Huszadik nap

A mai napon arról fogok írni, hogy mit szeretnék elérni az elkövetkező 10 évben. Nem kevés, de az embernek mindig kellenek álmok, tervek, na meg célok. Pont ebben a sorrendben, mert ha van egy álmod, akkor egy idő után a gondolataid akaratlanul is elkezdenek abból terveket szőni, majd idővel rájössz, hogy ezt akár simán meg is lehetne valósítani, így lesznek a céljaid. Ha viszont nincs se álmod, se terved se célod, akkor szimplán megszűnsz élni, és elfelejted élvezni az életedet. Jöjjön az én elkövetkező 10 évem, részletenként, és apró részleteiben. 

A gyermekünk

A kislányunk, aki idén év végén lesz 5 éves, akkor éppen már 15 éves kamasz lesz, Jesszusom - lesz ettől még rosszabb is - mondják a tapasztaltabbak a kamaszkorra. Valószínű, hogy addigra már kirajzolódik nála is, hogy mivel szeretne foglalkozni (igen, bevallom, ezt szinte már nagyítóval figyelem, hogy várhatóan mi lesz az ő hivatása), és mivel ő év vesztes, így ő akkor fog középiskolát választani. Elképzelhető, hogy ő és én, a felsőoktatási könyvet fogjuk bújni ezerrel, a férjem pedig elmondja százszor, hogy ez nem főiskola (ezt onnan tudom, hogy már a bölcsinél, és az ovinál is elmondta, hogy nem kell erre annyira készülni, pfff férfiak :-) Sportolni fog valamit, mert már most is alig tud megülni a fenekén, és elég nagy megfigyelő. Mivel rám hasonlít, mondhatni  99,9%-ban így csak sejtem, hogy nagyjából mi várható. Az a fura, hogy igazából ő már most olyan gyerekként, mint amilyen én vagyok (lettem) felnőttként. Egy kis csoda lesz, ahogy most is az.   

A környezet

Szeretnék addigra máshol élni, akár vidéken is, vagy szeretnék egy olyan vidéki nyaralót, ahová elvonulhatunk a családdal feltöltődni, kikapcsolódni, vagy szimplán csak együtt múlatni az időt. Gyerekként mondhatni, hogy minden szünetet vidéken töltöttem a nagyszüleimnél, és az olyan nagyon békés tudott lenni - legalábbis én annak éreztem, bár az is igaz, hogy akkor mindent másként érzékelünk. Ezért szeretnék, ha nem is ugyanolyan, de közel olyan nyugodt környezetben élni. Ami reggelente madárcsicsergést jelent, és azt, hogy ismerem a szomszédom családját, nem pedig csak a nevét az ajtóra kiírt tábláról. Hétvégente a piacon összefutni a szomszédod szomszédjával, majd megvitatni az élet nagy dolgait, később biciklire pattanva integetni a postásnak, aki visszakiabál, hogy már bedobta a csomagot, amit megrendeltem a múlthéten meglepetésként a férjem születésnapjára. Egyszóval egy sokkal barátibb, lassabb, és nyugodtabb élet, az nem lenne annyira rossz.      

Az életem

Sokszor elmerengek azon, hogy vajon milyen leszek 10 év múlva. Tudom nőknél nem szokás firtatni a kort, azonban nekem semmi bajom ezzel, így hát leírom kerek perec, vagyis hogy pont nem lesz még kerek, de majdnem, éppen 49 éves leszek. Amikor kislány voltam, akkor eddig a számig nem is láttam el, de azt viszont már akkor is tudtam, hogy másokkal ellentétben, én nem húszévesen szeretnék gyermeket, ami így is lett, mert 34 voltam, amikor megszületett a kislányunk - fura, hogy ezt miért tudtam én már 5 évesen. 

Simán eltudom képzelni, hogy addigra már végre megtalálom azt a sport tevékenységet (ha nem, akkor örökre feladom), amit imádok majd művelni. Eddig ugyanis, erre még nem akadtam rá. Tényleg sok sportot kipróbáltam már, de olyan, amibe bele is szerettem volna, és kitartóan művelném, na hát azzal még nem találkoztam. Itthon tornázok tisztességesen minden reggel, de hogy máshová elmenjek, és időt, energiát rááldozva formáljam az alakomat, hát csak bízni tudok a csodában, hogy ez addigra már így lesz. Viszont azt azért eltudom képzelni, hogy 10 év múlva már egyszer lefutok egy maratont, mert azt le kell futni mindenkinek az életben, már csak önmagadért is. Ki tudja, lehet, hogy most ez a sok reggeli/délutáni rohanás az óvodába ki-be még jól fog jönni egyszer?!  

Talán addigra kipróbálom az egész rövid hajat, amilyen gyerekként volt. Tudjátok kicsit olyan Anne Hache fél rövid, szőke frizura. Mindig is iszonyat vagánynak láttam az ilyen rövid hajat viselő nőket, és talán 50 körül bevállalok egy ilyet, kizárólag csak szőkében, mint a színésznő. 

A férjemmel addigra már, ááá, hát ezt nem is írom le, hogy hány éve leszünk együtt, de a lényeg, hogy már több ideje, mint előtte egymás nélkül. Várhatóan ő egy jóképű férfi marad (legalábbis számomra), kis őszes halántékkal, amit viszont nem is értek, és ez egy örök titok talán minden nő számára, hogy a férfiak miért sármosan öregszenek meg?!   

Valahogy így tudom elképzelni, hogy ilyen lesz az életem/életünk kerek 10 év múlva.   

Szép napot,

Edina

Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon. 

kép:pinterest