Nyolcadik nap
Új hét, új kihívások. Így most már elkezdtük a második hetet, ahol továbbra is rólam lesz szó, hogy még inkább megismerhessetek, és tudjátok, hogy ki az, aki az egész Babarózsa blog mögött áll. Illetve, hogy jobban átlássátok, hogy miként jutottam el a kismama coach szakmáig.
Ez a nap nem másról, mint a fotókról fog szólni, vagyis egy régi fénykép, amely engem ábrázol.
Jöjjön a kép, best of nyolcvanas évek :-)
Szóval a kép az erkélyünkön készült, ahol mint látható, körbepakoltam magam babákkal, plüssökkel, és velük játszottam. Amint már említettem tanár szerettem volna lenni gyerekként, és talán már a képen is látható, hogy katonás rendben kellett ülnie mindenkinek, aki azt akarta, hogy játsszak vele. Nyilván a baba a kezemben rossz lehetett, és ezért emeltem ki a sorból.
Érdekes, mert határozottan emlékszem ezekre a játékokra, és hogy valóban állandóan magyaráztam a babáknak. Folyamatosan beszélgettem minden plüssel, és talán minden más egyéb játékkal is. Épp azt, ami számomra fontos dolog volt.
Anyukám szerint igazi álom gyerek voltam, mert eljátszottam egyedül, de közben meg mivel folyamatos diskurzust folytattam mindenkivel, aki műanyagból, vagy anyagból készült, így pontosan tudta, hogy minden rendben van velem, és ő addig másra is tudott figyelni - na ezt egy szülő tudja csak igazán értékelni, ha van némi szusszanásnyi ideje.
Ez a mai napig jellemző rám. Csendben eltudok bíbelődni bármivel, és bár már leszoktam arról, hogy kérdezés nélkül bárkinek elmondjam a véleményemet, azért, ha valaki megkérdez, szívesen megosztom azokat. Ha valamivel foglalkozok, akkor arra koncentrálok, és nem másra. Bár, mint nő, természetesen több dologra is tudok figyelni, DE igazat kell adnom a férfiaknak, hogy valóban hatékonyabb vagyok én is, ha csak egy teendő fókuszálok. Szeretek beszélgetni másokkal, tapasztalatokat cserélni, olvasni, és a saját nézeteimet is megosztani. Igaz, hogy most már nem a babákkal kell, hanem felnőttekkel tehetem meg, ami azért egy kicsit jobb érzés, ha válaszolnak is az embernek.
A kép érdekessége, hogy a mai napig nem igazán szeretem, ha fotóznak, mert egyszer megkaptam azt egy fotóstól, hogy "na maga is jobban néz ki a képen, mint élőben". Igazi kedves, és ügyfélközpontú gondolkodásmóddal bíró fotós volt. Tehát ez a fotón is látszik, hogy ez volt a gyerekkori "hagyjatok békén, még játszani akarok" nézésem.
Neked is megvannak még a gyerekkori képeid?
Szép napot,
Edina
Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon.
