kép:deviantart

Amióta megszületett a gyerkőcünk, sokszor értékeltem már át a neveléssel kapcsolatos nézeteimet. Hol ezt, hol azt tartom jobbnak, valamiben a modern nézetek váltak be, de valamiben még mindig az ősi nagyanyáink véleménye a nyerő.

A nagy kavalkádban olykor képes vagyok összezavarodni, de egyben biztos voltam már az első pillanattól kezdve, hogy megpróbálok nem instant gyerkőcöt nevelni. Az instant gyerkőcök azok, akik helyett akár egy ártatlannak tűnő cipőbekötést is megoldunk egy rohanás miatt.

Ezzel azonban azt közvetítjük felé, hogy mindig lesz, aki helyette megoldja a felmerülő problémákat, másrészt pedig azt érzékeli, hogy ügyetlen, mivel ő elsőre képtelen volt megoldani a felmerülő akadályt, de jött a mama személyében a segítség, aki képes megoldani mindent és így bizonytalanítom el teljesen egy cipővel...

Belátom az egyik legnehezebb és legveszélyesebb csapda, de talán a kettőnk jövőjére nézve érdemes erőt venni magamon és azon túlmenően, hogy a már benne kialakult bizalmat tovább erősítsem, figyelnem kell arra is, hogy képes legyek megengedni azt, hogy "elessen és, hogy önmagától újra felálljon".

Többek között ezért is tart nálunk egy cipőfelvétel akár 10 percig, vagy egy játékkal való megküzdés percekig. Amikor a reggeli rohanás közepette mire kivárom, hogy bármit is megoldjon, valóban kihullik a hajam és sokkal könnyebb lenne, megoldani mindent helyette. De ha azt nézem, hogy már csak reggel és este vagyunk együtt, akkor máris eljutok oda, hogy mit közvetítek felé ezalatt a rövid időszak alatt, így eshetek a saját csapdába és így nevelhetek én is könnyen egy instant gyereket.


Edina