Az esti lefekvés minden gyerekes háznál rutinból megy. A sorrend változhat de a tényleges feladatok nem. Azonban mindenkinél elérkezik (bár olykor valóban úgy érezhetjük, hogy soha nem jön el a pillanat) a lefekvés ideje. Vannak, akik mesefilmet, zenét tesznek be gyerekeknek, esetleg beszélgetnek egy kicsit, vagy szerep játékoznak, na meg persze vannak, akik mesét olvasnak. Sok esetben a szülőknek már lövése nincs, hogy mit olvassanak az este folyamán, és bevallom, hogy ilyenkor szoktam én is kissé elkalandozni, hogy valójában melyik mese/mesehős mit is jelképez és én anno, melyikből mit olvastam ki. Íme az eltűnőben lévő mesék leckéi felnőtteknek:

Aladár, hatalmas forma, egyéniség, aki ráadásul még okos is, éli a hétköznapi életét a családjával együtt. Van kutya, na meg macska, Kriszta a tesó, aki tiszta gyagya, mint megtudjuk a felvezető dalból, és persze Paula - az anya, és Géza - az apa. No meg persze Máris szomszédról se feledkezzünk meg, és hát a messzi távoli bolygón élő rokon, MZ/X.

Ahogyan én emlékszem a mese lényegi része az volt, hogy kerülj bármilyen nagy slamasztikába is, abból mindig van kiút, és persze ne szégyelld a kerge családodat, ők akkor is ott lesznek veled, ha épp nem vagy a helyzet magaslatán. Ergo a családodra mindig minden körülmények között számíthatsz. 

Egy Picur nevű kislányról szól, és az ő nem hétköznapi Pom Pom nevű barátjáró (akit formáját tekintve ma már alakváltoztatónak hívunk). Na meg minden olyanról, ami egy kisiskolás gyereket megrémít, elbizonytalanít, ugyanakkor az életre nevel. Ja, és hát ne feledkezzünk meg mindenki kedvencéről Gombóc Artúrról sem. 

A lényegét tekintve számomra mindig is azt jött le, hogy életed során, egy jó barátra mindig szert fogsz tenni, aki igaz, hogy olykor a fejed tetején ugrál, de minden körülmények között ott lesz veled, és vár rád, ha szükséges... 

Frakk a magyar vizsla, két cicával Lukréciával és Szerénkével él együtt vidéken. A kutya gazdája Károly bácsi, míg a cicáké Irma néni. Az állatok közti barátság, évődés, és minden egyéb szertelenséget bemutató mese.

De hogy mire hívta fel a figyelmet a történet?!

Arra, hogy attól mert már nem vagy annyira fiatal, attól még nem kell egyedül élned. Hiszen, ha nyitott maradsz, akkor továbbra is lesznek melletted barátok, szomszédok, na meg persze állatok. Véleményem szerint leginkább az állatok szeretetére hívja fel a figyelmet, illetve arra, hogy nem vagyunk egyformák, ahogy a kutya és macska sem (sőt, ők ugye ellenségek), illetve Károly és Irma néni sem.

Vuk, egy árva kölyök róka, akit Karak a vén róka nevel fel, idővel azonban ő is eltávozik, így egyedül marad Vuk a nagy világban.

A történet igazán magával ragadó oldala arra hívja fel a figyelmet, hogy a róka, vagyis az ember egyedül is sok mindenre képes, ha hisz önmagában.  

Számtalan olyan helyzetbe keveredhetünk mi is, akár csak Vuk, akit a sima bőrű oly sokszor a sarokba szorított, de mindig van egy kiskapu, egy másik megoldás, ami képes előre vinni bennünket, embereket is. 

Minden sárkánynak minimum 3 feje van, vagy még több. Persze akad itt is kivétel, akinek csak 1 van. Ő Süsü az egyfejű sárkány.

Nagyon kedves, naiv, barátságos, bár a külseje alapján először mindig félnek tőle. Akár csak az emberek azoktól, akik valami eltérnek az átlagtól. A normálistól, de ki az, aki megmondja, hogy ez vagy az lehet csak normális?!

Hiszen azért, mert más vagy, attól te még egy szeretetreméltó, értékes ember vagy. 

Érdekes, hogy ezek a most teljesen egyértelmű dolgok, gyerekként egyáltalán nem tűntek fel, mégis valahogy irányítottak bennünket, ahogy a mai mesék pedig a mai kor gyerekeit. Nekik az lesz a természetes, ha minden szereplő egyforma, csak maximum más a hajszíne, és olykor felnőttes mondatokat ismételgetnek a gyerek kis lelkükkel. 

Szép napot,

Edina