A te életedben vannak változások?
Na és állandóságok?
Azt gondolom, hogy egy kismama életében, több a változás, mint az állandóság. Azonban, azzal is tisztában vagyok, hogy ezt a változást nem könnyű minden esetben meg ugrani. Sokan mereven elutasítják a változást, mondván, anélkül is lehet élni, és nincs szükség egyáltalán arra, hogy az életük folyamatos áramlás alatt álljon és ezáltal követhetetlenné váljon.
Jönnek a szokásos mondatok, hogy majd a baba megszületése után, majd ő idomuljon hozzánk, elvégre ő érkezik közénk, és a munkahelyen is mindig az újaknak kell felvennie a ritmust, és nem az idősebb kollégáknak.
Igen ám, de akár akarjuk, akár nem a változás azaz egy, ami tényleg örök - tudom, hogy ezt a mondatot sokan nem kedvelik, de akkor is igaz.
Ez van.
Legyen az bármilyen feltaláló híres eszköze, vagy egy hétköznapi tárgy, amely megkönnyítheti az életünket, mind mind a mai napig változást hoznak az életünkbe. Egyszóval nem feltétlenül csak rosszat hozhat a változás. Éppen ezért is jó, hogy a várandósságunk kilenc hónapig tart.
Azért, mert van időnk felkészülni, a sokszor előre láthatatlan, lehetetlen helyzetekre is.
Azért, mert a kilenc hónap, hagy időt arra, hogy ne csak a testünket próbáljuk meg elfogadni, hanem a lelkünk átalakulását is.
Legyen időnk lezárni, elengedni bizonyos dolgokat, helyzeteket, akár időszakosan, akár örökre.
A lényeg továbbra is a fokozatosságon van! Hiszen nem kell, már az első nap megvenned mindent a kelengye listáról. Sőt!
Lehet, hogy neked a felére nem is lesz soha szükséged.
Ha fokozatosan figyelsz oda magadra, megéled a pillanatokat, és a saját ritmusodban cselekszel, akkor könnyebben fogod venni az előtted álló eseményeket.
De ha mereven ellenállsz, csak mert a nyolcadik hónapban kezdesz odafigyelni magadra, vagyis arra, hogy te hamarosan anya leszel, akkor bizony úgy járhatsz, mint aki nyaralás előtt négy héttel szeretne lefogyni és rájön, hogy ez teljességgel képtelenség.
Csak amíg a nyaralásnál felvehetsz egy jól szabott ruhát, hogy eltakarja a tested, addig az anyaságban nincs semmi, amivel elfedhetnéd a benned dúló lelki háborgást. Az egyszerűen látszik rajtad. A szemeden, a testtartásodon, a viselkedéseden.
Hiszen azt te is pontosan jól tudod, hogy csak idő kérdése, hogy mikor döbbensz rá, hogy a lelked 100%-ban érzékeli, hogy mi az, amin változtatnod kellene, csak nem teszed meg, mert valójában a változástól való félelem tart rettegésben.
Szép napot,
Edina