Napsütés, jókedv és gyermeki kacagás lengi körül a játszótereket.

Mindenki ott van, aki számít.
Kiabálva köszöntik egymást a kis barátok, mintha régóta nem látták volna egymást - azonban az igazság az, hogy kb' 20 perce váltak el egymástól az óvoda udvarán.

Ölelgetik egymást és ki tudja hogy min, de folyamatosan megy a nevetés - legalábbis ami a lányokat illeti, talán innen van az, hogy a lányok képesek a semmin is órákig vihogni.

Édesség zacskók csörgése, földre ejtett ropik utáni sírások és nyikorogó apró kövön való csúszkálások zaja lengi körül folyamatosan a teret. Bringák, rollerrek, motorok fekszenek a földön mindenhol.

Olykor olykor szinte már tényleg egyfajta tömeg alakul ki - még jó, hogy mindig 500 fő alatt maradunk...

Van itt mindenféle családi kötelék.
A teljesség igénye nélkül: a fájós lábú nagyszülő, anya és apa, nagyobb testvér, aki vigyáz a kicsikre, nagynéni, nagybácsi, szomszéd, ovis társ szülei, akik addig vigyáznak a gyerekre, amíg a másik szülő elugrik a boltba bevásárolni egyszóval tényleg mindenki itt ül vagy áll a kis elkerített téren.

Egy nehéz nap után, amikor az ember rohan a munkából az ő drága gyermekéért és ezt követően a játszóra, ahol jut nemi idő “pihenni” ekkor tűnt fel számomra valami.

Méghozzá az, hogy az egy főre jutó szülők/vigyázók száma valóban meghaladja a gyerekek létszámát.

Emlékszem anno gyerekfejjel, amíg az anyukám főzött, addig csak odavetettem neki, hogy lemegyek játszani és már rohantam is. Ma ezt megtenni azt gondolom, hogy teljességgel lehetetlen, hiszen

- mindenki ismeri a másikat - szülők, gyerekek egyaránt,

- ha valamelyik gyerek mellett nincs senki, akkor az ott levő szülők elkezdik figyelni, és egymás között körbe kérdeznek, hátha ismeri valaki,

- illetve egy kis idő elteltével, tuti hogy valaki megkérdezi tőle, hogy merre vannak a szülei.

Miért?

Azért, mert ma már ez a norma.

Még régen az, hogy biztonságban tudhatták a szülők a gyerekeket és nem volt ennyi szörnyűség a világban, addig ma az, hogy résen vannak a szülők és figyelnek.

Mi ennek a játszóteres helyzetnek az előnye?

- megismerjük a többi szülőt,
- megismerjük a többi gyereket,
- tapasztalatot tudunk cserélni,
- segítséget kaphatunk,
- tájékozódhatunk szinte mindenről,
- ismeretségeket, sőt, olykor barátságokat is köthetünk mi magunk felnőttek is - ami egy bizonyos kor után már valóban nem egyszerű.

Egyszóval az elsőre talán ijesztőnek tűnő új helyzetnek is vannak előnyei. Az pedig, hogy régen mi és hogyan volt, egyszerűen el kell engedni. Hiszen az akkor volt, most pedig most van. Lehet bánkódni azon, hogy régen mennyivel jobb volt gyereknek lenni, de nem érdemes, hiszen így lemaradunk a játszóteres időszakról, ami enélkül is elég gyorsan telik el.


Szép napot,
Edina