Tizenegyedik nap - vagyis életem egyik legbüszkébb pillanata.
Szerencsére van egy pár ilyen az életemben. Hogy csak a két nagyobbat említsem időrendben, mint a diploma, amit csak az nem hitt el, hogy sikerülni fog nekem, aki nem ismer igazán, vagy a kislányom születése, amikor először fogtam a kezemben. De azt gondolom, hogy ez legtöbb anyuka büszke pillanatai között szerepel. Azonban, véleményem szerint egy édesanya életében, miután megszületik a gyermek, egyre ritkábbá válnak, azok a pillanatok, amelyek csak és kizárólag rólunk szólnának. Ilyenek vagyunk mi anyák. Szeretjük, ha körülöttünk mindenki rendben van, és csak ezt követően jövünk mi.
Az én egyik nagy pillanatom, az írásaimhoz kapcsolódik, ami számomra egészen egyedi és váratlan volt. Az oldalamat át kellett költöztetnem egyik blog helyről a másikra. Nekem, mint totálisan analfabéta informatikai tudással rendelkezőnek, ez valóban nagy meló volt, ráadásul úgy, hogy akkor már jó pár bejegyzésen túl voltam, amit nem szerettem volna elveszíteni. Kacérkodtam a gondolattal, hogy beküldöm én is az Indexre az egyik cikkemet, így hát az esélytelenek teljes nyugalmával be is küldtem. De persze semmi nem történt. Nem jelent meg egyáltalán. Elhatároztam, hogy nem esek ettől kétségbe, hiszen nálamnál százszorta tapasztaltabbak írásai kerülnek ki a nagyvilág elé, ezért írok tovább, és küldözgetem, aztán majd egy csodával teli napon, bizonyára az enyém is kikerül.
Egy idő után, persze már nem küldtem be minden héten, csak azokat, amelyeket úgy éreztem, hogy tényleg nagyon jók. Az egyik nap, amikor épp beléptem az oldalamra, és azt néztem, hogy melyik írásomat is folytassam, akkor vettem észre, hogy egy általam egyáltalán be sem küldött írásom mellett több ezer olvasói szám virít.
Gyorsan felmentem az Index oldalára, ahol megláttam, hogy éltemben először kikerült az írásom, úgy, hogy egyáltalán be sem küldtem oda. Az érzés, hogy jónak ítélték meg hozzáértők, azt az írást, amit én olykor éjszakákba nyúlóan írok, és hogy ennyien kíváncsiak is voltak rá, nos leírhatatlan volt. De tényleg. Ugyanis kb. ugyanazokat láttam mindig kitéve, és már kissé úgy tűnt, hogy régen le vannak osztva a lapok, így a döbbenet totális volt a részemről.
Már rég megtanultam, hogy az embernek időről időre, ha valami fantasztikus dolog történik vele, akkor igenis kötelező megjutalmaznia magát. Egyrészt azért, mert valóban megérdemli az ember, hogy szép munkát végzett, másrészt viszont, hogy emlékezzünk rá évek múltán is, hogy azt a dolgot azért vettem magamnak, mert.
Így hát ezzel az elhatározással elmentünk a férjemmel vacsorára vásárolni egy közértbe. A mai napig nem értem, hogy miként kerültek oda könyvek, ahol egyébként mindenféle ételt, tisztítószert, illatszert lehet vásárolni, de ott voltak. Leemeltem egy régóta vágyott könyvet, és megpróbáltam szépen nézni a férjemre, hogy értse meg, ezt a könyvet most nagyon fontos lenne, hogy megvegyük. Bekerült a kosárba és a kasszánál a hölgy közölte, hogy ez egy akciós könyv, és most lejön belőle x százalék, így a könyv értéke 2320 Ft.
De hogy ez miért ennyire fontos? Nos leginkább azért, mert életem első cikkét az Indexen pontosan ennyien olvasták el 2320 ember. A könyv címe: Louise L. Hay - Éld az életed!
Szép napot,
Edina
Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon.
