Sokszor csodálkozok el önmagamon, hogy olykor nekem még az is tetszik az angyali külsejű kislányunkban, ahogyan rosszalkodik (biztos velem van a baj), de persze nem mondhatom neki, hogy észrevettem, hogy milyen furmányosan képes rájönni a rosszaságok kitalálására. Pedig legszívesebben megdicsérném érte, hogy mennyire találékony. A karácsonyi készülődés közepette, valljuk be, sokszor érezzük azt, hogy ha még a sok teendőnkre rájön a gyerek szörnyella de frász stílusa, akkor aztán tényleg kihullik az ember haja. Amióta megszületett a kislányunk, azóta, ha lehet ilyet mondani, még inkább megpróbálom elengedni azt, hogy mindenben a tökéletességre törekedjek. Megelégszem azzal is, ha a mézeskalács díszítés nélkül kerül az asztalra, egyszerűen megpróbálom megkeresni minden rosszaságában a jó oldalt. Íme, eddig részben általunk kipróbált néhány pozitív karácsonyi szemléletünk:

Az építészi hajlam: sütőpor és vaníliás cukor kiszórása a parkettára, majd erre víz ráöntése = egyszerűen csak rájött, hogy a tökéletes műhöz nem elég a száraz anyag, kell hozzá víz is.

A művészi véna: karácsonyi asztalterítő összefirkálása = túlságosan kreatív a gyermek, már a papír sem elég neki, így keresett helyette egy nagyobb szabad felületet.

A könyvelői gondolkodás: az év végén befizetésre váró csekkek széttépkedése = ugyan már, ne legyünk ennyire korlátozottak, a gyerek így akar rávenni bennünket, hogy haladjunk a korral és váltsunk a postán ácsorgásról, elektronikus módra, ahogy a könyvelők teszik.

A szépségápoló referensi késztetés: haj befésülése, kizárólag összegubancolós módszerrel és annak testápolóval rögzítése = úgy se jutok el odáig, hogy új frizukat próbáljak ki, itt a lehetőség, csak figyeljünk arra, hogy a megfelelő eszközöket biztosítsuk.

A designeri nélkülözhetetlenség: az ünnepi ruhák idő előtti felpróbálása, és annak tönkretétele = akkor nem lesz angyalkás csinos masnis ruhában, helyette csak szép ruhában lesz.

A lakberendezői nézet: amikor a kipróbálás előtt álló égősorral körberohan a teljes lakás szélességében és közben húzza maga után, majd ugatva követi a kutya, aki szintén beszáll a buliba -  figyelemfelhívás számunkra, hogy a gyerek szerint idejét múltja a lakásunk, és itt az idő beújítani új színeket és formákat (a rohanás közepette levert tárgyaknak köszönhetően).

                                                                                              kép:pixabay.com

Ahhoz, hogy idegrendszerünk idő előtt ne adja fel a harcot a szeretet ünnepe előtti hetekben érdemes néhány szempontot figyelembe venni:

• Az első ilyen a tervezés, ami számomra kifejezetten nehéz, lévén, hogy spontán ember vagyok, azonban ezt is megtanított a gyerkőcünk, hogy itt az ideje ledobni a kislányos "élj a mának" szlogent és lecserélni egy sokkal felnőttesebb "legyen A-B-C és persze D terved mindenre" verzióra. Így hát azt mondom, hogy érdemes nem csak a bevásárlólistát összeírni, de a napi rutin mellé be beszúrni egy olyan feladatot, ami könnyít rajtunk, hogy ne legyünk idegzsábák mire az asztalhoz ülünk karácsony este.

• A jó öreg delegálás. Na ebben annyira amatőr vagyok, hiszen még a melóban is inkább megcsinálom mindenki más helyett a feladatot, mert képtelen vagyok bármit is lepasszolni. Azonban, jó ha van egy segítségünk, (nálunk apa az) akit megtudok kérni néhány (ne lőjünk túl a célon) feladatra, amitől ő is úgy érzi, hogy segítségükre volt, és hozzájárult az előkészületekhez. Bevallom, olykor átesek a ló túloldalára, és vagy öntöm neki a feladatokat, vagy megsértődve datálom, hogy már megint nem segít semmit (hogy is tenné, ha egyszer nem kértem meg rá).

• Ami szintén nem maradhat ki a sorból, ha már segítséget kértük, akkor olyan feladatokat bízzunk másokra, ami nem zavar bennünket, ha másként kerül megoldásra. Hallottam már olyat, ahol szegény apa másként látta el a rábízott feladatot, mint ahogyan azt anya szokta tenni és ebből lett aztán egy szép nagy vita. Pedig lássuk be, nem teljesen mindegy, hogy az a csodálatos karácsonyi szalvéta miként van összehajtogatva, a lényeg, hogy azzal már nem kell foglalkozunk. Na és persze a leglényegesebb, dicsérjük meg, aki képes volt helyettünk elvégezni a feladatot, elvégre jövőre is lesz karácsony!

• A feszültség levezetésének akad egy másik fajtája is. Sokszor rohanunk nem csak az ünnepek miatt, de egy átlagos hétköznapon is. Ha csak a saját hétköznapjaimat pörgetem végig, szörnyű, hogy állandóan futva közlekedek mindenhová. A rengeteg ajándék vásárlása kapcsán sokszor találom magam én is azzal szemben, hogy szinte már ellepnek a feleslegesnek vélt tárgyak és a még megjavítható dolgok sokasága. Mégis, sokszor hajítok ki mindent a kukába, pedig számtalan olyan lehetőség lenne rá, hogy segítsünk másokon ezekkel a már általunk megunt, de még használható dolgokkal. Tudom közhely, hogy ami az egyiknek szemét, az a másiknak hatalmas kincs lehet, de sokszor bebizonyosodott már előttem is, hogy ez valóban így van. Néha jusson eszünkbe, hogy önzetlenül adjunk másoknak is lehetőséget arra, hogy boldogságot érezzenek az év legalább ezen szakaszában, ettől a mi lelkünk is felszabadul, hogy megtettük az adott hétre való jót más emberrel.

• A végére hagytam a lényeget. Amire rájöttem, de persze nem én találtam föl ezt a mondást, de teljesen egyet tudok érteni vele, hogy, ha a mama jól van, akkor az egész család jól van. Érzem magamon, hogy rengeteg plusz feladat érkezett a gyerkőcünk jöttével, azonban pontosan ezért lenne fontos, hogy önmagunkra is szánjunk némi időt. Nem gondolok nagy dolgokra, hiszen nem kergetek álmokat és mivel nálam a reggelek a hektikusak, így inkább én az estére tervezős ember vagyok. A lefektetés után, jöhet minden olyan, ami a szépítkezéshez feltöltődéshez tartozik és amitől egy kicsit jobban érezhetjük magunkat. Így a feltöltődés után jöhet a jól megérdemelt alvás és reggel kipihentebben ébredhetünk, mint előtte. 

Már említettem, hogy a tavalyi évet mélységes kómában töltöttem, mivel rózsaszínben láttam a világunkat, így a karácsonyi előkészületekről olyan szinten elfelejtkeztem, hogy a férjem uram nagy örömére kivételesen egy évben elmaradt a wc lehúzókára felkötött csillámos masni.
Na de idén új év lévén, valamint, hogy szent gyermekünk is nagyobb, ismét leporolhatom a csodás csillámos masnikat és a teljes karácsonyi giccses lakás díszletet és elkezdhetem a szokásos karácsonyi őrületet.
Azonban a nagy forgatag közepette rájöttem, hogy ezt se úszom meg lista nélkül (listázásban nagyon ütős tudok lenni) így elkészültem egy újabb "to do" listával, ezúttal most jöjjön a karácsonyi:

• a kiskarácsony nagy karácsony margója mentén, kezdhetem a sort egy kis, majd folytathatom egy nagy takarítással,
• képeslapok beszerzése és feladása - verjük ki a biztosítékot a népnél, hogy van még ember, aki kézzel írt lapot képes küldeni a rokonoknak, barátoknak,
• csomagoló papírok, szalagok, masnik, díszek stb. - minél színesebb, villogóbb és kibonthatatlanabb legyen mindenki számára, 
• lakás díszítése - idén buktam a wc lehúzós masni dolgot, mivel gombosra váltottunk, helyette kitalálni valami új idegesítő dolgot apának, 
• giccses karácsonyi zenét keresni - pl.: Wham- na ettől totál kiakad a családom,bár a gyereknek ez is újdonság lesz,
• ajándékok kitalálása, beszerzése, csomagolása - kihagyni a domina külsejű babákat, és azt is, ami csak a felnőttek szerint hasznos a gyereknek, de szegény gyerekek hozzá se nyúlnak,
• a megátalkodott égőt kibogozni - szigorúan csak is akkor, amikor a gyerek nincs otthon, mert különben soha nem lesz egyenes az égősor, valamint le is kellene ellenőrizni, hogy ne szent este derüljön ki, hogy valami gond van,
• a tökéletes fenyőfa megtalálása - ami nem dől el, ami befér a lakásba, és ami nem kiesebb, mint a gyerek,
• a fenyőtalp előkeresése - vagy inkább talppal együtt vegyük meg a fenyőt, hogy ne kelljen órákon át ferdén befaragni, hm, bár így túlságosan szabad lenne apa egész délutánja,
• menü kitalálása - figyelni a cukros, fruktózos és fogyókúrázókra, valamint a kajakóma elkerülésére, már ha azt egyáltalán el lehet kerülni, továbbá a mindenféle gyomorrontásra való bogyó beszerzése,
• ünnepi ruhák ellenőrzése - a gyereknek újat venni, mert ő kinőtte, mamának meg azért kell újat venni, mert képes volt kihízni,
• és az egyik legfontosabb, elmenni apával kettesbe egy karácsonyi vásárba, hogy úgy, mint régen, újra szerelmetesen andaloghassunk a hömpölygő karácsonyi tömegben.