Minden anya életében elérkezik az a pont, amikor úgy érzi, hogy itt az ideje egy kis lazításnak és beleveti magát egy éjszakába nyúló buliba. Persze valaki azonnal belecsap a lecsóba és úgy érzi, hogy a húsz évesekkel szeretné újfent rázni, vagy előadhatod szolidabb verzióban is és csak amolyan harmincas-negyvenes nő módjára, lazább bulival indítasz. Az utóbbi mellett döntöttem én is és arra lettem figyelmes, hogy miket képes egy anya agya produkálni, miközben épp lazít. Íme party anyu 5+1 pontja, hogy miként lazulunk be, mi anyák.

1. Elengedés:  miután hosszasan készülődsz, hogy ismét belerángasd magad egy csinosabb darabba (ami kivételesen rád is jön) és full sminkben és talpig prádában készen állsz az indulásra, rájössz, hogy bizony aznap este, nem te leszel az utolsó, aki elköszönöm a gyerektől, aki mesét mond neki, vagy aki elalvás előtt még egyszer megsimizni a kis buckó fejét. Már most utálod azt, aki vigyázni fog rá (nagyszülők, bébiszitter, barinő stb.), amitől könnybe is lábad a szemed. Azonban, mivel rutinosnak számítasz és már az anyák napi program kapcsán rájöttél, hogy aranyat ér és imába foglalod a vízálló sminket és a kifejlesztőjét, így nem okoz különösebb fennakadást holmi homályos tekintet - na de pont ezért árul el mindent a csodásan csillogó szemed. Ha azonban figyelsz arra, hogy a bázist gyorsan kell elhagyni, akkor talán nem kezded el már az ajtóban érezni a hiányát. Abban a hitben ringatod magad, hogy erre vártál már mióta, hogy végre, pont úgy mint rég, kimaradj egy éjszakát és hogy sikerüljön a totális kikapcsolódás (naiv lélek).          

                     

2. Tik-tak: a buli a hangulat és a társaság az mindig tökéletes, csak a fránya időt nem tudod hová tenni. Véletlenül, valahogy úgy alakul az estéd, hogy olykor az órára téved a tekinteted, amikor magadban megállapítod (apa mit sem sejt az egészből), hogy most épp mit is csinálhat nélküled. Na és akkor szépen lassan elkezdesz azon agyalni, hogy nem éhes, evett rendesen - mert neked mindig könyörögni kell, hogy egyen, és egyáltalán fürdött és nem fázott fürdés után, megtalálták a pizsit nélküled és egyáltalán feltűnt neki a HIÁNYOM?! Ezt a párbeszédet egy buli alatt kb. 3-4 alkalommal lejátszod a fejedben, miközben még jól is érzed magad, mert tényleg egy fergeteg party alakult ki. Hiába na, ha a szülők kiszabadulnak a zárt osztályról, abból csak jó buli lehet.   

3. Hiány: hát ha hiányzik, akkor hiányzik. Nincs mit tenni ezzel az érzéssel, persze normális keretek között lehet kezelni. Például felhívni telefonon, és meggyőződni arról, hogy minden rendben van vele. Ezzel magadat is megnyugtatod és képes leszel tovább lazulni (még mindig vicces, mintha egy gombnyomásra be lehetne lazulni szülőként). De azt gondolom, hogy ez egy teljesen természetes érzés, hiszen eddig olyanok voltatok egymásnak, mint a testedre ragasztott sebtapasz. Összenőve mozogtatok és bizony ha letépik a tapaszt, akkor annak ott marad a nyoma.

  

4. Lelkifurka: nem tudsz mit tenni, ezzel küzd a legtöbb ember a világon. Anya, na meg persze az apákat sem zárnám ki azért egy jó kis lelkifurka buliból. De anyukám, egyet tarts mindig szem előtt! Ha nem szeded össze magad és nem kapcsolódsz ki "csakazértis" akkor nem leszel képes feltöltődni, amire viszont mindenkinek szüksége van időnként. Sőt, tovább megyek! Nem csak neked és apának, de a gyerkőcnek is belőled/belőletek olykor ki kellene kapcsolódnia (na ez a durva)! Hogy miért? Azért, mert megállás nélkül felügyelet alatt tartjuk őket (és ne mond, hogy nem így van, mert te is tudod, hogy folyamatosan nézed, elemzed, vizsgálgatod és méregeted). A gyerekeknek is jól esik néha az, ha elszakadnak tőlünk és örülten belevethetik magukat a nekik tetsző dolgokba. Persze nem azt mondom, hogy nem kell kontroll, mert kell, nagyon is, de néha nekik is szükségük lenne arra, hogy szülőmentes övezetben feltöltődjenek. 

5. Se veled, se nélküled: soha semmi nem jó. Ha velünk vannak egy partyn, akkor csak rájuk figyelve tudunk rohangálva enni, vagy épp beszélgetni. Na az alkohol ivást pedig jobb lesz, ha elfelejted, hiszen gondolkozz már, így milyen példát mutatsz. Ha pedig mégis bátor lány vagy, otthon hagyod és nélküle bulizol (tényleg nagyon durva vagy :-) akkor pedig rajta jár az eszed. Ez egy ördögi kör, mert így képtelen vagy lazítani, már pedig, ha végre kiszabadulsz, akkor valahogy egyszerűen kötelességednek érzed, hogy feltöltődve kell hazamenni.  

+1 Másnaposok: miután hulla fáradtan hazaértetek valamikor az éjszaka/hajnaltájban, arra gondolsz, hogy holnap végre nem kell korán ébredned és sokáig pihenhetsz. Nem lesz, aki berongyol a hálóba és rátok veti magát, vagy aki már messziről kiabál, hogy ébren van és indulhat az ő bulis napja. De valahogy ezt a pihenésre szánt időd, mindig megzavarja valami. Éppen akkor kezd el fúrni a szomszéd, vagy miközben fordulsz a másik oldaladra, megüti a füledet az utcai gyerekzsivaj és már hopp, ott is van a jel, hogy milyen egy szörnyű anya vagy, aki képtelen összeszedni magát, hogy rohanjon a gyerekéért. Így már ugrott is a hosszanti alvás, majd a nyugtató relaxációs fürdő, de cserébe rendet rakhatsz és kitakaríthatsz. Ha eddig nem volt lelkiismeret furdalásod, akkor majd most lesz, amikor végre meglátod a gyerkőcödet, aki a nyakadba ugorva, közli veled, hogy úgy hiányoztál, és úgy szorít, mintha soha többé nem akarna elengedni.