kép:pixabay

Amikor valami nagy horderejű élethelyzet előtt állunk, akkor mindig nehezebbnek érezzük és aggódással tölt el bennünket minden momentuma. Majd amikor túl vagyunk a nehezén, akkor jövünk rá, hogy ez mégsem volt annyira durva (vagy igen). Ha olyan anyukával beszélgetek, aki előttem jár gyerkőcnevelés kapcsán, akkor annak triplán figyelek minden egyes szavára, hisz ő már valamit tud. Így összeszedtem 5 pontban, hogy mi az amit én mondanék el mindenképp egykori kezdő önmagamnak.

• Minden éjszaka után jönni fog egy új nap! Vagyis, egyszer minden éjszaka véget ér, és kisüt a nap, elmúlik a láz, vagy egyszer tutira elfog fáradni a gyerkőc és be fog aludni (csak győzzük kivárni, mindezt, amikor éjjel 2 óra van és mesét szeretne olvasni).
• Ne idegeskedj azon, amin nem tudsz változtatni! Ha nincs tejed, akkor nyilván megpróbáltál mindent, vagy ha a gyereked túl keveset/sokat eszik. Tudsz ellene tenni?! Természetesen nem vágsz rá a kezére ha enni akar/illetve nem tömöd meg, mint egy libát (én már csak tudom, hogy miről beszélek). Engedd el! Persze könnyű ezt így mondani, de hidd el, nem szuper ideggyenge anyukát szeretne látni a kicsinyed, hanem szuper boldogat, hisz egy gyerekkora van!
• Fogadd el őt olyannak, amilyen! Ne akard, hogy olyan legyen mint mások (anya/apa/tesó). Ő egy külön egyéniség, külön gondolatokkal, meglátásokkal, észrevételekkel. Persze hasonlítanak ránk, hisz belőlünk vannak, de mi sem vagyunk 100%-ban a szüleink.
• Élvezd a vele töltött minden egyes percet (túl gyorsan felnőnek)! Közhely, de sajnos nagyon igaz. Még csak 2 éves nálunk is törpenyúl, de egy pillanat volt, amíg idáig eljutottunk. A minap kérdeztem meg erről az anyukámat, hogy ő hogyan élte meg a mi gyermekkorunk hosszát (hárman vagyunk felnőtt lányai). A bölcs anyukám válasza: egy szemvillanás volt az egész.
• Ne akarj megoldani helyette mindent! Ha nem hagyjuk, hogy elessen, akkor csak felnőtt korában fogja megtudni milyen az. Akkor viszont sokkal nagyobbat üt, mint gyerekként. Piszok nehéz nekem is és még tanulom, de tudom, hogy vannak, amit az ő érdekében kötelező megtennem érte.
• Zárd ki a negatív embereket! Ez az élet minden egyes területére igaz. DE! Ha gyerkőcről van szó és az ő neveléséről, akkor ez hatványozódik. Senkinek nincs joga téged bántani azért, mert valamit másként teszel, mint az átlag. Tapasztalatom szerint mindig lesznek olyanok, akik más családmodellt követnek vagy új nézeteket esetleg pont hogy régebbi nézeteket vallanak. Fogadjuk el és tartsuk tiszteletben egymás életét és gondolkodását a gyerekekről.
• Te a világot jelented neki. Van az úgy, hogy az embernek már nincs türelme ahhoz, hogy 25 x elmondja egymás utána azt az egy mondatot. Mert túl sok minden van körülöttünk, és számtalan felnőtt problémával kell megküzdeni. De otthon az ajtó mögötti családi világotokban, számára te jelented neki a világ közepét. Jó tudom, amikor iszonyat rossz nálunk is törpenyúl, akkor nem mindig ez lebeg a szemem előtt, de valóban figyelek erre, hogy ezt ne felejtsem el.      

kép:pixabay

Még az ősszel történt, amikor is eszembe jutott (persze a legutolsó percben, mikor máskor), hogy elfelejtettem venni benti cipőt a bölibe. Így hát hátrahagyva csodás apáját, elgurultunk az első cipőboltba, ahol úgy néztek rám, hogy "tényleg ennyire amatőr, hogy szeptember végén jut eszébe cipőt venni", de mivel ugye nem törődök senki ilyen jellegű fennakadásával, így hát elkezdtük járni a boltokat. Természetesen minden előkerült, kivéve az, ami nekem és a kislányomnak megfelelő lett volna. Végül találtam neki egy igaz, hogy fiúsabb verziót, de mivel a törpenyúlam nem egy klasszikus értelemben vett kislányos lány, így hát megpróbáltattam vele, és ekkor megjelent minden idők legjobb eladója!
A hangneme mondhatni eléggé lenéző és kioktató volt. Két dolog pörgött át az agyamon másodpercek töredéke alatt, amivel nem biztos, hogy egyedül lettem volna- megjegyzem.

1. Akkor én most itt az üzlet kellős közepén fogom, és átharapnám a torkát, amiért lekicsinylően és megalázóan beszélt hozzám és az anyukás mivoltomban lealázott.
2. Eljátszom a buta szőkét és meglátjuk, hogy végül ki veszít.

Gondolhatjátok, hogy a másodikat választottam - hisz elég uncsi volt egy idő után már a cipő rengetegben felismerni, hogy melyik miért jó és miért nem, így gondoltam egyet és ráállt az agyam a buta nő effektusra �

Először is elnézést kértem, hogy ennyire amatőr vagyok, hogy zokni nélkül hoztam a gyereket (30 fokban) cipőt próbálni. Majd közöltem vele, hogy sajnos még nem igazán vagyok jártas a témában, és főleg, hogy ennyi gondot okozok neki (egy eladónak, akiknek az lenne a dolga, hogy segítsen...). Így hát a "kedves" hölgy, azonnal úgy érezte, hogy fölém kerekedett és máris úgy beszélt hozzám, mint aki teljesen elveszett az anyaság rejtelmeiben és az aranyos stílusából visszavéve, átváltott egy kezesbáránnyá, aki örült, hogy segíthet. Ugyan cipőt nem vettem - ezt már akkor eldöntöttem, amikor kevésbé intelligens stílusát megvillantotta előttem, de rájöttem, hogy nem érdemes mindenkinek nekimenni, aki beleszól az anyaságomba és abba, hogy mit hogyan és miért teszek. Nyilván, ha elkezdtem volna idegesen és feszülten magyarázni neki, hogy igen, azért nincs rajta zokni, mert kinn dög meleg van és a gyerekem meg olyan, mint egy fűtő kazán, állandóan izzad és melege van és az izzadságtól a zokni elakadt volna teljesen a lábán, így esélyem se lett volna arra, hogy azt ráapplikáljam ordítás nélkül. Helyette más utat választottam, és a következő helyen, ahol kedvesek is voltak velem, még cipőt is sikerült venni.