Hetedik nap

Elérkeztünk az első 7 végéhez, amikor is megosztom veletek, hogy melyik a 10 kedvenc ételem. Igen, összetudok szedni ennyit. Bár elég válogatós vagyok, ez tény, de ettől még feltudok sorolni 10 ételt, talán még 11-et is ;-) Való igaz, hogy gyerekkorom óta mindig arról ábrándoztam, hogy egy szép napon, már nem kell leülni enni, hanem elegendő lesz csak egy kapszulát bevennem, és máris mehetek tovább játszani. Na, felnőttként kb. ugyanez a helyzet, csak nem játszani mennék, hanem dolgozni/olvasni/írni stb. Szóval a sok kétkedőnek, hogy nem tudok felsorolni háromnál több ételt, amit szeretek enni, íme a listám:

pinterest

1. Tojásos nokedli fejes salival - na erről már írtam a héten. Igazából, ez azaz étel, amit bármikor, bármennyiszer megtudnék enni. Amikor a tojás összekeveredik a nokedlivel, és olykor rászórok némi kis sajtot, és mellé a fenséges sali, hmmmm. Na, hát máris összefutott a számban a nyál, annyira szeretem.
2. Milánói/bolognai spagetti - nem tudok, és nem is akarok soha nemet mondani, ha tésztáról van szó. Minden alkalommal, amikor elhatározom, hogy akkor most saláta lesz az ebédem, DE meglátom valamelyik tésztát, azonnal megjelenik a vállamon a kisördög, és a fülembe súgja: majd holnap egészségesebb ételt eszel, te is tudod, hogy milyen finom, nézd a sajtot, ahogy ráolvad...  
3. Krumplis tészta alá mama - a nagymamám még sparhelten készített minden ételt, ezért aztán, amikor krumplis tésztát főzött, az annyira tökéletes lett, hogy én is átvettem tőle azt, ahogyan ő készítette. Na, nem a sparhelten való főzést, mert azt városban elég nehezen lehetne kivitelezni, azonban azt, hogy spagettit használ fodros tészta helyett, és amikor elkészült, akkor utána még beteszem egy kicsit a sütőbe. Isteni finom lesz, próbáljátok ki.   
4. Rakott burgonya alá én - amikor vegetáriánus voltam, akkor ki kellett találnom, hogy mi az, amit a rakott buriba bele tudok tenni, a kolbász helyett. Nos, nálam ez a juhtúró lett, és a kukorica. A juhtúró olyan különleges ízt ad neki a kukoricával párosítva, hogy azt érzem, hogy képtelen vagyok abbahagyni az evést. 
5. Húsleves - azt gondolom, hogy minden házban találunk egy olyan embert, aki képes a világ legjobb húslevesét elkészíteni. Én szerencsés vagyok, mert hogy nekem kettő ilyen ember is jutott. Az egyik az anyukák, a másik pedig a férjem, akik mind a ketten fantasztikus levest képesek készíteni. Többek között, ebből is kétszer szoktam szedni egymás után, plusz még egyszer, mert hát három a magyar igazság. Biztos ismeritek ezt a fajta levest. Jó ez, szomorúságra, lelki nyavajára, fáradtságra, betegségre. Egyszóval egy gyógyító, varázsfőzet.  
6. Lángos - tipikus magyar, és a merész külföldiek édesen kérik. Vastagabb tészta, sok tejföllel, és még több sajttal, némi fokhagymával. Szentendrén a Duna parton kötelező a sétákhoz ilyet enni. No meg a strandon, amikor végre örül az ember, hogy a hasa kisebb, mint a melle, és amikor beleharapsz már a második falat után bedagad a gyomrodba. Így szép a nyár, olajos, tejfölös kézzel megpróbálni kinyitni az üdítőt.   
7. Sajtok - amikor nagyon nem tudom, hogy mit ennék, akkor a sajt mindig segít. Emlékszem, egyszer a barátnőmmel sétáltunk, és a boltba 30 deka nagylyukú sajtot kértem. Hát imádtam, hogy csak úgy harapni kell, és az íze önmagáért beszél. Mindenre rálehet tenni, és mindenhez passzol. Tésztákhoz, krémlevesekhez, kenyérhez, zöldségekhez. 
8. Hamburger - 2005-ben az orvosok nem igazán tudtak rájönni arra, hogy mi bajom, ezért át kellett állnom a vega kajára. Piszok nehéz, ha nem magadtól döntesz erről, hanem az élet rákényszerít. Hellyel közzel még sikerült is, ám, amikor először vegaként betértem a Mekibe és megkérdezte az eladó, hogy mit szeretnék, sajnos csípőből rávágtam, hogy Big Mac hamburgert. Erre a kolléganőm megkérdezte, - te nem vega vagy?! Ja de... Hát ez is egyfajta Freudi elszólás volt. Szóval a hamburgerek, azok bármikor bevállalható ételek. Amikor jössz haza hajnalba egy buliból, színházból, esküvőről.  
9. Hurka, kolbász - inkább májas hurka, de a vérest is megkóstolom, és ha már ott van mellett egy kis kolbász, hát akkor azt is, mert az nem járja, hogy szegényt ott hagyja az ember csak úgy árván. Természetesen ott bukok el mindent, hogy nyilván nem szénhidrát csökkentett kenyeret adnak mellé, hanem ahogyan az elő van írva, fehéret, amiből egy szelet kb. 6 kiló lisztet tartalmaz.  
10. Sütemények - igen, édesszájú vagyok. Ez van. Erre akkor jöttem rá, amikor a szülés után, a séták alkalmával betértünk a cukiba és a férjem megkérdezte tőlem, hogy ha édes süteményt eszel, attól tényleg édesebb lesz az anyatej. Hát még jó hogy, csak ettől lesz igazán édes. Tehát nincs olyan süti, amit visszautasítanék. Vagyis ez így nem igaz, mert az eszem győz többnyire, és képes vagyok visszautasítani sütit, de bevallom, hogy sokszor szoktam álmomban sütit enni. Hiába, az édesség azaz élet édes kísértése. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fent felsorolt ételeket ritkán szoktam enni, mert ahogy látjátok, egyik sem arról híres, hogy nagyon bikini kompatibilis lenne :-)

Neked mi a kedvenc ételed? 

Szép napot,

Edina

Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon. 

Hatodik nap - vagyis, következzen 3 személy, akikre büszke vagyok. 

Számomra nehéz lesz csak 3 személyt felsorolni, akikre tényleg büszke vagyok. Hiszen már régen leszoktam arról, hogy olyan emberek legyenek körülöttem, akikkel valójában számomra megterhelő együtt lenni. Ez húszévesen talán természetesnek is mondható, azonban harmincon túl, már szánalmas. Ezért azt gondolom, hogy akik körülöttem vannak, azok mind egytől-egyig rendkívüli emberek, tele olyan élethelyzetekkel, amiért bármelyikükre büszke lehetnék. Ezek közül valóban nehezemre esik pusztán hármat kiválasztani. Így én nem egy-egy személyt emelnék ki, hanem ennél sokkal többet. Egy közös azonban akad bennük. Mind nő! Következzenek az én büszkeségeim: 

pinterest

A kislányom

Szereti a rózsaszínt, imád királylánynak beöltözni koronával a fején, miközben sportcipőben focizni szeretne velem. Bár még csak 4 éves, és bizonyos szempontból még annyi tapasztalata nincs, mint egy felnőttnek, azonban azt gondolom, hogy a mai világban gyereknek, főleg lánynak lenni nem könnyű. A születése utáni nehézség, mint a "betegsége", és az ott tanúsított kezdeti küzdelme, szépen lassan átalakult egy csendben várakozó, felnőttes tekintetű kislánnyá, amely az orvosoknak is feltűnt. Némely helyzetben tanúsított viselkedése, már most arra engednek következtetni, hogy mindenképp egy csodagyerekről van szó - számomra mindenképp - "Anya nem baj, ha most nem sikerült. Én nem adom fel, majd legközelebb többet gyakorlok, és akkor jobban sikerül."  Nos azt gondolom, hogy ez a mondat még néha a felnőttekből is kimarad egy teljes életen át, nemhogy a mai gyerekekből...

Akik küzdenek még a gyermekáldásért 

Valahogy úgy alakult az életem, hogy többnyire összesodródok olyan nőkkel, akiknek nem jön könnyen a baba, és ezáltal közvetlen közelről láthatom azt, hogy mennyit kell, és leginkább azt, hogy hányféleképpen tudnak küzdeni. Sajnos azt látom, hogy rengeteg ilyen nő van a világban. De az a fajta akarás, határozottság, ami olykor való igaz, hogy rettenetes félelmekkel párosul, számomra valóban példaértékű. Tiszteletreméltó az, hogy vannak, akik ténylegesen hosszú éveken át (olykor 10 év) teszik ki magukat az orvosi vizsgálatoknak, kezeléseknek, hogy ők is édesanyák lehessenek. Ami másoknak gyorsan, és gördülékenyen megérkezik, az számukra sokszor elhúzódó, belső önvívódások, megnemértettségek sorozatából állhat. Ők azok, akik a lelkükben, és álmukban már százszor átélhették az anyai érzéseket, de fizikálisan még nem. Ezért én rájuk is büszke vagyok - név nélkül, mert ez még mindig egy olyan téma, amiért a nők is képesek egymást kiüldözni a világból. Mintha ez lenne az íratlan nyolcadik főbűn.           

Elvált nők, akik képesek voltak újrakezdeni

Azt gondolom, hogy manapság már szinten nincs is olyan ember, akinek a környezetében ne lenne legalább egy elvált nő. Többnyire a gyerekek az édesanyával maradnak, így én azt a küzdést jobban látom, de természetesen az apukák is megjárják a maguk útját egy válás során. A mindennapi logisztika, a gyermek hétköznapjai, amely felbomlott és teljesen átalakult. Az anya gyermek közös küzdése, akarása, és legyünk őszinték sokszor az a fajta időnkénti kétségbeesés, amely ezeket a nőket a hatalmukba keríti, hiszen előfordul, hogy a másnapi étel letétele az asztalara is gondot okozhat. A folyamatos 100%-os figyelem, és soha nem kikapcsolás, hanem a mindent meg kell oldani, hiszen nincs más, aki napi szinten ennyire részt venne a közös életükben, számomra valóban csodára méltó, és becsülendő. Az újrakezdés minden áldott nap, hogy akkor is össze kell szedned magad, ha beteg vagy, vagy ha éppen totál lestrapált lelkileg, mert már nem bírod. Talán ők azok, akik leginkább nem ismerik ezt a szót, hogy lehetetlen, mert olyan nincs, hogy a gyerekednek azt mondod, hogy ma feküdj le éhesen, majd holnap eszünk valamit, hanem megoldod a helyzetet. Így számomra teljes mértékben kivívták az elismerés magas fokát.

Te kire vagy a leginkább büszke? 

Szép napot,

Edina

Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon. 

Ötödik nap

Hogy mi számít bűnnek, az manapság szubjektív, mert ami nekem annak számít, lehet, hogy számodra egyáltalán nem az, és fordítva. Azt gondolom, hogy azonban kisebb bűnei mindenkinek vannak, vagy legalábbis remélem, hogy nem én vagyok az egyedüli kis bűnös lélek.

Következzen az én 7 bűnös szokásom

Negyedik nap

A mai részben arról fogok írni nektek, hogy mi azaz első gyerekkori emlékem, amire még vissza tudok gondolni így felnőtt fejjel. Emlékeim szerint, olyan 4 év körüli lehettem, amikorra visszatudok emlékezni, és ebből a korszakomból több olyan történetem is van, ami vicces, és teljesen jellemző rám.

Többek között ilyen volt az is például, amikor életemben először találkoztam a Mikulással - akkor még nem tudtam, hogy kamu az egész, mert azt a tesóm, csak később árulta el. Vagy ott van az, amikor szintén a tesóm megetette velem a kutyának szánt száraz tápot, mondván, hogy ez egy újfajta édesség, és feltétlenül próbáljam ki. Azonban a teljesen tipikus eset, amikor szintén a tesómmal összevesztünk...

Nyári szünet. Ketten a tesómmal otthon vagyunk és azzal szórakoztunk többnyire minden reggel, hogy felvettük a szüleink hálóruháit. Én az apu csíkos pizsamáját, ő meg az anyu hálóingét. Ezen mindig nagyon jól szórakoztunk, és miközben imitáltuk a szülőket az óriás ruhákba öltözve, képesek voltunk órákon át nevetni saját magunkon. 

Egy idő után persze már meguntuk, az összes játékot, a barinőzős programot - vagyis inkább a tesóm, mert én voltam a kicsi, aki ráragadt, mint a celluksz, és követtem őt, viszonylag sok helyre. De nekem ez soha nem tűnt fel, hogy zavarnám, bár az igaz, hogy olykor megkérdezte, hogy nem akarok-e a saját barátnőimmel is játszani...

Így mire elérkeztünk a délutánhoz, addigra már kellően kikészülve egymástól olykor összevesztünk.

Határozottan emlékszem rá, ahogy először a bárszekrénybe másztam be ilyenkor előle, és ott sírtam, az anyu által féltve őrzött vendégek számára fenntartott és nagy becsnek örvendő üvegpoharak között. De egy bizonyos idő után, már alig kaptam levegőt, meg hát kényelmetlen is volt mozdulatlanul ott ülni félórát. Így onnan kimászva, felmásztam a 3 ajtós ruhásszekrény tetejére, és ott folytattam a sírást (itt legalább már kaptam levegőt). 

Majd, hogy minden rendben menjen, a tesóm a gyerekszobából ordított ki nekem, én meg a szerkény tetején ülve sírva ordítottam vissza:

"Júj, ez csúnya szó, ilyet nem szabad mondani, megmondalak anyának, és ezt le is írom

(persze ekkor még nem tudtam írni):

a Bea azt mondta rám, hogy hülye vagyok".

Tanulság: elképzelhető, hogy a tesómnak köszönhető az, hogy írásra adtam a fejem, és felnőttként mindent leírok, még akkor is, ha valaki azt mondja rám, hogy "hülye vagyok".

Nekem milyen történet jut eszedbe először a tesóddal? 

Szép napot,

Edina

Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon. 

Harmadik nap - ezen a napon a blog nevének kialakulását osztom meg veletek, vagyis, hogy honnan jött egyáltalán az ötlet ahhoz, hogy az oldal neve Babarózsa legyen.

Íme a szempontok, amelyeket figyelembe vettem, amikor nevet választottam:

• Mivel kisbabákról, kismamákról szerettem volna írni, ezért mindenképp fontosnak tartottam, hogy szerepeljen benne a baba szó.

• Nem szerettem volna angol szót, hiszen magyar édesanyáknak írok, ezért ezt már az első körben el is vetettem. Amiért már többször meg is kaptam a dicséretet, hogy végre valaki, aki nem angol nevet ad, egy magyar blog oldalnak, főleg ebben a témában.

• Rövid, könnyen megjegyezhető és kedves nevet szerettem volna találni.

• És akkor színt vallok. Tudom, hogy a tegnapi részben már sokkoltalak benneteket, hogy nem igazán szeretem a virágokat, és ez tényleg így is van, de miután inspirálódás miatt böngésztem a neten, egyszeriben rátaláltam egy olyan virágos képre, ami mellett nem tudtam elmenni. A képen egy rózsaszín babarózsa csokor látható egy fa asztalon. Íme a kép: 

Ugye milyen szép :-)

Na, de jöjjön a magyarázat, vagyis amit én ebbe a képbe abban a percbe beleláttam és amiért végül emellett döntöttem:

A csokor rózsaszín színe a kislányomat jelképezi, ahogyan a kis bimbók is őt jelképezik, míg a már kinyílt nagyobb fejű virágok pedig engem, mint nőt, és édesanyát, aki körül öleli, védelmezi a kissebb bimbókat, vagyis a gyermekét.

A fa asztal pedig egyértelműen a férjemet, aki egy erős férfi és, aki viszi a hátán a sérülékeny női családtagjait, vagyis a kis rózsaszín lelkű virágjait, az anyát és a gyermekét :-) 

Tudom, kicsit érzelgős, de ez a kép annyira megtetszett, hogy akkor, ott valamit nagyon elindított bennem, majd rájöttem, hogy igazából a babarózsa, mint virág volt az egyetlen virágfajta, ami mindig is tetszett.

De hogy miként is kapcsolódik ez pontosan a kismama coachinghoz, és az anyaság lelki támogatásához? Nos, mivel azon a véleményen vagyok, hogy fontos lenne, csak saját magunkra, és a gyermekünkre koncentrálni ahhoz, hogy boldog családi életet tudjunk élni, így számomra egyértelműen ezt sugallja ez a kép is. Csak három (vagyis kettő) dolog van valójában a képen. A kicsi még nyiladozó rózsa, a már kinyílt rózsa, és az asztal. Vagyis, nem kellene semmi és senki más, ahhoz, hogy egy élhető családdá váljunk.

"Zárj ki mindent, és mindenkit, aki azt szeretné,

hogy te is úgy nevelj gyermeket, ahogy az másoknak jó,

és nem úgy, ahogyan nektek.

Kovács Edina" 

 Neked mi jut eszedbe erről a képről?

Szép napot,

Edina

Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon.