Kovács Edina coach - babarózsa blog

Kovács Edina coach - babarózsa blog


Az megvan, hogy a kismamák mostantól egyedül fognak szülni?!

Avagy, tippek a vajúdás alatti szeretteink hiányának kezelésre

2020. március 30. - Babarózsa21

Most, hogy már a legtöbb kórház kiadta azt a tájékoztatót, hogy a szülésre nem mehetnek be egy közeli hozzátartozó sem, csak és kizárólag a kismamák, elég sok anyuka érezheti azt, hogy kihúzták a lába alól a talajt. Az, aki már többedik gyermekét szüli, ők még talán tudják, hogy mi várhat rájuk, de egy először szülő édesanya jelen pillanatban valóban kétségek között érezheti magát.

Tudom, érzem és tapasztalom hogy nagyon sokan aggódnak a szülés miatt, és leginkább azért, mert egyedül kell lenni egy olyan helyzetben, aminek a "terhét" megosztaná a legtöbb nő. Sokan most először tennék ezt, de nem lehet.

Most nem. 

Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet pótolni a szeretteinket, főleg talán életünk legszebb, és legcsodálatosabb pillanatában nem, de attól sajnos ez a helyzet még fennáll és kezdenünk kell vele valamit. 

 

 A helyzet kezelésére két lehetőségünk van

 

1. Lázadunk, mérgeskedünk és aggódunk továbbra is hogy miért alakult így az egész, és miért pont most és miért, miért, miért?! Eltelhetnek így hosszú éjszakák és nappalok, és sírhatunk is, hiszen ki nem borulna ki ettől az egész helyzettől.

 

2. Mérgeskedés után - igen mert ki kell adni magunkból a dühünket, szóval igenis ér mérgesnek lenni - lehiggadva, végig gondolva megpróbálunk ötleteket kitalálni arra, hogy akkor miként lehet velünk valamilyen más úton módon a férjünk, szeretteink, a család.

 

 

Lássunk néhány újfajta megoldást a kialakult jelenleg helyzetre 

 

str.jpg

A,

Beviszed magaddal a telefonodat, és az előre felvett családod által mondottakat hallgatod a végtelenségig. Nyilván érdemes ilyenkor olyan szöveget felvenni, ami számodra erőt és kitartást tud adni abban az X órában, de ha téged a férjed horkolása nyugtat meg, akkor se szégyelld, hallgasd azt! 

 

B,

Szintén telefonhoz köthető - csak itt amikor szükségét érzed akkor hívod fel őket (gyorshívásra beállítani valakit) így a hangjukat hallhatod végig, és veled lesznek a szeretteid. Tudnak biztatni, és ha még ki is hangosítod a készüléket, akkor az orvos, nővérke, szülésznő instrukcióit is hallani fogják. Így képben lesznek veled, hogy éppen hol tartasz.  

 

C,

Ha már technika, akkor használjuk ki a videóhívás lehetőségét (most sok mobilcég ad ingyen internetet) és szükség idején szintén felhívhatjuk a párunkat. Nyilván, ha magad mellé teszed a készüléket, akkor mire megszületik a baba, és rád teszik, még a baba első pillanataiban is veled/veletek lehet a család és így is tudnak fotót készíteni kettőtökről!

 

D,

Az egyik legegyszerűbb megoldás, amikor egy képet teszünk magunk mellé a párunkról, így abból is erőt tudunk meríteni - ennek modernebb verziója a telefonban lévő háttérképre a férjünket állítjuk be. Ha belegondolsz, akkor régen a nagyszüleink, dédszüleinknek ez adott erőt. A sok családi fotó a falon! Ugye a te nagyszüleidnél is lógtak családi képek!

 

Persze tisztában vagyok azzal, hogy egyik sem képes pótolni az emberi személyes jelenlétet, azonban mindegyik megoldás enyhíthet egy kicsit a hiányérzeten. A rendkívüli helyzet ilyen formája sajnos hétköznapivá fog válni. 

Talán régen se volt véletlen az, hogy csak a nők lehettek bent a szülésnél?!

Nem tudom.

Talán a mai modern világban ennyi év elteltével, amikor már az természetes, hogy bejöhet egy férfi és részt vehet a születés pillanatában, az mennyire jó, illendő, szükséges?! 

Nem tudom.

Talán itt az ideje annak, hogy átgondoljuk azt, hogy milyen más egyéb megoldások léteznek, az eddigi megszokott és bevált dolgainkra.

 

Te miként készülsz a szülésre?

 

 

Szép napot,

Edina

 

Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek kövess, és oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon. 
kép:pinterest

Ecc pecc te kimehetsz

Avagy, ki legyen velünk a szülőszobán?!

Mielőtt elérne az ember lánya a szülőszobáig, sok mindenen megy keresztül a 9 hónap alatt. Megértő, és vádló szavak, amelyek ebben az igen érzékeny időszakban váltogathatják egymást - legalábbis olykor valóban így érezhetjük. A nem megfelelő hangnem olyan sebeket tud ejteni egy nő lelkén, amit aztán egy életen át cipelhet.

Éppen ezért az egyik leginkább kardinális kérdés egy kismama életében, hogy ki legyen az a személy, aki egy ilyen fontos (hanem a legfontosabb) pillanatban velünk lesz. Aki, képes megnyugtatni, ugyanakkor erőt adni, és egy pillantásból érti, hogy mit szeretnénk. Persze előre nem tudjuk, hogy a zárt ajtókon belül mi fog történni, de azért érdemes végig gondolni néhány szempontot, amelyek fontosak lehetnek abban az élethelyzetben, amit a világ egyik legnagyobb csodájának tartunk. 

Vajon minden esetben, a férjnek kell ott lennie, vagy betölthető ez a szerep más által is?! 

Ha mondjuk a férfi nem szeretne részt venni ebben, akkor is kötelessége ott állnia mellettünk?! 

Csalódás vagy sem, ha ő másként dönt?!

Rá lehet valakit erre beszélni, hogy legyen a szülőszobán a támaszunk?!

 

kep_12.jpg

 

Íme néhány szempont, amelyek segíthetnek abban, hogy kire is van valójában szükségünk.

 

  • Megbízható személy - akiben te 100%-ig megbízol. Mivel elég bensőséges órák előtt áll az ember, így nem árt, ha a folyosón várakozó családtagjaid mondjuk nem az Instagramról értesülnek, hogy épp hol tartasz.

 

  • Erőt tud adni - akkor is, ha te éppen azt érzed, hogy egyszerűen már nem bírod tovább, pedig még sehol nem tartasz. Vagyis elég banálisan hangzik, de  képes lelket önteni beléd, hogy kitarts és összpontosíts. 

 

  • Hatással van rád - mert lehet melletted akár Buddha is, ha nem hatnak rád a szavai, az energiái, akkor semmit nem ér az egész. Ezért is fontos, hogy egy nyugodt személyre essen a választásod, mivel a belső feszültséged jelen lesz így is úgy is. Nincs szükség ennek további tetézésére. 

 

  • Stabil - igen, igen, mert valljuk be, hogy a videón nézve nagyokat tudunk kacarászni azon, ahogy a kismama mellett lévő személy rosszul lesz, DE erre aztán tényleg nincs szüksége senkinek, hogy még te pátyolgass bárkit is. Nem, ez most rólad és a babáról szól. 

 

  • Feltétel nélkül elhiszi neked, amit mondasz. Nem kezdi el kérdezhetik, hogy de biztos, és nem lehet, hogy.... Két fájás között se idő, se energia nincs arra, hogy még egy másik embernek bizonygassunk dolgokat. 

 

  • Rátermett - igen, ez is ide tartozik és valóban fontos tényező. Ha kérsz valamit, de egy csendes halk szavú ember van melletted, aki megszólalni sem mer, nem hogy kérni, az bizonyos helyzetekben nem éppen előny, sőt!

 

Bárhogyan is döntesz, ne felejtsd el, hogy minden szülés egyedi és megismételhetetlen, éppen ezért elengedhetetlen, hogy abban a helyzetben egy stabil, erős személy fogja a kezed.

Az pedig, hogy ki az a személy, akit TE szeretnél magad mellett tudni, neked kell eldöntened.

Lehet az a barátnőd, testvéred, anyukád, anyósod, férjed vagy bárki olyan, aki a TE lelkednek fontos, és megbízható. 

 

Nos, te kiszámoltad már, hogy ki lesz az a személy, aki bent lesz veled? 

 

Szép napot,

Edina

 

Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon. 

 

kép:pinterest

 

 

10+1 önkínzó kérdés a szülés után

Miután túléltük a szülést és belecsapnánk az igazán fantasztikus hétköznapok monoton ritmusába, előtte még simán képesek vagyunk arra is, hogy önmagunkat az őrületbe kergessük néhány önkínzó kérdéssel, arról már nem is beszélve, amit mindenkitől jó tanácsként kapunk (köszi mindenkinek a tanácsokat). 30956060a9f17176ab40e7865ce20ba5.jpg

  1. Életben tudom tartani? - Ez az első gondolat, ami szinte minden anyukának végig suha a fejében, amikor a kórházi szobában egyedül marad életében először a gyerkőcével. A válasz: IGEN :-) képes vagy rá, még ha úgy is érzed elsőre, hogy te erre totálisan képtelen vagy, hiszen még egy halra se tudtál vigyázni soha életedben nem, hogy egy gyerekre.  Hidd el a sok gyerekkori babázás nem hiába volt anno... 
  2. Nem fogom eltörni valamelyik testrészét? - Nyilván óvatosan fogsz vele bánni, de alapvetően nem üvegből vannak a gyerekek, nem annyira törékenyek, mint amilyennek gondoljuk őket. Nyugi, ügyes anyuka vagy, még ha elsőre nem is látszik!
  3. Mi lesz ha nem tudom, hogy mi a baja? - Vagyunk ezzel páran így, hogy úgy érezzük, hogy totálisan leszívták az agyunkat a szülés alatt, és azt sem tudjuk, hogy mi a gyerek neve (mert még arra is a sajátunkat mondjuk). Azonban az első néhány hétben a kicsik (ha egészséges) semmi extra nagy változást nem produkálnak. Ha bármit szeretne, jelezni fogja. Neked annyi a dolgot, hogy jól tűrd a monotonitást, másrészt figyeld őt, hogy bármi eltérőt produkál-e az előző napokhoz képest.   
  4. Végig fogja aludni valaha is az éjszakát? - Bizton állíthatom, hogy egyszer majd eljön az a csodás nap is (csak fogalmunk nincs róla, hogy mikor), ugyanis, a gyerekek is változnak. Így mikor már azt gondolod, hogy elérkezett a ti csodás napotok, akkor valami történik, amitől minden addigi napirendetek felborul. De semmi pánik, 18 éves korára már minden sínen lesz és akkor meg az lesz a baj, hogy túlságosan sokat alszik.  
  5. Bő ruhában is látszik a megmaradt pocakom? - Igazából az utcán senkit (de tényleg senkit) nem érdekel, hogy te miért vagy ilyen-olyan ruhában. Ezt TE érzed csak, ahogy azt is, hogy tuti mindenki azt nézi, hogy miért mész lassabban, vagy hogy miért van rajtad nem az évszaknak megfelelő ruha. Nyilván a csapból is az folyik, hogy légy trendi kismama a szülés után néhány nappal, de részemről nem ez volt az elsődleges, hogy már másnap xs-es ruhákban mutogassam magam. Persze fontos az, hogy tiszták legyünk (illatosak!) és olyan ruhában legyünk amiben MI jól érezzük magunkat, de ebből ne csináljuk magunknak plusz lelkiismereti kérdést, azt gondolom, hogy van ennél sokkal fontosabb is a kezdeti időszakban.  
  6. Mikor múlnak már el a szülés utáni fájdalmak? - Magam részéről úgy éreztem, hogy soha, de tényleg :-) aztán x hónap után újra tudtam járni és mozogni. Mindenkinek másként reagál a szervezete a szülésre, de ha szeretnéd felgyorsítani a folyamatot, akkor lehet kapni mindenféle krémet, homeos bogyót, hasszorítókat stb. csak azt kell tudni, hogy abban a helyzetben amiben vagy, számodra melyik a leginkább hatékony gyógymód.
  7. Ezzel a gondommal kit hívjak most fel? - Annyi kérdés merül fel bennünk, hogy ha valaki, aki már szült beteszi hozzátok a lábát és konkrétan rázúdítod a kérdéseidet, és miután elment a vendégetek, akkor jut eszedbe, hogy te meg sem kérdezted, hogy vele mi van :-) a padlás tele lesz jóakarókkal és tanácsadókkal, csak nem mindegy, hogy kire hallgat az ember. Azt javaslom, hogy szűkítsd le a kört, mert a túl sok  tanács összezavarja a kezdő anyákat (tapasztalatból tudom).
  8. Most akkor kire hallgassak? - Amíg várandós vagy, elsődlegesen az orvosra, aztán bejön a képbe a védőnő, majd a szülésznő. Amikor pedig kibújik a baba a pocakból, akkor eltűnik az orvos a szülésnő és marad egy védőnő és kapsz egy új gyerekorvost. Erre jönnek rá a rokonyok, szomszédok, a sarki fűszeres. Nekem mindenki azt hajtogatta, hogy úgyis érezni fogom belülről, hogy mit kell tennem. Majd megvesztem ettől a mondattól, mert én semmit nem éreztem. Aztán idővel lekopik mindenki mellőled, aki felszínes és marad egy-két olyan ember, aki melletted áll, ha épp begyullad a melled, vagy ha nem tudod a tápot összekeverni. 
  9. Honnan tudom, hogy mi a legjobb az én gyerekemnek? - Leginkább onnan, hogy te vagy vele egész álló nap. Te vagy az, aki ismeri minden mozdulatát és a szokásait. Te vagy az anyukája. Ne felejtsd el, hogy ő olyan, mint ti, csak kicsiben. Persze nem 100%-ban olyan, de hát belőletek van. Ha neked valamire hajlamod van, figyeld őt is, hogy neki esetleg van-e. Tudom, hogy sok a "zaj" körülötted, és mindenki jobban ismeri a te gyerekedet nálad, de csak kettőtökre figyelj, mert könnyen elvihet a hév, és jönnek a "béna és a világ legrosszabb anyukája vagyok" érzések.
  10. Vajon csak én vagyok ennyire béna? - Mindenkinek új az egész helyzet, idő mire belejön az ember az etetés, öltöztetés, tisztálkodás rutinszerű mozdulatok kialakítás nem jön egyik percről a másikra. Légy türelmes önmagaddal, hiszen, ha belépsz egy új munkahelyre, ott sem tudsz mindent azonnal, idő, mire ráérzel és belerázódsz. Ez egy új munkakör, amit szintén meg kell tanulnod és rájönnöd, hogy mi a szervezeti és működési szabályzat az új "anya vállalatodnál", ahol te vagy a főnök (vagyis ezt hiszed).

+ 1 . Hogy a fenébe csinálják ezt más anyukák olyan lazán? - Őszintén szólva, halvány elképzelésem sincs róla, hogy a többi anyuka mitől olyan laza. Valószínű attól, hogy ők már előrébb tartanak, mint te és már túl vannak bizonyos korszakokon, ezért a te szemedben ők a lazák. Azonban ha az általad laza anyut megkérdezed, hogy ő hogyan éli meg a lazaságát, nyilván ő is azt fogja mondani, hogy őskáosz az élete és totál befeszült mindentől. 

Tipp: Nyugtasson mindenkit az a tudat, hogy tényleg MINDANNYIAN végig megyünk ezeken az önkínzó kérdéseken, és persze van olyan, aki naponta többször is :-)

 

Edina

kép:pinterest

Egy másfajta szüléstörténet

Avagy, fogadjuk el egymás szülési történetét úgy, ahogy van!

735c5be9dad6ea30aae512f98d9ac81f.jpg

Éjjel 3 óra volt, amikor már harmadjára mentem ki pisilni és alig bírtam aludni, de közben az agyam azt hajtogatta, hogy aludj már, mert holnap reggel megint vizsgálatra mész és korán kell kelned. Miközben simogattam a hasamat és oldalfekvésben legurultam az ágyról a vak sötétben alig találtam meg a kilincset, majd mire már átverekedtem magam a mini lakásunk zegzugos folyosóján, alig vártam, hogy ráüljek a budira. Ráültem, de kivételesen nem pisi jött...

Arra gondoltam, hogy még tutira nem szülök, hiszen azok alapján, ahogy ezt olvastam, és ahogy a rém sztorikban hallottam, az elpusztulást már csak érezném. Így fogtam magam és visszafeküdtem aludni. Vagyis, naivan azt hittem, hogy fogok tudni, de helyette már az összes Eszmeralda Puniellás sorozatot végignéztem és közben, mintha valamiket elkezdtem volna érezni. Figyeltem az órát és a perceket, de nyilván semmi nem úgy történt, ahogy azt valaha bárki is leírta. A fájások hol 2 percesek, hol meg 10 percesek voltak. Elkezdtem beszélni, majd énekelni „édesemhez” hogy megnyugodjon és, hogy végre mind a ketten vissza tudjunk aludni. Naná, hogy nem csendesedett le, így ahogy félig csukott szemmel néztem az órát, akkor szembesültem vele, hogy hát bizony ez, eléggé úgy tűnik, hogy az albérlő végre felmondaná a szobát és szétnézne idekinn. Újfent erőt vettem magamon, megint legurulás az ágyról, kitántorgás a folyosóra, majd be a nappaliba, ahol hites férjem szétterülve (mint a részegek, pedig antialkoholista) horkolva aludt. Odalépek hozzá, gondoltam, hogy jelzek neki, hogy úgy érzem, hogy itt az idő, erre vártunk kb. 100 éve és még 120-at (legalábbis a 9 hónap annyinak tűnt), hogy meglássuk a csodát. De hiába is ébresztgettem, tök süket volt és mivel szét volt terülve, még leülni se tudtam mellé. Közben a (sátán) kutyája is megjelent, hogy ő is érez valamit a levegőben, amikor odabotorkáltam a szekrényhez, hogy akkor én biza elkezdek öltözködni, mert mire mindent felveszek így lassan már télvíz idején, addigra úgyis felkel a nap. Majd hirtelen, mint valami horror filmbe felült apája és rám kiáltott – te meg mit csinálsz?

  • Úgy érzem, hogy mennünk kell…
  • Rám néz, amolyan értelmes boci szemekkel a félhomályban, majd megkérdezi ártatlan arccal, hogy mégis hová akarsz menni ilyenkor?

Hát nem mondom, hogy nem tudtam volna lerúgni egy nindzsarúgással a fejét, de nyilván csak azért nem tettem meg, mert óriás hassal elég nehéz a fejemig felemelni a lábamat, de különben tutira megteszem.

  • Hát be a kórházba szívem, mert beindult a szülés.
  • Most? – jött a következő még értelmesebb kérdés.
  • Igen drágám most – miközben az jutott az eszembe, hogy míg mások a szülőszobában ölik meg a férjüket, addig én már előtte képes lennék beverni neki egy q nagyot. Természetesen a fájások mondanom sem kell, hogy erősödtek, oly annyira, hogy már csak kapaszkodva tudtam lépni és levegőt venni.
  • Jaj, várjál akkor, előbb leviszem a kutyát sétálni, mert kitudja, hogy meddig fogsz szülni! Kibírod addig? Na és akkor gondolatban tényleg bevertem neki egy nagyot.
  • Hát persze drágám, mindent kibírok – mondtam nyugodt hangon, hisz ezzel csak energiát veszítenék, így nem mondtam neki semmit, de belül tomboltam.

Végül sikerült magamra rángatnom a sátorméretű ruháimat és beszélnem mindenkivel, akivel ilyenkor szükséges, így elindultunk a kórházba. Amikor kb. harmadjára éreztem azt, hogy tényleg megfojtanám az embert magam mellett, az akkor volt, amikor a kórházba vezető úton kifogta az összes piros lámpát és ekkor már elég intenzíven éreztem a fájásokat, de mivel vezetett ezért még odaverni se tudtam volna neki, így tovább szenvedtem és ordítottam belülről. Nyilván az összes kátyút is megszámolhattam a lámpák mellett, sőt még azokat is, akik gyalogoltak a buliból hazafelé (annyira lassúnak éreztem a haladásunkat).

40ecb457e43333c045f87ad439250fc8.jpg

Végre megérkeztünk a megmentő helyre - megmondom őszintén kissé megkönnyebbültem, hogy biztos kezek közé kerülök. A férjem és az anyukám kinn vártak a folyosón, addig, amíg nálam megállapították, hogy igen, ez valóban a szülés, itt ma gyerek lesz! Királyság – gondoltam magamban, majd bejött a reggeli szülésznő, hogy felvilágosítson néhány dologról. Egy gyors átöltözés után már meg is jelent a színen a dokim, akit leginkább azért választottam, mert ő maga a megtestesült nyugalom. Széles mosollyal jött be, hogy elérkezett ez a csodás nap is, majd biztosított arról, hogy minden rendben lesz. Elmondta, hogy most mi fog történni, mire számíthatok és a végén, mint egy lábjegyzetként megjegyezte, hogy várhatóan délután 5-6 körül lesz ebből baba. Mondta ezt nekem reggel 7 órakor. Ismétlem kora hajnali 7 órakor! Reggel 7-től délután 5-ig, ha ez most ennyire fáj, akkor mégis hová tud ez még fejlődni – gondoltam magamban, de úgy voltam vele, hogy bár még életemben nem szültem, de ezt a bentről érzett dübörgésből és mozgolódásból ítélve, ez a gyerkőc, tutira nem fog délutánig várni. Kisvártatva jött a saját szülésznőm, hogy akkor jön a doktor úr és megvizsgál, szóljak, ha jön egy fájás. Szóltam, vizsgáltak, és Isten bizony, ha lett volna csempe az ágy mellett, na, azt tutira lekapartam volna (igazából lehet, hogy volt, csak az előttem lévők már megtették, amit a haza követelt). Vizsgálat után át kellett sétálnom a szülőszobába, ekkor volt 9 óra. A férjemnek szóltak, hogy jöhet, mert a helyemen vagyok. Előre megbeszéltük vele, hogy ha Ő, ismétlem Ő, rosszul lenne – leválthatja, az anyukám, aki a folyosón ült és várt türelmesen a jelre – akkor szegény tudjon pihenni. Szegény…

Miközben a férjem mellettem egész jól szórakozott, telefonálgatott, beszélgetett mindenkivel, aki arra járt, közben megéhezett, majd a végén rosszul lett. Kicsit kiment aztán visszajött, hogy tovább idegesítsen. Az egész sztoriban az volt a legjobb, hogy mivel valamitől aznap reggel totálisan bedugult a füle, így igazából teljesen felesleges lett volna bármit is mondanom neki. Szegény nem tehetett róla, de majd megvesztem tőle. Az összes ismerőssel beszélt és elmondta, hogy most épp két fájás között vagyok, így most (ő) ráér beszélni - mintha legalábbis órákig tartana a két fájás közötti időszak. Mialatt ő élte a kis életét, addig én próbáltam szigorúan befelé figyelni. A levegőre, és amit már szülés előtt szinte minden nap elolvastam, hogy Dr. Spock mit tanácsol a szülés alatt, mire figyeljünk. Folyamatosan az általa írtak jártak a fejemben, így csukott szemmel és némán figyeltem arra, hogy mikor jön a fájás.

Ne várd a következő fájdalmat. Amikor az egyik elmegy, azonnal irányítsd a tudatodat valahova máshova. A hovát neked kell eldönteni. Csak lélegezz lassan és mélyeket.  Amikor már úgy érzed, hogy "innen már lehetetlen, ezt nem tudom tovább csinálni", akkor még inkább csináld tovább. És ne vitatkozz senkivel, csak csináld.” Ezeket a mondatokat skandáltam a végtelenségig és még tovább, mint egy lemez, ami megakadt és képtelen voltam bárkivel is kommunikálni, csak összeszorított szemmel tettem a dolgom és közben nyugtattam magam belülről, hogy mindjárt vége. Mondjuk jó fej Spocki bácsi, mert úgy írta le az egész szülést, hogy előbb menne mindenki a saját kivégzésére, mint a szülőszobába, de így utólag visszagondolva, inkább legyek előbb sokkban, mint ott. Némi foszlány megmaradt a fejemben, amikor közölte a férjem, hogy elküldte az anyámat haza, vagy amikor felnéztem végre, akkor meg csak a dokit láttam benn a szobában, hogy ül egy széken és engem néz, hogy hol tartok. Majd elérkezettnek éreztem az időt, hogy akkor szükségem lenne némi kábításra, mert az a délután 5 óra, még elég messzinek látszik, másodsorban talán kábult állapotomban jobban viselem a férjem humorát. terhesnyuszi.jpg

Ez egyszer szólaltam meg, amikor is megkértem a szülésznőt, hogy adjon fájdalomcsillapítót – aki bájosan rám mosolygott és közölte, hogy már késő, mert mindjárt meglesz a baba. Késő?! Anyám, mi az, hogy késő, erről nem szólt senki, hogy ilyen is lehetséges. Jó rendben, akkor valami csak lesz - gondoltam és becsuktam vissza a szemem és elmerültem Dr. Spock szavaiban. A következő szemkinyitásomnál már azt láttam, hogy körbevesznek zöld ruhás emberkék és pozícióba állították a lábam, hogy akkor adjak bele mindent és nyomás. A férjem nem igazán látott jól a páholyból (a fejem mellől) így átfáradt a színpadi művész bejáróhoz, hogy láthassa, miként fordul meg a gyerkőc háromszor, mire kibújik. A harmadik nyomásnál mindenki felkiáltott, mint valami focimeccsen, miközben az én szemem még mindig erős szorításban volt, ezért aztán úgy kellett szólni nekem, hogy nyissam már ki, hisz megszületett a gyerkőc.

  • A születés ideje: 2014.10.21 10:35 perc, apa mi lesz a neve akkor a gyermeknek - kérdezte mosolyogva tőle az orvos…

Amikor végre kinyitottam a szemem és megpillantottam azt a picinyke testet, aki eddig belülről rugdosódott, az valóban fantasztikus érzés volt. Egy kis mázas békalány sírdogált a dokim kezében, aki inkább fehér volt a máztól, mint rózsaszín. Nem éreztem semmi fáradtságot, de hang mégis alig jött ki a torkomon (biztos a férjemmel való belső ordítás miatt) és csupán csak annyit tudtam mondani „édesem”. Apára néztem, aki pedig ennyit bírt mondani: „basszus”. Na, jó, ezért a beszólásáért is majd kiosztom a fatert, mert ő készített ki, de teljesen, nem a szülés. Közben annyira meghatódott, hogy láttam rajta, hogy azonnal szerelembe esett és elveszett örökre a gyerkőcünk tekintetében. Ahogy fogta azt a pici testet, amit akkorra már ruha és pólya fedett ő pedig egyre jobban lecsendesedett és végül megnyugodva szendergett vissza a karjaiban. Hm, család lettünk - gondoltam, egye kutya, elhalasztom apa letolását. 

  • Na, akkor jöhet a következő – kérdezte széles és örömteli mosollyal a doktor úr.
  • Hú, doktor úr, én nagyon elfáradtam, előbb még ezt kell feldolgozni és ennek örülünk, ami most van – válaszolta könnyes szemmel a férjem, miközben én a háttérből bólogattam neki, hogy bármikor jöhet még egy kör és kacsintottam.

 

576acea92c93961fe2b58a14461520a5.jpg

 

Edina

kép:pinterest

10+1 önkínzó kérdés a szülés előtt

5b8d740f752599e6b94357a608878c9f.jpgAmíg várandós az ember, rengeteg kérdés forog a fejében. Sorra jönnek a miértek, és a hogyanok és konkrét választ senki nem kap a kérdésére, mivel mindannyian mások vagyunk. Ami nekem természetes, az másnak eget rengető kérdés lehet és fordítva. Annyi megfoghatatlan önkínzó kérdés kering ilyenkor a fejünkben, hogy sokszor éjszakákat nem alszunk ezek miatt, és másnap azért vagyunk rosszul, mert keveset pihentünk. Lássuk, melyek azok a kérdések, amelyek sokakat nem hagynak aludni.

  1. Biztos, hogy várandós vagyok - na szerintem ez az a kérdés, hogy ha váratlan a terhesség azért, ha pedig éveket küzdöttetek a babáért, akkor azért hagyja el a legtöbb nő száját.
  2. Érezni fogom, ha rugdos, és mi lesz ha semmit nem fogok érezni - tuti, hogy fogod érezni, de ez mindenkinél más időpontra esik és más az érzés is. Ne ess pánikba, ha a barinőd már érzi, te pedig még semmit, ettől te még jó anyuka leszel.
  3. Tudom, hogy kettő helyett kell ennem, de nem akarok elhízni - nyilván oda kell figyelni az evésre és arra, hogy mit, mikor és mennyit eszik az ember. De erre előtte is oda kellene figyelni, nem csak akkor, amikor albérlőnk van! Az én személyes véleményem az, hogy ha mértékkel eszünk, akkor nem lehet belőle gond. Sajnos manapság már nagyon nagy divat, hogy sanyargatják a kismamák a testüket, hogy majd ha megszülnek, akkor ne kelljen annyit leadniuk. De kérdezem én, tényleg megéri ezt a 9 hónapot is arra áldozni, hogy feláldozd a kettőtök egészséget azért, hogy csinosan álljon rajtad az M-es szűk ruha?!
  4. Mit csinálok, ha nem lesz szívhangja - a legnagyobb kérdés és kétség miden anyában. De nem lehet semminek sem úgy hozzá állni, hogy a rossz oldalát nézzük. Próbálja arra gondolni, hogy ha ez a pici már jönni akart és megfogant, akkor jönni is fog.
  5. Érezni fogom, ha beindul a szülés - nem, semmit nem fogsz érezni és azt se veszed észre, ha már kinn lesz a gyerek. Miért nem éreznéd?! Ez is csak egy olyan kérdés, amivel éjszak stresszeli magát az anyuka. Több jele is van annak, ha beindul egy szülés, hisz nem 5 perces dologról van szó, így hidd el, fel fog tűnni, ha rosszabbul kezded érezni magad, mint előtte. Ha figyelsz a testedre, akkor észreveszed az apró változásokat is, így ami nagyobb az pedig egyértelművé válik számodra azonnal.
  6. Fájni fog nagyon - engem mindenki azzal fenyegetett, hogy na majd ott tutira elpusztulok és belehalok stb. Így én már úgy mentem oda, hogy megpróbáltam a lehető legrosszabra felkészülni. De akár hogyan is szeretnél szülni, mindenki aki körülötted lesz, arra fog törekedni hogy segítsen neked és a babának. Ha otthon, vagy ha kórházban szülsz, biztos vagyok benne, hogy megkapod a támaszt, amennyiben kéred és élsz vele! Hiszen ezt is mondani kell, ha valaki nem bírja és úgy érzi, hogy segítségere van szüksége. Add fel az elveidet, ha kell!!! Ez nem arról szól, hogy ha a szomszéd kibírta, akkor én is. Ez a kettőtök egészségéről kell, hogy szóljon és arról, hogy komplikációk nélkül egészségesen gyertek ki az egész helyzetből.
  7. Nem lesz nagyon visszataszító az egész - igaz, ami igaz, hogy elég bensőséges helyzet. Nem tudom, hogy van-e még (lehet, hogy van, csak én nem tudok róla) ennyire személyesen kitárulkozó esemény az ember életében. Ami az asztalon, ágyon stb. helyen folyik (szó szerint) az egy orvosi közegben minden napos. Senki nem fog rajtad nevetni, mert meglátták a melledet, vagy épp, mert bepisiltél. Ez itt természetes. Ne szégyenkezz azért, mert nem tudsz Úrinő maradni. 
  8. Bejöhet oda egyáltalán férfi, nem fog megundorodni tőlem - ez a másik nagy kérdés a párok életében, hogy be jöhet-e egy ilyen eseményre egy férfi. Ez a te és a párod döntése, hogy ti mit szeretnétek. Milyen a kapcsolat köztetek. Neki van-e kedve és ereje (!) részt venni ezekben a megismételhetetlen órákban. Ami számukra nehéz szokott lenni, hogy képtelenek segíteni rajtad és ezt nem bírják elviselni, magát azt a fájdalmat, amit ilyenkor egy nő átél. A lényeg, hogy ne erőltess rá semmit se, ha nem szeretne bemenni, akkor válasz olyan személyt, aki erőt tud neked adni, mert arra lesz szükséged és nem arra, hogy rosszul lét esetén még te most fel apád a földről.  
  9. Vajon kisfiú vagy kislány lesz - pont olyan, amilyen hozzátok passzol. Nem tudjátok befolyásolni igazán ezt, ahogy azt sem, hogy kék, vagy zöld legyen a szeme. Mert lehet, hogy lányt szeretnél, de fiad lesz, aki egy cuki kezesbárány a többi őrjöngő kisfiúhoz képest. Tudom, hogy manapság ez még mindig nagy kérdés, sajnos hallottam olyanról is, ahol megsértődtek anyára, mert nem fiút szült, hanem kislányt. Fogadd el, hogy olyan gyerkőc érezik hozzátok, aki pontosan bele fog passzolni a családotokba.
  10. Császár vagy hagyományos szülés - mind a kettőnek van számos előnye és hátránya. Ezt neked kell körbejárnod, hogy számodra mi a legmegfelelőbb, hiszen nem vagyunk egyformák. Ahogy én észrevettem, inkább abból szokott lelkiismereti probléma kialakulni, ha valaki elhatározza, hogy miként szeretne szülni és az mégsem tud megvalósulni, hanem hirtelen át kell váltania a másikra. Ezt sokan képtelenek megemészteni. Egyrészt a hirtelen jött váltás miatt, másrészt mert úgy érzik, hogy arra a megoldásra nincsenek egyáltalán (lelkileg) felkészülve. Mind a két esetben fájdalomról beszélünk, és itt is, mint az egész anyaságban nem versenyről van szó, hanem az egészségről! Csak sokan ezt már el is felejtik, mert annyira gyorsan túl akarnak esni az egészen. De ha arra gondolunk, hogy egy új élet születik és neki is fel kellene tudni készülni a kinti világra...    
  11. Elég jó anya leszek - oh, be csodás is ez a kérdés. Azt hiszem, hogy ez azaz egy kérdés, amely nem csak a várandóság alatt, de utána is életed végig el fog kísérni. Egy örök és megválaszolatlan kérdés minden anyában, hogy vajon elég jó vagyok-e a gyermekem számára. Vajon jól teszem, amit tenni akarok és jól döntök majd bizonyos kérdésekben! Azt hiszem, hogy egy elég lerágott csont lesz a válaszom. Az élet fog igazolni téged idővel, hogy miben döntöttél jól és miben rosszul (ha lesz ilyen). 

 

 Edina

kép:pinterest

Hogyan tudjuk feldolgozni a szülést

 



kép:pixabay


Sok ismerősöm még évekkel a szülés után is hidegrázást kap az egésztől, ha visszagondol rá. Valahogy nem igazán szeretünk mi nők erről beszélni. Ha vagy annyira szerencsés, hogy egy jó élmény volt akkor azért, ha pedig szörnyen hosszú és rossz emlékként maradt meg benned, akkor meg nyilván azért. De vajon miként szabadulhatunk meg az olykor már kínzó szülési múltunktól:

  • Fogadd el a történteket! Ezen sajnos már nem lehet utólag változtatni. Hiába rágódunk a múlton és azon, hogy ha jobban és erősebben koncentráltunk volna, vagy ha több tornán, felkészítőn vettünk volna részt, akkor biztos, hogy jobb/szebb/könnyebb lett volna minden. HA. HA. HA. Na persze, mindig ez a szócska. Ha ez lett volna, vagy ha az lett volna. De hiába is hajtogatjuk önmagunknak, vagy másoknak ezeket a mondatokat - akár napi szinten, ettől ez az egész már megtörtént velünk és ez már a múltunk része. Fogadjuk el, hogy akkor és ott mi úgy tudtuk viselkedni és megélni az egészet, ahogyan. Próbáljuk elengedni, és nem mérgeskedni, hogy persze mert rajtam kívül mindenkinek q jó volt és imádták minden pillanatát. Persze nyilván egy híresség se fogja azt hajtogatni, hogy az ő lelkéből is ott maradt egy darab a szülőasztalon. Akkor kire nézne fel a többség... 
  • Engedd el a lelkifurkádat! Sokunknak van lelkiismeretfurdalása, mert ezt az egészet másként képzeltük el. Lágy zene szól majd, mindenki kedves, a fájásokat szinte nem is érezzük, apa egy pillantásból érteni fog mindent és a doki pedig közli velünk, hogy milyen büszke ránk. Ilyen az elképzelt szülés! Elképzelünk valamit, majd teljesen máshogy, de megvalósul. Ne érdekeljen az, ha te végül természetes szülés helyett császárral szültél, vagy épp makacsul ragaszkodtál ahhoz az elméletedhez, hogy te bizony kibírsz mindent és nem kérsz semmit, majd a szülőszobán meg te voltál az első, aki dupla adag gyógyszert kért. Van a terv, amit kitalálunk, hogy mit szeretnénk és ez egyfajta irányt mutat számunkra, na meg van a tény, ami aztán a végkifejlet. A tervek azért vannak, hogy eltérjünk tőlük és idomuljunk mindig az adott szituációhoz, ahogy a valós életben is, hogy aztán megszülethessen maga a csoda.   
  • Bocsáss meg mindenkinek! Először is önmagadnak! Ez az első és legfontosabb, hogy ne hibáztasd megad egy életen át semmiért, ami ott történt. Nyilván megvolt annak is az oka, hogy mi miért történt úgy, ahogy. Másodsorban pedig másoknak is bocsáss meg. Ha mondjuk ráordítottál szegény apára, azért, mert nem értett meg téged két pislogásból, hogy most vizet, vagy kekszet kértél. Nyilván nem tudta ott átvállalni a te fájdalmadat és szinte nincs is olyan nő, aki ne tudna felsorolni olyan személyt a szülése alatt, akitől ne készült volna ki.  
  • Szeresd újra önmagadat! Megváltozott az egész életed - megjegyezem apáé is - és persze a tested is. Egy csodás anyuka vagy, egy édes babával és így letettek egy kerek család. Erről már írtam korábban a SHREKrekded-ben, hogy én mennyire szépen kikerekedtem a szoptatás alatt. De úgy voltam vele, hogy a fene egye meg, egy nő életében hányszor ismétlődhet meg azaz életszakasz, hogy annyit eszel és amit akarsz. Az egész életünket végig arra tesszük fel, hogy csinosabbak legyünk. Próbáljuk meg úgy felfogni ezt az időszakot, hogy egy átmenet a régi énünkből az anyai énünkbe. Majd ha már képesek és hajlandóak vagyunk újra az alakunkra is figyelni, akkor pedig az új énünk kerül előterébe, de addig feleslegesen ne stresszeljünk magunkat azon, hogy mindenki csinosabb nálunk.
süti beállítások módosítása