Szülés és hazaérkezés után, szinte azonnal megindul a tanácsadás áradata felénk. Mindenki mindent tud, még az is, akinek nincs is gyerkőce, ezért aztán ott állnak a szülők és azt érzik, hogy képtelenek megbirkózni a sok teendővel, információval és képtelenek életben tartani még magukat is, nem hogy egy apró pici babát. Íme, 50 hasznos tanács, amelyeket édesanyák tették meg utólag, kezdő anyatársuk felé, hogy miként lehet túlélni az első 6 hetet. Lássuk:  

pinterest

1. Jó anya vagy.
2. Hidd el, hogy össze kell szoknotok.
3. Minden kezdet nehéz, de belejöttök.
4. Ha azt érzed, hogy "kellett ez nekem" teljesen normális.
5. A fránya hormonok sajnos működnek.
6. Ne a háztartás legyen az első.
7. Amikor ő alszik, te is, amikor ő eszik, te is.
8. Kérj segítséget - ne szégyenld magad.
9. Állítsd le a kéretlen tanácsadókat.
10. Bízz önmagadban.
11. Nem kell tökéletesnek lenned.
12. Mindenki követ el hibákat.
13. A TV és a celebek nem mindig az igazgat mondják.
14. Hallgass az ösztöneidre.
15. Látogatókat csak korlátozottan fogadjatok.
16. Ne aggódj, bármilyen rossznak is érzed a helyzetedet, elmúlik.
17. A szoptatás olykor fájdalmas is tud lenni.
18. Nem lehet mindenre felkészülni.
19. Ha rendetlenség van a lakásban az a jó, mert az azt jelenti, hogy csak a babával foglalkozol.
20. Pakold előre tele a hűtőt.
21. Vidd magaddal a kicsit, így szokja a zajokat és te se zárkózol el semmitől.
22. Sírni mindig ér.
23. Szervezkedj előre - segítőt, kaját, vigyázót.
24. Lassulj le a babához.
25. Pihenj és ne akarj harcos anya lenni, aki kimerül már az elején.
26. Engedd el azt, ami a gyerek előtt volt.
27. Olykor azt érezheted, hogy a világ kifordult a 4 sarkából.
28. Tedd félre a büszkeségedet.
29. Fogadd el, hogy már más a fontossági sorrend.
30. Hagyd a tükröket - nem a valóságot mutatja (most :)
31. Magadra és a picire figyelj.
32. A babamérleg olykor a barátunk, olykor pedig az ellenségünk (akár a való életünkben).
33. Engedj teret apának is.
34. ÉN idő fontossága.
35. Az elvárásaidat engedd el.
36. Csak pozitívan állj mindenhez és akkor sikerülni fog.
37. Ne a könyvekre támaszkodj, hanem az ösztöneidre.
38. Bízz apában és támaszkodj rá.
39. Olykor nem árt, ha beveszel egy "leszarom" tablettát.
40. Ikreknél kötelező a segítség kérése.
41. Ne értsd a babát, hanem érezd.
42. Élvezz minden pillanatot, mert gyorsan elillan.
43. Fotózz.
44. Ne bonyolítsd túl a dolgokat.
45. Nem minden tanács fog beválni.
46. Ne idegeskedj.
47. Beszélgessetek apával.
48. Felejtsd el az órát.
49. Nem tudod elrontani a babát.
50. LÉLEGEZZ!!!

Szegény újdonsült apukák sokszor fogalmuk nincs, hogy mivel is tehetnék könnyebbé egy anyuka első néhány napját, hetét. Valljuk be, hogy egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. Még az anyukák sem, pedig ők már gyerekkorukban babázgattak, de egy leendő apuka többnyire csak otthon szembesül azzal, hogy mit is jelent gyerkőcöt vállalni (persze tisztelet a kivételnek). De lássunk néhány hasznos tanácsot, hogy mégis minként lehetne támogatni bennünket anyukákat az első néhány kritikus napban.

pinterest

1. Töltsd fel előre a hűtőt és a mélyhűtőt. Ha sikerül már előre bevásárolni, akkor nem is kell kimozdulni otthonról. Ráadásul, ha még arra is volt idő, hogy a közeli rokonoktól beszerezz néhány előre megfőzött házas ízű ételt és azt lefagyasztod, hidd el, hogy ezek később aranyat fognak érni az anyuka szemében.
2. Szervezz segítőket. Amennyiben van rá lehetőséged, akkor előre beszéld meg néhány közeli családtaggal, hogy mely napokon ki az, aki tudna nektek segíteni bármiben is, így az újdonsült anyuka nem fogja azt érezni, hogy ha kétségek gyötrik, akkor nincs, aki segíteni tudna neki.
3. Korlátozd a zavaró látogatókat. Nem összekeverendő a segítőkkel! A zavaró látogatók azok, akik igazából nem segíteni jönnek, hanem látogatóba és el is várják, hogy kiszolgálják őket még ebben az időszakban is. De ha már előre kikötitek, hogy látogatás szigorúan csak az első 6 hét után lehetséges, akkor ebből később nem lesz semmilyen sértődés. De ez most a te dolgod, hogy leállítsd ezeket a személyeket.
4. Szűrd a tanácsokat. Ha kell, ha nem kapni fogod a tanácsokat. Mit tegyél és mit ne, és főleg a kettőt együtt, hogyan is kellene tenned. Annak adj a véleményére, aki közel áll hozzád, és ne mindenkinek a tapasztalatát építsd be a ti életetekbe, mert abból csak zűrzavar lesz, amitől pedig bizonytalanság.
5. Légy' igazi társ. Szerintem ehhez értetek a legjobban kedves apukák, hiszen ti ismeritek a leginkább az anyukát, hogy mivel tudtok neki kedveskedni. Ha máskor nem, akkor legalább erre az időszakra érdemes összeszedni minden olyat, amivel megtudjátok könnyíteni ezt az időszakot számukra.
6. Biztasd az újdonsült anyukát. Talán ez nem lehet annyira könnyű, mivel valahol ti is elveszve érezhetitek magatok. Mert minden új és már semmi nem lesz a régi, de mégis, ti vagyok azok, akik képesek önbizalmat adni egy elesettebb időszakban, így ez nagyon fontos, ilyenkor is, hogy ne felejtsetek el bennünket biztatni.
7. Figyelj az apró jelekre. Valljuk be, hogy ilyenkor nem csak a családi élet borul fel, de a kismama hormonjai is. Elképzelhető, hogy ami régen jó volt, az most kiveri a biztosítékot és fordítva. Ezért fontos, hogy figyelj az apró dolgokra, amelyek ezzel az időszakkal együtt érkeztek hozzátok. 
8. Adj időt magatoknak az összeszokásra. A hangsúly nem azon van, hogy minél gyorsabban belegyertek mindenbe, hanem azon, hogy összhangban legyetek a babával és egymással. Egyfajta zárt világ alakul ki köztetek és ebben a világban csak ti ketten és a baba létezik.
9. Bízz magatokban, mint szülők, és bízz a saját megérzéseitekben. Fent írtam, hogy fontos szűrni a tanácsokat, mert azok olykor összezavarhatnak. Viszont, ha képesek vagytok bízni saját magatokban és abban, hogy ez egy olyan élethelyzet, amelyet mindenki képes megoldani nyugalommal úgy, hogy a saját megérzéseitekre hallgattok, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.
10. Fotózd le a meghitt pillanatokat. Sokszor a legszebb pillanatok a fejükben maradnak meg, mert annyira átéljük, hogy elfelejtünk fotózni. Persze csak óvatosan a kattogtatással, mert itt is túlzásba lehet esni, de az emlék kép megörökítése a lényeg. 

Közeledik az apák napja, amelynek itthon még nincs igazán nagy divatja, azonban idővel talán ez is felfut majd, mint az anyák napja. Mivel még nem igazán van kiforrva a kultúrája annak, hogy ezen a napon ajándékot adjunk a drága apukáknak, ezért úgy gondoltam, hogy összeszedem azokat, amelyekért, igen is hálásak lehetünk nekik! Szóval kedves apukák, íme néhány (a rengeteg dolog közül), amiért igen is hálásak vagyunk nektek ;-)

Facebook

A családi létünkért: alapvető, hogy nélkületek nem lennének gyerekek és így nem lennénk egy közös család. Így hát köszi, hogy fejest ugrottatok az egész gyerek projektbe és hogy képesek vagyok elviselni a családi létezéssel járó összes hercehurcát. Szuper jó fejek vagyok, ha a gyerek szórakoztatásáról van szó, még akkor is, ha közben minden édesanya szívinfarktust kap (lásd mondjuk, amikor apa 3 méterrel a feje fölé dobja a másfél éves gyereket).  

A kitartásotokért: olykor (na jó nagyon sokszor) előfordul, hogy bizony nem önmagunk vagyunk mi nők. Ezért hát végtelen hálával tartozunk nektek, hogy bizonyos napokon, amikor a gyerek is és anya is kicsit nyűgös az "időjárás végett", ti akkor is álljátok a sarat. 

A segítségetekért: hogy támaszt tudtok nyújtani az éjszaka közepén, amikor 3 felé kellene futnunk, de veletek még ez is lerövidül. A segítő jobbotokért, hogy erős és határozott jellemetekkel igazi nőnek érezhetjük magunkat még macinaciban, feltekert frizuval is. Képesek vagytok felvenni a ritmust velünk anyákkal, és hogy egy egész napos hiszti után a gyerek nálatok mindig megnyugszik 2 perc alatt.   

A jelenlétetekért: azért, hogy egyáltalán vagytok nekünk! A lényetekért, amely a sírásra görbülő szájakat megnevetteti és a vigasztalásra szoruló háborgó lelkeket kordában tartja. Az apró luxusnak számító dolgokért, amelyek számunkra nagy értékkel bírnak, mint egy kávé, vagy egy félóra egyedül. 

EGYSZÓVAL KÖSZÖNJÜK AZ ÉDESAPÁKNAK, HOGY VANNAK :-) 

Sok esetben érezhetjük azt, hogy bárcsak már kicsit nagyobb, önállóbb stb. lenne a gyerkőcünk. Siettetjük a napokat, heteket, hónapokat, majd amikor már önállóan is képes megállni a saját helyét a (saját) nagy világában, hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy megállítanánk az időt, vagy inkább visszatekernénk, hogy mindent újra átélhessünk és az esetleges hibáinkat kijavíthassuk. Visszasírjuk és fájlaljuk az idő rohanását, miközben pedig egész eddig arra vágytunk, hogy túléljünk bizonyos időszakokat. Következzenek hát, az anyák várakozásának totális káoszát bemutató 4 pontja:

• A várandósságra  várva: a kezdet kezdetén magát a várandósságot várod. Milyen lesz majd, amikor megjelenik végre a teszten az a bizonyos két csík.  Amikor először veszik mások észre, hogy kerekedik a pocakod. Aztán ahogy telik az idő, akkor persze azt várod, hogy végre megmozduljon, vagy rúgjon egyet. Ezután jön az, amikor már végre te is úgy kezdesz el működni, mint az összes többi kismama. Egyszerűen azt várod, hogy mindenki kedvesen és az állapotodhoz mérten viselkedjen veled, hiszen életed egyik legszebb eseménye előtt állsz. Némi sávváltás után elérkezel arra a pontra, hogy egyre többször szeretnéd már hallani a kicsi szívhangját, amit ugyan eddig nem értettél másoknál, hogy mégis mit lehet ezen a zajon szeretni, de most, hogy részesévé váltál ennek az egésznek, hirtelen kivilágosodott minden, és természetessé vált számodra is. Telnek a hónapok és már túl vagy a felénél, majd beérkezel szép lassan a célirányba és már ott tartasz, hogy bárcsak túl lennél már ezen az egészen és a karjaidban tarthatnád végre. Ezzel el is érkezel a szülés utáni vágyakozás szakaszába, ahol leginkább már csak arra tudsz koncentrálni hogy végre meglásd a kettőtökből eredő csodát. Így hát elmondhatod, hogy a várandóssági várakozást letudtad, pipa. 

• A szülésre várva: túl vagy már 9 hónapnyi megpróbáltatáson, helyzeten, vizsgálatok sorozatán, és már annyit gondoltál arra, hogy vajon milyen lesz a kettőtök gyerkőce. Fejben mindent megterveztél már, mit hogyan fogsz tenni és már a tervezés részét is megtervezvén, végre elérkezik a szülés időpontja. Úgy érzed, hogy nem csak te, de az égész családod, baráti társaságod és még a szomszéd is csak erre várt, hogy egyel többen legyetek a házban. Vannak, akik már álmukban többször meg is szültek, annyira siettetnék az időt, hogy végre történjen már valami a várakozáson felül is. Na persze mondanom se kell, hogy amikor meg ott vagy a szobában, akkor olyan lassan vánszorog az idő, hogy fogalmad nincs, hogy ez miként lehetséges. Majd a fájások felgyorsulásánál meg azon kapod magad, hogy már megint átállították az órát és most meg nincs is szünet a két fájás között. Sehogy sem jó ez! Amikor gyorsan kellene telnie, lassan telik, amikor meg lassan, akkor iszonyat gyorsan múlik az idő. Majd néhány pillanat (jó tudom túlzás ezt írni, inkább néhány óra) múlva, amikor kinyitod a szemed, már a kezedbe is nyomják azt, akire vártatok. Végre, ezt a várakozásodat is kipipálhatod, gratulálok, túl vagy rajta.    

• Az anyaságra várva: királyság! De te szegény, naivan azt hitted, hogy ezek után már letudtál minden várakozási időszakot, de tévedtél (ha ha). Még csak most jön a java. Ott kezdődik, hogy mikor adják már oda a gyerekedet és mehettek haza. Azonban, ha szerencsés vagy, akkor még itt is próbára teszik a türelmedet és várhatsz olykor hosszúnak végtelennek tűnő napokat is, mire elindulhattok. Otthon aztán megkezdődik egy őrületes várakozásokkal teli időszak. Miszerint: mikor kel már fel, mikor alszik már el, mikor fogja átaludni az éjszakát, mikormikormikor. Szóval azt érzed, hogy a várakozásnak még a nulla fokát sem ismereted eddig, és kezd derengeni, hogy igazából ez még csak a kezdet kezdete. Aztán idővel azon kapod magad, hogy belejöttél mindenbe, és valahol fél úton a sok várakozás közepette, teljesen feleslegessé vált az idő múlásával stresszelned magad. Próbálod élvezni a dolgot, hol több, hol meg kevesebb sikerrel és sokszor már te magad is meglepődsz azon, hogy mennyire belassultál (olykor már idegesítően). Úgy érzed, hogy a várakozásod új szakaszába léptél, amikor azt várod, hogy mikor ébred már fel, hogy újra együtt lehessetek. Ezt a szakaszt is abszolváltad!   

• A nagyságra várva: a csodás kezdeti időszakon túlmenően, ahogy cseperedik a gyerkőc és láthatóan egyre nagyobbá és okosabbá válik, számodra is kikristályosodik, hogy bizony az egész életed mostantól a várakozással (aggódással, sírással, meghatódottsággal, szervezéssel és tervezéssel) fog telni. Rájössz, hogy nincs semmi értelme felesleges köröket futnod és önmagadat frusztrálni, a mikor lesz már nagyobb és bárcsak már ő is tudná már ezt, vagy azt mondatokkal. Mostanra egészen profinak mondhatod magad, hiszen pontosan tudod, hogy ez az érzés is el fog múlni idővel. De ekkor megint egy új szakaszt átlépve rájössz, hogy SOHA NEM FOG ELMÚLNI, hiszen most még, amíg gyerek az óvodát, iskolát, különórát, vizsgát, felvételiket, randikat (na jó ezt azért nem) várod, de ha felnő, akkor pedig azt, hogy újra találkozzatok, vagy hogy mikor lesz házas és mikor lesz neki is gyerkőce. Ez egy szélmalom harc, aminek minden percét élvezed, csak olykor iszonyt nehéz elfogadni, hogy minden várakozás egy örökkévalóságnak felel meg. 

Edina

 kép:pinterest

Számtalan olyan kedves mondat létezik, amit az ember lánya (az apák külön megérnek egy misét) a várandóssága alatt megkaphat. Szórakoznak a hormonok, a kollégák, a család, amerre jár az ember, mindenkinek van egy-két lábjegyzete és ha nem vagy a megtestesült nyugalom szobra, akkor bizony könnyen elveszítheted az eddig felépített úrinői renomédat. Íme a várandósok 7+1 kedvenc mondata.

1. Kissé felelőtlen vagy, ezt a baba mellett nem lehet majd megtenni - Való igaz, hogy nem minden fog úgy történni, mint előtte, de az is igaz, hogy mindenkinek mást jelent a felelőtlenség. Míg valaki attól akad ki, ha anya elmegy havonta egyszer kikapcsolódni, addig mások már a cumisüveg fertőtlenítéséből is kész háborút képesek kovácsolni.
2. Egészségesebben kellene étkezned - Ez így igaz, de nem csak nekem a baba miatt, hanem neked is a saját családod miatt, hogy minél tovább éljetek együtt (ezzel a mondattal tutira kivered a biztosítékot). 
3. Nem semmi, hogy meghíztál - Imádom ezt a mondatot egyébként is, na de amikor benned növekszik a következő generáció egy (vagy több) csodás tagja, hát mit is lehetne erre mondani. Köszi szépen, te is jól nézel ki - ezzel a válasszal maradna meg az úrinői mivoltod! Fogalmam sincs róla, de tényleg nincs, hogy az emberek mégis mit várnak el egy várandós nőtől, mégis hogyan kellene kinéznie. Jó tudom, vannak a szuper anyuk, akik kb. a szemöldökükre híznak, meg vagyunk mi többiek, akik meg még a fülcimpánkra is felszedünk + 5 kilót. Egyszerűen nincs igazság a földön.
4. Pihenj sokat, mert utána úgy sem fogsz tudni aludni - Amikor már kellően kikerekedtünk és az idegeink is a végét járják, akkor valóban egyre kevésbé vagyunk képesek az ehhez hasonló mondatokat tolerálni. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy sokszor azt éreztem, ha még egyszer valaki kiselőadást tart arról, hogy mennyire fontos a pihenés a baba megérkezése előtt, akkor bezárkózom vele egy szobába, és kikészítem az igazi valós kismamai énem minden kínjával. 
5. Biztos akarod te ezt a gyereket - Nem, egyáltalán nem akarjuk ezt a gyereket, de annyira dög unalmas volt az utóbbi időben az életünk, hogy arra gondoltunk, ide nekünk a fél világot és felültünk az ártatlan hisztikkel tarkított gyermeki világ hullámvasútjára, hogy mi is elmondhassuk magunkról, mennyire szuperállat, hogy mi is szülők lehetünk.
6. Nem félsz a szüléstől - Persze, hogy félek, de az sem segít valami sokat, hogy állandóan rém történeteket kell hallgatnom mindenkitől, pláne hogy még mellé is csapnak némi felvilágosító jellegű biológia órát a férjemnek, aki ettől azonnal pánikba esik és totálisan kikészül.  
7. Esetleg az anyósod nevét is adhatnátok a babának - Mindenképp, ez a világ legjobb ötlete, hogy miért is nem nekem jutott az eszembe, na majd ha ötös ikrekkel leszek várandós, akkor a hatodikat, tutira úgy fogják hívni. 

+ 1 Felkészültél te erre az egészre - Amatőr válaszadó: igen, elolvastam minden könyvet és kifaggattam minden nőt a környezetemben. Tapasztalt válaszadó: HA HA, egyáltalán fel lehet minden eshetőségre készülni és naivan azt gondolni, hogy mindent tudunk a gyermeknevelésről már akkor, amikor még sehol nincs a gyerkőc.

kép:pinterest

Miután túléltük a szülést és belecsapnánk az igazán fantasztikus hétköznapok monoton ritmusába, előtte még simán képesek vagyunk arra is, hogy önmagunkat az őrületbe kergessük néhány önkínzó kérdéssel, arról már nem is beszélve, amit mindenkitől jó tanácsként kapunk (köszi mindenkinek a tanácsokat). 

1. Életben tudom tartani? - Ez az első gondolat, ami szinte minden anyukának végig suha a fejében, amikor a kórházi szobában egyedül marad életében először a gyerkőcével. A válasz: IGEN :-) képes vagy rá, még ha úgy is érzed elsőre, hogy te erre totálisan képtelen vagy, hiszen még egy halra se tudtál vigyázni soha életedben nem, hogy egy gyerekre.  Hidd el a sok gyerekkori babázás nem hiába volt anno... 
2. Nem fogom eltörni valamelyik testrészét? - Nyilván óvatosan fogsz vele bánni, de alapvetően nem üvegből vannak a gyerekek, nem annyira törékenyek, mint amilyennek gondoljuk őket. Nyugi, ügyes anyuka vagy, még ha elsőre nem is látszik!
3. Mi lesz ha nem tudom, hogy mi a baja? - Vagyunk ezzel páran így, hogy úgy érezzük, hogy totálisan leszívták az agyunkat a szülés alatt, és azt sem tudjuk, hogy mi a gyerek neve (mert még arra is a sajátunkat mondjuk). Azonban az első néhány hétben a kicsik (ha egészséges) semmi extra nagy változást nem produkálnak. Ha bármit szeretne, jelezni fogja. Neked annyi a dolgot, hogy jól tűrd a monotonitást, másrészt figyeld őt, hogy bármi eltérőt produkál-e az előző napokhoz képest.   
4. Végig fogja aludni valaha is az éjszakát? - Bizton állíthatom, hogy egyszer majd eljön az a csodás nap is (csak fogalmunk nincs róla, hogy mikor), ugyanis, a gyerekek is változnak. Így mikor már azt gondolod, hogy elérkezett a ti csodás napotok, akkor valami történik, amitől minden addigi napirendetek felborul. De semmi pánik, 18 éves korára már minden sínen lesz és akkor meg az lesz a baj, hogy túlságosan sokat alszik.  
5. Bő ruhában is látszik a megmaradt pocakom? - Igazából az utcán senkit (de tényleg senkit) nem érdekel, hogy te miért vagy ilyen-olyan ruhában. Ezt TE érzed csak, ahogy azt is, hogy tuti mindenki azt nézi, hogy miért mész lassabban, vagy hogy miért van rajtad nem az évszaknak megfelelő ruha. Nyilván a csapból is az folyik, hogy légy trendi kismama a szülés után néhány nappal, de részemről nem ez volt az elsődleges, hogy már másnap xs-es ruhákban mutogassam magam. Persze fontos az, hogy tiszták legyünk (illatosak!) és olyan ruhában legyünk amiben MI jól érezzük magunkat, de ebből ne csináljuk magunknak plusz lelkiismereti kérdést, azt gondolom, hogy van ennél sokkal fontosabb is a kezdeti időszakban.  
6. Mikor múlnak már el a szülés utáni fájdalmak? - Magam részéről úgy éreztem, hogy soha, de tényleg :-) aztán x hónap után újra tudtam járni és mozogni. Mindenkinek másként reagál a szervezete a szülésre, de ha szeretnéd felgyorsítani a folyamatot, akkor lehet kapni mindenféle krémet, homeos bogyót, hasszorítókat stb. csak azt kell tudni, hogy abban a helyzetben amiben vagy, számodra melyik a leginkább hatékony gyógymód.
7. Ezzel a gondommal kit hívjak most fel? - Annyi kérdés merül fel bennünk, hogy ha valaki, aki már szült beteszi hozzátok a lábát és konkrétan rázúdítod a kérdéseidet, és miután elment a vendégetek, akkor jut eszedbe, hogy te meg sem kérdezted, hogy vele mi van :-) a padlás tele lesz jóakarókkal és tanácsadókkal, csak nem mindegy, hogy kire hallgat az ember. Azt javaslom, hogy szűkítsd le a kört, mert a túl sok  tanács összezavarja a kezdő anyákat (tapasztalatból tudom).
8. Most akkor kire hallgassak? - Amíg várandós vagy, elsődlegesen az orvosra, aztán bejön a képbe a védőnő, majd a szülésznő. Amikor pedig kibújik a baba a pocakból, akkor eltűnik az orvos a szülésnő és marad egy védőnő és kapsz egy új gyerekorvost. Erre jönnek rá a rokonyok, szomszédok, a sarki fűszeres. Nekem mindenki azt hajtogatta, hogy úgyis érezni fogom belülről, hogy mit kell tennem. Majd megvesztem ettől a mondattól, mert én semmit nem éreztem. Aztán idővel lekopik mindenki mellőled, aki felszínes és marad egy-két olyan ember, aki melletted áll, ha épp begyullad a melled, vagy ha nem tudod a tápot összekeverni. 
9. Honnan tudom, hogy mi a legjobb az én gyerekemnek? - Leginkább onnan, hogy te vagy vele egész álló nap. Te vagy az, aki ismeri minden mozdulatát és a szokásait. Te vagy az anyukája. Ne felejtsd el, hogy ő olyan, mint ti, csak kicsiben. Persze nem 100%-ban olyan, de hát belőletek van. Ha neked valamire hajlamod van, figyeld őt is, hogy neki esetleg van-e. Tudom, hogy sok a "zaj" körülötted, és mindenki jobban ismeri a te gyerekedet nálad, de csak kettőtökre figyelj, mert könnyen elvihet a hév, és jönnek a "béna és a világ legrosszabb anyukája vagyok" érzések.
10. Vajon csak én vagyok ennyire béna? - Mindenkinek új az egész helyzet, idő mire belejön az ember az etetés, öltöztetés, tisztálkodás rutinszerű mozdulatok kialakítás nem jön egyik percről a másikra. Légy türelmes önmagaddal, hiszen, ha belépsz egy új munkahelyre, ott sem tudsz mindent azonnal, idő, mire ráérzel és belerázódsz. Ez egy új munkakör, amit szintén meg kell tanulnod és rájönnöd, hogy mi a szervezeti és működési szabályzat az új "anya vállalatodnál", ahol te vagy a főnök (vagyis ezt hiszed).

+ 1 . Hogy a fenébe csinálják ezt más anyukák olyan lazán? - Őszintén szólva, halvány elképzelésem sincs róla, hogy a többi anyuka mitől olyan laza. Valószínű attól, hogy ők már előrébb tartanak, mint te és már túl vannak bizonyos korszakokon, ezért a te szemedben ők a lazák. Azonban ha az általad laza anyut megkérdezed, hogy ő hogyan éli meg a lazaságát, nyilván ő is azt fogja mondani, hogy őskáosz az élete és totál befeszült mindentől. 

Tipp: Nyugtasson mindenkit az a tudat, hogy tényleg MINDANNYIAN végig megyünk ezeken az önkínzó kérdéseken, és persze van olyan, aki naponta többször is :-)

Edina

kép:pinterest

Éjjel 3 óra volt, amikor már harmadjára mentem ki pisilni és alig bírtam aludni, de közben az agyam azt hajtogatta, hogy aludj már, mert holnap reggel megint vizsgálatra mész és korán kell kelned. Miközben simogattam a hasamat és oldalfekvésben legurultam az ágyról a vak sötétben alig találtam meg a kilincset, majd mire már átverekedtem magam a mini lakásunk zegzugos folyosóján, alig vártam, hogy ráüljek a budira. Ráültem, de kivételesen nem pisi jött...

Arra gondoltam, hogy még tutira nem szülök, hiszen azok alapján, ahogy ezt olvastam, és ahogy a rém sztorikban hallottam, az elpusztulást már csak érezném. Így fogtam magam és visszafeküdtem aludni. Vagyis, naivan azt hittem, hogy fogok tudni, de helyette már az összes Eszmeralda Puniellás sorozatot végignéztem és közben, mintha valamiket elkezdtem volna érezni. Figyeltem az órát és a perceket, de nyilván semmi nem úgy történt, ahogy azt valaha bárki is leírta. A fájások hol 2 percesek, hol meg 10 percesek voltak. Elkezdtem beszélni, majd énekelni „édesemhez” hogy megnyugodjon és, hogy végre mind a ketten vissza tudjunk aludni. Naná, hogy nem csendesedett le, így ahogy félig csukott szemmel néztem az órát, akkor szembesültem vele, hogy hát bizony ez, eléggé úgy tűnik, hogy az albérlő végre felmondaná a szobát és szétnézne idekinn. Újfent erőt vettem magamon, megint legurulás az ágyról, kitántorgás a folyosóra, majd be a nappaliba, ahol hites férjem szétterülve (mint a részegek, pedig antialkoholista) horkolva aludt. Odalépek hozzá, gondoltam, hogy jelzek neki, hogy úgy érzem, hogy itt az idő, erre vártunk kb. 100 éve és még 120-at (legalábbis a 9 hónap annyinak tűnt), hogy meglássuk a csodát. De hiába is ébresztgettem, tök süket volt és mivel szét volt terülve, még leülni se tudtam mellé. Közben a (sátán) kutyája is megjelent, hogy ő is érez valamit a levegőben, amikor odabotorkáltam a szekrényhez, hogy akkor én biza elkezdek öltözködni, mert mire mindent felveszek így lassan már télvíz idején, addigra úgyis felkel a nap. Majd hirtelen, mint valami horror filmbe felült apája és rám kiáltott – te meg mit csinálsz?

• Úgy érzem, hogy mennünk kell…
• Rám néz, amolyan értelmes boci szemekkel a félhomályban, majd megkérdezi ártatlan arccal, hogy mégis hová akarsz menni ilyenkor?

Hát nem mondom, hogy nem tudtam volna lerúgni egy nindzsarúgással a fejét, de nyilván csak azért nem tettem meg, mert óriás hassal elég nehéz a fejemig felemelni a lábamat, de különben tutira megteszem.

• Hát be a kórházba szívem, mert beindult a szülés.
• Most? – jött a következő még értelmesebb kérdés.
• Igen drágám most – miközben az jutott az eszembe, hogy míg mások a szülőszobában ölik meg a férjüket, addig én már előtte képes lennék beverni neki egy q nagyot. Természetesen a fájások mondanom sem kell, hogy erősödtek, oly annyira, hogy már csak kapaszkodva tudtam lépni és levegőt venni.
• Jaj, várjál akkor, előbb leviszem a kutyát sétálni, mert kitudja, hogy meddig fogsz szülni! Kibírod addig? Na és akkor gondolatban tényleg bevertem neki egy nagyot.
• Hát persze drágám, mindent kibírok – mondtam nyugodt hangon, hisz ezzel csak energiát veszítenék, így nem mondtam neki semmit, de belül tomboltam.

Végül sikerült magamra rángatnom a sátorméretű ruháimat és beszélnem mindenkivel, akivel ilyenkor szükséges, így elindultunk a kórházba. Amikor kb. harmadjára éreztem azt, hogy tényleg megfojtanám az embert magam mellett, az akkor volt, amikor a kórházba vezető úton kifogta az összes piros lámpát és ekkor már elég intenzíven éreztem a fájásokat, de mivel vezetett ezért még odaverni se tudtam volna neki, így tovább szenvedtem és ordítottam belülről. Nyilván az összes kátyút is megszámolhattam a lámpák mellett, sőt még azokat is, akik gyalogoltak a buliból hazafelé (annyira lassúnak éreztem a haladásunkat).

Végre megérkeztünk a megmentő helyre - megmondom őszintén kissé megkönnyebbültem, hogy biztos kezek közé kerülök. A férjem és az anyukám kinn vártak a folyosón, addig, amíg nálam megállapították, hogy igen, ez valóban a szülés, itt ma gyerek lesz! Királyság – gondoltam magamban, majd bejött a reggeli szülésznő, hogy felvilágosítson néhány dologról. Egy gyors átöltözés után már meg is jelent a színen a dokim, akit leginkább azért választottam, mert ő maga a megtestesült nyugalom. Széles mosollyal jött be, hogy elérkezett ez a csodás nap is, majd biztosított arról, hogy minden rendben lesz. Elmondta, hogy most mi fog történni, mire számíthatok és a végén, mint egy lábjegyzetként megjegyezte, hogy várhatóan délután 5-6 körül lesz ebből baba. Mondta ezt nekem reggel 7 órakor. Ismétlem kora hajnali 7 órakor! Reggel 7-től délután 5-ig, ha ez most ennyire fáj, akkor mégis hová tud ez még fejlődni – gondoltam magamban, de úgy voltam vele, hogy bár még életemben nem szültem, de ezt a bentről érzett dübörgésből és mozgolódásból ítélve, ez a gyerkőc, tutira nem fog délutánig várni. Kisvártatva jött a saját szülésznőm, hogy akkor jön a doktor úr és megvizsgál, szóljak, ha jön egy fájás. Szóltam, vizsgáltak, és Isten bizony, ha lett volna csempe az ágy mellett, na, azt tutira lekapartam volna (igazából lehet, hogy volt, csak az előttem lévők már megtették, amit a haza követelt). Vizsgálat után át kellett sétálnom a szülőszobába, ekkor volt 9 óra. A férjemnek szóltak, hogy jöhet, mert a helyemen vagyok. Előre megbeszéltük vele, hogy ha Ő, ismétlem Ő, rosszul lenne – leválthatja, az anyukám, aki a folyosón ült és várt türelmesen a jelre – akkor szegény tudjon pihenni. Szegény…

Miközben a férjem mellettem egész jól szórakozott, telefonálgatott, beszélgetett mindenkivel, aki arra járt, közben megéhezett, majd a végén rosszul lett. Kicsit kiment aztán visszajött, hogy tovább idegesítsen. Az egész sztoriban az volt a legjobb, hogy mivel valamitől aznap reggel totálisan bedugult a füle, így igazából teljesen felesleges lett volna bármit is mondanom neki. Szegény nem tehetett róla, de majd megvesztem tőle. Az összes ismerőssel beszélt és elmondta, hogy most épp két fájás között vagyok, így most (ő) ráér beszélni - mintha legalábbis órákig tartana a két fájás közötti időszak. Mialatt ő élte a kis életét, addig én próbáltam szigorúan befelé figyelni. A levegőre, és amit már szülés előtt szinte minden nap elolvastam, hogy Dr. Spock mit tanácsol a szülés alatt, mire figyeljünk. Folyamatosan az általa írtak jártak a fejemben, így csukott szemmel és némán figyeltem arra, hogy mikor jön a fájás.

„Ne várd a következő fájdalmat. Amikor az egyik elmegy, azonnal irányítsd a tudatodat valahova máshova. A hovát neked kell eldönteni. Csak lélegezz lassan és mélyeket.  Amikor már úgy érzed, hogy "innen már lehetetlen, ezt nem tudom tovább csinálni", akkor még inkább csináld tovább. És ne vitatkozz senkivel, csak csináld.” Ezeket a mondatokat skandáltam a végtelenségig és még tovább, mint egy lemez, ami megakadt és képtelen voltam bárkivel is kommunikálni, csak összeszorított szemmel tettem a dolgom és közben nyugtattam magam belülről, hogy mindjárt vége. Mondjuk jó fej Spocki bácsi, mert úgy írta le az egész szülést, hogy előbb menne mindenki a saját kivégzésére, mint a szülőszobába, de így utólag visszagondolva, inkább legyek előbb sokkban, mint ott. Némi foszlány megmaradt a fejemben, amikor közölte a férjem, hogy elküldte az anyámat haza, vagy amikor felnéztem végre, akkor meg csak a dokit láttam benn a szobában, hogy ül egy széken és engem néz, hogy hol tartok. Majd elérkezettnek éreztem az időt, hogy akkor szükségem lenne némi kábításra, mert az a délután 5 óra, még elég messzinek látszik, másodsorban talán kábult állapotomban jobban viselem a férjem humorát. 

Ez egyszer szólaltam meg, amikor is megkértem a szülésznőt, hogy adjon fájdalomcsillapítót – aki bájosan rám mosolygott és közölte, hogy már késő, mert mindjárt meglesz a baba. Késő?! Anyám, mi az, hogy késő, erről nem szólt senki, hogy ilyen is lehetséges. Jó rendben, akkor valami csak lesz - gondoltam és becsuktam vissza a szemem és elmerültem Dr. Spock szavaiban. A következő szemkinyitásomnál már azt láttam, hogy körbevesznek zöld ruhás emberkék és pozícióba állították a lábam, hogy akkor adjak bele mindent és nyomás. A férjem nem igazán látott jól a páholyból (a fejem mellől) így átfáradt a színpadi művész bejáróhoz, hogy láthassa, miként fordul meg a gyerkőc háromszor, mire kibújik. A harmadik nyomásnál mindenki felkiáltott, mint valami focimeccsen, miközben az én szemem még mindig erős szorításban volt, ezért aztán úgy kellett szólni nekem, hogy nyissam már ki, hisz megszületett a gyerkőc.

• A születés ideje: 2014.10.21 10:35 perc, apa mi lesz a neve akkor a gyermeknek - kérdezte mosolyogva tőle az orvos…

Amikor végre kinyitottam a szemem és megpillantottam azt a picinyke testet, aki eddig belülről rugdosódott, az valóban fantasztikus érzés volt. Egy kis mázas békalány sírdogált a dokim kezében, aki inkább fehér volt a máztól, mint rózsaszín. Nem éreztem semmi fáradtságot, de hang mégis alig jött ki a torkomon (biztos a férjemmel való belső ordítás miatt) és csupán csak annyit tudtam mondani „édesem”. Apára néztem, aki pedig ennyit bírt mondani: „basszus”. Na, jó, ezért a beszólásáért is majd kiosztom a fatert, mert ő készített ki, de teljesen, nem a szülés. Közben annyira meghatódott, hogy láttam rajta, hogy azonnal szerelembe esett és elveszett örökre a gyerkőcünk tekintetében. Ahogy fogta azt a pici testet, amit akkorra már ruha és pólya fedett ő pedig egyre jobban lecsendesedett és végül megnyugodva szendergett vissza a karjaiban. Hm, család lettünk - gondoltam, egye kutya, elhalasztom apa letolását. 

• Na, akkor jöhet a következő – kérdezte széles és örömteli mosollyal a doktor úr.
• Hú, doktor úr, én nagyon elfáradtam, előbb még ezt kell feldolgozni és ennek örülünk, ami most van – válaszolta könnyes szemmel a férjem, miközben én a háttérből bólogattam neki, hogy bármikor jöhet még egy kör és kacsintottam.

Edina

kép:pinterest

Amíg várandós az ember, rengeteg kérdés forog a fejében. Sorra jönnek a miértek, és a hogyanok és konkrét választ senki nem kap a kérdésére, mivel mindannyian mások vagyunk. Ami nekem természetes, az másnak eget rengető kérdés lehet és fordítva. Annyi megfoghatatlan önkínzó kérdés kering ilyenkor a fejünkben, hogy sokszor éjszakákat nem alszunk ezek miatt, és másnap azért vagyunk rosszul, mert keveset pihentünk. Lássuk, melyek azok a kérdések, amelyek sokakat nem hagynak aludni.

1. Biztos, hogy várandós vagyok - na szerintem ez az a kérdés, hogy ha váratlan a terhesség azért, ha pedig éveket küzdöttetek a babáért, akkor azért hagyja el a legtöbb nő száját.
2. Érezni fogom, ha rugdos, és mi lesz ha semmit nem fogok érezni - tuti, hogy fogod érezni, de ez mindenkinél más időpontra esik és más az érzés is. Ne ess pánikba, ha a barinőd már érzi, te pedig még semmit, ettől te még jó anyuka leszel.
3. Tudom, hogy kettő helyett kell ennem, de nem akarok elhízni - nyilván oda kell figyelni az evésre és arra, hogy mit, mikor és mennyit eszik az ember. De erre előtte is oda kellene figyelni, nem csak akkor, amikor albérlőnk van! Az én személyes véleményem az, hogy ha mértékkel eszünk, akkor nem lehet belőle gond. Sajnos manapság már nagyon nagy divat, hogy sanyargatják a kismamák a testüket, hogy majd ha megszülnek, akkor ne kelljen annyit leadniuk. De kérdezem én, tényleg megéri ezt a 9 hónapot is arra áldozni, hogy feláldozd a kettőtök egészséget azért, hogy csinosan álljon rajtad az M-es szűk ruha?!
4. Mit csinálok, ha nem lesz szívhangja - a legnagyobb kérdés és kétség miden anyában. De nem lehet semminek sem úgy hozzá állni, hogy a rossz oldalát nézzük. Próbálja arra gondolni, hogy ha ez a pici már jönni akart és megfogant, akkor jönni is fog.
5. Érezni fogom, ha beindul a szülés - nem, semmit nem fogsz érezni és azt se veszed észre, ha már kinn lesz a gyerek. Miért nem éreznéd?! Ez is csak egy olyan kérdés, amivel éjszak stresszeli magát az anyuka. Több jele is van annak, ha beindul egy szülés, hisz nem 5 perces dologról van szó, így hidd el, fel fog tűnni, ha rosszabbul kezded érezni magad, mint előtte. Ha figyelsz a testedre, akkor észreveszed az apró változásokat is, így ami nagyobb az pedig egyértelművé válik számodra azonnal.
6. Fájni fog nagyon - engem mindenki azzal fenyegetett, hogy na majd ott tutira elpusztulok és belehalok stb. Így én már úgy mentem oda, hogy megpróbáltam a lehető legrosszabra felkészülni. De akár hogyan is szeretnél szülni, mindenki aki körülötted lesz, arra fog törekedni hogy segítsen neked és a babának. Ha otthon, vagy ha kórházban szülsz, biztos vagyok benne, hogy megkapod a támaszt, amennyiben kéred és élsz vele! Hiszen ezt is mondani kell, ha valaki nem bírja és úgy érzi, hogy segítségere van szüksége. Add fel az elveidet, ha kell!!! Ez nem arról szól, hogy ha a szomszéd kibírta, akkor én is. Ez a kettőtök egészségéről kell, hogy szóljon és arról, hogy komplikációk nélkül egészségesen gyertek ki az egész helyzetből.
7. Nem lesz nagyon visszataszító az egész - igaz, ami igaz, hogy elég bensőséges helyzet. Nem tudom, hogy van-e még (lehet, hogy van, csak én nem tudok róla) ennyire személyesen kitárulkozó esemény az ember életében. Ami az asztalon, ágyon stb. helyen folyik (szó szerint) az egy orvosi közegben minden napos. Senki nem fog rajtad nevetni, mert meglátták a melledet, vagy épp, mert bepisiltél. Ez itt természetes. Ne szégyenkezz azért, mert nem tudsz Úrinő maradni. 
8. Bejöhet oda egyáltalán férfi, nem fog megundorodni tőlem - ez a másik nagy kérdés a párok életében, hogy be jöhet-e egy ilyen eseményre egy férfi. Ez a te és a párod döntése, hogy ti mit szeretnétek. Milyen a kapcsolat köztetek. Neki van-e kedve és ereje (!) részt venni ezekben a megismételhetetlen órákban. Ami számukra nehéz szokott lenni, hogy képtelenek segíteni rajtad és ezt nem bírják elviselni, magát azt a fájdalmat, amit ilyenkor egy nő átél. A lényeg, hogy ne erőltess rá semmit se, ha nem szeretne bemenni, akkor válasz olyan személyt, aki erőt tud neked adni, mert arra lesz szükséged és nem arra, hogy rosszul lét esetén még te most fel apád a földről.  
9. Vajon kisfiú vagy kislány lesz - pont olyan, amilyen hozzátok passzol. Nem tudjátok befolyásolni igazán ezt, ahogy azt sem, hogy kék, vagy zöld legyen a szeme. Mert lehet, hogy lányt szeretnél, de fiad lesz, aki egy cuki kezesbárány a többi őrjöngő kisfiúhoz képest. Tudom, hogy manapság ez még mindig nagy kérdés, sajnos hallottam olyanról is, ahol megsértődtek anyára, mert nem fiút szült, hanem kislányt. Fogadd el, hogy olyan gyerkőc érezik hozzátok, aki pontosan bele fog passzolni a családotokba.
10. Császár vagy hagyományos szülés - mind a kettőnek van számos előnye és hátránya. Ezt neked kell körbejárnod, hogy számodra mi a legmegfelelőbb, hiszen nem vagyunk egyformák. Ahogy én észrevettem, inkább abból szokott lelkiismereti probléma kialakulni, ha valaki elhatározza, hogy miként szeretne szülni és az mégsem tud megvalósulni, hanem hirtelen át kell váltania a másikra. Ezt sokan képtelenek megemészteni. Egyrészt a hirtelen jött váltás miatt, másrészt mert úgy érzik, hogy arra a megoldásra nincsenek egyáltalán (lelkileg) felkészülve. Mind a két esetben fájdalomról beszélünk, és itt is, mint az egész anyaságban nem versenyről van szó, hanem az egészségről! Csak sokan ezt már el is felejtik, mert annyira gyorsan túl akarnak esni az egészen. De ha arra gondolunk, hogy egy új élet születik és neki is fel kellene tudni készülni a kinti világra...    
11. Elég jó anya leszek - oh, be csodás is ez a kérdés. Azt hiszem, hogy ez azaz egy kérdés, amely nem csak a várandóság alatt, de utána is életed végig el fog kísérni. Egy örök és megválaszolatlan kérdés minden anyában, hogy vajon elég jó vagyok-e a gyermekem számára. Vajon jól teszem, amit tenni akarok és jól döntök majd bizonyos kérdésekben! Azt hiszem, hogy egy elég lerágott csont lesz a válaszom. Az élet fog igazolni téged idővel, hogy miben döntöttél jól és miben rosszul (ha lesz ilyen). 

 Edina

kép:pinterest

Miért van az, hogy az egykoron erős és határozott nők gyermekvállalás után, erőtlenné és bizonytalanná válnak?! Hová lesz belőlük a határozottság és a magabiztosság tüze, ami mindig életben tartotta őket, még a mások által legnehezebbnek gondolt időszakokban is.

A titok talán abban rejlik, hogy hagyjunk ÖNmagunknak elegendő időt arra, hogy felvegyünk egy új ritmust és ne stresszeljünk feleslegesen előre mindenen, ami a gyermek érkezésével, vagy pusztán a létezésével újdonságot hoz az életünkbe. Próbáljunk meg türelmesen és belülről figyelve ráérezni mindennek az ízére és nem fennakadni, hogy a változás terhét nem bírjuk el. Hisz bármennyire sem tetszik, sajnos a változás egyedül az, ami örök.

kép:pixabay

Rengeteg írást olvastam arról, hogy milyen anyának kellene lennem. Voltak, amelyek rám is hellyel-közzel igazak voltak, azonban anyukakét nem minden pillanatunkat kell túlságosan komolyan venni, ezért létrehoztam a saját vicces anyukás listámat.

• Fogalmam nincs már a mai slágerekről, cserébe, kívülről fújom minden mese betétdalát.
• Minden rajzfilmet nagyítóval vizsgálok meg, hogy nincs-e benne egy olyan szörny, amitől éjszaka felriadhat a gyerkőc.
• Megvárom a mesefilm végét, pedig a gyerek már régen alszik.
• Este a férjemtől is úgy köszönök el, ahogy a gyerektől "Jó éjszakát, szép álmokat drágám, ha kellek itt vagyok, csak kiabálj".
• A babakocsi feljárón megyek fel akkor is, ha nincs velem törpilla.
• A túrórudi már jobban ízlik csoki nélkül.
• Etetés közbe én is kinyitom a számat minden falatnál, amit sikerül a gyerek szájába bevarázsolni.
• Tisztában vagyok azzal, hogy mit jelent az 5 másodperces szabály és örülök neki, hogy létezik.
• Felöltöztetem a gyereket, összepakolom a táskáját, amit magunkkal kell vinni, de én még mindig halóingbe flangálok.
• Képes vagyok kabátba és papucsba elindulni.
• A lábam elszokott a magassarkú cipőtől, pedig anno még futni is képes voltam benne.
• Mindenkit csinosabb, okosabb, ügyesebb anyának látok magamnál.
• Egészen addig tartanak mások csinosnak, amíg nem mondom, hogy már anyuka vagyok.
• Gondolkozás nélkül simán megkóstolok mindent, mielőtt odaadnám a gyereknek.
• A szemüveg lencsémen már nem kosz van, hanem apró újlenyomatok.
• A tus alatt nem emlékszem arra, hogy megmostam-e már a hajam, de ordítva énekelem a Thomas a gőzmozdony betétdalát.
• Elvileg soha nem lehetek beteg, elvileg.

Mire már anyuka leszel, pontosan tudod, hogy milyen az, amikor ítélkeznek az életed, vagy a döntéseid felett és csodás tanácsokkal látnak el a jóakarók. De vajon miért nem vagyunk képesek egymás elfogadására és ez miért erősödik fel ha más gyerekéről van szó?! Honnan tudjuk, hogy más gyereknek mi a legjobb és miért akarunk megdumálni más anyukákat, hogy na az, amit ő gondol, tesz, vagy hagy, az végképp rossz, ellenben az, amit mi gondolunk, teszünk, vagy épp ráhagyunk a saját gyerekünkre, az úgy ahogy van tökéletes.


Ismét kilógok a sorból. Én szeretek másoktól is tanácsot kérni, és az ő véleményüket is figyelembe véve, eldönteni, hogy mi a legjobb az adott szituban. Persze szűröm a tanácsadókat, ahogy mindent, de amikor felhívja egy-egy okos anyuka a figyelmemet, -"esik ám az eső" felkiálltással, majd felhúzott szemöldökkel csúnyán néznek rám, hogy milyen felelőtlen anya is vagyok, hogy egyáltalán kimerem vinni a gyereket ilyen időben - akkor legszívesebben visszakérdeznék, hogy miért te esőbe otthon maradsz és nem csinálsz semmit?! (Halkan jegyezném meg, hogy létezik a babakocsira esővédő, a gyerekre esőkabát, esernyő stb. és igazából anya sincs cukorból, kivéve fordász után.) Azonban mivel úrinő vagyok, ezért nem hozok senkit sem kínos helyzetbe, de datálom, hogy ő sem lesz a tanácsadóm. Ilyenkor elmerengek, hogy amikor szóvátesszük a szomszéd anyuka hibáit, akkor azok igazából a bennünk lévők és ezért zavar minket annyira, hogy képesek vagyunk megbántani őt?! Látják önmaguk valós cselekedeteit, de félnek mások megszólásaitól és ezért inkább a többséghez tartoznak, mint hogy egyedül kelljen tologatni a babakocsit majd délután?! Esetleg a megoldáshoz közelebb vinnénk magunkat, ha beismernénk otthon a tükör előtt, hogy igen, én is szívesen kimennék a gyerekkel naponta az utcára, de dög fáradt vagyok és szükségem van a pihenésre.


Nem feltétlenül kell mindig a többség után menni. Azt hiszem, hogy mostanra értettem meg ténylegesen azt a mondatot, amit a tapasztaltabb tanácsadó anyukák mondogattak szülés előtt: "hallgass a megérzéseired és figyelj a babád jelzéseire".

Edina

1. Soha nem fogok melegítőben (melegítő fóbiám van) otthon ülni és várni a férjem, ha pedig papucsban és melegítőben kimernék menni az utcára, akkor inkább keresztül vetem magam a szúnyoghálón és levetem magam a földszintről - megbukás ideje: szülés utáni hetekben csak abban ültem otthon, mivel más nem jött rám. Papucs: ha elszorítom a lábamban a vérkeringést, akkor is felhúzom a cipőmet! Mi a fene, megnőtt a lábam, nem baj, ne pánikolj, akkor hótaposóba fogok kimenni (október, verőfényes napsütés).
2. Nem leszek egész nap hálóingben - megbukás ideje: fogalmam nincs, lehet, hogy már a szülés előtti időszak óta abban élek.
3. Teljesen kizárt, hogy olyan anya legyek, akinek úgy néz ki a haja, mint amikor a barbid haját kifésülted - megbukás ideje: (nem is igazán emlékszem) képes voltam ilyen frizuval bemenni a kórházba, ó anyám, még jó, hogy nem készült róla fotó.
4. Na sminkelni tutira fogok, mert különben úgy nézek ki, mint egy béka - megbukás ideje: (szülés után azonnal) vajon, ha a kapucnit felteszem, akkor mennyi látszik az arcomból?! Na ne, marad a sapka + kapucni, ez ápol és eltakar.
5. Abszolút gáz, ahogy megeszik a gyerek maradékát - megbukás ideje: (hozzátáplálás megkezdése után) ma még nem is ettem semmit pedig már délután van, jó lesz a gyerek maradéka, már úgy se eszi meg...
6. Nem értem, hogy miért nincs ideje egy kismamának - megbukás ideje: (hazatérés után) előbb fürdetek, aztán gyorsan megetetem, utána takarítani is kellene, ja de most fog aludni a gyerek, akkor nem porszívózhatok, akkor előtte főzok valamit, jaj ne már, nem mentem le vásárolni, hogy a fenébe csinálják ezt mások?! 
7. Örök érvény, figyelj oda a férjedre szülés után is - megbukás ideje: vajon ma már adtam neki tsókot, vagy az még tegnap volt?!

kép:pixabay

• kép:pixabay

  szoptatós, vagy tápszert adós,
• cumiztatós, vagy újjszopit engedős,
• külön ágyban, vagy együtt alvós,
• minden sírásra ugrós, vagy sírni engedős,
• külön kádban, vagy együtt fürdős,
• üveges, vagy több órán át főzött ételt adós,
• gagyogós, vagy érthetően beszélős,
• játszótérre, vagy játszóházba vivős,
• megvígasztalós, vagy legyintős,
• vízet, vagy üdítőt itatós,
• csokit, vagy müzlit etetős,
• bölcsiztetős, vagy otthon maradós,
• magán, vagy állami óvodába járatós,
• gyorséttermi ételt, vagy előre csomagoltat adós,
• mesét nézetős, vagy mesekönyvet olvasós,
• motoroztatós, vagy futóbicikliztetős,
• cipelős, vagy sétáltatós,
• jelmezbe, vagy farmerba utcára engedős,
• dicsekvős, vagy bölcsen hallgatós,
• megjátszós, vagy őszintézős,
• mások előtt, vagy titokban sírós,
• másokat majmolós, vagy önmagukat adós,
• előre az egész életét megtervezős, vagy ráhagyós,
• farkastörvényre felkészülős, vagy kerülős,
• mini felnőttet, vagy gyereket nevelős...

Edina