Valljuk be, akinél már nem totyogós a gyermek és elkezdte próbálgatni csodás kis szárnyai, olykor előfordul néha néha (nálunk minden nap) némi kis (giga) hiszti. Bevallom őszintén, annyira nagyon büszke tudok lenni magamra, ha végre figyelmen kívül tudom hagyni - az egész utcától zengő és mindenki szúrós szemmel ránk néző - hisztiket. Na meg vannak azok a típusok is, amikor az ember már nem bírja tovább és egyszerűen rákiált a gyerekre.
- Nézz a dolgok mögé! Nem vagyok egy hatalmas mami lélekbúvár, de csak ha a józan eszemre hallgatok és végigpörgetem, hogy vajon miért kiáltunk rá a gyerekre, akkor talán máris közelebb kerülök a megoldáshoz. Itt most nem arra gondolok, hogy ha életveszélyes mutatványt hajt végre szívünk csücske, hanem arra, amikor "csak" a hiszti van és elkezdődik a folyamat, aminek már az előszelétől is képesek lennénk kikészülni (ha lehetne). Ne gondoljuk azt, hogy csak minket akar idegesíteni, ez neki is legalább olyan rossz, mint nekünk.
- Tervezd meg! Mint új szokásként felvett főtervező, arra kellett rájönnöm, hogy ezt is meg kell tudnunk tervezni, hogy miként tudjuk megoldani a (mű) hisztiket. Igen, tudom, most tök hülyének gondoltok, de vegyük végig. Érzed, hogy közelít a forgószél, de ha az előzőkből letudtad szűrni, hogy mondjuk mi váltja ki nála, akkor már tudni fogod azt is, hogy miként kell elkerülnöd a balhét. Tervezésben mindig van hová fejlődni, hisz ami az egyik alkalommal bevált nála, nem biztos, hogy a következőnél is jó lesz.
- Lélegezz! Amikor ott tartunk, hogy ez bizony bekövetkezett és nincs mit tenni, fusson ki merre lát, akkor vegyünk néhányszor nagy levegőt, majd fújjuk ki. De lehet, hogy nálad a számolás jön be, ha mondjuk elszámolsz kb. 1 millióig (nekem valószínű addig kellene). Minden esetre a légzés megnyugtatja a szervezetedet és ki tudsz lépni az adott szituból, hogy józanul lásd az egészet.
- Képzeld el! Képzeljük magunkat az ő helyzetébe és próbáljuk megérteni, hogy mi lehet a baja. Lehet, hogy szörnyű napja volt a bölibe/oviba/suliba és feszült ettől. Ő is, ahogy mi is, sokszor úgy érezheti magát, hogy "senki nem érti meg". Te jó ég, hányszor éreztem már én is ezt. Próbálj lemenni az ő kis szintjére és átérezni azt, hogy milyen is az, amikor rád szól a főnököd, valamiért (ez esetben mondjuk a daduska, hogy nem mehet ki az udvarra, mert most alvás jön), vagy téged vesznek elő azért, mert más elrontott valamit (pl.: Petike eltört egy játékot de a te gyerekednél derült ki), ugye, hogy nem is olyan egyszerű a helyzetük.
+ 1 Részemről jól leírom az összes balhéját, hogy majd egy csodás napon, amikor neki lesz gyermeke, akkor az orra alá tudja dugni, hogy mire számíthat, hisz az alma nem esik messze a fájától :-)
kép:pinterest