A mögöttem lévő várandósság és az azt követő közel 2 év alatt, rengetek különböző anya típussal találkoztam, amely kívülről nézve hol megdöbbentő, hol pedig vicces volt...

Anya típusok:

Pozitív anya:
Azon a véleményen van, hogy nem feltétlenül baj, ha bántják a gyereket, mert abból képes lesz megtanulni, hogy különbözőek vagyunk és legközelebb már egyszerűen helyén kezelni a durvaságot.

Negatív anya:
Teljesen feleslegesnek tart bármilyen vitamint is beszedetni a gyerekkel, hiszen azon a véleményen van, hogy így is - úgy is beteg lesz, szimplán a genetikára fogja az egészet.

Laza anya:
Ő inkább a barátja szeretne lenni a gyerekeknek, mint az anyukája, így biztosítja be magát, hogy minden fájdalmat megfognak osztani vele a későbbiek folyamán.

Szigorú anya:
Kötelezően 8 órakor fekvés van nála, akkor is ha nyáron vakítóan süt a nap, mivel azt vallja, hogy szüksége van a gyermeknek a maximális alvási időre.

Tudatos anya:
Ő az a típus, aki egyszerűen pontosan tudja, hogy milyen gyerkőcöt szeretne nevelni és ahhoz mit kell tennie.

Bio anya:
Csak és kizárólag olyan ételt, tusfürdőt és pelenkát vásárol a gyermekének, ami 100%-osan természetes alapanyagokból készült.

Ős anya:
Neki nem tudsz újat mondani, zsigerből ért minden gyerek témához, valószínű, hogy több gyerkőc anyukája és szinte nincs is egyáltalán "én ideje" mivel az egész életét a gyerekeinek szenteli.

Átlagos anya:
Azt hiszem ez lennék én is, aki egyszerre pozitív és negatív önmagával és a családjával szemben, hol túlságosan laza, néha meg túl lő a célon és drákói szigorúsággal bír, egyszerre tudatos és bio, és egy kicsit talán ős anya is, aki azt hiszi, mert már van egy gyerkőce, ismeri az összes gyereket. Olykor nem is csodálom, hogy szegény férjem úgy érzi, hogy több személyiségű anya neveli a gyereket, és aki nem képes eldönteni, hogy pontosan milyen mama is lenne a legjobb a gyermekünk számára.

Edina

Kezdem a legelején a dolgot.

Amikor még nincs pasid, akkor folyamatosan azt kérdezik, hogy "miért nem keresel már valakit" - persze, ezt így tervezi előre az ember gyerekkorában, hogy soha nem fogok férjhez menni. Aztán, amikor nagy nehezen talál az ember egy társat, akkor jön a következő kedvenc kérdésem "mikor lesz az eljegyzés" - talán majd ha megkéri a kezem - ezt követi a "csak nem azért lesz esküvő, mert jön a gyerek" című abszolút nyilvános kérdés - nem, nem azért lesz, hanem azért, mert eddig ezzel nyomasztottatok, hogy legyen már, szóval most már mindenki nyugodjon le, lesz esküvőm.

Amennyiben a házasságod még sem úgy sikerült, ahogy azt eltervezted, akkor bizony, mint a ki nevet a végén társasjátékban, szépen mész vissza a startvonalhoz és kezded előröl az egészet.

Azonban, ha túlélted az elmúlt kérdéskörök 10-15 évét, akkor jöhet a gyerek részleg. Így el is érkeztünk a témánkhoz, vagyis induljon a második kör.

kép:pixabay

A várandósság alatt záporozó kérdések végeláthatatlan sorát nem írnám le, hisz mindannyian tudnánk sorolni azokat napestig, azonban a szülés után pillanattól már jönnek a következő ismert kérdések "na és terveztek még gyereket", "milyen már az, ha egyke valaki" "de neked is van testvéred".

Mire fellélegzik az ember az első (olykor sokkoló) hatások után, bölcsi/bébiszitter/nagyi ki mit lát jónak és mit engedhet meg magának, már kezdik is nyomatni a "és mikor jön a második" -  viszonylag több mindent kell végig gondolnia egy nőnek a témában.

Mint például: elférnénk abban a lakásban/ házban többen, ahol most élünk, vagy szükséges a költözés, az egy dolog, hogy nekem és apának is jó a viszonya a testvérekkel, de ez törvényszerű, hogy az én gyerekem is jó testvér lesz, ha előfordult betegség a családban (már pedig igen) akkor az örökölhető és a betegséggel járó küzdelmet túlélné a családunk, vagy ha rossz evő, alvó, sírós, antiszociális, vajon a második is az lesz, törvényszerű, hogy, ha az első jó, vagy rossz a második is olyan lesz, vajon képes lennék egyformán szeretni őket, képes lennék irányítani a családunkat a reggeli és az egész napos őrületben (tanulás az egyikkel, játék, fejlesztés a másikkal  és mindezt az esti szabad 2-3 órában), rohanni egyik programjukról a másikra, apával a kapcsolatunkat szorosabbra fűzné, vagy egyáltalán nem jutna egymásra időnk, és akkor persze mind ezekre még jönnek a számok.

Ha én ennyi éves leszek mire megszületik a második gyermekünk, akkor nyugdíjas leszek, mire lediplomázik, valamint előre nem tudhatom, hogy milyen speciális hobbyt választ magának, és annak milyen költsége lesz.

Kérdés, kérdés hátán, melyekre előre senki sem tudja a válaszokat, de talán ettől szép az élet, hogy mindig tud újat és meglepőt produkálni, és amikor végre azt hinnénk, hogy kényelmesen hátradőlhetünk, mert most jön egy kis nyugalom, hirtelen akkor fordul minden a fej tetejére.

Edina