Gondoltam, hogy totálisan spontán leszek mint a gyerkőc megszületése előtt, és összehozok egy randit a férjemmel, hogy lássa ő is (és talán én is) hogy még mindig ugyanaz a lány/nő/feleség (már néha én magam se tudom, hogy ki néz vissza a tükörből) vagyok, aki még az időszámításunk előtt voltam. Így gyorsan felhívtam az én drága anyukámat, hogy rá érne-e egy gyors unokázásra, amíg én a férjemmel romantikázok.

kép:pixabay

Anya: És mikor szeretnétek romantikázni?
Én: Hát igazából ma mennék el vele, de még nem is mondtam neki, csak meg akarnám lepni...
Anya: Jó, de nekem ma nem jó, ne ma romantikázzatok, hanem vasárnap.
Én: Szuper vagy anyukám, akkor vasárnap romantikázunk.

Hosszas nevetgélés után megállapítottam, hogy ha az ember a férjével akar néhány órát kettesben tölteni, azt nem lehet csak úgy spontán módon, mint anno, azaz időszak már elmúlt, helyette már az A, B és néha a C tervek lépnek életbe.

Edina