Szülőként,Ha gyerekekről van szó szülőként a felmerülő problémák elébe megyünk és megpróbáljuk azokat megakadályozni. Persze nem tudjuk megóvni őket mindentől és talán nem is kell(ene), de azt gondolom, hogy bizony vannak olyan kötelező szülői teendőink, amelyeket kiemelten kezelünk, mint például, a gyermekünk biztonsága!
Most, hogy végre közeledik a tavasz és egyre több lesz a szabadtéri program, szükséges számba venni minden lehetőséget, hogy elkerüljük minden szülő egyik legnagyobb rémálmát - a gyermek elkeveredését. Még belegondolni is szörnyű, de ha kicsit megpróbálunk felkészülni a felkészülhetetlenre, akkor talán még pánik esetén is beugrik, hogy mit kell tennünk.
Lássuk, hogy milyen lehetőségek vannak a baj elkerülésére:
Hordozók: egyre elfogadottabb, hogy kendőbe, kenguruba, vázas hordozóba viszik a szülők a gyerekeket. Valóban praktikus, mivel teljes testközelben van a gyermek így látjuk minden mozdulatát, még mi magunk is kissé komfortosabban tudunk mozogni. Számtalan divatos színben és formában lehet kapni, amilyet csak szeretnénk. Pusztán csak egy a baj vele: egy 4-5 éves gyereket már nem igazán tudsz rávenni arra, hogy belemásszon, a súlyról pedig már nem is beszélve... Ezért ez a típus inkább kisebbeknek ajánlott.
pinterest
Pórázos hátizsák: iszonyatosan megosztja az embereket a gyerekhám, vagy ahogy többen ismerik a pórázos hátizsák téma. Külföldön kissé megértőbbek és elfogadóbbak ezzel kapcsolatban, azonban Magyarországon csupán, ha egyszer láttam egy ikerpár esetében az utcán. Itthon sok szülő nem ért egyet ezzel az eszközzel, szerintük szörnyű tett ez egy állítólagos szerető és gondoskodó szülőtől. Azt gondolom, hogy azoknak, akiknek szerencséjük van és a gyermekük nyugodtabb típus, azoknak ez teljesen érthetetlen szituáció. Sőt mi több, talán még ördögtől való dolognak is titulálják. Viszont tegyük fel a következő lehetőséget: két örökmozgó fiú, két különböző irányba megindul a maguk kiváncsi, ámde annál nagyobb lendületével, mondjuk egy gyereknapion lévő tömegbe, amikor ráadásul még az árusok is gondoskodnak arról, hogy minden színes, zajos és rettentően érdekes legyen a felnőttek számára, hát még egy gyermeknek, aki talán életében először lát valami olyat, ami azonnal képes elcsavarni a fejét és ezzel a tekintetét is szülőkről. Nem mondom, hogy én az egyetlen gyerekemre ráadnám (de talán nem is az 1 gyerek használatára van ez kitalálva), azonban teljesen megértem ezeket a szülőket, akik próbálnak némi "határt" szabni saját gyerekeiknek. Persze az már egy másik kérdés, hogy a gyerekek örülnek, a napsütésnek és hogy újra lehet(ne) rohangálni a szabadban, azonban (szó szerint) visszatartja őket valami.
pinteres
Lejárt a lángos ideje: azt gondolom, hogy sajnos már elmúltak azok az idők, amikor a szüleid bejelentették a strandon, hogy elvesztél és megálltak a legbiztosabb pontnál, ahol tutira megtaláljátok egymást és a hangos bemondóba pedig egy unott hangú nyugdíjas néni beleordította a következőket "Ferikét várja anyukája a lángosos bódénál", majd egycsapásra megoldódott minden. Ezért aztán ma már az egyik alapvető dolog, hogy a gyereknek (korának megfelelően) megtanítjuk az adatait. Mint a nevüket, a szülők nevét, valamint hogy hol laknak. Persze, ez sem biztosíték sajnos arra, hogy pánik esetén egy gyerek egyrészt megtud-e szólalni, és ha igen, el tudja-e mondani az adatokat helyesen.
+1 tipp: ahogy az már lenni szokott, amikor túlnő rajtam paranyu (értsd, alapjáraton nem vagyok az :) akkor úgy érzem, hogy mielőbbi megoldást kell találnom a kétségeimre. Azt gondolom, hogy ezzel minden szülő így van. Így akadtam rá egy fantasztikus dologra a Callkötőre (nem, nincs érdekeltségem:), ami kifejezetten szülői paraűzőnek tűnik. Kitalálója, szintén anyuka (gondolom, akkor valóban nem vagyok egyedül a paraságommal, ha ez az ötlet megvalósításra is került), aki gondolt egyet és kitalálta a telefonszámos karkötőt. A feltűnő színeknek köszönhetően könnyen észrevehető, a dizájn és kényelmesség pedig azt a célt szolgálja hogy a gyerekek szívesen hordják. Szerepelhet rajta apa/anya telefonszáma, de komolyabb betegségek (cukorbetegség, epilepszia stb.) allergia is. (Egy időben jómagam is azon pörögtem, hogy mi lesz, ha akár a játszótéren, vagy az óvodában megkínálják az allergiás gyerekemet valami olyannal, amit nem ehet.) Fantasztikus ötletnek tartom a gondoskodás ezen formáját és ha mégis előfordulna a rémálmunk, akkor legalább bízni tudunk benne, hogy a gyerkőcünk, ha nem is áll szóba idegennel (mert megtanítottuk neki), akkor akár szavak nélkül is, de a kezét megmutatja valakinek, aki a segítségére siet.
Amennyiben szeretnéd felvenni a Callkötővel a kapcsolatot, hogy a gyermekednek is legyen egy ilyen csodás karkötője, úgy a IDE KATTINTVA elérhetitek őket!
Amennyiben tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát így biztosan nem maradsz le a következő posztról :-)