Már említettem, hogy a tavalyi évet mélységes kómában töltöttem, mivel rózsaszínben láttam a világunkat, így a karácsonyi előkészületekről olyan szinten elfelejtkeztem, hogy a férjem uram nagy örömére kivételesen egy évben elmaradt a wc lehúzókára felkötött csillámos masni.
Na de idén új év lévén, valamint, hogy szent gyermekünk is nagyobb, ismét leporolhatom a csodás csillámos masnikat és a teljes karácsonyi giccses lakás díszletet és elkezdhetem a szokásos karácsonyi őrületet.
Azonban a nagy forgatag közepette rájöttem, hogy ezt se úszom meg lista nélkül (listázásban nagyon ütős tudok lenni) így elkészültem egy újabb "to do" listával, ezúttal most jöjjön a karácsonyi:

• a kiskarácsony nagy karácsony margója mentén, kezdhetem a sort egy kis, majd folytathatom egy nagy takarítással,
• képeslapok beszerzése és feladása - verjük ki a biztosítékot a népnél, hogy van még ember, aki kézzel írt lapot képes küldeni a rokonoknak, barátoknak,
• csomagoló papírok, szalagok, masnik, díszek stb. - minél színesebb, villogóbb és kibonthatatlanabb legyen mindenki számára, 
• lakás díszítése - idén buktam a wc lehúzós masni dolgot, mivel gombosra váltottunk, helyette kitalálni valami új idegesítő dolgot apának, 
• giccses karácsonyi zenét keresni - pl.: Wham- na ettől totál kiakad a családom,bár a gyereknek ez is újdonság lesz,
• ajándékok kitalálása, beszerzése, csomagolása - kihagyni a domina külsejű babákat, és azt is, ami csak a felnőttek szerint hasznos a gyereknek, de szegény gyerekek hozzá se nyúlnak,
• a megátalkodott égőt kibogozni - szigorúan csak is akkor, amikor a gyerek nincs otthon, mert különben soha nem lesz egyenes az égősor, valamint le is kellene ellenőrizni, hogy ne szent este derüljön ki, hogy valami gond van,
• a tökéletes fenyőfa megtalálása - ami nem dől el, ami befér a lakásba, és ami nem kiesebb, mint a gyerek,
• a fenyőtalp előkeresése - vagy inkább talppal együtt vegyük meg a fenyőt, hogy ne kelljen órákon át ferdén befaragni, hm, bár így túlságosan szabad lenne apa egész délutánja,
• menü kitalálása - figyelni a cukros, fruktózos és fogyókúrázókra, valamint a kajakóma elkerülésére, már ha azt egyáltalán el lehet kerülni, továbbá a mindenféle gyomorrontásra való bogyó beszerzése,
• ünnepi ruhák ellenőrzése - a gyereknek újat venni, mert ő kinőtte, mamának meg azért kell újat venni, mert képes volt kihízni,
• és az egyik legfontosabb, elmenni apával kettesbe egy karácsonyi vásárba, hogy úgy, mint régen, újra szerelmetesen andaloghassunk a hömpölygő karácsonyi tömegben. 

Talán nincs is olyan nap, amikor ne találkoznèk valamelyik közösségi oldalon olyan megosztással, hogy kinek milyen eredményt ért el a gyermeke. Mint anyuka, megértem ezeket a büszke szülőket, azonban én mégis azok közé tartozom, akik kevés infót osztanak meg a családjukról. (Persze gondolhatjátok azt, hogy akkor minek írkálok ide, de úgy gondolom, hogy egy ilyen babás oldalt, nem azok fognak felkeresni, akiknek még nincs gyermekük, hanem azok, akiknek már van. De egy közösségi oldalon, mindenki ott van, az is, akinek mondjuk nem lehet...)
Többek között a következők miatt:

• Bármennyire is szép dolog az, hogy az embernek családja van, én bizony szeretem magamnak megtartani őket és a velük járó minden boldog pillanatot.
• Sajnos nagyon sok olyan ismerősöm van, akiknek nem lehet/nem jön össze/több éve küzdenek/adoptálásra várnak, és sajnos olyan is aki már feladat a reményt. Lehet, hogy butaság, de nekem is rosszul esne, ha mint küzdő nő, naponta szembesülnöm kellene azzal, hogy másoknak sikerült az, ami nekem mondjuk hosszú évek óta nem. Hiszen mindannyian voltunk már olyan cipőben, hogy valamit nagyon szerettük volna és rajtunk kívül már az is elérte az általunk vágyott dolgot, aki egyáltalán nem is akarta.
• Persze bejátszanak a "kedves" emberek is, akik rendszerint beszúrnak egy-két kedves megjegyzést, amitől a kevésbé kemény anyukák, máris rosszul érzik magukat. 
• Na és persze itt vannak azok is akik szerint szörnyű dolgokat követek el, ha például hagyom a gyereket a kutyával fetrengeni a földön. 
• Előfordul egy-két irigy ember is, akiknek ugyan van gyerekük, de valamiért (amiről soha nem tájékoztatnak) mégis rossz szájízzel lefigymálják a családot.
• Jelen vannak még a kioktatók is, akik szerint nem kellett volna megengedni a gyereknek, hogy egyedül egyen, akkor most nem lenne minden céklás.
• A tudálékosak sem szoktak nagyon kimaradni, akik mindenkinél mindent jobban tudnak és ennek hangot is adnak.
• A kedvenceim pedig azok, akik csak azért kedvelik a képedet, mert akkor te is fogod az ő gyerekének a képét lájkolni, de mivel neki több ismerőse van, ő több jelet fog kapni, ergó ő jobb anyuka nálad.

Abszolút érthető, hogy egy bukással, vagy akár egy matek kettessel nem vagánykodunk, de azért mennyivel viccesebb lenne, ha mi is olykor bevállalnánk azt, ahogy a nagysikerű filmben Dustin Hoffman tette Greg Beckur nevű fiával, amikor még a 6. helyezett díjat is büszkén kitette a dicsőség falára!