Kovács Edina coach - babarózsa blog

Kovács Edina coach - babarózsa blog

Erős nők, ti meg hová letettek?!

2017. április 03. - Babarózsa21

10662bc5410a92b26f178016ec541e5c.jpgMiért van az, hogy az egykoron erős és határozott nők gyermekvállalás után, erőtlenné és bizonytalanná válnak?! Hová lesz belőlük a határozottság és a magabiztosság tüze, ami mindig életben tartotta őket, még a mások által legnehezebbnek gondolt időszakokban is.

Vajon az új élethelyzettől bizonytalanodhatunk el olyan sokan, vagy egyszerűen be kell tudni vallni, legalább önmagunknak, ha tetszik, ha nem tetszik, de az anyaság és a vele járó felfordulás nem mindenkinek való?! Csakhogy a gyermeket pénztártól való távozás utána már nem lehet visszaadni. Ez van, ezt kell szeretni és meg kell vele küzdeni. Vele és önmagunkkal, hogy olyan életet legyünk képesek élni, amely mindkét fél számára boldogságot és kiegyensúlyozottságot hoz. Szörnyű ez a kell szó, hiszen nem kötelez rá senki, mégis egy belső kényszer/motor az, ami hajt minket, hogy gyerünk, csináld, akkor is ha nem akarod, mert anyaként ez a te kötelességed. De ha kényszernek éljük meg, akkor valóban azzá is válik. Hiszen ez is, mint minden fejben dől el. Ha állandóan csak a rosszra és a negatív dolgokra összpontosítunk, akkor ne csodálkozzunk, hogy idővel csak azok jelennek meg az életünkben, mivel mi voltunk azok, akik arra koncentráltak, amit nem szerettek volna, mégis ezzel vonzunk magunkhoz minden rosszat.  
De vajon mi az, amitől bizonytalanná válhat egy olyan nő, aki miután évekig vágyódik a baba után, mégis, amikor megkapja, azt, amire annyira nagyon vágyott, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Jön a csalódás érzése, hogy nem ezt várta, nem erre számított és végül azt érzi, hogy élete legboldogtalanabb helyzetében keveredett. Persze, ha megkérdezed tőlük, hogy jól vannak-e, a válasz mosolygásokkal teli IGEN lesz, azonban, ha az álarc mögé tudsz látni, mint egy nő, mint egy másik édesanya, akkor látnod kell a jeleket. Meddig normális az érzés, hogy nem vagy jó ebben és egyáltalán nem neked való az, ami ezzel jár?! Egyáltalán lehet segítséget kérni bárkitől is, anélkül, hogy törnének felettünk pálcát, hisz, ha egy szoptatás miatt hatalmas harcok törnek ki, akkor egy olyan esetről, mint a "nem érzem magam egyáltalán anyának" mégis milyen lavinát indítana be. Egyáltalán meghatározta azt már valaki, hogy ha hatodik hét után se érzed magad a világ legszuperebb anyukájának, akkor te már így maradsz és nem is leszel soha az?!  
A titok talán abban rejlik, hogy hagyjunk ÖNmagunknak elegendő időt arra, hogy felv3bfb7f6335d1895c00334da3695b94ed.jpgegyünk egy új ritmust és ne stresszeljünk feleslegesen előre mindenen, ami a gyermek érkezésével, vagy pusztán a létezésével újdonságot hoz az életünkbe. Próbáljunk meg türelmesen és belülről figyelve ráérezni mindennek az ízére és nem fennakadni, hogy a változás terhét nem bírjuk el. Hisz bármennyire sem tetszik, sajnos a változás egyedül az, ami örök.
Edina
kép:pinterest

A bejegyzés trackback címe:

https://babarozsa.blog.hu/api/trackback/id/tr3312397497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ezta 2017.05.25. 13:29:08

Szerintem leírtad az első bekezdésben: nem mindenkinek való a gyerek meg az anyaság, es ezzel a világon semmi baj nincs. Vagyis nem lenne, ha az emberek (nem csak a nők) éretten vágnának bele a "baba-projektbe", es nem azért, mert valaki (a társadalom? a szüleid? Baromság...) ezt várja el tőlük. Őszintén nem tudom elképzelni, hogy mi az, amire nem számítottatok, amitől csalódás lesz, ha valóban gyerekre vágytál "annyira nagyon régóta". Illetve kérdéses számomra, hogy ezt többeken látod-e, hogy "erős, határozott nők" lesznek "erőtlenek es bizonytalanok", vagy a saját nehézségedet próbálod meg általánosítássá formálni? Azt gondolom ugyanis, hogyha valaki valóban szeretne gyereket es nem csak a kislanyos álmait kergeti (fizikailag) felnőve is, akkor egyrészt tudja, hogy ez nem egy rózsaszín világ. Nagyon nem az. Másrészt képes es hajlandó feladni az addigi életét egy darabig es elfogadni ezeket a változásokat: a napirendjében, a testében, az emberi kapcsolataiban stb. Ami eshet szarul, de meglepetésként nem kéne, hogy érjen, különösen nem az internet korában, amikor nagyjából csak ezt lehet olvasni mindenhol, többek közt a te blogposztjaidban is, halmozottan. Ne haragudj, de azt gondolom, hogy nem voltál rá felkészülve (es a terhességed alatt valószínűleg ezért is kérdezték meg ezt többen, akármennyire is utáltad), illetve valami vágyálmot akartál, nem gyereket. Csak senki, akinek gyereke van, nem meri kimondani, hogy egyébként jobb lett volna nélküle, mert az szívtelen dolog, es inkabb elhessegetitek azzal, hogy "majd jobb lesz", meg "majd belejössz", meg hat különben is milyen csodás dolog, ugye. Csak pont ettől lesztek bizonytalanok, meg erotlenek. Mert olyasvalamit csináltok, amit nem, vagy még nem kellett volna. Es egy gyerekkel ezt bevallani mar nem lehet, mert akkor meg "rossz szülő" leszel. Gondolom azok szemében, akik szerint "kell" a gyerek (másoknak). Sajnalom, de nem tartom felnőttnek azt, aki gyereket szül vagy csinál, csak mert megteheti. Ez az egyik leginkabb felelősségteljes feladat, amit eppen ezért nem szabadna mindenkinek vállalnia es különösen nem akkor, ha az nem a saját, valódi vágyából táplálkozik. Ehhez persze önismeret kell, hogy tudd, mit szeretnél. A felnőtt lét pedig ott kezdődik.

Babarózsa21 2017.05.25. 13:56:36

@ezta: Kedves Ezta, abszolút jól látod az egészet. Véleményem szerint is értetten kellene belevágni az egész anyaságba, azonban a körülöttem lévőkön nem ezt látom. Sok olyan anyukával találkozok, akik csak azt hiszik, hogy felkészültek... Ez az (általános) írás leginkább nekik szólt, hogy attól mert csalódtak önmagukban, vagy valamiben, amit elképzeltek, még erőt vehetnek magukon
süti beállítások módosítása