Olykor előfordul, hogy akadnak olyan szerencsés szülők, akiket nem egy, hanem rögtön két, vagy akár három gyermekkel áld meg az ég. A következő interjúalanyom, egy olyan család, akik ezen szerencsések közé tartoznak. Két csodálatos kisfiú és az ő szüleik története következik.

A kezdet kezdetén milyen kihívásokkal kellett szembesülnetek?

A napom leginkább abból állt, hogy szoptattam az egyik gyerkőcöt, majd a másikat. Aztán pelenkáztam, fejtem, ha volt időm ettem, majd kezdtem előröl mindent. Próbáltuk összehangolni a két fiút, ami nagy kihívás volt. Visszatekintve, nagyon gyorsan eltelt ez az időszak. Akkor azonban egy szélmalomharcnak tűnt az egész. Sokszor azt sem tudtam, hogy milyen nap van, milyen évszak. Két gyermek mellett kezdő édesanyaként egyszerre helytállni, nos, nem épp a legegyszerűbb élethelyzet. Számomra azonban a legnehezebb mégiscsak az volt, hogy képes legyek elfogadni azt, hogy az egy gyermekes meghittség két gyermek esetében pillanatok alatt elillan. 

Amikor azt mondják, hogy az ikrekhez kötelező a segítség elfogadása, akkor osztod ezt a nézetet? 

Igen, úgy gondolom, hogy mindenképp szükség van a segítségre, de csak abban az esetben, ha azzal egyet is értesz. Ugyanis, ha az a segítség nem támogatja az újdonsült szülőket, akkor semmi értelme. Én szerencsésnek mondhatom magamat, mert az édesanyám mellett a férjem édesanyja is a segítségemre volt a férjemről már nem is beszélve.  Azt gondolom, hogy a családnak igen fontos szerepe van minden élethelyzetben.

Ha azt mondom neked, hogy APA akkor mi jut eszedbe róla?

Az első, ami eszembe jut az talán az lenne, hogy igazán szerencsés és rettentően hálás vagyok a sorsnak, hogy ő a fiúk édesapja!  A kezdet kezdetén rengetegszer ő kelt fel a fiúkhoz éjszaka és etette meg őket, hogy én egy kicsit pihenni tudjak. Azok, akik ezen már végigmentek, tudják, hogy milyen hálás tud lenni az ember ezekért az "apró szívességekért". Aztán persze az ÉN IDŐ-met a férjem szponzorálja, vagyis nélküle nem jöhetne létre egyik másik barátnős programom. De a viccet félretéve, mindent képes megoldani nélkülem is. A programokat, az öltöztetést, alvást, etetést, fürdetést, imád a fiaival együtt lenni, játszani szóval nincs olyan, amit ne mernék rábízni. Szuper apuka! A fiúk oda vannak érte!  

 A logisztika egy gyermek esetében sem egyszerű, de mi a helyzet ezzel nálatok? 

Amíg kisebbek voltak a fiúk, addig való igaz, hogy nehéz volt. Főleg talán az én rugalmatlanságom volt az akadály. Szerencsére azonban ezt felismertem és ma már sokkal lazábban kezelem a helyzeteket. Idővel megszoktam, hogy két bevásárlókocsit kell tolnom, hogy az én pelenkatáskám nagyobb és persze, hogy mindenből dupla van nálam. Többek között meg kellett tanulnom, hogy az autóban ülve, miként kell azt kivitelezni, hogy amíg az egyik gyerkőcöt kikapcsoltam és kivettem, addig a másik ne szaladjon el. Azt gondolom, hogy az egész szülőségre igaz az, hogy kreatívnak kell lenni, de ha ikreid vannak, akkor meg főleg. 

Milyen a fiúk kapcsolata egymással?

Nekünk kétpetéjű fiúgyermekeink vannak, akik teljes ellentétei egymásnak. Az első perctől kezdve keresik egymás társaságát és persze olykor történnek furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok is velük. Például 1 éves koruk körül Dominik belekapott a saját szemébe és nagyon könnyezni kezdett neki, erre szinte ugyanabban a pillanatban a testvérének Márknak is elkezdett könnyezni a szeme. Aztán, ami még feltűnt nekünk, hogy ha valamilyen okból kifolyólag külön vannak egymástól, akkor egymást kezdik el keresni és nem minket. Szerintem ez is azt mutatja, hogy valóban különleges a kapcsolatuk.

Hogyan telnek a hétköznapok a fiúkkal? 

Őszintén megmondom volt időszak, amikor nehezen viseltem az egyedüllétet és nehezen ment a fiúkkal való programok megszervezése is. Valljuk be, télen beöltöztetni 2 gyereket egyszerre és elindulni bárhová is, hát, nem egyszerű feladat. De egy kedves ismerősöm kismama coach, aki kifejezetten kezdő anyukákkal foglalkozik és az ő segítségével hatalmas fordulat állt be az életünkben. Onnantól kezdve, hogy beszélgettünk, elindultam egy másik úton, és ma már ott tartok, hogy a hét szinte minden napjára van programunk a gyerekekkel, és rengeteg új ismerősöm lett. Mivel sikerült egy szuper napirendet is kialakítani, így jut időm önmagamra is. 

Apropó ÉN IDŐ, mesélj egy kicsit róla, miként jut időd magadra?

Az előbb említett coach nyitotta fel a szememet arra, hogy igazából mennyi üres idővel rendelkezek, ami egyáltalán fel sem tűnt. A fiúk általában 2 órát alszanak, és ilyenkor azt tehetek, amit csak szeretnék hála a családomnak. Ilyenkor szoktam tornázni, olvasni, tanulni, egyszóval pihenni. De fontos megjegyeznem, hogy a lényeg a tervezésen van. Ha nem tervezzük el, hogy mit szeretnénk csinálni a rendelkezésünkre álló szabadidővel, akkor szertefoszlik az a pár szabad óránk.

Mit tanácsolnál azoknak, akik jelenleg ikrekkel várandósak?

Nehéz jó tanácsot adni, mert minden család és gyermek más. De a legfontosabb tanácsom mégis annyi lenne, hogy ne akarjon senki sem másoknak megfelelni! Ami nekünk jó, és ahogyan mi boldogok vagyunk, úgy csináljunk mindent. Az édesanyám sokszor azt mondta az elején: "Ha anya jól van, akkor mindenki jól van." - azt hiszem talán tényleg ennyi a titok.

 *A képek felhasználása, másolása, továbbítása engedély köteles!

Amennyiben tetszett az írásom, és szeretnél hasonlóakat olvasni, úgy bátran csatlakozz a Facebook csoporthoz, vagy a zárt csoporthoz