Az utóbbi hetekben egyre több olyan cikkel, műsorral, hírrel találom magam szemben, amikor azt taglalják, hogy "idős" korban is lehet egy nő még édesanya. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, amivel valószínű, hogy nem vagyok egyedül:

Ki az, aki megmondhatja neked, hogy te már idős anyának számítasz?!

Tisztában vagyok azzal, hogy biológiailag egy nő meddig mehet el, és mikor, minek, milyen veszélyei lehetnek, vannak. De vajon tényleg ennyire bele kell szólni más életébe?!

Tényleg joga van a szomszédodnak, az anyósodnak, a sógorodnak és még sorolhatnám, hogy kinek beleszólni egy olyan döntésbe, ami többnyire "idősebb" korban már nem arról szól, hogy most épp nincs kedve még valakinek szülnie, hanem sokkal inkább arról, hogy még hányféleképpen lehet küzdeni azért, ami másoknak már megadatott.  

Persze, lehet példálózni, és riogatni, hogy ha már a harmincas éveid közepén cirkálsz, és még nincs gyermeked, akkor kapkodd a lábad, mert...

 "Régen is szültek később a nők, csak akkor nem az elsőt, hanem a harmadik-negyedik gyermeküket". Csisztu Zsuzsa

Ahogy 20 évesen is vannak csodálatos anyukák, éppúgy lehet 30, vagy akár 40 évesen is az valaki. Olykor nem teljesen értem, amikor valaki azzal jön, hogy de hát mégis mikor akar már végre a szomszéd Julis szülni, lassan ciki lesz 50 évesen iskolába kísérnie a saját gyerekét, még a végén nagyinak nézik.

Azt gondolom, hogy ez a téma manapság már túlmutat a kor meghatározásán. Cserébe viszont senki nem kérdezi meg szegény Julist:

Hány év küzdelem van mögöttetek?

Bírjátok még lelkileg ezt a megpróbáltatást?

Van még elegendő erő bennetek, hogy újra felálljatok, és belevágjatok? 

TUDOK SEGÍTENI VALAMIBEN?

Nem igazán szeretem ezt a szót, hogy idős. Számomra az idős szó jelentése egyelő egy öreg, hajlott hátú nénivel, aki fehér haját még mindig csinosan megtűzi. Sokkal inkább nevezném ezeket a mások által idősnek titulált édesanyákat, tapasztaltnak! De bizonyára ez is sokat elárul az emberről, hogy, aki egy harmincas, negyvenes nőt már idősnek lát, az vajon miért látja annak?!

kép:pinterest

 Amennyiben szeretnél hasonló írásokat olvasni tőlem, akkor kövess a Facebook oldalon, illetve a zárt csoportban.

Március 15-e körül elszoktam gondolkozni, hogy vajon a mai fiatalok közül akadna-e most így 2019-ben olyan, aki Petőfi szavait hallgatva vastapssal jutalmazná azokat, vagy sokkal inkább füttyszóval rendre utasítanák?!

A hétvége óta tele van az internet Pataki Zita életével, és azzal, hogy mennyire vágyódnak egy saját kisbaba után. 9 alkalommal indultak neki annak az útnak, ami már elsőre is nehéznek tűnik, és női szemmel kibírhatatlannak. Anyai szemmel azonban érthető a küzdés, és mégis azt mondom, hogy ahogyan Zita példája is bemutatja, egy bizonyos szintig kibírható a kibírhatatlannak gondolt időszak.

Éjszakánként, amikor nem tudok aludni, olykor bekapcsolom a tévét, és keresek egy olyan műsort, amire újra álomba tudok szenderedni, ami persze többnyire sikerül is, de azért mindig vannak kivételek. Bevallom, sokszor nem értem, hogy miért rakják késői időpontokra, azokat a programokat, amely az ember hasznára  is válhatna. A műsor címe, amit sikerült végignéznem "Élet 250 kiló felett". Nagyon érdekes, és sokatmondó volt. Szokásomhoz híven az egész végére kirajzolódott a fejemben egy gondolat, miszerint milyen akadálypályán megyünk keresztül az egész életünk során. Először, mint gyermekek, azután pedig, mint szülők. Persze a túlsúly az nem minden esetben csak a külsőségről szól, sőt, legkevésbé arról. Akár azt is mondhatnám, hogy ezeknek az embereknek valójában nem (csak) a testük súlyos, hanem a lelkük is tele van olyan mérgező gondolatokkal, képzeletekkel, és akadályokkal, amely meggátolja őket abban, hogy kilépjenek a saját árnyékukból. Lássuk, hogy milyen tényezők azok, amelyekkel saját magunkat állítjuk meg: 

A múlt lezárása - amikor a múltról beszélünk, az olykor valóban kacifántos tud lenni. Való igaz, hogy nem könnyű elengedni a sérelmeket, beszólásokat, megalázásokat, és még bőven lehetne sorolni mi mindennel küzdünk. DE! Ennek lezárásával az a gond, hogy sokan másokat hibáztatva nem engedik meg saját maguknak azt, a kicsit sem nevezhető luxust, hogy továbblépjenek bizonyos élethelyzetekből. Pedig a saját életükben csak, és kizárólag mi vagyunk azok, akik bármin képesek lennének változtatni. Sajnos egyet muszáj lenne megérteni. Ne mást hibáztassunk a saját életünkben felmerülő gondokért, problémákért, főleg nem egy teljes életen át! Hiszen felelősségteljes felnőtt emberek vagyunk, akik képesek a saját életükért megtenni bizonyos lépéseket. A múlton változtatni már nem tudunk, csak elfogadni, és feldolgozni. Ahhoz, hogy új dolgok köszöntsenek be az életünkbe, bizony meg kell tanulni félre tenni mindent, és nem azon rágódni, hogy mi hogyan történt a múltban.  

Rossz szokások elengedése - érdekes volt a műsorban látni, hogy miközben pontosan tudták ezek az emberek, hogy akár meg is halhatnak a sok evésük következtében, mégsem törődtek ezzel, hanem továbbra is belesüllyedtek a rossz szokásaikba, és képtelen voltak az elengedésre. Azt gondolom, hogy sok ember életében, megfigyelhető ez a jelenség. Inkább képesek megtartani a rossz szokásaikat, és ezzel ártanak a saját egészségüknek, lelküknek, testüknek, de akkor sem engedik el, azokat a hitrendszerükbe beépült elemeket, amelyekről pontosan tudják, hogy mennyire ártalmasak. Elméletben mindenki nagyon jól tudja, hogy mire lenne szüksége, vagy hogy milyen lépéseket kellene megtennie, azonban az első nagy lépés többnyire elmarad. Sajnos egyesek akkor is képesek kitartani a saját álláspontjuk mellett, amikor az életük múlik rajta. Talán azért, mert annyira régen rabjai a rossz szokásaiknak, hogy már teljesen elfelejtették, milyen lenne nélküle, vagy hogy milyen volt előtte. 

Önbizalom hiány  - sok szülővel ellentétben, én még mindig azon az állásponton vagyok, hogy egy szülő nagyban hozzájárul a gyermeke önbizalmának kialakításához. Ahogyan építeni tudjuk napról napra, úgy akár rombolni is lehet azt. A műsorban a legtöbb ember önbizalom, és/vagy szeretet hiánnyal küzdött, amely azt gondolom, hogy nem egyedi, főleg a mai világban. Úgy érzik, hogy nem eléggé mutatták ki anno a szüleik azt, hogy mennyire szeretik őket, és akkor a válások által okozta sérülésekről még nem is esett szó. Hányszor, de hányszor hallhatjuk azt felnőttől, és gyerektől egyaránt, hogy "én erre nem vagyok képes", vagy azt, hogy "úgysem tudom megcsinálni". Valljuk be, hogy mi magunk is sokszor kiejtünk ilyen szavakat. Persze nem azt mondom, hogy az év minden egyes napján az ember legyen 100%-ig pozitív, de az egészséges önbizalom meglétén, kialakításán, és főleg megtartásán dolgozni kell. Sőt, kötelező lenne, azonban a legtöbben, még mindig valami ezoterikus kergemarhakórként állítják be.  

Az új befogadása - ha már képesek voltunk elengedni a múltat, valamint a rossz szokásainkat, és kellő önbizalomtól duzzadva vágunk bele egy új napba, akkor ezek után már gyerekjáték lesz az új dolgok befogadása az életünkbe. Ahhoz, hogy teret tudjunk adni az újnak, először minden régit kötelező jelleggel ki kell onnan tisztítani. Így szinte azonnal észrevehető, hogy a helyébe,  képes belépni minden olyan tényező, amely elindíthat bennünket egy új irányba. Azonban, ha tartogatjuk a régi, rossz szokásokat, a berögzült ártó életvitelünket, akkor hiába is várjuk, hogy jó dolgok történjenek velünk. Hiszen, ami kinn, az benn, és ami benn, az kinn! 

Amennyiben tetszett a fenti írásom, akkor csatlakozz a Facebook csoporthoz 

kép:pinterest 

Amikor egy kisbaba érkezik a házba az olykor pörgős világunkból (értsd orvoshoz rohangálás, mindent beszerezni az utolsó pillanatban, na meg persze mindenki jön azzal, hogy most tombold ki magad, mert aztán soha többet nem fogod tudni) meg kell tudnunk megérkezni, egy lecsendesedett, békés zárt világba. Ahol te, és a baba, ketten vagytok. Na persze apa is jelen van, de az ő szerepe teljesen más a kezdetek kezdetén, mint az édesanyáé. Ahhoz, hogy úgy érezd, hogy elkerül az egyébként egyre inkább divatos téli letargia szele, nem árt, ha leporolod a kreatív oldaladat és tudatosan nekiállsz a kettőtök életét teletölteni élményekkel, amelyeket, aztán apának/nagyinak képekben csomagolva áttudsz adni akár szülinapi ajándékként. De lássuk, hogy milyen bezártság űző praktikák léteznek kisbabás anyukák számára:

Közösség ereje: sokan elfeledkeznek arról, hogy nyitni kell más édesanyák felé. Ahogy te, úgy mások is azt érezhetik, hogy bezárva vannak ebbe az érzékeny, ámde annál csodálatosabb világba. Nyilván te is benne vagy néhány anyukás csoportba. Akkor szedd össze a bátorságodat, és írd ki, hogy x korú gyermekeddel délelőtti és/vagy délutáni sétához társakat kerestek. Meglátod, hogy azonnal írni fognak az anyukák! Arról nem is beszélve hogy, ha nem állsz meg pusztán a kiírásnál, hanem létrehozol mondjuk a városodban, vagy a kerületedben egy olyan csoportot, ahová fel lehet tölteni mindenféle közösségi programot. Ezzel már is segítettél magadon, és biztos lesz olyan felvetés, ami számodra is teljesen új információval bír. Na persze, ha nem tartozol azok közé, akik könnyen ismerkednek, akkor írd össze az ismerőseidet, akik közel laknak hozzátok és látogasd meg őket időről-időre. Ezzel egyrészt ápolod a kapcsolatokat, másrészt a rokonaid örülni fognak, ha láthatják a gyerkőcöd fejlődését. Amennyiben pedig úgy érzed, hogy uncsi az otthoni játékok halmaza, bátran menj el egy játszóházba, hiszen délelőtt ott is hasonló korcsoportú babák, és szüleik lesznek jelen. 

A mozgás öröme: amennyiben te is, és a babád is a mozgást részesítitek előnyben, akkor számos programmal tudjátok színesíteni az életeteket. Kezdjük is a különböző benti lehetőségek tárházával. Alapjáraton szerintem, ha beírod a keresőbe, hogy baba-mama torna, akkor azonnal elárasztanak a jobbnál jobb ajánlatok. Ha azonban a nyugodtabb mozgást preferáljátok akkor jól jöhet a baba/gyerek jóga. De persze akad még számos tánc például a Zumba, amit anya és a kicsi együtt tud művelni, valamint a különböző baba úszás, masszázs programok. Ha azonban inkább a külső helyszínt szeretitek, akkor sem kell aggódni, hiszen többek között a legjobb barátunk a babakocsi, hordozó, kendő, kenguru, valamint egy sima kirándulás, vagy szánkózás sem elvetendő lehetőség. No persze azt se felejtsük el, hogy az adott évszaknak megfelelően vannak szabadtéri programok is. Ősszel jönnek a szüreti, a tökfaragó programok, ezt követően pedig a mikulás programok, és a karácsonyi forgatag, illetve a télűző események. Ezt követően pedig már csak arra leszünk figyelmesek, hogy újra süt a nap és kitavaszodott.

Kultúrprogram: tudom, hogy ezen most talán sokan meglepődnek, hogy babával/kicsi gyerekkel elmenni bármilyen ilyen típusú programra, milyen elvetemült nézet már, de higgyétek el, hogy nem ördögtől való dolog. Míg a teljesen kicsiknek a bábszínház jöhet szóba, addig ha már anya is élvezné a kultúrát, akkor mehettek együtt számos múzeumba, ahol a legtöbb helyen tartanak ingyenes napokat, vagy olcsón kismamás jegyeket. Sok esetben azt hallom, hogy egy idő után az anyukák már nem tudnak felnőttekkel kommunikálni a sok gügyögést követően. Nos, ez elég felnőttes programnak számít?! 

Én idő másként: igen, igen, jól olvasod! Ugyanis léteznek olyan kávézók, éttermek, ahol gondolnak a szülőkre is, és külön játszó sarkot alakítanak ki a gyerekesek számára. Így amellett, hogy a gyerkőcöd újfent társaságban van, te is köthetsz új ismeretségeket, és még ki is tudsz "kapcsolni" néhány percre egy frissítő, vagy süti mellett. De akár oda is szervezhetsz egy barátnős délutánt, vagy az anyósoddal egy délutáni kávés beszélgetést, ha épp ahhoz lenne kedved. A lényeg, hogy megtaláld a számodra leginkább megfelelő lehetőségek egyikét és ne érezd úgy magad, mint aki a kőkorban él. 

Minden esetben fontos, hogy figyeljünk a gyerkőcre, hogy milyen típusba tartozik. Hiszen, ha egy nyugodtabb babáról beszélünk, akkor inkább bábszínház, vagy énekes programra vigyük, még ha mozgékonyabb, akkor pedig adjunk teret a mozgás élményének megéléséhez. A legtöbb önkormányzatnál ma már vannak ingyenes programok is. Sőt akár már a Wifi is ki van építve, és így innen is ellehet intézni néhány fontos/elengedhetetlen dolgot. 

A fentieket elnézve, azt gondolom, hogy valóban csak a kreativitás szabhat határokat egy mai kezdő édesanyának, hiszen annyi típusú programok közül lehet választani, hogy szinte már zavarba ejtő. A lényeg, hogy ne zárd ki önmagadat és ezzel együtt a babádat/gyermekedet sem, semmi olyanból, amely számodra, és számára is csupa új lehetőséget, és lendületet képes adni. Hiszen a te életedért, és most már a gyermeked életéért is te vagy a felelős. Te, aki megadhatod számára az alapokat, hogy később milyen felnőtt váljon belőle. Olyan, aki képes megszervezni kreatívan a saját életét, vagy olyan, aki csügged, ha senki nem nyitja rá az ajtót!  

Szeptemberben többnyire úgy érezhetjük, mint szülők, hogy egy új  időszak veszi kezdetét. Legyen szó bölcsődei, óvodai vagy iskolai beszoktatásról, a leválás nekünk is fájdalmas tud lenni, sőt olykor jobban megszenvedjük mi magunk, mint a gyerekek. Ilyenkor legszívesebb egy kamerát szerelnénk a gyerek kedvenc plüssfigurájára, hogy lássuk egész nap a kis mosolygós arcocskáját, vagy épp, amint koncentrálva telerajzol egy üres lapot.

Bevallom, engem is képes kibillent ez az időszak. Valahogy az élet rávilágít arra, hogy ismét eltelt egy év, apa idősebb lett, a gyermekünk nagyobb, mi pedig tapasztaltabbak.

Amikor kibillenésről van szó, akkor óhatatlanul is kapaszkodókat keresünk. Így akadtam rá az interneten egy olyan oldalra, ahol számtalan kézműves ékszer ritkasággal találtam szembe magam, és ami a leginkább tetszett, hogy vannak kifejezetten anyukáknak szóló emlékőrző gravírozott alkotásaik is. Ezek közül szeretnék nektek bemutatni néhány nagy kedvencet:

Ujjlenyomatos: abszolút kedvenc a saját ujjlenyomatos medálok. Előtte még csak hallani se hallottam ilyenről, hogy egyáltalán létezik. Akár a gyerkőcünk ujjlenyomatát, vagy anyáéval/apáéval együtt is rárakathatjuk. Teljesen egyszerű és meglepően könnyed az egész eljárás. Az otthon zavartalan melegében, nyugodt körülmények között az ujjunkat  tintával megszínezve rányomjuk egy sima papírlapra, amelyet beszkennelve elküldünk a cég számára, akik ennek alapján elkészítik számunkra az előzetesen kiválasztott formára a lenyomatot. Ami még szuper, hogy akár több medálforma közül is tudunk választani, sőt, még nyaklánc is jár hozzá. Szerintem akár egy délutáni mókának is fel lehet fogni, és később az eredmény maradandó, örök emlékké avanzsálhat. Arról már nem is beszélve, hogy biztonsági okból sem árt, ha rendelkezünk a gyermekünk ujjlenyomatával!

Fényképes: a második nagy kedvencem a fényképes medálok. Valljuk be, hogy az általunk készített fotók idővel megsárgulnak, a számítógépen vagy a telefonban tárolt képeket pedig nem tudjuk egész álló nap nézegetni, tapogatni. Szerintem tökéletes választás lehet azoknak, akik a dolgos hétköznapok alatt is a szívükhöz közel szeretnék tudni és látni a gyerkőcükről, vagy akár a családjukról készült bármelyik nyári jól sikerült képet. Ugye nektek is sikerült a nyaralás alatt elkapnotok olyan pillanatokat, amelyeket eltudnátok képzelni egy szép nyakláncon?! 

Feliratos: a képzeletünkre van bízva a szöveg meghatározása, ugyanis bármit, amit csak szeretnénk, feliratozzák nekünk egy csodás medálra - hát nem fantasztikus!? Legyen az a családunk egyik jelmondata, a kedvenc szófordulatunk, önerősítő mondatok, a gyermekünk születési adatai, vagy az első sutácskán kiejtett szavai. Tényleg csak a kreativitásunk szabhat határt, na meg a medál mérete.  

+1 tipp

Rajzos: igaz, ez más technikával készül, mint maga a gravírozás, de annyira édes, hogy nem tudtam kihagyni. Lényegét tekintve a gyermekünk által rajzolt képet helyezik rá egy falemezkére, és ez maga a medál. Tudom, hogy komoly felnőttek, pláne szülők vagyunk, és nem hordunk munkába ilyen gyermeteg ékszereket, de akár ajándékba is lehet adni egy rokon kislány/kisfiú születésnapjára. Amíg papíralapon átadjuk a rajzot, ami idővel - valljuk be - kidobásra van ítélve, addig egy ilyen felbecsülhetetlen értékkel rendelkező ajándék nem hiszem, hogy valaha is a szemétbe kerülne.    

A képek az R.M. ékszer tulajdonai.

Az üzlet Facebook oldalát itt tudjátok elérni: https://www.facebook.com/rmekszer/?ref=br_rs

A weboldalukat pedig itt: https://www.rmekszer.hu/

Olykor szembetalálkozhatunk azzal a kérdéssel, hogy vajon mikor számítunk jó szülőnek. Azonban véleményem szerint nem igazán lehet ezt ennyire könnyen meghatározni. De ha már azt kérdezzük önmagunktól, hogy mi mitől érezzük magunkat sikeresnek a szülői létünkbe, arra talán már többen tudnak válaszolni. Íme, 3 jellemző, amelyek egyenként is fontosak, azonban ha szülők vagyunk, akkor plusz értelmet is nyernek:

Magabiztosság 

Az egyik legfontosabb emberi tulajdonság, amelyet lehet növelni, és sajnos csökkenteni is. Sokszor hallani olyan történetet, hogy a gyermek megérkezése előtt a szülők nem igazán voltak magabiztosak. Azonban a baba megérkezés után igazi anya/apa tigrisek lettek. Egyszerűen a gyermek születése kihozta a mindig is bennük lévő erős, magabiztos alapokat.

Észrevetted már, hogy, ha te bizonytalan vagy, akkor a gyermeked is azzá válik? Hisz tükröt tartanak nekünk! Tudom, ezzel még mindig sokan nem értenek egyet, de akár merre nézek, azt látom, hogy a gyerekek másolják minden mozzanatunkat. Így, ha egy adott szituációban kibillensz, és szertefoszlik a magabiztosságod, akkor gondolj arra, hogy ezt bizony most a gyerkőcöd is észrevette, és hasonló helyzetben, ő is akképpen fog reagálni, ahogyan most te.   

Véleményem szerint azonban igen is fontos lenne, hogy a szülői feladatokba már megfelelő magabiztossággal vágjunk bele, azonban ez sok mindentől függ. Többek között attól, hogy milyen mintákat hoztunk otthonról, mit láttunk a saját szüleinknél, és hogy az évek alatt milyen hitrendszert tettünk a magunkévá.  

Tudatosság

A másik szintén igen fontos tényező a tudatosság. Hányszor, de hányszor hallottunk már azt, hogy ma, tudatosság nélkül szinte nem is lehet élni, nemhogy gyereket nevelni?! Ugyanis, ha tisztában vagyunk azzal, hogy számunka mely érték fontos, vagy követendő, akkor ennek a szellemében képesek vagyunk átadni a gyermekünk számára azt. 

Akadnak olyan szülők azonban, akik a gyermekük egész életét előre eltervezve, tudatosan irányítják őket abba az irányba, amely véleményük szerint a leginkább megfelelő lesz. De persze olyanok is vannak, akik ezzel egyáltalán nem értenek egyet.

A szülők esetében tudatosnak lenni annyit jelenti számomra, hogy megtanultad a dolgokhoz való hozzáállásodat irányítani, illetve figyelsz arra, ami történik veled, és a gyermekeddel, és ennek megfelelően léped meg a következő általad jónak vélt lépéseket. Nyilván az ösztöneink is a felszínre kerülnek, de persze, ha már tudatosságról beszélünk, akkor arra is képes leszel odafigyelni, hogy a hirtelen hév ne vigyen el egy másik irányba.

Nem azt mondom, hogy a tudatos ember mindig minden helyzetben tökéletesen cselekszik. Sőt! Mivel a saját hibáinkból tanuljuk a legtöbbet, ezért a felismeréssel már többet tettünk önmagunkért és a tudatosságunkért egyaránt.  

Egy híres szociológust idézve: "Velem sincs minden rendben, veled sincs minden rendben és ez így van rendben!".

Kreativitás

A saját életembe is azt érzékelem, hogy a gyermekek elbűvöléséhez, vagy akár egy hisztiből való kizökkentéshez mennyi, de mennyi kreativitás szükséges. 

Tapasztalatom szerint azok, akik nem képesek felvenni a ritmust és esetenként nem állnak elő meghökkentő megoldásokkal, idővel elvesztik a türelmüket, belefásulnak a saját maguk által kialakított monotonitásba.

De persze egy átlagos étkezésnél is olykor csodákra képes a vicces gyermeki oldalunk megcsillogtatása. Például, ha salátából csinálunk a kenyér bábunak hajat, vagy épp ugyanezt tesszük a virslivel és mustár csíkokkal.

Tudom, tudom, most jönnek azok, akik szerint az étel nem játék. Való igaz, hogy nem az, de ha egy gyermeket ezzel rálehet venni az étkezésre és nem kell róni a szokásos köröket, hogy vacsorázzon, akkor máris jobban érezzük magunkat, és a gyerkőcnek is egy élményé tud válni az étkezés. 

Akár hogy is gondoljuk, hogy mitől lesz sikeres egy szülők a lényeg még mindig egy! A gyermekünknek egy gyermekkora van, amelyet olyanná teszünk, amilyenek mi magunk vagyunk, hiszen nem tudunk kibújni teljesen a saját bőrünkből.

Amennyiben tetszett a fenti írás, úgy csatlakozz a Facebook csoporthoz.

Ha pedig bármilyen kérdésed lenne, írj bátran nekem: dedina.kovacs@gmail.com  

kép:pinterest

Olykor előfordul, hogy akadnak olyan szerencsés szülők, akiket nem egy, hanem rögtön két, vagy akár három gyermekkel áld meg az ég. A következő interjúalanyom, egy olyan család, akik ezen szerencsések közé tartoznak. Két csodálatos kisfiú és az ő szüleik története következik.

A kezdet kezdetén milyen kihívásokkal kellett szembesülnetek?

A napom leginkább abból állt, hogy szoptattam az egyik gyerkőcöt, majd a másikat. Aztán pelenkáztam, fejtem, ha volt időm ettem, majd kezdtem előröl mindent. Próbáltuk összehangolni a két fiút, ami nagy kihívás volt. Visszatekintve, nagyon gyorsan eltelt ez az időszak. Akkor azonban egy szélmalomharcnak tűnt az egész. Sokszor azt sem tudtam, hogy milyen nap van, milyen évszak. Két gyermek mellett kezdő édesanyaként egyszerre helytállni, nos, nem épp a legegyszerűbb élethelyzet. Számomra azonban a legnehezebb mégiscsak az volt, hogy képes legyek elfogadni azt, hogy az egy gyermekes meghittség két gyermek esetében pillanatok alatt elillan. 

Amikor azt mondják, hogy az ikrekhez kötelező a segítség elfogadása, akkor osztod ezt a nézetet? 

Igen, úgy gondolom, hogy mindenképp szükség van a segítségre, de csak abban az esetben, ha azzal egyet is értesz. Ugyanis, ha az a segítség nem támogatja az újdonsült szülőket, akkor semmi értelme. Én szerencsésnek mondhatom magamat, mert az édesanyám mellett a férjem édesanyja is a segítségemre volt a férjemről már nem is beszélve.  Azt gondolom, hogy a családnak igen fontos szerepe van minden élethelyzetben.

Ha azt mondom neked, hogy APA akkor mi jut eszedbe róla?

Az első, ami eszembe jut az talán az lenne, hogy igazán szerencsés és rettentően hálás vagyok a sorsnak, hogy ő a fiúk édesapja!  A kezdet kezdetén rengetegszer ő kelt fel a fiúkhoz éjszaka és etette meg őket, hogy én egy kicsit pihenni tudjak. Azok, akik ezen már végigmentek, tudják, hogy milyen hálás tud lenni az ember ezekért az "apró szívességekért". Aztán persze az ÉN IDŐ-met a férjem szponzorálja, vagyis nélküle nem jöhetne létre egyik másik barátnős programom. De a viccet félretéve, mindent képes megoldani nélkülem is. A programokat, az öltöztetést, alvást, etetést, fürdetést, imád a fiaival együtt lenni, játszani szóval nincs olyan, amit ne mernék rábízni. Szuper apuka! A fiúk oda vannak érte!  

 A logisztika egy gyermek esetében sem egyszerű, de mi a helyzet ezzel nálatok? 

Amíg kisebbek voltak a fiúk, addig való igaz, hogy nehéz volt. Főleg talán az én rugalmatlanságom volt az akadály. Szerencsére azonban ezt felismertem és ma már sokkal lazábban kezelem a helyzeteket. Idővel megszoktam, hogy két bevásárlókocsit kell tolnom, hogy az én pelenkatáskám nagyobb és persze, hogy mindenből dupla van nálam. Többek között meg kellett tanulnom, hogy az autóban ülve, miként kell azt kivitelezni, hogy amíg az egyik gyerkőcöt kikapcsoltam és kivettem, addig a másik ne szaladjon el. Azt gondolom, hogy az egész szülőségre igaz az, hogy kreatívnak kell lenni, de ha ikreid vannak, akkor meg főleg. 

Milyen a fiúk kapcsolata egymással?

Nekünk kétpetéjű fiúgyermekeink vannak, akik teljes ellentétei egymásnak. Az első perctől kezdve keresik egymás társaságát és persze olykor történnek furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok is velük. Például 1 éves koruk körül Dominik belekapott a saját szemébe és nagyon könnyezni kezdett neki, erre szinte ugyanabban a pillanatban a testvérének Márknak is elkezdett könnyezni a szeme. Aztán, ami még feltűnt nekünk, hogy ha valamilyen okból kifolyólag külön vannak egymástól, akkor egymást kezdik el keresni és nem minket. Szerintem ez is azt mutatja, hogy valóban különleges a kapcsolatuk.

Hogyan telnek a hétköznapok a fiúkkal? 

Őszintén megmondom volt időszak, amikor nehezen viseltem az egyedüllétet és nehezen ment a fiúkkal való programok megszervezése is. Valljuk be, télen beöltöztetni 2 gyereket egyszerre és elindulni bárhová is, hát, nem egyszerű feladat. De egy kedves ismerősöm kismama coach, aki kifejezetten kezdő anyukákkal foglalkozik és az ő segítségével hatalmas fordulat állt be az életünkben. Onnantól kezdve, hogy beszélgettünk, elindultam egy másik úton, és ma már ott tartok, hogy a hét szinte minden napjára van programunk a gyerekekkel, és rengeteg új ismerősöm lett. Mivel sikerült egy szuper napirendet is kialakítani, így jut időm önmagamra is. 

Apropó ÉN IDŐ, mesélj egy kicsit róla, miként jut időd magadra?

Az előbb említett coach nyitotta fel a szememet arra, hogy igazából mennyi üres idővel rendelkezek, ami egyáltalán fel sem tűnt. A fiúk általában 2 órát alszanak, és ilyenkor azt tehetek, amit csak szeretnék hála a családomnak. Ilyenkor szoktam tornázni, olvasni, tanulni, egyszóval pihenni. De fontos megjegyeznem, hogy a lényeg a tervezésen van. Ha nem tervezzük el, hogy mit szeretnénk csinálni a rendelkezésünkre álló szabadidővel, akkor szertefoszlik az a pár szabad óránk.

Mit tanácsolnál azoknak, akik jelenleg ikrekkel várandósak?

Nehéz jó tanácsot adni, mert minden család és gyermek más. De a legfontosabb tanácsom mégis annyi lenne, hogy ne akarjon senki sem másoknak megfelelni! Ami nekünk jó, és ahogyan mi boldogok vagyunk, úgy csináljunk mindent. Az édesanyám sokszor azt mondta az elején: "Ha anya jól van, akkor mindenki jól van." - azt hiszem talán tényleg ennyi a titok.

 *A képek felhasználása, másolása, továbbítása engedély köteles!

Amennyiben tetszett az írásom, és szeretnél hasonlóakat olvasni, úgy bátran csatlakozz a Facebook csoporthoz, vagy a zárt csoporthoz 

Miután megszületett a gyermekünk és elkezdtünk közösségbe járni vele - hogy ne csak anya arcát nézze egész álló nap - olykor úgy éreztem magam egy-egy baba-mama találkozón, mint aki épp a ringben van és próbálnak rajta fogást találni. Valahogy újraértelmeződtek azok az alapfogalmak, amelyeket felnőttként már igen jól ismer az ember és ezáltal új értelmet nyertek a mondatok. Lássuk, hogy melyik fogalom mit is takar az anyukák körében:

Pinterest

Türelem: amikor mások előtt próbálsz uralkodni magadon, miközben a gyerkőc épp előadja a nagy hiszti jelenetét a földön fekve, de persze ezt ő nem veszi figyelembe, mivel színészi pályára készül és ezért még örül is a közönségnek. Ezzel csupán csak annyi a gond, hogy mivel érzékeli, hogy most őt nézi a közönsége, ezért emeli a tétet és rátesz még egy lapáttal biztos, ami biztos alapon. 

Magabiztosság: na az akkor tűnik el, amikor más anyukák (szintén közönség előtt) próbálnak fogást találni rajtad, mert meg vannak arról győződve, hogy csak és kizárólag az ő nézeteik a jók és ezért képesek a végletekig elmenni, csak hogy önmagukat igazolják. Akkor keletkezik a probléma, ha egy anyatigrisnél kihúzzák a gyufát és ő megvédi a saját nézeteit és visszamordul.  

Elfogadás: amikor a játszótéren próbálsz nagyon (de nagyon) elfogadó lenni más gyerekével szemben, aki mondjuk nem épp a kedvességéről híres, hanem inkább a verekedéséről. De ha merni szólsz a háttal ülő telefonáló szüleinek, hogy nézze már mit művel a gyermeke, akkor még te vagy a hibás. Na ez az igazi elfogadási próbatétel, hogy ne úgy szólj bele más (nem)nevelésébe, hogy az bántó legyen, de közben meg is védd a saját gyerkőcödet. 

Lazaság: mivel alapjáraton mindenkinek mást jelent a lazaság szó, ezért ennek a fogalomnak a beazonosítása továbbra is nehézkes. Ami neked lazaságnak számít, az a másik szemében iszonyatosan nagy bűn lehet. Sok édesanya szemében a lazaság a lustasággal egyenlő, hogy ha nem pörögsz egész nap a gyerek körül, mint ahogyan azt a helikopter szülők teszik, akkor te már a lusták kategóriájába vagy sorolva - sajnos ez van.    

Edina

Szülés és hazaérkezés után, szinte azonnal megindul a tanácsadás áradata felénk. Mindenki mindent tud, még az is, akinek nincs is gyerkőce, ezért aztán ott állnak a szülők és azt érzik, hogy képtelenek megbirkózni a sok teendővel, információval és képtelenek életben tartani még magukat is, nem hogy egy apró pici babát. Íme, 50 hasznos tanács, amelyeket édesanyák tették meg utólag, kezdő anyatársuk felé, hogy miként lehet túlélni az első 6 hetet. Lássuk:  

pinterest

1. Jó anya vagy.
2. Hidd el, hogy össze kell szoknotok.
3. Minden kezdet nehéz, de belejöttök.
4. Ha azt érzed, hogy "kellett ez nekem" teljesen normális.
5. A fránya hormonok sajnos működnek.
6. Ne a háztartás legyen az első.
7. Amikor ő alszik, te is, amikor ő eszik, te is.
8. Kérj segítséget - ne szégyenld magad.
9. Állítsd le a kéretlen tanácsadókat.
10. Bízz önmagadban.
11. Nem kell tökéletesnek lenned.
12. Mindenki követ el hibákat.
13. A TV és a celebek nem mindig az igazgat mondják.
14. Hallgass az ösztöneidre.
15. Látogatókat csak korlátozottan fogadjatok.
16. Ne aggódj, bármilyen rossznak is érzed a helyzetedet, elmúlik.
17. A szoptatás olykor fájdalmas is tud lenni.
18. Nem lehet mindenre felkészülni.
19. Ha rendetlenség van a lakásban az a jó, mert az azt jelenti, hogy csak a babával foglalkozol.
20. Pakold előre tele a hűtőt.
21. Vidd magaddal a kicsit, így szokja a zajokat és te se zárkózol el semmitől.
22. Sírni mindig ér.
23. Szervezkedj előre - segítőt, kaját, vigyázót.
24. Lassulj le a babához.
25. Pihenj és ne akarj harcos anya lenni, aki kimerül már az elején.
26. Engedd el azt, ami a gyerek előtt volt.
27. Olykor azt érezheted, hogy a világ kifordult a 4 sarkából.
28. Tedd félre a büszkeségedet.
29. Fogadd el, hogy már más a fontossági sorrend.
30. Hagyd a tükröket - nem a valóságot mutatja (most :)
31. Magadra és a picire figyelj.
32. A babamérleg olykor a barátunk, olykor pedig az ellenségünk (akár a való életünkben).
33. Engedj teret apának is.
34. ÉN idő fontossága.
35. Az elvárásaidat engedd el.
36. Csak pozitívan állj mindenhez és akkor sikerülni fog.
37. Ne a könyvekre támaszkodj, hanem az ösztöneidre.
38. Bízz apában és támaszkodj rá.
39. Olykor nem árt, ha beveszel egy "leszarom" tablettát.
40. Ikreknél kötelező a segítség kérése.
41. Ne értsd a babát, hanem érezd.
42. Élvezz minden pillanatot, mert gyorsan elillan.
43. Fotózz.
44. Ne bonyolítsd túl a dolgokat.
45. Nem minden tanács fog beválni.
46. Ne idegeskedj.
47. Beszélgessetek apával.
48. Felejtsd el az órát.
49. Nem tudod elrontani a babát.
50. LÉLEGEZZ!!!

Szegény újdonsült apukák sokszor fogalmuk nincs, hogy mivel is tehetnék könnyebbé egy anyuka első néhány napját, hetét. Valljuk be, hogy egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. Még az anyukák sem, pedig ők már gyerekkorukban babázgattak, de egy leendő apuka többnyire csak otthon szembesül azzal, hogy mit is jelent gyerkőcöt vállalni (persze tisztelet a kivételnek). De lássunk néhány hasznos tanácsot, hogy mégis minként lehetne támogatni bennünket anyukákat az első néhány kritikus napban.

pinterest

1. Töltsd fel előre a hűtőt és a mélyhűtőt. Ha sikerül már előre bevásárolni, akkor nem is kell kimozdulni otthonról. Ráadásul, ha még arra is volt idő, hogy a közeli rokonoktól beszerezz néhány előre megfőzött házas ízű ételt és azt lefagyasztod, hidd el, hogy ezek később aranyat fognak érni az anyuka szemében.
2. Szervezz segítőket. Amennyiben van rá lehetőséged, akkor előre beszéld meg néhány közeli családtaggal, hogy mely napokon ki az, aki tudna nektek segíteni bármiben is, így az újdonsült anyuka nem fogja azt érezni, hogy ha kétségek gyötrik, akkor nincs, aki segíteni tudna neki.
3. Korlátozd a zavaró látogatókat. Nem összekeverendő a segítőkkel! A zavaró látogatók azok, akik igazából nem segíteni jönnek, hanem látogatóba és el is várják, hogy kiszolgálják őket még ebben az időszakban is. De ha már előre kikötitek, hogy látogatás szigorúan csak az első 6 hét után lehetséges, akkor ebből később nem lesz semmilyen sértődés. De ez most a te dolgod, hogy leállítsd ezeket a személyeket.
4. Szűrd a tanácsokat. Ha kell, ha nem kapni fogod a tanácsokat. Mit tegyél és mit ne, és főleg a kettőt együtt, hogyan is kellene tenned. Annak adj a véleményére, aki közel áll hozzád, és ne mindenkinek a tapasztalatát építsd be a ti életetekbe, mert abból csak zűrzavar lesz, amitől pedig bizonytalanság.
5. Légy' igazi társ. Szerintem ehhez értetek a legjobban kedves apukák, hiszen ti ismeritek a leginkább az anyukát, hogy mivel tudtok neki kedveskedni. Ha máskor nem, akkor legalább erre az időszakra érdemes összeszedni minden olyat, amivel megtudjátok könnyíteni ezt az időszakot számukra.
6. Biztasd az újdonsült anyukát. Talán ez nem lehet annyira könnyű, mivel valahol ti is elveszve érezhetitek magatok. Mert minden új és már semmi nem lesz a régi, de mégis, ti vagyok azok, akik képesek önbizalmat adni egy elesettebb időszakban, így ez nagyon fontos, ilyenkor is, hogy ne felejtsetek el bennünket biztatni.
7. Figyelj az apró jelekre. Valljuk be, hogy ilyenkor nem csak a családi élet borul fel, de a kismama hormonjai is. Elképzelhető, hogy ami régen jó volt, az most kiveri a biztosítékot és fordítva. Ezért fontos, hogy figyelj az apró dolgokra, amelyek ezzel az időszakkal együtt érkeztek hozzátok. 
8. Adj időt magatoknak az összeszokásra. A hangsúly nem azon van, hogy minél gyorsabban belegyertek mindenbe, hanem azon, hogy összhangban legyetek a babával és egymással. Egyfajta zárt világ alakul ki köztetek és ebben a világban csak ti ketten és a baba létezik.
9. Bízz magatokban, mint szülők, és bízz a saját megérzéseitekben. Fent írtam, hogy fontos szűrni a tanácsokat, mert azok olykor összezavarhatnak. Viszont, ha képesek vagytok bízni saját magatokban és abban, hogy ez egy olyan élethelyzet, amelyet mindenki képes megoldani nyugalommal úgy, hogy a saját megérzéseitekre hallgattok, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.
10. Fotózd le a meghitt pillanatokat. Sokszor a legszebb pillanatok a fejükben maradnak meg, mert annyira átéljük, hogy elfelejtünk fotózni. Persze csak óvatosan a kattogtatással, mert itt is túlzásba lehet esni, de az emlék kép megörökítése a lényeg. 

Talán nincs is olyan nő, aki egész élete során legalább egyszer ne kezdene bele valamilyen fogyókúrába.Több, kevesebb sikerrel, de azért vesszük az akadályokat, amelyek olykor elég drasztikusak tudnak lenni, de hát a célért mindent és sokan még az egészségüket is félretéve beleugranak a csodákat ígérő ajánlatokba. De lássuk, hogy valójában miért is érezhetjük azt, hogy le kell tudnunk fogyni:

pinterest

• Média hatására: teljesen mindegy, hogy melyik egységet nézi az ember, a média önti ránk, hogy milyennek kell lennünk. Ha szültél azért kellene összeszedned magad mielőbb, mert ciki az anya test, ha meg nem szültél, akkor meg azért, mert akinek gyereke van, annak legalább oka is van a párnácskák halmozására - sugallják sokszor felénk. Nem tudsz úgy kinyitni egy újságot, hogy ott ne egy gyerektestű felnőtt nézzen vissza rád. Ha pedig mégis bekerül a lapba egy kerekdedebb testalkat (valami véletlen folytán), akkor elkezdjük magunkat hasonlítani az illetőhöz, hogy melyikünk milyenebb alkatú. 

• Példaképünk hatására: a legtöbbünknek van egy olyan személy az életében, akire felnéz. Legyen az külföldi, hazai, vagy akár családtag, de valamiért a mi szemünkben ő egy etalon. Rá szeretnénk hasonítani és az ő bőrébe belebújva élni a saját életünket. Azonban nem minden esetben sikerülhet ez, mivel ha mondjuk az alkatunk közel sem egyforma, úgy már az elején elvesztjük a szélmalomharcot. Nyilván több példaképe is lehet valakinek, de ha már a testalkatról beszélünk, akkor szerencsésebb olyat választani magunknak, akivel hasonlóak vagyunk. Ez egyrészt a cél elérésében is segít, másrészt nem fogjuk könnyen feladni a harcot, mivel könnyebben jöhetnek a sikerek.

• Nincs ránk való méretű ruha: erről a témáról szerintem nincs olyan nő, aki ne tudna órákat beszélni. Amikor ott állsz a próbafülkében és felveszed azt a ruhát, ami a fotón annyira jól áll egy hasonló alkatú lányon és egyszerűen nem érted, hogy akkor neked miért nem?! A válasz annyi csupán, amit mi nem látunk, hogy mondjuk a fotón a ruha hátul megvan tűzve, hogy az úgy feszüljön. Nyilván nekünk ez nem nagy segítség, főleg ha két méret között állunk, vagy egyszerűen nem a többség által normálnak mondott méretekkel rendelkezünk. Így végül eljutunk oda, hogy akkor biztos velünk van a baj és hogy ideje belevágni a testünk önsanyargatásába.     

• Az egészségünkért: akár ez is szerepelhetne az első helyen, azonban ne legyünk álszentek, mert sajnos még mindig ott tartunk, hogy előbb megyünk el bármit is elintézni és még a szomszédnak is segítünk mindenben, csak ne kelljen orvoshoz menni és szembesülni azzal, ami teljesen nyilvánvaló, vagyis a plusz kilókkal. Pedig valóban fontos lenne, hogy odafigyeljünk az egészségünkre, és már nem csak azért, hogy ne haljon korán az ember, hanem azért is, hogy lássa a saját unokáját!  

• Önmagunkért: nem hiába hagytam a végére saját magunkat. Mint általában ahol alacsony az önbizalom, ott mindig hátérbe szorítja magát egy nő. Minden előbbre való az életünkben, ami egy bizonyos szintig talán nem is tűnik bajnak (a hangsúly a bizonyos szinten van!) hiszen ezt látjuk a szüleinktől, nagyszüleinktől, hogy egy nő önmaga elé sorolja mondjuk a családot, ami véleményem szerint természetes. Talán így vagyunk összerakva, hogy előbb a gyerekeket látjuk el, majd ha kell akkor a férjünket és ezek után következünk mi magunk. Ezért aztán időszűke lévén a testünk karbantartására marad a legkevesebb időnk.

Közeledik az apák napja, amelynek itthon még nincs igazán nagy divatja, azonban idővel talán ez is felfut majd, mint az anyák napja. Mivel még nem igazán van kiforrva a kultúrája annak, hogy ezen a napon ajándékot adjunk a drága apukáknak, ezért úgy gondoltam, hogy összeszedem azokat, amelyekért, igen is hálásak lehetünk nekik! Szóval kedves apukák, íme néhány (a rengeteg dolog közül), amiért igen is hálásak vagyunk nektek ;-)

Facebook

A családi létünkért: alapvető, hogy nélkületek nem lennének gyerekek és így nem lennénk egy közös család. Így hát köszi, hogy fejest ugrottatok az egész gyerek projektbe és hogy képesek vagyok elviselni a családi létezéssel járó összes hercehurcát. Szuper jó fejek vagyok, ha a gyerek szórakoztatásáról van szó, még akkor is, ha közben minden édesanya szívinfarktust kap (lásd mondjuk, amikor apa 3 méterrel a feje fölé dobja a másfél éves gyereket).  

A kitartásotokért: olykor (na jó nagyon sokszor) előfordul, hogy bizony nem önmagunk vagyunk mi nők. Ezért hát végtelen hálával tartozunk nektek, hogy bizonyos napokon, amikor a gyerek is és anya is kicsit nyűgös az "időjárás végett", ti akkor is álljátok a sarat. 

A segítségetekért: hogy támaszt tudtok nyújtani az éjszaka közepén, amikor 3 felé kellene futnunk, de veletek még ez is lerövidül. A segítő jobbotokért, hogy erős és határozott jellemetekkel igazi nőnek érezhetjük magunkat még macinaciban, feltekert frizuval is. Képesek vagytok felvenni a ritmust velünk anyákkal, és hogy egy egész napos hiszti után a gyerek nálatok mindig megnyugszik 2 perc alatt.   

A jelenlétetekért: azért, hogy egyáltalán vagytok nekünk! A lényetekért, amely a sírásra görbülő szájakat megnevetteti és a vigasztalásra szoruló háborgó lelkeket kordában tartja. Az apró luxusnak számító dolgokért, amelyek számunkra nagy értékkel bírnak, mint egy kávé, vagy egy félóra egyedül. 

EGYSZÓVAL KÖSZÖNJÜK AZ ÉDESAPÁKNAK, HOGY VANNAK :-) 

Amikor megszületik a gyerkőc, akkor szinte felgyorsul a világ és úgy érezzük, hogy mindenre oda kellene tudnunk figyelni, miközben épp, hogy belülről pedig meg kellene tanulnunk lelassulni. Ez a kettősség jellemzi a szülőség nagy részét. Elég gyorsnak kell lenned ahhoz, hogy észrevedd azt, ha a gyerek bajba kerülhet, de elég higgadtnak, hogy ne okozz pánikot a megoldással. Persze a gyerkőc mellett még ott van a társunk is, aki olykor jogosan érezheti azt, hogy háttérbe került. De nézzük, hogy milyen rejtett időpontokban tudunk a párunkkal újra kettesben pihenni, kikapcsolódni:

 pinterest

Ha alszik a gyerkőc: ez általában 3 időszakra korlátozódik. Reggeli, déli és esti időszakra. Persze, ha szerencsés az ember és még többet alszik a kicsi, akkor az szuper, azonban ahogy nőnek, úgy csökken az alvások száma is.  Amennyiben csak a reggeli és esti időszak marad, úgy használjuk ki azokat, beszélgessünk egymással, tervezzük meg a közös programokat és ne mással foglalkozzunk, hiszen híreket később is tudunk olvasni.  

Amikor mások vigyáznak a gyerkőcre: ide sorolható mindenki, akiben (te) megbízol. Ugyanis ez az az egy, ami ha megvan, akkor képes vagy elengedni magadat, és kikapcsolni. Persze itt sem tudtok túl sokáig távol maradni a gyerekektől, de ha már egy közös vacsi, vagy mozi belefér az estétekben, az sokat számít, hisz feltöltődve sokkal több türelmetek lesz bármihez is.

Amikor a gyereknek fix programja van: ha már közösségbe jár a kicsi, akkor könnyebb megoldani, hogy ismét együtt tölthessetek a férjeddel/feleségeddel akár egy teljes napot. Persze sokan nem tartják szép dolognak, hogy szegény gyereket beadják a bölcsibe/óvodába/suliba és a szülők meg elszöknek fél napra. Azonban az én tanácsom még mindig az, hogy ne mással foglalkozzatok, hanem magatokkal és ha ti úgy érzitek, hogy nektek most erre van szükségetek, hogy együtt elmenjetek bárhová, akkor tegyétek meg. Attól még nem leszel rossz szülő, mert kikapcsolsz néhány órára.  

+ 1 tipp: sok házaspár nem tudja megoldani, hogy akár csak egy évfordulós vacsi erejéig, de kettesben tudjanak maradni. Pedig létezik megoldás a bébiszittereken és egyéb felvigyázókon túl is. Ma, amikor annyi vállalkozás épül a gyerekek szórakoztatására, hogy szinte már alig lehet választani, akár olyan étterembe is mehettek, ahol van gyerekjátszó és felügyelő. Persze, nem 100%-os megoldás (azonban a gyerkőc végül is már a családotok része), de azt gondolom, hogy azért így is lesz néhány perc, amikor újra képes vagy kiszakadni a szülői szerepedből és élvezni azt, hogy újra az a nő vagy (legalábbis a párod szemében), aki az anyaság előtt voltál.

Amikor fejest ugrik az ember az egész család-gyerek témába, akkor megvan róla győződve, hogy ha más megtudja ugrani ezt, akkor mi miért ne tudnánk. Így belevágunk a többnyire lesz, ami lesz alap elve mentén. Aztán ahogy haladunk egyre beljebb és beljebb a gyermeknevelés erdejébe, úgy jövünk rá, hogy bizony mennyi mindenről fogalmunk se volt (ide is passzol a boldogok a tudatlanok mondás). Azonban mielőtt totál kikészítené magát minden édesanya, álljunk meg nézzük meg és nézzük meg azt, amit viszont már tudunk: 

pinterest

• Vannak (és elég valószínű, hogy lesznek is majd még) nehéz időszakok az anyaságban, DE ha kell képesek vagyunk erőnkön felül is teljesíteni.

• Néha csak a kitartásodon múlhatnak a dolgok.

• Az önbizalom talán még fontosabb, mint előtte bármikor.

• Mindenki a saját véleményét/nézőpontját próbálja meg a másiknak magyarázni, hogy az a legjobb választás - de ne ítélkezz, hisz nem tudhatod, hogy ki, mit és miért tesz.

• Nem mindig fogják megérteni a döntéseid okát.

• A belső anyai megérzéseidre hallgass, ne másokra.

• Ha tetszik, ha nem és akár mennyire is ítélnek el érte esetleg a többiek - mondván, hogy régen nem volt ilyen, akkor is jól tud esni olykor egy kis én idő.

• Egy bizonyos szintig a gyerekek egyformán működnek (de csak egy bizonyos szintig).

• A gyermeked jobban figyeli minden mozdulatodat és cselekedetedet, mint azt te elsőre gondolnád.

• A figyelmed középpontjában a gyerkőc mellett apa is ott legyen.

• Sokszor érezheted azt, hogy nem tudod hogyan tovább, de ne aggódj, tényleg minden megoldódik.

• Kérlek, hogy minden percet élvezz, mert rohamosan telik az idő és ez az időszak, ami most van, nem jön újra vissza.

• Amennyiben néha úgy érzed, hogy nem te nyernéd el az év szülője díjat, csak gondolj arra, hogy kivétel nélkül mindenki édesanya legalább egyszer érezte már így magát. 

Amennyiben tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, vagy csatlakozz a zárt csoporthoz, így egészen biztosan nem maradsz le semmiről :-)

Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy manapság előbb, vagy utóbb, de sajnos minden családban felüti fejét a stressz. Ki ezért, ki azért válik feszülté, amelyet megpróbálunk a helyén kezelni, de valljuk be, hogy nagyon nincs könnyű dolgunk. Azonban, ha a szüleinket megkérdezzük a szülői létükről, még az ő véleményük szerint is valahogy nem volt ennyi aggódás és félelem a lelkükben. Egyben azonban minden generáció egyetért. Szülőnek lenni nem épp a világ legegyszerűbb dolga. Sőt! Lássuk, hogy mitől érezzük ma magunkat stresszesebbnek, mint szüleink:

 pinterest

• Túl sok mindenkinek akarunk megfelelni.

• A megfelelési kényszerünket akaratlanul is átadjuk a gyerekeknek.

• A szülői önbizalmunk szintje rettentően alacsonyan van.

• Nem bízunk senkiben még a gyermekeinkben sem.

• A gyerekkorunkból hozott mintákat nem vagyunk képesek felülírni.

• Túlaggódunk és túlgondolunk mindent.

• Az óvoda/iskola választáson múlik az egész életünk.

• Mások életét másolva próbálunk egy boldog családi képet felépíteni.

• Mindenkivel versenyezni akarunk (az én gyerekem már ezt is tudja...)

• Nem befelé, önmagunkra és a családunkra figyelve éljük az életünket.

 pinterest

• Az utcában minden gyereket ismertél, hisz együtt ment a bandázás.

• Több időt töltöttél a szabadban.

• A nagyi zsírral és cukorral készült sütije volt számodra a legfinomabb.

• Kizárólag az otthon készített ételeket ismerted.

• A játszótereknek semmilyen szabványnak nem kellett megfelelniük.

• Egyedül is hazajöhettél bárhonnan.

• Amint "nagy" lettél, a lakáskulcs a nyakadban lóghatott.

• Alkalmakra leveleket, képeslapokat kaptunk és küldtünk egymásnak.

• Ha elestél a nagy játszás közben, akkor a szüleid elintézték egy nagy puszival és egy "katona dolog" mondattal.

• Az óvodákban játszani jártunk és nem angolt vagy meditációt tanulni.

• Mérges csak akkor voltál, ha valaki megvert a Gazdálkodj okosan-ban, vagy ha előbb volt a szomszédnak bármilyen modern játéka.

• A könyvtárba egyenesen jól és otthonosan érezted magad.

• A diavetítések alkalmával egy új (3D-s) világba csöppentél.

• A fáról is simán megetted a gyümölcsöket.

 Ha tetszett a fenti írás, akkor gyere és kövess a Facebookon ahol számtalan hasonló cikk és érdekesség található!