Tudod, hogy ki vagyok? Az a barna hajú szőke nő, na most pont az vagyok.
2019. november 05. írta: Babarózsa21

Tudod, hogy ki vagyok? Az a barna hajú szőke nő, na most pont az vagyok.

Hogy milyennek látom magamat ma, és milyennek fogom mondjuk 5 év múlva?! 

Nos, manapság, azaz 39 évesen egy nőnek, és persze anyukának, na meg persze feleségnek, hiszen én is csak egy vagyok a sok közül, aki hol a kilók számával, hol meg a közelgő negyvenes számmal küzd önmagában. Öt év múlva bízok benne, hogy még tudatosabban állok mindenhez, és képes leszek tovább fejlődni. Mind szakmailag, mind lelkileg. Akkor már 44 éves leszek. Jesszusom. Az már egy valóban felnőtt nő kora. A hírekben valószínűleg már így mutatnának be: az asszony. Na persze az is vagyok, de az én gyerekkori fejemben ez a kor már valóban egy meglett nő kora. 

 

3.jpg

 

Jelen pillanatban olykor olykor meghatódok dolgokon, azonban alkalmanként meg rezzenéstelen arccal viselem a nehéznek tűnő pillanataimat is. Az évek múlásával talán még inkább megfogok hatódni mindenen - szerintem ez is korral jár - és nagy valószínűséggel titokban fogok sírni, mert egy idő után már nem illendő hangosan felsírni, mint a gyerekek. 

Persze engem is utolér a végzetem, és úgy érzem, hogy az életem csak történik körülöttem, én meg állok és kapkodom a fejem. Miközben persze ez nincs így, mivel minden áldott nap teszek az álmaimért, és 4:30-kor kelek, hogy tornázzak, és hogy a saját én időm is meglegyen hiány nélkül. Így elmondhatom, hogy odafigyelek magamra és arra, hogy mit is szeretnék elérni, illetve megvalósítani az életemben. Valószínű, hogy a nem túl távoli öt év múlva - ha tehetem - még inkább oda fogok figyelni magamra. Arra fogok törekedni, hogy a testem, és a lelkem egyaránt szinkronban legyen továbbá,hogy ne hassanak rám olyan dolgok, események, személyek és rajtam kívül álló tényezők, amelyek most még képesek hatni.

Mostanság, ami az önismereti utamat illeti, egészen meglepő módon jól járhatóvá tettem, és értem is már, hogy mi miért történik velem, hogy melyik embernek milyen szerepe volt, és van jelenleg is az életemben. Nyilván mindig van hová fejlődni, de úgy érzem, hogy az érzelmi intelligenciám magasra került a sok saját magamba fektetett tanulásnak köszönhetően. Ráérzek dolgokra, és mivel az utóbbi időben elkezdtem (végre) hallgatni a saját intuícióimra, így egyszerűbbé is vált az életem. 

Az elmúlt évek folyamán, amióta anya lettem, már képes vagyok tervezni, pedig előtte erre soha nem lettem volna képes. Az anyaság megváltoztatott. Azt hiszem talán előnyömre, és ennek igazán tudok örülni. Sokkalta nyugodtabb, tudatosabb, és türelmesebb vagyok, mint előtte. Szeretem az anyai oldalamat, és azt, amit kihoz belőlem a kislányunk. Na nem azt, amikor 3 teljes napi hiszti után, rámordulok (mert nekem ennyi idő kell ahhoz, hogy valóban kihozzanak a sodromból), hanem azt, amikor ösztönből rávezetem arra, hogy gyűjtsük össze a szegény gyerekeknek a játékai közül azokat, amiket már nem használ és adjuk oda nekik karácsonyra. Sokszor érzem azt, hogy bárcsak én lehetnék az ő gyerekkori legjobb barátnője, és bárcsak testvérekként együtt nőhettünk volna fel vele. De helyette "csak" az anyukája lehetek. Öt év múlva már 9 éves lesz a kislányunk, többnyire kifejlett tudattal, és kellő határozottsággal, azonban azt gondolom, hogy ez nem lesz gond számomra. Ahogy most is, úgy öt év múlva is a helyén fogom tudni kelezni őt (legalábbis nagyon remélem, hogy a kiskamasz éveket is túléljük).   

Jelenleg a hajam a hormonoknak köszönhetően bebarnult, nekem, akinek az elmúlt 38 éven keresztül szőke voltam, most meg kellett barátkoznom azzal, hogy engem is utolért az, ami egy szőke nő rémálma lehet, hogy barna lettem. Mivel mindig is hadilábon álltam a barnákkal, így ez az én sorsom, hogy megkaptam büntinek ezt a színt. Amúgy egészen jól viselem, és mondhatni már szeretem is, és nem lennék, vagyis inkább már nem tudnék többé szőke nő lenni. Na nem a fejemben, mert ott még mindig tudom hozni a szőke nős effektust. Egyszer azt olvastam, hogy a korral világosítani és rövidíteni kell egy nőnek a haját. Azonban nem hiszem, hogy öt év múlva nekem még rövid hajam lenne. Sokkal inkább beleszeretek majd az addigra már eredeti barna hajam színembe, de azért elég vadul remélem, hogy addig nem leszek fekete, mert már nekem is sok(k) lenne.

Nos,  jelen pillanatban most ilyen vagyok és nagyon remélem, hogy az előttem álló öt év is hasonlóan jól, és izgalmasan fog telni, ja és persze bízok benne, hogy nem leszek (addigra még) egy Szörny Ella de Frász nő, anya, és feleség.

 

Szép napot,

Edina

 

Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek kövess, és oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon. 
kép:pinterest