Sok esetben az anyukák még önmaguknak sem vallják be, hogy bizony valamit rosszul bírnak csinálni. Az elmúlt időszakban az már totálisan kirajzolódott előttem, hogy vannak dolgok, amelyeket másként teszek, mint a többiek. Leginkább azért is, mert én nem hogy csak simán bevallom, hogy valamiben másként működök, magyarán nem jól, de még el is szoktam mondani a többi anyukánk, akik megbotránkozva néznek rám sokszor, hogy "ó, te jó ég". Pedig igazából ha az ember a szívére teszik a kezét, akkor mondhatni akaratlanul is elkövetünk olyan hibákat, amelyek másoknak nem tetszhetnek, miközben mondjuk én is tisztában vagyok vele, hogy az adott helyzetet/dolgot lehetett volna jobban is elvégezni. 

Következzen hát, egy önvallomás, hogy mi az, amit heti rendszerességgel elrontok anyaként az életünkben.

- Tisztálkodás: a nap lezárásaként, amikor még volt időm kádban (egyedül) fürdeni, akkor minden percét élveztem. Ezért fontosnak tartom, hogy az egész napos pörgés után a gyerkőcünk is lelassuljon, és megnyugodjon. Azonban be kell vallanom, hogy előszokott fordulni, hogy nem teljesen úgy alakul az esti program, ahogyan a legtöbb mintacsaládban, így nálunk a tusolás is olykor előtérbe kerül. Igaz, ez a felnőttek világában teljesen elfogadott és már szinte az a fura, ha valaki fürdőt vesz és ellazultan pihen a kádban, mondván, hogy na ennek az anyukának honnan van erre ideje, de azért a gyerekek esetében ez mégis másként működik. Ezért, amikor nem fürdik hosszasan a kádban, pusztán csak a tusolásra van idő, mert minden más fontosabb volt az eset folyamán (pl.: kipróbálni a legújabb játékot, amit kapott) akkor azért mindig bevillan, hogy hát bizony lenne még hová fejlődnöm. 

- Étkezés: nem keresek kifogásokat (csak és kizárólag ha a férjemet akarom meggyőzni valamiről), de való igaz, hogy nálunk nincs minden áldott este meleg vacsora az asztalon. Olyankor (szinte) mindig arra a következtetésre jutok, hogy szörnyű anya vagyok, hogy nem állok neki este munka után, amikor hazaérek a fürdetésre akár milyen egyszerű ételt főzni. Persze nem vagyok az anyukám, de azért ezen a szinten is tudnék még mit javítani az időbeosztásomon, hogy beleférjen minden áldott este a főzés. Tudom, hogy vannak egyszerű ételek, de mire kitalálom, hogy mi volt aznap a kaja az óvodában, mit evett a férjem és én a melóban, mi van otthon, ami gyorsan elkészül, hát tényleg kihullik a hajam. Minden esetre azt gondolom, hogy ezt is simán bevéshetem a rosszul csinálom dolgaim közé. 

- Relaxáció: na ezt valójában nem én rontottam el, hanem apa és a közöttem lévő nem teljesen összeegyeztethető gyermeki nevelési elvek kuszasága. Miszerint, miután megvolt az esti meseolvasás, majd az esti éneklés, utána elég, ha rámosolyog apára édesen a gyermekünk, aki természetesen azonnal teljesíti a kicsi lánya minden kívánságát és máris dübörög az Shrek a dobozból. Értem én az apákat, hogy ők a jó zsaruk, na de hogy mindig én vagyok a rossz zsaru, hát egy idő után valóban dühítő tud lenni, hogy ezért is nekem támad rossz érzésem, mert nem úgy működünk, ahogyan normálisan kellene (persze kérdés, hogy manapság mi a normális). Vagyis, az esti rituálé után már nincs újabb kívánságműsor az elkapott pöttyös labdáért apánál - de van, az én lelkiismeretem kontójára. 

- Túlpörgés: hosszú időnek kellett eltelnie, mire bemertem vallani magamnak is, hogy igen, sajnos sokszor képes vagyok az anyai túlpörgésre. Legyen szó a gyerekért való izgulásról, hogy helyt tudjon állni bizonyos szituációkban, vagy akár az olykor előforduló túl dicséretről. Az energiák (anyatigris effektus) csak úgy tombolnak bennem, hogy képes legyek átadni neki abból a pozitív szemléletből valamit, amiben hiszek. Próbálok ellene tenni, hogy ne az legyen, hogy egy örült kerge nő jusson majd felnőtt fejjel eszébe rólam, hanem az, aki képes volt megnyugtatni őt, de hát mit tegyek, ha ilyen vagyok alapjáraton. Persze azért az igazsághoz az is hozzátartozik, amennyiben nem egy sarokban ülő típusú a gyermekünk, akkor nem nehéz átesni a ló túloldalára.

- Tervezés: számomra az, hogy valamit előre megtervezni bármit is az életben, hát sajnos azt kell, hogy mondjam, totálisan értelmezhetetlen fogalom volt egészen addig, amíg el nem vesztem a saját világomban és velem együtt a család is. Így hát be kellett látnom, hogy igen, kedves FŐtervezők, nektek volt igazatok, amikor minden lépést előre kitaláltok és minden eshetőségre felkészülve indultok neki bármilyen eseménynek/élethelyzetnek. Értem ezalatt a hétvégi programok tömkelegét (rossz idő esetén plusz verziók), vagy a nyaralás alatti hasznos időtöltéseket stb. Már úton vagyok, de számomra igen is nehézséget tud okozni, hogy minden apró részletre odafigyelve egy kompakt, ámde minden családtag számára élvezhető tervvel álljak elő. Nem könnyű (legalábbis nekem egyáltalán nem az), de látok rengeteg példát magam körül, hogy nem lehetetlenség minden apró részletet figyelembe véve kialakítani akár új szokásokat is, amelyek megkönnyíthetik az egész család életét.