Szülői létünkért való hála
2018. január 10. írta: Babarózsa21

Szülői létünkért való hála

Avagy, mennyire vagyunk képesek észrevenni az örömöket a családi létben.

Annak érdekében, hogy megfelelően erősítsük szülői mivoltunkat, olykor mi magunk is tehetünk valamit, nem csak a környezetünk. Persze az fantasztikus érzés tud lenni, amikor egy kívülálló megdicsér bennünket, hogy milyen jó szülők vagyunk és a gyermekünk is mennyire kiegyensúlyozott, de azért, ha mi magunk megvizsgáljuk magát a szülői létünk milyenségét, akkor első körben az önvád az, amely általában jellemző mindannyiunkra. Pedig annyi minden jót is teszünk a gyerekekért, a családunkért és persze magunkért is, de valahogy erről mindig elfelejtkezik az ember. Lássuk, hogy szülőként miért is lehetünk hálásak:

 osho.jpgpinterest

Egymásért: az első és legfontosabb talán az, hogy azért legyünk hálásak, hogy egy csodás napon családdá válhattunk. A zűrzavarokkal teli hétköznapok során, amikor az ember rohan reggel a gyerekkel át a dugón be a melóhelyre, majd délután ugyan ez visszafelé, akkor valljuk be, hogy nem igazán érzünk ezért akkor nagy hálát, hogy részesei lehetünk mindennek. De maga az érzés, hogy örülünk a családunknak, az pedig szinte teljesen elveszik a szürke hétköznapokban. Néha már nem is emlékszünk rá, hogy milyen volt az a pillanat, amikor először lettünk szülők - apa és anya - annyira gyorsan képes elillanni ez a megfoghatatlan állapot. Cserébe viszont marad a mérgeskedés a kocsiban ülve, vagy a gyerek rosszaságai miatt. Pedig nem is olyan rég, még azon morfondírozott az ember, hogy vajon ő mikor állhat be a szülők csoportjába és mikor élheti át ő is ezeket a bosszantó dolgokat...  

 

Az időért: magáért az időért, hogy egyáltalán van lehetőségünk együtt megélni és átélni a boldog családi pillanatokat. Amikor láthatjuk, hogy miként fejlődik és okosodik egy gyerkőc. Talán nem is ismerek olyan szülőt, aki ne szerette volna már legalább egyszer megállítani az időt, akár csak egy másodpercre is, hiszen amit a legtöbb szülő szájából hallasz az nem más, mint "ez a gyerek egy pillanat alatt megnőtt, annyira rohan az idő" című mondat. Általában a legtöbb szülő számára azonban az idő inkább bosszúságra ad okot és nem az örömre. Bosszúsak vagyunk azért, amiért a gyerek még pár perccel tovább akar játszani, ahelyett, hogy örülnénk, hogy egyáltalán még gyerek és még játszani szeretne?! Persze relatív az idő hosszúsága, hiszen mindannyiunknak más a tűrőképessége és más az a határ, ami még számára elviselhető. De azért olykor érdemes emlékeztetni önmagunkat arra, hogy az idő bizony elmúlik és vele együtt a gyermekünk gyerekkora is.

 

Apróságokért: hogy mik azok az apróságok?! Hát minden olyan dolog, ami a te családodban örömet és boldogságot okoz számotokra! Ilyen lehet például egy közös délutáni alvás, vagy hogy végre sikerült lerajzolnia a gyermekünknek a családunkat, esetleg (mondom esetleg :) amikor 5 percig csendben ültök egymás mellett minden feszkó nélkül, vagy amikor tudja a feltett kérdésedre a helyes választ. Sokszor nem érzékeljük, hogy valójában milyen csodának vagyunk a részesei, mert annyira átakarunk lépni a mai napon, és a holnapra koncentrálva túlpörgetve azt, sietünk mielőbb mindent kipróbálni és letudni. De ez sajnos odáig vezethet, hogy elfeledkezünk arról, hogy a családi pillanatokat meg kellene tudnunk élni és át kellene tudnunk érezni, nem pedig túl kellene élnünk. Tudom, hogy ez az egész talán túlzottan is szentimentálisan hangzik, de, ha megkérdezném tőled, hogy te ma pontosan hányszor álltál meg, és örültél annak, hogy azok közé a szerencsések közé tartozhatsz, akiknek családja van, akkor tudnál rá egyáltalán választ adni?!    

 

 

 Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát így biztosan nem maradsz le a következő posztról :-)