Kovács Edina coach - babarózsa blog

Kovács Edina coach - babarózsa blog

Mit taníthat számunkra egy gyermek?!

2016. május 01. - Babarózsa21

 

kép:pixabay
Miután még a tavalyi anyák napomat mélységes kómában töltöttem, ezért idén eszméltem rá, hogy én már bizony anyuka (mama) vagyok. Így végigpörgettem az elmúlt másfél évemet, hogy mit kaptam törpillától, azzal, hogy az ő anyukája lehetek.
  1. Türelemet -  siettetés nélkül, kivárni azt, amíg a dolgok maguktól megoldódnak, mint a fogacskák kibújtát, az első lépéseket,  a láz csillapításának eredményét, vagy egy sírós éjszaka végét.
  2. Elengedést - a játszóház íratlan szabályai szerint, nem vesszük ki senki kezéből a játékot, ha mégis akad egy olyan kisember, aki ezt a szabályt nem ismerné, akkor jön a sírás. Ilyenkor a bennem élő (kétségbeesett) anyatigris már ott is van a csemetéje mellett és a kortesbeszédek mellett már nyúlok is egy másik játékért, amivel elterelem a gyermekünk figyelmét és így képessé válik arra, hogy elengedje a tárgyat és vele együtt a dühét is.
  3. Megbocsátást - képes megbocsátani azt, hogy nem játszhat minden általam veszélyesnek vélt dologgal, amit egy laza hiszti követ, de ha cserébe odaadom neki a csacsikáját, máris újra szent a béke és túllép a mérgeskedése tárgyán.
  4. Lazaságot - ebben a korban még nem feszülnek be semmitől, nem aggódják túl a szitukat, ha valami nem igazán szimpatikus törpilla számára, megvonja a vállát és egyszerűen túllép rajta, vagy kiszáll belőle.  
  5. Megfigyelést - igazi kis megfigyelő a lányunk. Új, ismeretlen helyzetben, megáll tőlem távolabb, de nem túl messze, hogy ha hirtelen történik valami, akkor azonnal kéznél legyek, és figyel. Felméri a terepet, az erőviszonyokat, ki hogyan viselkedik és aki ezek után is szimpatikus neki, azzal barátkozik.
  6. Kitartást - ha 10x veszem el tőle a telefonomat, hogy az nem játék, nem gond számára elvenni még legalább 15x. Csodálom a rita kitartását és azt, hogy képtelen vagyok eltántorítani attól, hogy elérje a célját. Ha mégis én lennék az, aki tovább bírnom, akkor azonnal igazi nővé válik és elkezd hisztizni (mint én).
  7. Önmagunkon való nevetést - csetlik-botlik, esik-kel, naponta 100x olykor már védőfelszerelés kellene rá. De mindig van egy pillanat, amikor a gyerekeknél is eldől, hogy most ez az esés átfordul nevetésbe, vagy éppen sírásba. Néhányszor már megcsillantotta ragyogó szinésznői tehetségét, így nem igazán hagyom neki, hogy beleélje magát az önsajnálatba.   
Edina

A zaccos csaj és a madaras ember

 

kép:pixabay
Éppen a szokásos játszótéri hiszti után kergettük hazafelé szent gyermekünket, ami annyit jelent esetünkben, hogy először előrefelé ordítva térdre veti magát, majd leborul, mint aki a Jóistenhez imátkozik, hogy könyörüljön meg rajta és mehessen vissza csúszdázni.
Ezt követi a hirtelen felsőtest hátravetése (térd marad a földön), végül pedig a fej erőteljes hátradobása, mindezt a másodperc tört része alatt, sziréna hangossággal és természetesen könnyek nélkül.
Nálunk a játszótér elhagyása után is íly módon szokott folytatódni a buli. A nagyszinpadi jelent után, hogy haladjunk is csupán már csak a földről összevakarás, babakocsiba bekanalazás-bekötés és elindulás marad hátra.
Mi ez egy kezdő szülőnek, ahol a papa, hogy ne érezze magát kínosan a hangos távozás alatt, gyors megoldásként a babakocsi aljából előhúz egy instant kávés zacskót, aminek a csörgetésére láss csodát, elhallgat az ordító gyerkőc. 
De látom még a szemében a gyanakvást, mint aki tudja, hogy most már ugyan nála van egy érdekes csörgő valamicsoda, de akár ordíthatna is tovább, szerencsére letesz erről a szándékáról és a ragacsos kezecskéi érdekesnek találják a csomagolást. Ilyenkor a szülők, csak bízni tudnak abban, hogy sikerül a hisztiről elterelni a figyelmet és újra az a tündéri drágaság fog ülni a babakocsiban, aki a játszótér előtt volt.
Miután végre mindannyian megnyugodva hazafelé haladhattunk, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy túlságosan nagy lett a csend kocsiban. Ez csak rosszat jelenthet, ami ez esetben sem történt másként. A mi egyettlen, drága, erőskezű, nyugodt szentünknek sikerült kiszakítania úgy a zacskót, hogy a kávépor a ruháján landolt.  Ezzel egyidőben, hites uram is felkiálltott, azonban mivel jómagam is vettem az adást, így nem is néztem rá.
Hiba volt! Ugyanis, még én próbáltam nagyon szigorú arcot vágni (nevetés nélkül) a kocsiban ülő rosszaságra, addig uram és parancsolóm mérgesen datálta, hogy egy felettünk lévő fáról egy madár telibe találta. Megnéztem a pólóját, de sehol semmi nem volt, ezért ránéztem törpillára, aki ekkor már szétkente a pólóján, nadrágján és a kocsiján is a kávét. De csak erősödött a motyogás, hogy nézzem már meg ismét a végterméket rajta, mert valami olyan fura neki.
Lehajoltam a táskámban lévő törlőkendőért, hogy addig lemosom a zaccos kiscsajt, amikor felordított apa, hogy ezt a bizonyos dolgot már a bőrén érzi. Ekkor felnézve próbáltam magam disztingválni, hogy biztos rosszul érzi, de sajnos nem így volt. Miközben próbáltam a gyereket kivakarni a koszból, félrehúztam a férjem pólóját és biza az izmos kis testén ott éktelenkedett ama bizonyos madár cuccos. Visszafogni már nem tudtam magam, így kitört belőlem az égtelen visítás, ezért aztán a kávét imádó meg a madarakat még jobban a szívébe záró ember is elkezdett hangosan nevetni.

Utólag visszagondolva, érdekesek lehetettünk kívülről, miszerint egy jajveszékelő apuka kiabál anyának, hogy most nézze meg a nyakát, de azonnal, egy ragacsos, tetőtől-talpig koszban ülő gyermek, és egy hangoskodó anyuka, aki a nevetéstől előre hátra dőlöngélve (mint egy részeg) próbál komoly lenni.

Tanulság: a zaccos meg a madaras, ismét felülmúlták önmagukat és boldoggá tették egy délutánomat.
Edina
süti beállítások módosítása