Amikor valaki azt mondja nekem, hogy nyugodalmas jó éjszakát, akkor úgy érzem, hogy a vesémbe lát és tudja azt, amit átélek mondhatni nap, mint nap éjszakánként. Nagyanyám mondogatta mindig ezt az esti lefekvésnél, hát most már pontosan tudom, hogy mire gondolhatott....

Nem tudom, hogy mennyire ismerős másoknak azaz érzés, amikor este leteszed szent gyermeketeket és miután elvégezted a szokásos esti köröket, úgy érzed, hogy nálad is elérkezett az alvás ideje DE megszólal az a vékonyka kis hang a szobából - (1) Mama tejcsi. Mivel még nem hunytad le a szemed, ezért csupán csak ásítozva viszed be a tejet, majd megnyugtatod és bedőlsz az ágyba. Akkor viszont még gyorsan elolvasod azt a pár sort a könyvből, ami még hátra van, majd olvasás után megnézed, hogy mi megy a dobozban (tv), ahol persze, ilyenkor adják a kedvenc filmedet, de már csak a végére kapcsolsz oda, ezért azt gondolod, hogy az már csak belefér az idődbe, hiszen utána már tényleg alszol. Nagy nehezen lekapcsolod a tv-t, behunyod a szemed, amikor - (2) Mama, mama, mama. Kinyitod a szemed és látod, hogy igazából még csak 10 perce alszol, de máris ott vagy újra az ágya mellett és nyugtatod, hogy nincs semmi baj, aludjon. Visszavonszolod magad az ágyba - eközben, apa a világáról nem tud, annyira horkol melletted - majd mielőtt leérne a fejed a párnára, már alszol is. Miközben fordulsz át az egyik oldaladról a másikra, ismét megüti a füledet egy ismerős hang - nem nem, ez még mindig nem a reggeli ébresztő, csak a gyerkőc az, mert valamit megint szeretne. Átvonszolod magad hozzá - persze kétszer belerúgsz az ágyba, amitől már akkor lila foltod lesz, nem hogy reggelre, így ugrott a másnapi szoknya verzió - magyarázkodsz, félig csukott szemmel, hogy nincs semmilyen baj, és majd áthívjuk a papa barátját is, de nem most, mert most ő is alszik. Amikor meglátod, hogy a kutya is melléd szegődött, gondolván, hogy reggel van és indulhat sétálni kissé feszült leszel, hogy ebben a családban senki nem úgy működik, ahogy kellene, kivéve apát. (3) Csücsülj le - kezdi magyarázni a bizijét a gyerek, nem, most éjszaka van alszik mindenki, az összes játék és... - kezded te is a szokásos nagy monológot. Miután kimagyaráztad a lehetetlennek tűnő dolgokat, ismét vissza az ágyba. (4) Mama, shrek, - kezdi újfent, villámgyorsan átrohansz a lakáson, ahol kezded a - nem ilyenkor nem nézünk mesét lemezt lejátszani, és mivel nem is érdekelte az egész, így már alszik is tovább. Sikerül elaludni, DE (5) papa, papa - hallatszik a kiabálás - most már kezdesz rájönni, hogy a Kör című filmben a csaj, miért mászik ki olyan agyonvert állapotba a kútból - te is pontosan úgy érzed magad, de mész, BÁR ugye nem téged hívott, de miután az éj leple alatt elég nagy a csend, és nem akarod, hogy felverje az egész házat, így fénysebességgel már a szobájában is vagy. Mire beérsz hozzá, hogy megsimogasd a buckó kis fejét, azt hallod, hogy horkol! Kissé ideges leszel, mert nem elég, hogy az apját hívja, de te mész, ráadásul elég valószínű, hogy az apjával is álmodik. Hajnali fél 3 van csak, így még alhatsz te is tovább, de mire félálomba kerülsz, (6) megint hallasz valami zajt. Ekkor már túlteszel a körös csajon is, és úgy érzed, hogy te sokkal élethűbben eltudnád játszani a szerepét. Átmászol, de persze ismét arra érsz be hozzá, hogy horkol! Valószínű, hogy csak belerúgott az ágyba és azt hallottad. A hallásodat kiválóra fejlesztetted már. Próbálsz visszaaludni, de teljesen kiment a szemedből az álom. Végigpörgeted a napodat, kitalálod, hogy mégis mit vegyél fel a szoknya helyett, mert persze azóta még kétszer beverted a lábad, így most már nem nem csak lila lehet a foltod, hanem talán már zöld is. Bekapcsolod a dobozt, és akkor látod, hogy benne vagy a tévében! Igen, a Kör című filmet adják - megpróbálod megérteni, hogy mindenki veled szórakozik, és mivel nincs jobb dolgod, elhatározod, hogy megnézed a csaj szemét, hogy mégis kinek vannak nagyobb táskák alatta, persze, hogy te nyersz ebben is - tényleg amatőr a színész.

(7) Mama, mama - nem ugrasz ki az ágyból, mert tuti, hogy megint horkolásra érnél be, ezért vársz, még mindig vársz, és tovább vársz. Elhallgatott, nem hallasz semmit, majd amikor ismét bebóbiskolnál - mama?! - na ne, ezt már nem hiszem el, apa még továbbra is kiterülve alszik melletted, és nem hiszed el, hogy nem ébred fel erre az éjszakai bulira csak te. Összevakarod magad és átmész. Benézel az ajtóból és azt látod, hogy áll az ágyban, kezében a takaró és a csacsija és mutatja, hogy vedd ki, mert ő már kipihente magát. Nagy (hézagos) mosollyal és csillogó szemmel vár téged, és akkor rázendít -  csip csip csóka, hess hess hess hess - majd hangosan felnevet. Kéred a türelmét, hogy mindjárt jössz, csak összevakarod magad. Visszamész az ágyba, és abban reménykedsz, hogy talán bealszik, hisz még sötét van kint is. Amikor újfent egy ismerős hangot hallasz. Csak az ébresztő az, hogy elérkezett a felkelés ideje. Apa rád néz kérdően, hogy te már fent vagy, és közli veled, hogy olyan jót aludt. Nem mondod inkább, hogy mit tudnál vele tenni, mert úrinő vagy. Pusztán már csak egy dolgot nem értesz, hogy honnan van ennek a gyereknek ennyi energiája még egy ilyen éjszaka után is.


kép:pinterest