Tizenkilencedik nap

A legrosszabb szokásaim kapcsán őszintén mondom, hogy semmi kiugró nem jut az eszembe. Nyilván van nekem is, mert én sem vagyok tökéletes, azonban az általam rossznak gondolt szokások, azt hiszem, hogy egyáltalán nem lesz megdöbbentő, mivel azt gondolom, hogy a legtöbbünkben megvan. Legalábbis, ami az anyukákat illeti. 

Keveset alszok: mivel többnyire este 11 után fekszem le - de nem ritka az éjfél utáni időpont sem -, és reggel 4:30-kor kelek, majd kezdek bele a napomban, ebből kifolyólag délutánra már sokszor ég a szemem, és eléggé elfáradok. Olykor, ha már nagyon nem bírom, akkor iszok egy tejeskávét, de ez valóban ritka heti maximum kettő. Így átlagosan napi 5-6 órát szoktam aludni - de azt se mindig egyben -, így a tapasztalataim alapján kb. 3 hónapig bírom ezt a ritmust, majd egy idő után szükségem van arra, hogy néhány nap alatt kialudjam magam. Azonban mivel viszonylag sok mindennel foglalkozok a szabadidőmben (kész vicc ez a szó), úgy mint cikkek, interjúk, könyv, mesekönyvek, versek írásával, anyukákkal állok kapcsolatban, akik szintén későn fekvők, vagy épp korán kelők, így mondhatni folyamatos az életemben a pörgés. A főállásomról már nem is beszélek, mert hát ott is helyt kell állni. Szóval igen, olykor valóban szörnyen keveset tudok pihenni, és ha szabira megyek, akkor pedig a nyakamba szakad a mérhetetlen fáradtság, de legalább ilyenkor összetudok bújni a kislányommal, és együtt tudunk pihenni délutánonként, pont úgy, mint, amikor kicsi baba volt.

Túlvállalom magam: nos igen, ez valószínű abból adódik, hogy szeretem azokat, amivel foglalkozok. A főállásomban is rengeteg cetli vesz körül, hogy még mit kell megcsinálnom, és erre jönnek még ötleteim, amelyek lehet, hogy az adott pillanatban nem fontosak, de idővel mindig kiderül, hogy tök jó, hogy megcsináltam. Aki pedig vállalkozást is vezet, az pontosan tudja, hogy mennyi melóval jár. Én még ráadásul abban a fázisban tartok, hogy mindent egyedül csinálok, mindent kinyomozok, hogy mit hogyan érdemes kialakítani, hol van olyan előadás, ami nekem való, továbbképzések, ügyfelek tájékoztatása, Blog, Facebook, Insta, Weboldal stb. Minden alapja pedig a családom, hiszen nélkülük nem is lenne ez az egész, így az egyensúlyra megpróbálok maximálisan odafigyelni. Nem mondom, hogy olykor nem csúszok el, vagy hogy mindig kipihent, csinos, vasalt ruha van rajtam, de már ezekre is keresem a saját kis trükkjeimet, hogy amit csak lehet, azt leegyszerűsítsek, és kitudjam hozni az életemből, és a közös kis életünkből azt, amit csak lehet, na meg persze ezek mellett, még jól is érezzem magam. 

Idő: sokat olvasok róla, és már őszintén mondom, hogy egész jól haladok az időmenedzsmenttel, de ami tény, az tény, hogy mindig van hova tovább fejlődni. Az idővel való zsonglőrködés gyerek nélkül is olykor kihívás tud lenni, hát még gyerekkel, mert mire beáll egy rendszer, és fellélegezhetnénk, addigra borul minden, és kezdhetjük elölről az egészet. Ezekhez jöhet még egy betegség, szünet, rendkívüli nap és máris összedől a nap hátralévő pöpecül megszervezett része. Amire eddig rájöttem, hogy ha tetszik, ha nem, kénytelenek vagyunk beosztani az időnket, mert ha nem vagyunk képesek erre, akkor bizony csak azt vesszük észre, hogy elúszik a napunk, és nem haladtunk semmivel. Szóval bármennyire is utáljuk, de be kell látnunk, hogy hasznos egy naptár, amiben vezetjük a családi, valamint a saját dolgainkat.     

Szép napot,

Edina  

Ha tetszett a fenti írásom, akkor kérlek oszd meg másokkal is. További bejegyzéseket a Babarózsa - Kovács Edina kismama coach Facebook oldalamon találsz, valamint a kovacsedina_kismamacoach Instagram oldalamon. 

kép:pinterest