Ahhoz, hogy idegrendszerünk idő előtt ne adja fel a harcot a szeretet ünnepe előtti hetekben érdemes néhány szempontot figyelembe venni:

• Az első ilyen a tervezés, ami számomra kifejezetten nehéz, lévén, hogy spontán ember vagyok, azonban ezt is megtanított a gyerkőcünk, hogy itt az ideje ledobni a kislányos "élj a mának" szlogent és lecserélni egy sokkal felnőttesebb "legyen A-B-C és persze D terved mindenre" verzióra. Így hát azt mondom, hogy érdemes nem csak a bevásárlólistát összeírni, de a napi rutin mellé be beszúrni egy olyan feladatot, ami könnyít rajtunk, hogy ne legyünk idegzsábák mire az asztalhoz ülünk karácsony este.

• A jó öreg delegálás. Na ebben annyira amatőr vagyok, hiszen még a melóban is inkább megcsinálom mindenki más helyett a feladatot, mert képtelen vagyok bármit is lepasszolni. Azonban, jó ha van egy segítségünk, (nálunk apa az) akit megtudok kérni néhány (ne lőjünk túl a célon) feladatra, amitől ő is úgy érzi, hogy segítségükre volt, és hozzájárult az előkészületekhez. Bevallom, olykor átesek a ló túloldalára, és vagy öntöm neki a feladatokat, vagy megsértődve datálom, hogy már megint nem segít semmit (hogy is tenné, ha egyszer nem kértem meg rá).

• Ami szintén nem maradhat ki a sorból, ha már segítséget kértük, akkor olyan feladatokat bízzunk másokra, ami nem zavar bennünket, ha másként kerül megoldásra. Hallottam már olyat, ahol szegény apa másként látta el a rábízott feladatot, mint ahogyan azt anya szokta tenni és ebből lett aztán egy szép nagy vita. Pedig lássuk be, nem teljesen mindegy, hogy az a csodálatos karácsonyi szalvéta miként van összehajtogatva, a lényeg, hogy azzal már nem kell foglalkozunk. Na és persze a leglényegesebb, dicsérjük meg, aki képes volt helyettünk elvégezni a feladatot, elvégre jövőre is lesz karácsony!

• A feszültség levezetésének akad egy másik fajtája is. Sokszor rohanunk nem csak az ünnepek miatt, de egy átlagos hétköznapon is. Ha csak a saját hétköznapjaimat pörgetem végig, szörnyű, hogy állandóan futva közlekedek mindenhová. A rengeteg ajándék vásárlása kapcsán sokszor találom magam én is azzal szemben, hogy szinte már ellepnek a feleslegesnek vélt tárgyak és a még megjavítható dolgok sokasága. Mégis, sokszor hajítok ki mindent a kukába, pedig számtalan olyan lehetőség lenne rá, hogy segítsünk másokon ezekkel a már általunk megunt, de még használható dolgokkal. Tudom közhely, hogy ami az egyiknek szemét, az a másiknak hatalmas kincs lehet, de sokszor bebizonyosodott már előttem is, hogy ez valóban így van. Néha jusson eszünkbe, hogy önzetlenül adjunk másoknak is lehetőséget arra, hogy boldogságot érezzenek az év legalább ezen szakaszában, ettől a mi lelkünk is felszabadul, hogy megtettük az adott hétre való jót más emberrel.

• A végére hagytam a lényeget. Amire rájöttem, de persze nem én találtam föl ezt a mondást, de teljesen egyet tudok érteni vele, hogy, ha a mama jól van, akkor az egész család jól van. Érzem magamon, hogy rengeteg plusz feladat érkezett a gyerkőcünk jöttével, azonban pontosan ezért lenne fontos, hogy önmagunkra is szánjunk némi időt. Nem gondolok nagy dolgokra, hiszen nem kergetek álmokat és mivel nálam a reggelek a hektikusak, így inkább én az estére tervezős ember vagyok. A lefektetés után, jöhet minden olyan, ami a szépítkezéshez feltöltődéshez tartozik és amitől egy kicsit jobban érezhetjük magunkat. Így a feltöltődés után jöhet a jól megérdemelt alvás és reggel kipihentebben ébredhetünk, mint előtte.