtetszésüket fejezik ki, amiért ennyire nem vagy toppon.
• Soha, de soha nem fogsz egyetérteni az idősebb generáció tagjaival a nevelés kérdéseiben, számukra te mindig is egy fiatal fruska maradsz, aki nem képes megérteni, hogy a gyerek megkérése valamire az nem a nevelés eszköze, hanem csupán hátráltatója.
• Képtelen megjegyezni a gyerkőcöd nevét, mert előtte felsorolják a családban az összes nevet, majd még a tiédet is és úgy jut eszükbe az igazi - jaj Bécike, gyere már ide, jaj, dehogy Bécike, Csabika, ááá, dehogy Csabika, Petike, nézd már annyian vagyunk itt, na Ödönke gyere csak ide  egy kicsit (pedig meddig válogattunk a nevek között, mire rábukkantunk az igazira). 

 

Nem szeretek megfogadni semmit sem, mert őszinte leszek, szinte soha nem tartom be, vagyis, kb. az első 2 hónapban és azt is nagyon nehezen, azonban mégis megteszem. Idén próbáltam olyan fogadalmakat összeszedni, ami rólam is szól egy kicsit és talán képes leszek betartani:

1. Egészségesebb ételeket főzni.
2. Minden nap (jó, nem ámítom magam, nem minden nap) de otthon tornázni.
3. Egy héten 1x kádban fürdeni sőt még gyertyát is gyújtani.
4. Kidobni a kinyúlt, elhasznált ruháimat és helyettük minden hónapban venni 1 új darabot.
5. Lecserélni az otthon használt melegítőmet egy új, csinosabb szettre.
6. Apával két hetente egy napot kettesben tölteni.
7. Nem gyerektémájú könyveket elolvasni.
8. Elmenni masszíroztatni, hogy jól kimasszírozzanak belőlem minden stresszt.
9. Kipróbálni egy új frizurát.
10. Az évfordulónkon meglepni apát egy bombasztikus ruhával.
11. Kerülni az anyaszomorító embereket.
12. Néha megveregetni a saját vállamat, hogy jól teszem a dolgom.
13. 3 havonta tartani a barinőkkel egy csajos estét, ahol pizzát eszünk és colát iszunk.
14. Elmenni egy önismereti tréningre, ami jól feltölt.
15. Kettesben lenni újra az anyukámmal, úgy mint, amikor még én voltam gyerek.
16. Folytatni a sohavégetnemérős nyelvtanulást.
17. Kivenni egy nap szabit és apával elszökni a városból romantikázni.
18. Befejezni az általam kötött sálat.
19. Kipróbálni egy új táncot (akár apával).
20. Türelmesebbnek lenni azokkal az emberekkel, akik pálcát törnek fölöttem.
21. Megtanulni NEM-et mondani.

kép: pixabay

kép:pixabay

• Médeia
• Lotta
• Szítá
• Jáel
• Maminti
• Ánfissza
• Náni
• Lencsi
• Nilüfer
• Nurbanu

• Néró
• Rikó
• Dorel
• Sét
• Gáber
• Zev
• Bentli
• Levin