Mondhatnám azt, hogy értek az okos kütyükhöz, de ez elég nagy ferdítése lenne a dolgoknak. Mondhatnám azt is, hogy értek hozzájuk, de igazság szerint, ez sem állná meg a helyét. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor úgy fogalmaznék, hogy még tanulom, és olykor valóban értem is, hogy mit teszek vagy nyomok, de vannak napok, amikor még a technika ördöge is szórakozik velem, na akkor akadok ki teljesen ezeken az "okoskodókon".

Gyerekkoromban az okos eszközök többnyire a tévé, rádió, videó, telefon, és egyéb játékokban merültek ki. Nyilván a felhozatal valamilyen szinten változott, de nem igazán mondanám, hogy én személy szerint sokkalta többet használok. Persze vannak olyan dolgok, mint például a számítógép, amely elengedhetetlen a munkám során, de hogy én simán meglennék ezek nélkül is, az szinte biztos. 

Természetesen tisztába vagyok azzal, hogy mennyire kényelmesek, és megtudják könnyíteni az életünket, de én valahogy a régmúltból itt ragadt nőszemély vagyok, aki szereti még az újságokat, könyveket olvasás közben lapozgatni, szagolgatni. Sőt, ha már őszinteségi rohamom van, akkor bevallom, hogy a tömegközlekedési eszközökön tüntetőlegesen veszem elő a könyvtárból kikölcsönzött ósdi könyveket és ülök be középre, hogy két lapozás között lássam, mennyire vérlázítónak, és maradinak gondolnak a körülöttem lévő nagyon "okos emberek". 

Megszámoltátok már valaha, hogy azok, akik körülöttetek állnak/ülnek azok közül hányan használják éppen az okos kütyüjüket, és hányan olvasnak mondjuk hagyományos könyvet?! Nos, én igen! Rendszerint megszámolom, és mindig ledöbbenek, hogy átlagosan tíz emberből egy, maximum kettő olvas papíralapú dokumentumot (és ebbe benne van az a diák is, aki a háziját kora reggel írja meg mellettem).   

Tisztában vagyok azzal, hogy elengedhetetlen a mai felgyorsult világban bizonyos okos eszközök használata ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani mindennel és mindenkivel. Azzal is tisztában vagyok, hogy sok embernek a munkáját nagyban megkönnyítik. Azonban van egy határ, amit nem lenne szabad átlépni. Ez nyilván mindenkinél más, ahogyan az is, hogy ki mit, és mennyit engedi használni ezeket a dolgokat a gyermekének. 

Sokszor eszembe jut, hogy a régi öregek mennyivel boldogabb életet éltek, mint mi. Igen persze tudom én, hogy boldogok a tudatlanok, mert fogalmuk nincs arról, hogy mi mindent nem tudnak még a világról. De tényleg mindig mindent azonnal meg kell tudnunk?! Persze fel lehet rengeteg dologra készülni általuk, de biztos, hogy mindenki fel van készülve arra az információ áradatra, ami körbevesz minket?!

Hiszen azoknak, akiknek az egyik ilyen okos eszköz a napi munkájához elengedhetetlen, még nekik is szükségük van egy idő után egyfajta szünetre, vagyis digitális detoxra, hogy kikapcsoljanak, hogy elengedjék azt, hogy mindig mindent kontroll alatt kell tartaniuk, hogy mindig tudniuk kell mindent a világról különben nem fognak számítani bizonyos körökben. Olykor ők is szükségét érzik annak, hogy nyomjanak egy ralax gombot, és időnként elővehetnek egy könyvet, és újra rájöhetnek arra, hogy van élet a rettentően okos kütyük nélkül is. De még milyen!

Szép napot,

Edina