Kovács Edina coach - babarózsa blog

Kovács Edina coach - babarózsa blog


Álomból valóság

Ki az, akinek hinnie kell benned?!

2019. március 11. - Babarózsa21

A hétvége óta tele van az internet Pataki Zita életével, és azzal, hogy mennyire vágyódnak egy saját kisbaba után. 9 alkalommal indultak neki annak az útnak, ami már elsőre is nehéznek tűnik, és női szemmel kibírhatatlannak. Anyai szemmel azonban érthető a küzdés, és mégis azt mondom, hogy ahogyan Zita példája is bemutatja, egy bizonyos szintig kibírható a kibírhatatlannak gondolt időszak.

 

dream.jpg

pinterest
Számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem, amely az élet bármely nagy kérdésére igaz lehet. Válásra, újrakezdésre, karrierváltásra, álmokra, célokra, és persze az anyaságra.
Honnan tudjuk azt, hogy mikor kell feladni egy általunk vágyott álmot?!
Hányadik próbálkozás után kell belátunk, hogy ez bizony nem a mi utunk?!
A harmadikra (mert 3 a magyar igazság,), az ötödikre, vagy a tizedikre...
Honnan lehetünk benne biztosak, hogy ezek a "kis" akadályok, nem azért jönnek velünk szembe, hogy megerősödjünk, vagy sokkal inkább azért, hogy figyeljünk már végre oda, hogy nem jó irányba haladunk?! 
Mikor érkezik el az a pont, amikor, azt kell, hogy mondd saját magadnak, hogy elég volt, nem megy tovább, lásd be végre, hogy ez tényleg az utolsó lehetőséged volt?!
Létezik egy utolsó utáni lehetőség is?!
Gyerekkorunk óta számtalan példával találkozhattunk már, hogy melyik híres ember az, akikben senki, de senki nem hitt, kivéve saját maguk. 
Ha Thomas Edison nem küzd a saját álmaiért, hanem helyette elfogadja azt, hogy még az apja is butának tartotta, akkor ma nem őt tartanák az egyik legtermékenyebb feltalálónak. 
Albert Einstein, aki 3 évesen még nem beszélt, lassú, zárkózott gyerekként titulálták, és csak annyit láttak belőle, hogy mindig álmodozik, mégis 26 évesen Nobel díjat nyert. 
Agatha Christie szintén lassú gyereknek számított. 8 évesen magától tanult meg olvasni, de ő is szintén elhitte azt, amit a körülötte lévők folyamatosan mondogattak, hogy szörnyű a helyesírása, és a fogalmazásai pedig rettentően unalmasak. Mégis ma őt nevezik a krimi koronázatlan királynőjének. 
Valószínű, hogy bennük is feltámadt egy olyan erő, ami úgy vélem, hogy kivétel nélkül mindenkiben megtalálható. 
Hiszen csak önmagukban hihettek, és az a csoda, amiben bíztak egy napon meg is történt velük. 
Mivel hit nélkül az ember nem lenne képes a saját határain túllépni és ezzel fejlődni. 
Akkor nem tudhatnánk meg önmagunkról, hogy mennyi erő lakozik bennünk, hogy mennyi mindenre vagyunk valójában képesek. Ha mindig másnak hiszünk, és nem a saját megérzéseinkben, akkor talán már az első akadály után feladhatnánk.
De ki az, akinek hinnie kell benned?!
Ki az, aki azt fogja neked mondani, hogy de igen is menni fog, állj fel, szedd össze magad újra, mert most fog csak igazán menni?!
Ki az, aki megvigasztal minden akadály, vagy bukás után, és kirángat a szomorúságodból?!
TE saját magad.
Számtalan barát, férj, -féleség, testvér, vagy ismerős lehet, aki szavaival bátoríthat. De ha TE nem vagy képes elhatározni magad, hogy ha törik, ha szakad, akkor is küzdök a saját álmaimért, mondjon bárki bármit is, akkor semmi nem fog változni, és úgy éled le az életedet, hogy azokat a veszélyes szavakat szajkózod, amelyek nem vezetnek sehová: "vajon mi lett volna ha"...
Edina

Bezártság elleni praktikák kisbabás anyukáknak

Amikor egy kisbaba érkezik a házba az olykor pörgős világunkból (értsd orvoshoz rohangálás, mindent beszerezni az utolsó pillanatban, na meg persze mindenki jön azzal, hogy most tombold ki magad, mert aztán soha többet nem fogod tudni) meg kell tudnunk megérkezni, egy lecsendesedett, békés zárt világba. Ahol te, és a baba, ketten vagytok. Na persze apa is jelen van, de az ő szerepe teljesen más a kezdetek kezdetén, mint az édesanyáé. Ahhoz, hogy úgy érezd, hogy elkerül az egyébként egyre inkább divatos téli letargia szele, nem árt, ha leporolod a kreatív oldaladat és tudatosan nekiállsz a kettőtök életét teletölteni élményekkel, amelyeket, aztán apának/nagyinak képekben csomagolva áttudsz adni akár szülinapi ajándékként. De lássuk, hogy milyen bezártság űző praktikák léteznek kisbabás anyukák számára:

 
bab_1.jpg

 

Közösség ereje: sokan elfeledkeznek arról, hogy nyitni kell más édesanyák felé. Ahogy te, úgy mások is azt érezhetik, hogy bezárva vannak ebbe az érzékeny, ámde annál csodálatosabb világba. Nyilván te is benne vagy néhány anyukás csoportba. Akkor szedd össze a bátorságodat, és írd ki, hogy x korú gyermekeddel délelőtti és/vagy délutáni sétához társakat kerestek. Meglátod, hogy azonnal írni fognak az anyukák! Arról nem is beszélve hogy, ha nem állsz meg pusztán a kiírásnál, hanem létrehozol mondjuk a városodban, vagy a kerületedben egy olyan csoportot, ahová fel lehet tölteni mindenféle közösségi programot. Ezzel már is segítettél magadon, és biztos lesz olyan felvetés, ami számodra is teljesen új információval bír. Na persze, ha nem tartozol azok közé, akik könnyen ismerkednek, akkor írd össze az ismerőseidet, akik közel laknak hozzátok és látogasd meg őket időről-időre. Ezzel egyrészt ápolod a kapcsolatokat, másrészt a rokonaid örülni fognak, ha láthatják a gyerkőcöd fejlődését. Amennyiben pedig úgy érzed, hogy uncsi az otthoni játékok halmaza, bátran menj el egy játszóházba, hiszen délelőtt ott is hasonló korcsoportú babák, és szüleik lesznek jelen. 

 bab2.jpg

 

A mozgás öröme: amennyiben te is, és a babád is a mozgást részesítitek előnyben, akkor számos programmal tudjátok színesíteni az életeteket. Kezdjük is a különböző benti lehetőségek tárházával. Alapjáraton szerintem, ha beírod a keresőbe, hogy baba-mama torna, akkor azonnal elárasztanak a jobbnál jobb ajánlatok. Ha azonban a nyugodtabb mozgást preferáljátok akkor jól jöhet a baba/gyerek jóga. De persze akad még számos tánc például a Zumba, amit anya és a kicsi együtt tud művelni, valamint a különböző baba úszás, masszázs programok. Ha azonban inkább a külső helyszínt szeretitek, akkor sem kell aggódni, hiszen többek között a legjobb barátunk a babakocsi, hordozó, kendő, kenguru, valamint egy sima kirándulás, vagy szánkózás sem elvetendő lehetőség. No persze azt se felejtsük el, hogy az adott évszaknak megfelelően vannak szabadtéri programok is. Ősszel jönnek a szüreti, a tökfaragó programok, ezt követően pedig a mikulás programok, és a karácsonyi forgatag, illetve a télűző események. Ezt követően pedig már csak arra leszünk figyelmesek, hogy újra süt a nap és kitavaszodott.

 bab1.jpg

 

Kultúrprogram: tudom, hogy ezen most talán sokan meglepődnek, hogy babával/kicsi gyerekkel elmenni bármilyen ilyen típusú programra, milyen elvetemült nézet már, de higgyétek el, hogy nem ördögtől való dolog. Míg a teljesen kicsiknek a bábszínház jöhet szóba, addig ha már anya is élvezné a kultúrát, akkor mehettek együtt számos múzeumba, ahol a legtöbb helyen tartanak ingyenes napokat, vagy olcsón kismamás jegyeket. Sok esetben azt hallom, hogy egy idő után az anyukák már nem tudnak felnőttekkel kommunikálni a sok gügyögést követően. Nos, ez elég felnőttes programnak számít?! 

 bab4.jpg

 

Én idő másként: igen, igen, jól olvasod! Ugyanis léteznek olyan kávézók, éttermek, ahol gondolnak a szülőkre is, és külön játszó sarkot alakítanak ki a gyerekesek számára. Így amellett, hogy a gyerkőcöd újfent társaságban van, te is köthetsz új ismeretségeket, és még ki is tudsz "kapcsolni" néhány percre egy frissítő, vagy süti mellett. De akár oda is szervezhetsz egy barátnős délutánt, vagy az anyósoddal egy délutáni kávés beszélgetést, ha épp ahhoz lenne kedved. A lényeg, hogy megtaláld a számodra leginkább megfelelő lehetőségek egyikét és ne érezd úgy magad, mint aki a kőkorban él. 

 

 

Minden esetben fontos, hogy figyeljünk a gyerkőcre, hogy milyen típusba tartozik. Hiszen, ha egy nyugodtabb babáról beszélünk, akkor inkább bábszínház, vagy énekes programra vigyük, még ha mozgékonyabb, akkor pedig adjunk teret a mozgás élményének megéléséhez. A legtöbb önkormányzatnál ma már vannak ingyenes programok is. Sőt akár már a Wifi is ki van építve, és így innen is ellehet intézni néhány fontos/elengedhetetlen dolgot. 

A fentieket elnézve, azt gondolom, hogy valóban csak a kreativitás szabhat határokat egy mai kezdő édesanyának, hiszen annyi típusú programok közül lehet választani, hogy szinte már zavarba ejtő. A lényeg, hogy ne zárd ki önmagadat és ezzel együtt a babádat/gyermekedet sem, semmi olyanból, amely számodra, és számára is csupa új lehetőséget, és lendületet képes adni. Hiszen a te életedért, és most már a gyermeked életéért is te vagy a felelős. Te, aki megadhatod számára az alapokat, hogy később milyen felnőtt váljon belőle. Olyan, aki képes megszervezni kreatívan a saját életét, vagy olyan, aki csügged, ha senki nem nyitja rá az ajtót!  

 

 

    

Lelki feltöltő ékszerek, kifejezetten édesanyák számára

Szeptemberben többnyire úgy érezhetjük, mint szülők, hogy egy új  időszak veszi kezdetét. Legyen szó bölcsődei, óvodai vagy iskolai beszoktatásról, a leválás nekünk is fájdalmas tud lenni, sőt olykor jobban megszenvedjük mi magunk, mint a gyerekek. Ilyenkor legszívesebb egy kamerát szerelnénk a gyerek kedvenc plüssfigurájára, hogy lássuk egész nap a kis mosolygós arcocskáját, vagy épp, amint koncentrálva telerajzol egy üres lapot.

Bevallom, engem is képes kibillent ez az időszak. Valahogy az élet rávilágít arra, hogy ismét eltelt egy év, apa idősebb lett, a gyermekünk nagyobb, mi pedig tapasztaltabbak.

Amikor kibillenésről van szó, akkor óhatatlanul is kapaszkodókat keresünk. Így akadtam rá az interneten egy olyan oldalra, ahol számtalan kézműves ékszer ritkasággal találtam szembe magam, és ami a leginkább tetszett, hogy vannak kifejezetten anyukáknak szóló emlékőrző gravírozott alkotásaik is. Ezek közül szeretnék nektek bemutatni néhány nagy kedvencet:

 

Ujjlenyomatos: abszolút kedvenc a saját ujjlenyomatos medálok. Előtte még csak hallani se hallottam ilyenről, hogy egyáltalán létezik. Akár a gyerkőcünk ujjlenyomatát, vagy anyáéval/apáéval együtt is rárakathatjuk. Teljesen egyszerű és meglepően könnyed az egész eljárás. Az otthon zavartalan melegében, nyugodt körülmények között az ujjunkat  tintával megszínezve rányomjuk egy sima papírlapra, amelyet beszkennelve elküldünk a cég számára, akik ennek alapján elkészítik számunkra az előzetesen kiválasztott formára a lenyomatot. Ami még szuper, hogy akár több medálforma közül is tudunk választani, sőt, még nyaklánc is jár hozzá. Szerintem akár egy délutáni mókának is fel lehet fogni, és később az eredmény maradandó, örök emlékké avanzsálhat. Arról már nem is beszélve, hogy biztonsági okból sem árt, ha rendelkezünk a gyermekünk ujjlenyomatával!

 ujlenyomat.jpg

 

Fényképes: a második nagy kedvencem a fényképes medálok. Valljuk be, hogy az általunk készített fotók idővel megsárgulnak, a számítógépen vagy a telefonban tárolt képeket pedig nem tudjuk egész álló nap nézegetni, tapogatni. Szerintem tökéletes választás lehet azoknak, akik a dolgos hétköznapok alatt is a szívükhöz közel szeretnék tudni és látni a gyerkőcükről, vagy akár a családjukról készült bármelyik nyári jól sikerült képet. Ugye nektek is sikerült a nyaralás alatt elkapnotok olyan pillanatokat, amelyeket eltudnátok képzelni egy szép nyakláncon?! 

 kepes.jpg

 

Feliratos: a képzeletünkre van bízva a szöveg meghatározása, ugyanis bármit, amit csak szeretnénk, feliratozzák nekünk egy csodás medálra - hát nem fantasztikus!? Legyen az a családunk egyik jelmondata, a kedvenc szófordulatunk, önerősítő mondatok, a gyermekünk születési adatai, vagy az első sutácskán kiejtett szavai. Tényleg csak a kreativitásunk szabhat határt, na meg a medál mérete.  

 szoveges.jpg

 

+1 tipp

Rajzos: igaz, ez más technikával készül, mint maga a gravírozás, de annyira édes, hogy nem tudtam kihagyni. Lényegét tekintve a gyermekünk által rajzolt képet helyezik rá egy falemezkére, és ez maga a medál. Tudom, hogy komoly felnőttek, pláne szülők vagyunk, és nem hordunk munkába ilyen gyermeteg ékszereket, de akár ajándékba is lehet adni egy rokon kislány/kisfiú születésnapjára. Amíg papíralapon átadjuk a rajzot, ami idővel - valljuk be - kidobásra van ítélve, addig egy ilyen felbecsülhetetlen értékkel rendelkező ajándék nem hiszem, hogy valaha is a szemétbe kerülne.    

 falemez.jpg

 

A képek az R.M. ékszer tulajdonai.

Az üzlet Facebook oldalát itt tudjátok elérni: https://www.facebook.com/rmekszer/?ref=br_rs

A weboldalukat pedig itt: https://www.rmekszer.hu/

A sikeres szülők 3 jellemzője

Olykor szembetalálkozhatunk azzal a kérdéssel, hogy vajon mikor számítunk jó szülőnek. Azonban véleményem szerint nem igazán lehet ezt ennyire könnyen meghatározni. De ha már azt kérdezzük önmagunktól, hogy mi mitől érezzük magunkat sikeresnek a szülői létünkbe, arra talán már többen tudnak válaszolni. Íme, 3 jellemző, amelyek egyenként is fontosak, azonban ha szülők vagyunk, akkor plusz értelmet is nyernek:

 

kep3_2.jpg 

 

Magabiztosság 

 

Az egyik legfontosabb emberi tulajdonság, amelyet lehet növelni, és sajnos csökkenteni is. Sokszor hallani olyan történetet, hogy a gyermek megérkezése előtt a szülők nem igazán voltak magabiztosak. Azonban a baba megérkezés után igazi anya/apa tigrisek lettek. Egyszerűen a gyermek születése kihozta a mindig is bennük lévő erős, magabiztos alapokat.

Észrevetted már, hogy, ha te bizonytalan vagy, akkor a gyermeked is azzá válik? Hisz tükröt tartanak nekünk! Tudom, ezzel még mindig sokan nem értenek egyet, de akár merre nézek, azt látom, hogy a gyerekek másolják minden mozzanatunkat. Így, ha egy adott szituációban kibillensz, és szertefoszlik a magabiztosságod, akkor gondolj arra, hogy ezt bizony most a gyerkőcöd is észrevette, és hasonló helyzetben, ő is akképpen fog reagálni, ahogyan most te.   

Véleményem szerint azonban igen is fontos lenne, hogy a szülői feladatokba már megfelelő magabiztossággal vágjunk bele, azonban ez sok mindentől függ. Többek között attól, hogy milyen mintákat hoztunk otthonról, mit láttunk a saját szüleinknél, és hogy az évek alatt milyen hitrendszert tettünk a magunkévá.  

 

 kep_7.jpg

 

 

Tudatosság

 

A másik szintén igen fontos tényező a tudatosság. Hányszor, de hányszor hallottunk már azt, hogy ma, tudatosság nélkül szinte nem is lehet élni, nemhogy gyereket nevelni?! Ugyanis, ha tisztában vagyunk azzal, hogy számunka mely érték fontos, vagy követendő, akkor ennek a szellemében képesek vagyunk átadni a gyermekünk számára azt. 

Akadnak olyan szülők azonban, akik a gyermekük egész életét előre eltervezve, tudatosan irányítják őket abba az irányba, amely véleményük szerint a leginkább megfelelő lesz. De persze olyanok is vannak, akik ezzel egyáltalán nem értenek egyet.

A szülők esetében tudatosnak lenni annyit jelenti számomra, hogy megtanultad a dolgokhoz való hozzáállásodat irányítani, illetve figyelsz arra, ami történik veled, és a gyermekeddel, és ennek megfelelően léped meg a következő általad jónak vélt lépéseket. Nyilván az ösztöneink is a felszínre kerülnek, de persze, ha már tudatosságról beszélünk, akkor arra is képes leszel odafigyelni, hogy a hirtelen hév ne vigyen el egy másik irányba.

Nem azt mondom, hogy a tudatos ember mindig minden helyzetben tökéletesen cselekszik. Sőt! Mivel a saját hibáinkból tanuljuk a legtöbbet, ezért a felismeréssel már többet tettünk önmagunkért és a tudatosságunkért egyaránt.  

Egy híres szociológust idézve: "Velem sincs minden rendben, veled sincs minden rendben és ez így van rendben!".

 

 

kep2_3.jpg

 

 

Kreativitás

 

A saját életembe is azt érzékelem, hogy a gyermekek elbűvöléséhez, vagy akár egy hisztiből való kizökkentéshez mennyi, de mennyi kreativitás szükséges. 

Tapasztalatom szerint azok, akik nem képesek felvenni a ritmust és esetenként nem állnak elő meghökkentő megoldásokkal, idővel elvesztik a türelmüket, belefásulnak a saját maguk által kialakított monotonitásba.

De persze egy átlagos étkezésnél is olykor csodákra képes a vicces gyermeki oldalunk megcsillogtatása. Például, ha salátából csinálunk a kenyér bábunak hajat, vagy épp ugyanezt tesszük a virslivel és mustár csíkokkal.

Tudom, tudom, most jönnek azok, akik szerint az étel nem játék. Való igaz, hogy nem az, de ha egy gyermeket ezzel rálehet venni az étkezésre és nem kell róni a szokásos köröket, hogy vacsorázzon, akkor máris jobban érezzük magunkat, és a gyerkőcnek is egy élményé tud válni az étkezés. 

Akár hogy is gondoljuk, hogy mitől lesz sikeres egy szülők a lényeg még mindig egy! A gyermekünknek egy gyermekkora van, amelyet olyanná teszünk, amilyenek mi magunk vagyunk, hiszen nem tudunk kibújni teljesen a saját bőrünkből.

 

 

 

Amennyiben tetszett a fenti írás, úgy csatlakozz a Facebook csoporthoz.

Ha pedig bármilyen kérdésed lenne, írj bátran nekem: dedina.kovacs@gmail.com  

 

kép:pinterest

Az élet ikrekkel megfűszerezve az igazi

 

Olykor előfordul, hogy akadnak olyan szerencsés szülők, akiket nem egy, hanem rögtön két, vagy akár három gyermekkel áld meg az ég. A következő interjúalanyom, egy olyan család, akik ezen szerencsések közé tartoznak. Két csodálatos kisfiú és az ő szüleik története következik.

 

k1.jpg

A kezdet kezdetén milyen kihívásokkal kellett szembesülnetek?

A napom leginkább abból állt, hogy szoptattam az egyik gyerkőcöt, majd a másikat. Aztán pelenkáztam, fejtem, ha volt időm ettem, majd kezdtem előröl mindent. Próbáltuk összehangolni a két fiút, ami nagy kihívás volt. Visszatekintve, nagyon gyorsan eltelt ez az időszak. Akkor azonban egy szélmalomharcnak tűnt az egész. Sokszor azt sem tudtam, hogy milyen nap van, milyen évszak. Két gyermek mellett kezdő édesanyaként egyszerre helytállni, nos, nem épp a legegyszerűbb élethelyzet. Számomra azonban a legnehezebb mégiscsak az volt, hogy képes legyek elfogadni azt, hogy az egy gyermekes meghittség két gyermek esetében pillanatok alatt elillan. 

 

Amikor azt mondják, hogy az ikrekhez kötelező a segítség elfogadása, akkor osztod ezt a nézetet? 

Igen, úgy gondolom, hogy mindenképp szükség van a segítségre, de csak abban az esetben, ha azzal egyet is értesz. Ugyanis, ha az a segítség nem támogatja az újdonsült szülőket, akkor semmi értelme. Én szerencsésnek mondhatom magamat, mert az édesanyám mellett a férjem édesanyja is a segítségemre volt a férjemről már nem is beszélve.  Azt gondolom, hogy a családnak igen fontos szerepe van minden élethelyzetben.

 

k2.jpg

Ha azt mondom neked, hogy APA akkor mi jut eszedbe róla?

Az első, ami eszembe jut az talán az lenne, hogy igazán szerencsés és rettentően hálás vagyok a sorsnak, hogy ő a fiúk édesapja!  A kezdet kezdetén rengetegszer ő kelt fel a fiúkhoz éjszaka és etette meg őket, hogy én egy kicsit pihenni tudjak. Azok, akik ezen már végigmentek, tudják, hogy milyen hálás tud lenni az ember ezekért az "apró szívességekért". Aztán persze az ÉN IDŐ-met a férjem szponzorálja, vagyis nélküle nem jöhetne létre egyik másik barátnős programom. De a viccet félretéve, mindent képes megoldani nélkülem is. A programokat, az öltöztetést, alvást, etetést, fürdetést, imád a fiaival együtt lenni, játszani szóval nincs olyan, amit ne mernék rábízni. Szuper apuka! A fiúk oda vannak érte!  

 

 A logisztika egy gyermek esetében sem egyszerű, de mi a helyzet ezzel nálatok? 

Amíg kisebbek voltak a fiúk, addig való igaz, hogy nehéz volt. Főleg talán az én rugalmatlanságom volt az akadály. Szerencsére azonban ezt felismertem és ma már sokkal lazábban kezelem a helyzeteket. Idővel megszoktam, hogy két bevásárlókocsit kell tolnom, hogy az én pelenkatáskám nagyobb és persze, hogy mindenből dupla van nálam. Többek között meg kellett tanulnom, hogy az autóban ülve, miként kell azt kivitelezni, hogy amíg az egyik gyerkőcöt kikapcsoltam és kivettem, addig a másik ne szaladjon el. Azt gondolom, hogy az egész szülőségre igaz az, hogy kreatívnak kell lenni, de ha ikreid vannak, akkor meg főleg. 

 

k3.jpg

Milyen a fiúk kapcsolata egymással?

Nekünk kétpetéjű fiúgyermekeink vannak, akik teljes ellentétei egymásnak. Az első perctől kezdve keresik egymás társaságát és persze olykor történnek furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok is velük. Például 1 éves koruk körül Dominik belekapott a saját szemébe és nagyon könnyezni kezdett neki, erre szinte ugyanabban a pillanatban a testvérének Márknak is elkezdett könnyezni a szeme. Aztán, ami még feltűnt nekünk, hogy ha valamilyen okból kifolyólag külön vannak egymástól, akkor egymást kezdik el keresni és nem minket. Szerintem ez is azt mutatja, hogy valóban különleges a kapcsolatuk.

 

Hogyan telnek a hétköznapok a fiúkkal? 

Őszintén megmondom volt időszak, amikor nehezen viseltem az egyedüllétet és nehezen ment a fiúkkal való programok megszervezése is. Valljuk be, télen beöltöztetni 2 gyereket egyszerre és elindulni bárhová is, hát, nem egyszerű feladat. De egy kedves ismerősöm kismama coach, aki kifejezetten kezdő anyukákkal foglalkozik és az ő segítségével hatalmas fordulat állt be az életünkben. Onnantól kezdve, hogy beszélgettünk, elindultam egy másik úton, és ma már ott tartok, hogy a hét szinte minden napjára van programunk a gyerekekkel, és rengeteg új ismerősöm lett. Mivel sikerült egy szuper napirendet is kialakítani, így jut időm önmagamra is. 

 

Apropó ÉN IDŐ, mesélj egy kicsit róla, miként jut időd magadra?

Az előbb említett coach nyitotta fel a szememet arra, hogy igazából mennyi üres idővel rendelkezek, ami egyáltalán fel sem tűnt. A fiúk általában 2 órát alszanak, és ilyenkor azt tehetek, amit csak szeretnék hála a családomnak. Ilyenkor szoktam tornázni, olvasni, tanulni, egyszóval pihenni. De fontos megjegyeznem, hogy a lényeg a tervezésen van. Ha nem tervezzük el, hogy mit szeretnénk csinálni a rendelkezésünkre álló szabadidővel, akkor szertefoszlik az a pár szabad óránk.

 

k4.jpgMit tanácsolnál azoknak, akik jelenleg ikrekkel várandósak?

Nehéz jó tanácsot adni, mert minden család és gyermek más. De a legfontosabb tanácsom mégis annyi lenne, hogy ne akarjon senki sem másoknak megfelelni! Ami nekünk jó, és ahogyan mi boldogok vagyunk, úgy csináljunk mindent. Az édesanyám sokszor azt mondta az elején: "Ha anya jól van, akkor mindenki jól van." - azt hiszem talán tényleg ennyi a titok.

 

 *A képek felhasználása, másolása, továbbítása engedély köteles!

 

Amennyiben tetszett az írásom, és szeretnél hasonlóakat olvasni, úgy bátran csatlakozz a Facebook csoporthoz, vagy a zárt csoporthoz 

Anyasággal járó fogalmak újraértelmezése

Miután megszületett a gyermekünk és elkezdtünk közösségbe járni vele - hogy ne csak anya arcát nézze egész álló nap - olykor úgy éreztem magam egy-egy baba-mama találkozón, mint aki épp a ringben van és próbálnak rajta fogást találni. Valahogy újraértelmeződtek azok az alapfogalmak, amelyeket felnőttként már igen jól ismer az ember és ezáltal új értelmet nyertek a mondatok. Lássuk, hogy melyik fogalom mit is takar az anyukák körében:

 polo.jpg

Pinterest

 

Türelem: amikor mások előtt próbálsz uralkodni magadon, miközben a gyerkőc épp előadja a nagy hiszti jelenetét a földön fekve, de persze ezt ő nem veszi figyelembe, mivel színészi pályára készül és ezért még örül is a közönségnek. Ezzel csupán csak annyi a gond, hogy mivel érzékeli, hogy most őt nézi a közönsége, ezért emeli a tétet és rátesz még egy lapáttal biztos, ami biztos alapon. 

 

Magabiztosság: na az akkor tűnik el, amikor más anyukák (szintén közönség előtt) próbálnak fogást találni rajtad, mert meg vannak arról győződve, hogy csak és kizárólag az ő nézeteik a jók és ezért képesek a végletekig elmenni, csak hogy önmagukat igazolják. Akkor keletkezik a probléma, ha egy anyatigrisnél kihúzzák a gyufát és ő megvédi a saját nézeteit és visszamordul.  

 

Elfogadás: amikor a játszótéren próbálsz nagyon (de nagyon) elfogadó lenni más gyerekével szemben, aki mondjuk nem épp a kedvességéről híres, hanem inkább a verekedéséről. De ha merni szólsz a háttal ülő telefonáló szüleinek, hogy nézze már mit művel a gyermeke, akkor még te vagy a hibás. Na ez az igazi elfogadási próbatétel, hogy ne úgy szólj bele más (nem)nevelésébe, hogy az bántó legyen, de közben meg is védd a saját gyerkőcödet. 

 

Lazaság: mivel alapjáraton mindenkinek mást jelent a lazaság szó, ezért ennek a fogalomnak a beazonosítása továbbra is nehézkes. Ami neked lazaságnak számít, az a másik szemében iszonyatosan nagy bűn lehet. Sok édesanya szemében a lazaság a lustasággal egyenlő, hogy ha nem pörögsz egész nap a gyerek körül, mint ahogyan azt a helikopter szülők teszik, akkor te már a lusták kategóriájába vagy sorolva - sajnos ez van.    

 

 

Edina

50 hasznos tanács anyukáknak az első 6 hétre

Szülés és hazaérkezés után, szinte azonnal megindul a tanácsadás áradata felénk. Mindenki mindent tud, még az is, akinek nincs is gyerkőce, ezért aztán ott állnak a szülők és azt érzik, hogy képtelenek megbirkózni a sok teendővel, információval és képtelenek életben tartani még magukat is, nem hogy egy apró pici babát. Íme, 50 hasznos tanács, amelyeket édesanyák tették meg utólag, kezdő anyatársuk felé, hogy miként lehet túlélni az első 6 hetet. Lássuk:  

 bab.jpg

pinterest

  1. Jó anya vagy.
  2. Hidd el, hogy össze kell szoknotok.
  3. Minden kezdet nehéz, de belejöttök.
  4. Ha azt érzed, hogy "kellett ez nekem" teljesen normális.
  5. A fránya hormonok sajnos működnek.
  6. Ne a háztartás legyen az első.
  7. Amikor ő alszik, te is, amikor ő eszik, te is.
  8. Kérj segítséget - ne szégyenld magad.
  9. Állítsd le a kéretlen tanácsadókat.
  10. Bízz önmagadban.
  11. Nem kell tökéletesnek lenned.
  12. Mindenki követ el hibákat.
  13. A TV és a celebek nem mindig az igazgat mondják.
  14. Hallgass az ösztöneidre.
  15. Látogatókat csak korlátozottan fogadjatok.
  16. Ne aggódj, bármilyen rossznak is érzed a helyzetedet, elmúlik.
  17. A szoptatás olykor fájdalmas is tud lenni.
  18. Nem lehet mindenre felkészülni.
  19. Ha rendetlenség van a lakásban az a jó, mert az azt jelenti, hogy csak a babával foglalkozol.
  20. Pakold előre tele a hűtőt.
  21. Vidd magaddal a kicsit, így szokja a zajokat és te se zárkózol el semmitől.
  22. Sírni mindig ér.
  23. Szervezkedj előre - segítőt, kaját, vigyázót.
  24. Lassulj le a babához.
  25. Pihenj és ne akarj harcos anya lenni, aki kimerül már az elején.
  26. Engedd el azt, ami a gyerek előtt volt.
  27. Olykor azt érezheted, hogy a világ kifordult a 4 sarkából.
  28. Tedd félre a büszkeségedet.
  29. Fogadd el, hogy már más a fontossági sorrend.
  30. Hagyd a tükröket - nem a valóságot mutatja (most :)
  31. Magadra és a picire figyelj.
  32. A babamérleg olykor a barátunk, olykor pedig az ellenségünk (akár a való életünkben).
  33. Engedj teret apának is.
  34. ÉN idő fontossága.
  35. Az elvárásaidat engedd el.
  36. Csak pozitívan állj mindenhez és akkor sikerülni fog.
  37. Ne a könyvekre támaszkodj, hanem az ösztöneidre.
  38. Bízz apában és támaszkodj rá.
  39. Olykor nem árt, ha beveszel egy "leszarom" tablettát.
  40. Ikreknél kötelező a segítség kérése.
  41. Ne értsd a babát, hanem érezd.
  42. Élvezz minden pillanatot, mert gyorsan elillan.
  43. Fotózz.
  44. Ne bonyolítsd túl a dolgokat.
  45. Nem minden tanács fog beválni.
  46. Ne idegeskedj.
  47. Beszélgessetek apával.
  48. Felejtsd el az órát.
  49. Nem tudod elrontani a babát.
  50. LÉLEGEZZ!!!

10 dolog, amiben segíteni tudod apaként az újdonsült anyukát

Szegény újdonsült apukák sokszor fogalmuk nincs, hogy mivel is tehetnék könnyebbé egy anyuka első néhány napját, hetét. Valljuk be, hogy egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. Még az anyukák sem, pedig ők már gyerekkorukban babázgattak, de egy leendő apuka többnyire csak otthon szembesül azzal, hogy mit is jelent gyerkőcöt vállalni (persze tisztelet a kivételnek). De lássunk néhány hasznos tanácsot, hogy mégis minként lehetne támogatni bennünket anyukákat az első néhány kritikus napban.

 kep_6.jpg

pinterest

  1. Töltsd fel előre a hűtőt és a mélyhűtőt. Ha sikerül már előre bevásárolni, akkor nem is kell kimozdulni otthonról. Ráadásul, ha még arra is volt idő, hogy a közeli rokonoktól beszerezz néhány előre megfőzött házas ízű ételt és azt lefagyasztod, hidd el, hogy ezek később aranyat fognak érni az anyuka szemében.
  2. Szervezz segítőket. Amennyiben van rá lehetőséged, akkor előre beszéld meg néhány közeli családtaggal, hogy mely napokon ki az, aki tudna nektek segíteni bármiben is, így az újdonsült anyuka nem fogja azt érezni, hogy ha kétségek gyötrik, akkor nincs, aki segíteni tudna neki.
  3. Korlátozd a zavaró látogatókat. Nem összekeverendő a segítőkkel! A zavaró látogatók azok, akik igazából nem segíteni jönnek, hanem látogatóba és el is várják, hogy kiszolgálják őket még ebben az időszakban is. De ha már előre kikötitek, hogy látogatás szigorúan csak az első 6 hét után lehetséges, akkor ebből később nem lesz semmilyen sértődés. De ez most a te dolgod, hogy leállítsd ezeket a személyeket.
  4. Szűrd a tanácsokat. Ha kell, ha nem kapni fogod a tanácsokat. Mit tegyél és mit ne, és főleg a kettőt együtt, hogyan is kellene tenned. Annak adj a véleményére, aki közel áll hozzád, és ne mindenkinek a tapasztalatát építsd be a ti életetekbe, mert abból csak zűrzavar lesz, amitől pedig bizonytalanság.
  5. Légy' igazi társ. Szerintem ehhez értetek a legjobban kedves apukák, hiszen ti ismeritek a leginkább az anyukát, hogy mivel tudtok neki kedveskedni. Ha máskor nem, akkor legalább erre az időszakra érdemes összeszedni minden olyat, amivel megtudjátok könnyíteni ezt az időszakot számukra.
  6. Biztasd az újdonsült anyukát. Talán ez nem lehet annyira könnyű, mivel valahol ti is elveszve érezhetitek magatok. Mert minden új és már semmi nem lesz a régi, de mégis, ti vagyok azok, akik képesek önbizalmat adni egy elesettebb időszakban, így ez nagyon fontos, ilyenkor is, hogy ne felejtsetek el bennünket biztatni.
  7. Figyelj az apró jelekre. Valljuk be, hogy ilyenkor nem csak a családi élet borul fel, de a kismama hormonjai is. Elképzelhető, hogy ami régen jó volt, az most kiveri a biztosítékot és fordítva. Ezért fontos, hogy figyelj az apró dolgokra, amelyek ezzel az időszakkal együtt érkeztek hozzátok. 
  8. Adj időt magatoknak az összeszokásra. A hangsúly nem azon van, hogy minél gyorsabban belegyertek mindenbe, hanem azon, hogy összhangban legyetek a babával és egymással. Egyfajta zárt világ alakul ki köztetek és ebben a világban csak ti ketten és a baba létezik.
  9. Bízz magatokban, mint szülők, és bízz a saját megérzéseitekben. Fent írtam, hogy fontos szűrni a tanácsokat, mert azok olykor összezavarhatnak. Viszont, ha képesek vagytok bízni saját magatokban és abban, hogy ez egy olyan élethelyzet, amelyet mindenki képes megoldani nyugalommal úgy, hogy a saját megérzéseitekre hallgattok, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.
  10. Fotózd le a meghitt pillanatokat. Sokszor a legszebb pillanatok a fejükben maradnak meg, mert annyira átéljük, hogy elfelejtünk fotózni. Persze csak óvatosan a kattogtatással, mert itt is túlzásba lehet esni, de az emlék kép megörökítése a lényeg. 

Amiért hálásak lehetünk az apukáknak

Közeledik az apák napja, amelynek itthon még nincs igazán nagy divatja, azonban idővel talán ez is felfut majd, mint az anyák napja. Mivel még nem igazán van kiforrva a kultúrája annak, hogy ezen a napon ajándékot adjunk a drága apukáknak, ezért úgy gondoltam, hogy összeszedem azokat, amelyekért, igen is hálásak lehetünk nekik! Szóval kedves apukák, íme néhány (a rengeteg dolog közül), amiért igen is hálásak vagyunk nektek ;-)

 

 apa.jpg

Facebook

A családi létünkért: alapvető, hogy nélkületek nem lennének gyerekek és így nem lennénk egy közös család. Így hát köszi, hogy fejest ugrottatok az egész gyerek projektbe és hogy képesek vagyok elviselni a családi létezéssel járó összes hercehurcát. Szuper jó fejek vagyok, ha a gyerek szórakoztatásáról van szó, még akkor is, ha közben minden édesanya szívinfarktust kap (lásd mondjuk, amikor apa 3 méterrel a feje fölé dobja a másfél éves gyereket).  

 

 

A kitartásotokért: olykor (na jó nagyon sokszor) előfordul, hogy bizony nem önmagunk vagyunk mi nők. Ezért hát végtelen hálával tartozunk nektek, hogy bizonyos napokon, amikor a gyerek is és anya is kicsit nyűgös az "időjárás végett", ti akkor is álljátok a sarat. 

 

 

A segítségetekért: hogy támaszt tudtok nyújtani az éjszaka közepén, amikor 3 felé kellene futnunk, de veletek még ez is lerövidül. A segítő jobbotokért, hogy erős és határozott jellemetekkel igazi nőnek érezhetjük magunkat még macinaciban, feltekert frizuval is. Képesek vagytok felvenni a ritmust velünk anyákkal, és hogy egy egész napos hiszti után a gyerek nálatok mindig megnyugszik 2 perc alatt.   

 

 

A jelenlétetekért: azért, hogy egyáltalán vagytok nekünk! A lényetekért, amely a sírásra görbülő szájakat megnevetteti és a vigasztalásra szoruló háborgó lelkeket kordában tartja. Az apró luxusnak számító dolgokért, amelyek számunkra nagy értékkel bírnak, mint egy kávé, vagy egy félóra egyedül. 

 

 

EGYSZÓVAL KÖSZÖNJÜK AZ ÉDESAPÁKNAK, HOGY VANNAK :-) 

 

Akarom!

- Akarom!
- Na nem kislányom, ilyen sincs, maximum szeretném!
 
fel.jpg
pinterest
Sok esetben a gyerekek és a szülők között ez a párbeszéd napi szinten lezajlik. Ő akar valamit, mi kijavítjuk, aztán 10 perccel később, megint javítjuk. A sokadik ilyen után, azonban elgondolkoztam, hogy valójában mit is jelent ez a két szó és tényleg jó, ha arra tanítom, hogy "csak" szeressen bizonyos dolgokat és nem tanítom meg arra, hogy miként kell "akarni" bármit is elérni az életben?!
 
Amióta elkezdtem jobban erre a két kis szóra odafigyelni és ezek valós jelentéseikre, azóta ne nézzetek hülyének, de egyre jobban belegabalyodok, hogy most akkor melyik számít jónak és melyik rossznak?!
 
AKAROM VS. SZERETNÉM
 
Felnőttként azt mondani valamire a mai világban, hogy akarom, nos kissé erőszakosnak tűnik és nem igazán van pozitív kicsengése. Ráadásul, ha ezt még megtoldjuk azzal, hogy "most akarom" akkor szinte azonnal visszahőköl mindenki, hogy neked se lehetett gyerek szobád!
 
De a gyerekeknél kicsit más a helyzet, vagy...
 
Ugyanis, ha azt nézzük, hogy mennyire őszinték még, nincsenek megjátszásaik (csak talán hiszti közben) és nem taktikáznak.
 
Nincsenek bevált modoros módszereik arra, hogy kit hogyan lehet manipulálni és irányítani (bár szülőként olykor ezt érezhetjük). 
 
Helyette csak azt mondják ki őszintén, amit az adott percben gondolnak, éreznek és amit el akarnak érni bármi áron!
 
Annyit azonban tudnak már, hogy ha valamire szükségük van, akkor azt akarják. Azért akarják, mert talán így születtek ők is, ahogy mi is, hogy mindent akarunk, mert nem szeretnénk megalkuvók lenni. Csak aztán felnőttünk és a felnőtt létünk része az, hogy már nem akarunk túl sok mindent, de néha meg szeretnénk egy kicsit többet, mint amink van.
 
Ezzel pusztán csak az a gond, hogy ha az ember valamit szeretne, akkor nem fog érte hatalmas erőfeszítéseket tenni. Nem, tényleg nem fog, ne is áltasd magad. Mert ha valamit annyira de annyira szeretnél, hogy csak arról beszélsz és azzal kelsz és fekszel, akkor az már akarat és nem szeretet. Márpedig, ha belegondolsz, hogy a gyermeked mennyi energiát fektet abba, hogy kifejezze az akaratát, máris érted az ő teóriájának a lényegét.
 
Tudom egyesek szerint a gyerekek még nem ennyire okosak, azonban itt nem is azon van a hangsúly, hogy milyen tudással rendelkeznek, hanem arról, hogy ki mennyire képes küzdeni a céljaiért, amit ténylegesen és valójában akar. Na és akkor itt derül ki, hogy felnőttként vajon jó-e az, ha csak szeretnék egy új állást és ezt hajtogatjuk úton útfélen mindenkinek, vagy az akaratunk által teszünk is érte és beadjuk az önéletrajzunkat bizonyos pályázatokra.
  
Így míg a felnőttek inkább mindent csak szeretnének és nem akarnak (vagyis tényleges lépéseket nem igazán tesznek a céljaikért), addig a gyerekek addig hajtogatják és küzdenek a legkisebb dolgokért is, ameddig azt el nem érik.
 
Én magam szeretet párti vagyok, de olykor valóban elbizonytalanodom, hogy akkor most melyik is a jobb, az akarat vagy a szeretet?!

3+1 tipp, hogy a párunkra is legyen időnk gyerek mellett

Amikor megszületik a gyerkőc, akkor szinte felgyorsul a világ és úgy érezzük, hogy mindenre oda kellene tudnunk figyelni, miközben épp, hogy belülről pedig meg kellene tanulnunk lelassulni. Ez a kettősség jellemzi a szülőség nagy részét. Elég gyorsnak kell lenned ahhoz, hogy észrevedd azt, ha a gyerek bajba kerülhet, de elég higgadtnak, hogy ne okozz pánikot a megoldással. Persze a gyerkőc mellett még ott van a társunk is, aki olykor jogosan érezheti azt, hogy háttérbe került. De nézzük, hogy milyen rejtett időpontokban tudunk a párunkkal újra kettesben pihenni, kikapcsolódni:

 kep_5.jpgpinterest

 

Ha alszik a gyerkőc: ez általában 3 időszakra korlátozódik. Reggeli, déli és esti időszakra. Persze, ha szerencsés az ember és még többet alszik a kicsi, akkor az szuper, azonban ahogy nőnek, úgy csökken az alvások száma is.  Amennyiben csak a reggeli és esti időszak marad, úgy használjuk ki azokat, beszélgessünk egymással, tervezzük meg a közös programokat és ne mással foglalkozzunk, hiszen híreket később is tudunk olvasni.  

 

 

Amikor mások vigyáznak a gyerkőcre: ide sorolható mindenki, akiben (te) megbízol. Ugyanis ez az az egy, ami ha megvan, akkor képes vagy elengedni magadat, és kikapcsolni. Persze itt sem tudtok túl sokáig távol maradni a gyerekektől, de ha már egy közös vacsi, vagy mozi belefér az estétekben, az sokat számít, hisz feltöltődve sokkal több türelmetek lesz bármihez is.

 

 

Amikor a gyereknek fix programja van: ha már közösségbe jár a kicsi, akkor könnyebb megoldani, hogy ismét együtt tölthessetek a férjeddel/feleségeddel akár egy teljes napot. Persze sokan nem tartják szép dolognak, hogy szegény gyereket beadják a bölcsibe/óvodába/suliba és a szülők meg elszöknek fél napra. Azonban az én tanácsom még mindig az, hogy ne mással foglalkozzatok, hanem magatokkal és ha ti úgy érzitek, hogy nektek most erre van szükségetek, hogy együtt elmenjetek bárhová, akkor tegyétek meg. Attól még nem leszel rossz szülő, mert kikapcsolsz néhány órára.  

 

 

+ 1 tipp: sok házaspár nem tudja megoldani, hogy akár csak egy évfordulós vacsi erejéig, de kettesben tudjanak maradni. Pedig létezik megoldás a bébiszittereken és egyéb felvigyázókon túl is. Ma, amikor annyi vállalkozás épül a gyerekek szórakoztatására, hogy szinte már alig lehet választani, akár olyan étterembe is mehettek, ahol van gyerekjátszó és felügyelő. Persze, nem 100%-os megoldás (azonban a gyerkőc végül is már a családotok része), de azt gondolom, hogy azért így is lesz néhány perc, amikor újra képes vagy kiszakadni a szülői szerepedből és élvezni azt, hogy újra az a nő vagy (legalábbis a párod szemében), aki az anyaság előtt voltál.

 

Amit eddig tudok az anyaságról

Amikor fejest ugrik az ember az egész család-gyerek témába, akkor megvan róla győződve, hogy ha más megtudja ugrani ezt, akkor mi miért ne tudnánk. Így belevágunk a többnyire lesz, ami lesz alap elve mentén. Aztán ahogy haladunk egyre beljebb és beljebb a gyermeknevelés erdejébe, úgy jövünk rá, hogy bizony mennyi mindenről fogalmunk se volt (ide is passzol a boldogok a tudatlanok mondás). Azonban mielőtt totál kikészítené magát minden édesanya, álljunk meg nézzük meg és nézzük meg azt, amit viszont már tudunk: 

 

 kep_4.jpg

pinterest

 

  • Vannak (és elég valószínű, hogy lesznek is majd még) nehéz időszakok az anyaságban, DE ha kell képesek vagyunk erőnkön felül is teljesíteni.

 

  • Néha csak a kitartásodon múlhatnak a dolgok.

 

  • Az önbizalom talán még fontosabb, mint előtte bármikor.

 

  • Mindenki a saját véleményét/nézőpontját próbálja meg a másiknak magyarázni, hogy az a legjobb választás - de ne ítélkezz, hisz nem tudhatod, hogy ki, mit és miért tesz.

 

  • Nem mindig fogják megérteni a döntéseid okát.

 

  • A belső anyai megérzéseidre hallgass, ne másokra.

 

  • Ha tetszik, ha nem és akár mennyire is ítélnek el érte esetleg a többiek - mondván, hogy régen nem volt ilyen, akkor is jól tud esni olykor egy kis én idő.

 

  • Egy bizonyos szintig a gyerekek egyformán működnek (de csak egy bizonyos szintig).

 

  • A gyermeked jobban figyeli minden mozdulatodat és cselekedetedet, mint azt te elsőre gondolnád.

 

  • A figyelmed középpontjában a gyerkőc mellett apa is ott legyen.

 

  • Sokszor érezheted azt, hogy nem tudod hogyan tovább, de ne aggódj, tényleg minden megoldódik.

 

  • Kérlek, hogy minden percet élvezz, mert rohamosan telik az idő és ez az időszak, ami most van, nem jön újra vissza.

 

  • Amennyiben néha úgy érzed, hogy nem te nyernéd el az év szülője díjat, csak gondolj arra, hogy kivétel nélkül mindenki édesanya legalább egyszer érezte már így magát. 

 

Amennyiben tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, vagy csatlakozz a zárt csoporthoz, így egészen biztosan nem maradsz le semmiről :-)

Miért stresszesebb ma szülőnek lenni, mint régen?!

Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy manapság előbb, vagy utóbb, de sajnos minden családban felüti fejét a stressz. Ki ezért, ki azért válik feszülté, amelyet megpróbálunk a helyén kezelni, de valljuk be, hogy nagyon nincs könnyű dolgunk. Azonban, ha a szüleinket megkérdezzük a szülői létükről, még az ő véleményük szerint is valahogy nem volt ennyi aggódás és félelem a lelkükben. Egyben azonban minden generáció egyetért. Szülőnek lenni nem épp a világ legegyszerűbb dolga. Sőt! Lássuk, hogy mitől érezzük ma magunkat stresszesebbnek, mint szüleink:

 

 you.jpgpinterest

 

  • Túl sok mindenkinek akarunk megfelelni.

 

  • A megfelelési kényszerünket akaratlanul is átadjuk a gyerekeknek.

 

  • A szülői önbizalmunk szintje rettentően alacsonyan van.

 

  • Nem bízunk senkiben még a gyermekeinkben sem.

 

  • A gyerekkorunkból hozott mintákat nem vagyunk képesek felülírni.

 

  • Túlaggódunk és túlgondolunk mindent.

 

  • Az óvoda/iskola választáson múlik az egész életünk.

 

  • Mások életét másolva próbálunk egy boldog családi képet felépíteni.

 

  • Mindenkivel versenyezni akarunk (az én gyerekem már ezt is tudja...)

 

  • Nem befelé, önmagunkra és a családunkra figyelve éljük az életünket.

    

Miért volt jobb régen gyereknek lenni, mint ma?!

Egyáltalán biztos az, hogy jobb volt?!
 
Amikor gyermekünk születik, idővel óhatatlanul is előtörnek belőlünk azok a típusú nosztalgikus emlékek, hogy a gyerekkorunkban mi milyen volt. Az ízek, az érzések, az örömök és a bánatok, melyik szituációban mit és hogyan érzékeltünk vagy egy egy élethelyzetet miként élt meg legbelül a kicsi énünk. Aztán ahogy szülőkké válunk mi magunka is, és elkezd cseperedni a gyermekünk, egyre inkább gyűlnek bennünk azok az érvek, na meg persze ellenérvek is, hogy miért volt jobb régen gyereknek lenni, mint ma. Lássuk :-)

 ladies3_663.jpgpinterest

 

  • Az utcában minden gyereket ismertél, hisz együtt ment a bandázás.

 

  • Több időt töltöttél a szabadban.

 

  • A nagyi zsírral és cukorral készült sütije volt számodra a legfinomabb.

 

  • Kizárólag az otthon készített ételeket ismerted.

 

  • A játszótereknek semmilyen szabványnak nem kellett megfelelniük.

 

  • Egyedül is hazajöhettél bárhonnan.

 

  • Amint "nagy" lettél, a lakáskulcs a nyakadban lóghatott.

 

  • Alkalmakra leveleket, képeslapokat kaptunk és küldtünk egymásnak.

 

  • Ha elestél a nagy játszás közben, akkor a szüleid elintézték egy nagy puszival és egy "katona dolog" mondattal.

 

  • Az óvodákban játszani jártunk és nem angolt vagy meditációt tanulni.

 

  • Mérges csak akkor voltál, ha valaki megvert a Gazdálkodj okosan-ban, vagy ha előbb volt a szomszédnak bármilyen modern játéka.

 

  • A könyvtárba egyenesen jól és otthonosan érezted magad.

 

  • A diavetítések alkalmával egy új (3D-s) világba csöppentél.

 

  • A fáról is simán megetted a gyümölcsöket.

 

 

 Ha tetszett a fenti írás, akkor gyere és kövess a Facebookon ahol számtalan hasonló cikk és érdekesség található! 

Miért könnyebb ma szülőnek lenni, mint régen?!

2018-ban szülőnek lenni nem könnyű. Az ember, amikor visszagondol a saját gyerekkorára mindig úgy érzi, hogy akkor bezzeg minden sokkal egyszerűbb volt. Pedig a mi szüleink is megjárták a maguk útját. Nem volt egyszerűbb anno szülőnek lenni, mint ma, sőt! Lássuk, hogy milyen bizonyítékokat tudunk felhozni arra, hogy miért is könnyebb ma szülőnek lenni, mint régen:

 

 

anyalanya.jpgpinterest

  

  • Nem kell pelust mosnod, vagy főznöd a szabadidődben, hiszen ma már eldobhatós is kapható.

 

  • Az interneten minden kérdésedre megtalálhatod a választ.

 

  • Baj esetén, azonnal feltudod hívni mobilon a gyerekorvost.

 

  • Léteznek alternatív gyógyszerek/gyógymódok is.

 

  • Ha nincs kedved/időd/energiád főzni, vagy bevásárolni, akkor akár házhoz is rendelhetsz mindent.

 

  • A házimunkát (főzést, mosást, takarítást) számtalan dolog képes megkönnyíteni.

 

  • Ha ételallergiája van a gyerkőcödnek, könnyebben kaphatsz segítséget másoktól (csoportok, közösségek stb.).

 

  • A különböző be és kifizetéseket, átutalásokat akár már egy sima applikáción keresztül is elintézheted.

 

  • Amennyiben elutaztok nyaralni, üveges bébiételt is tudsz adni a gyerkőcnek.

 

  • Kedvedre válogathatsz a bababarát szállodák közül.

 

  • Rossz idő esetén játszóházba is tudtok menni.

 

  • Az üzletek tele vannak különböző fejlesztő játékokkal.

 

Nos, mondja már meg mégis valaki, hogy miért is érezzük azt, hogy régen minden könnyebb volt?! 

 

Ha tetszett a fenti írás, akkor gyere és kövess a Facebookon, ahol számtalan érdekesség vár még rád!

3+1 tipp, hogy miként tudjuk megelőzni a gyerek elvesztését

Avagy, próbáljunk meg felkészülni a felkészülhetetlenre

Szülőként,Ha gyerekekről van szó szülőként a felmerülő problémák elébe megyünk és megpróbáljuk azokat megakadályozni. Persze nem tudjuk megóvni őket mindentől és talán nem is kell(ene), de azt gondolom, hogy bizony vannak olyan kötelező szülői teendőink, amelyeket kiemelten kezelünk, mint például, a gyermekünk biztonsága! 
Most, hogy végre közeledik a tavasz és egyre több lesz a szabadtéri program, szükséges számba venni minden lehetőséget, hogy elkerüljük minden szülő egyik legnagyobb rémálmát - a gyermek elkeveredését. Még belegondolni is szörnyű, de ha kicsit megpróbálunk felkészülni a felkészülhetetlenre, akkor talán még pánik esetén is beugrik, hogy mit kell tennünk.   
Lássuk, hogy milyen lehetőségek vannak a baj elkerülésére:
kepi.jpg
Hordozók: egyre elfogadottabb, hogy kendőbe, kenguruba, vázas hordozóba viszik a szülők a gyerekeket. Valóban praktikus, mivel teljes testközelben van a gyermek így látjuk minden mozdulatát, még mi magunk is kissé komfortosabban tudunk mozogni. Számtalan divatos színben és formában lehet kapni, amilyet csak szeretnénk. Pusztán csak egy a baj vele: egy 4-5 éves gyereket már nem igazán tudsz rávenni arra, hogy belemásszon, a súlyról pedig már nem is beszélve... Ezért ez a típus inkább kisebbeknek ajánlott. 
hati.jpg
pinterest
Pórázos hátizsák: iszonyatosan megosztja az embereket a gyerekhám, vagy ahogy többen ismerik a pórázos hátizsák téma. Külföldön kissé megértőbbek és elfogadóbbak ezzel kapcsolatban, azonban Magyarországon csupán, ha egyszer láttam egy ikerpár esetében az utcán. Itthon sok szülő nem ért egyet ezzel az eszközzel, szerintük szörnyű tett ez egy állítólagos szerető és gondoskodó szülőtől. Azt gondolom, hogy azoknak, akiknek szerencséjük van és a gyermekük nyugodtabb típus, azoknak ez teljesen érthetetlen szituáció. Sőt mi több, talán még ördögtől való dolognak is titulálják. Viszont tegyük fel a következő lehetőséget: két örökmozgó  fiú, két különböző irányba megindul a maguk kiváncsi, ámde annál nagyobb lendületével, mondjuk egy gyereknapion lévő tömegbe, amikor ráadásul még az árusok is gondoskodnak arról, hogy minden színes, zajos és rettentően érdekes legyen a felnőttek számára, hát még egy gyermeknek, aki talán életében először lát valami olyat, ami azonnal képes elcsavarni a fejét és ezzel a tekintetét is  szülőkről. Nem mondom, hogy én az egyetlen gyerekemre ráadnám (de talán nem is az 1 gyerek használatára van ez kitalálva), azonban teljesen megértem ezeket a szülőket, akik próbálnak némi "határt" szabni saját gyerekeiknek. Persze az már egy másik kérdés, hogy a gyerekek örülnek, a napsütésnek és hogy újra lehet(ne) rohangálni a szabadban, azonban (szó szerint) visszatartja őket valami.     
langos.jpg
pinteres
Lejárt a lángos ideje: azt gondolom, hogy sajnos már elmúltak azok az idők, amikor a szüleid bejelentették a strandon, hogy elvesztél és megálltak a legbiztosabb pontnál, ahol tutira megtaláljátok egymást és a hangos bemondóba pedig egy unott hangú nyugdíjas néni beleordította a következőket "Ferikét várja anyukája a lángosos bódénál", majd egycsapásra megoldódott minden. Ezért aztán ma már az egyik alapvető dolog, hogy a gyereknek (korának megfelelően) megtanítjuk az adatait. Mint a nevüket, a szülők nevét, valamint hogy hol laknak. Persze, ez sem biztosíték sajnos arra, hogy pánik esetén egy gyerek egyrészt megtud-e szólalni, és ha igen, el tudja-e mondani az adatokat helyesen.  
 
18121871_1315298355174623_9193433977723405253_o.jpg
+1 tipp: ahogy az már lenni szokott, amikor túlnő rajtam paranyu (értsd, alapjáraton nem vagyok az :) akkor úgy érzem, hogy mielőbbi megoldást kell találnom a kétségeimre. Azt gondolom, hogy ezzel minden szülő így van. Így akadtam rá egy fantasztikus dologra a Callkötőre (nem, nincs érdekeltségem:), ami kifejezetten szülői paraűzőnek tűnik. Kitalálója, szintén anyuka (gondolom, akkor valóban nem vagyok egyedül a paraságommal, ha ez az ötlet megvalósításra is került), aki gondolt egyet és kitalálta a telefonszámos karkötőt. A feltűnő színeknek köszönhetően könnyen észrevehető, a dizájn és kényelmesség pedig azt a célt szolgálja hogy a gyerekek szívesen hordják. Szerepelhet rajta apa/anya telefonszáma, de komolyabb betegségek (cukorbetegség, epilepszia stb.) allergia is. (Egy időben jómagam is azon pörögtem, hogy mi lesz, ha akár a játszótéren, vagy az óvodában megkínálják az allergiás gyerekemet valami olyannal, amit nem ehet.) Fantasztikus ötletnek tartom a gondoskodás ezen formáját és ha mégis előfordulna a rémálmunk, akkor legalább bízni tudunk benne, hogy a gyerkőcünk, ha nem is áll szóba idegennel (mert megtanítottuk neki), akkor akár szavak nélkül is, de a kezét megmutatja valakinek, aki a segítségére siet.
Amennyiben szeretnéd felvenni a  Callkötővel a kapcsolatot, hogy a gyermekednek is legyen egy ilyen csodás karkötője, úgy a IDE KATTINTVA elérhetitek őket!
Amennyiben tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát így biztosan nem maradsz le a következő posztról :-)

3+1 dolog, amivel nem vagyok hajlandó foglalkozni szülőként

A szülői létünkkel megszületik (vagy talán csak felerősödik) bennünk egy új oldalunk. A nőknél ezt anyatigrisnek nevezik, az apák meg véleményem szerint eleve tigrisek, ha a családjukról van szó. Időről időre szembetalálkozunk olyan emberekkel, helyzetekkel, amelyeket valljuk be, hogy olykor nehezen tudunk kezelni, de belejövünk és megtanuljuk, és ami tegnap még nehéz volt számunkra, az ma már semmiféle fennakadást nem okoz. De lássuk, hogy melyek azok a dolgok, amelyekkel idővel szülőként már egyszerűen nem vagyunk hajlandóak foglalkozni.  

 kep2_2.jpgpinterest

Dicsekvő szülőkkel: valahogy immunissá válik az ember, azokra a szülőkre, akik folyamatosan csak dicsekednek a saját gyermekükkel - megjegyzem ezzel mindenki más gyerekét hülyének is nézik. A kezdet kezdetén könnyen belefutunk az olyan megjegyzésekbe, szócsatákba, amelyek által szinte versenybe szállunk a saját gyermekünk érdekébe, hogy majd akkor ki tud jobb és nagyobb dicsérő szót előhúzni a szótárából, de idővel kitisztul a kép és rájövünk arra (na persze nem mindenki!), hogy mint minden ez is a szülői bizonytalanság egyfajta formája és valójában szegény gyerek a felét se tudja annak, amit a szülei fecsegnek róla. Sokan a szülői értettség kezdeti stádiumában ragadnak és nem meghallva másokat, csak a saját gyermekükről beszélnek és ha visszakérdeznél, hogy mi volt a te utolsó mondatod, sajnálatos módon nem fogalmuk sem lenne róla. Persze nem azt mondom, hogy más gyerekére jobban figyeljünk egy-egy beszélgetés alkalmával, de lehetnénk nyitottabbak is a többi szülő gyermekével kapcsolatban, hátha nem beszél mindenki hülyeséget.  

 kep_2.jpgpinterest

Mások véleményével: talán nem is kellene ezt a részt nagyon taglalnom, azonban egyre több olyan szülővel találkozok jómagam is, akik egyszerűen képtelenek a saját családjukra koncentrálva élni az életüket - hozzáteszem, hogy, ami a legszomorúbb, hogy ezek nem mind kezdő szülők! Sokan azzal stresszelik még pluszban magukat (mintha e nélkül nem lenne elég stresszes a szülői lét), hogy ki és mit gondol a családról és leginkább arról, hogy miként nevelik a gyermekeiket. Értem én, hogy fontos az anyós, a sógornő, meg az összes többi női rokon (azért írom a nőket, mert hát nincs mit tagadni, mi nők sajnos kritikusabbak vagyunk egymással) véleménye, meg hát ugye a családi béke miatt rájuk is hagyjuk. Arról már nem is beszélve, hogy azok, akik ritkán, ünnepekkor, családi alkalmakkor találkoznak távoli rokonokkal, valahogy még inkább megakarnak egymásnak felelni és így ráhagynak mindent a mamára meg az összes többi rokonra, akik jobban ismerik más gyerekét a szülőknél. Teljesen felesleges lenne ezeket a köröket futni, hiszen ha már megszületett benned az anya/apa tigris, akkor néha igenis ki kellene engedned magadból és kiállnod a saját családod érdekében a nézeteitekért és nem lesütött szemmel elviselni az olykor már romboló hatású mondatokat.  

 kep_3.jpgpinterest

Ha egyedül maradok a szülői nevelési elveimmel: az előző folytatásából következik, hogy szintén nem lenne szabad teret adni annak, hogy ha te hiszel a saját nézeteidben, ami neked és a családnak is bevált és igenis működik, akkor nem átmenni bólogató kutyába, hanem megmaradni az általad jónak vélt nevelési elveidnél. Itt most nem arra gondolok, hogy fajfej módjára kizárni minden egyéb alternatívát és makacsul ragaszkodni még akkor is ahhoz, ha a családnak nem megfelelő az irány. Pont, hogy nem! Hanem egy olyan nézetet és irányt kell tudnotok kiválasztani, ami nektek a lehető legjobban működik, mert ettől lesztek egy egység és szövetség, hogy ti így közösen is tudtok működni. Számomra még mindig sokszor felfoghatatlan, hogy szülőként nem az lenne az elsődleges dolgunk, hogy a gyermekeknek egy stabil és kiegyensúlyozott légkört teremtsünk meg?! Ehhez képest azonban, ha elkezdesz másra/másokra figyelve élni, ez az egész képes pillanatok alatt megborulni és máris megengedted, hogy kívülállók (igen, az anyósod is az!) beleszóljanak az életetek egyik legérzékenyebb területébe.     
kep4_1.jpgpinterest

+1 Katonai renddel: "imádom" az olyan képeket, ahol a szülők felteszik a különböző közösségi oldalakra, hogy például milyen csodás rend van náluk a karácsonyi ajándékbontás után. Kvázi már csak az nincs a kép alá írva, hogy a gyerek még élére is hajtogatta a csomagolópapírt. Te jó ég! Ilyenkor valahogy mindig egyfajta sajnálat alakul ki bennem, hogy ahol egy olyan kép készül a gyerekről, ahol csupa derékszögbe állított játék van a polcon és a könyvek pedig írók és színek szerint vannak rakva, ott vajon mennyire stresszes gyereknek lenni?! Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy hatalmas őskáosznak kell lenni minden lakásban, ahol gyerek van, csak ne legyünk már ennyire álszentek, hogy miközben kifelé azt sugalljuk, hogy nálunk a nap minden percében toppon van a lakás, közben meg a kép elkészülte előtt fél órát magyaráztunk a gyereknek a rend elméletünkről. Szerintem ez egy tipikusan olyan tényező a szülők életében, amit el kell tudni engedni. Tudom, sokan most felhorkannak, hogy könnyű ezt mondani, hogy engedd el, de mondja már meg valaki, hogy hogyan lehet ezt megtenni! A válaszom erre szimplán csak annyi, hogy egy család életében nem annak kell az elsődlegesnek lenni, hogy a játékok 45 fokos szögben ülnek-e vagy sem. Amennyiben ez az elsődleges, az már régen rossz, hiszen még mindig "csak" gyerekeket nevelünk és nem pedig katonákat.

 

 

Amennyiben tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát így biztosan nem maradsz le a következő posztról :-)

 

5 időspórolási trükk gyakorló szülőknek

Avagy, hol akadnak kihasználható időintervallumok, amelyeket folyamatosan elfecsérelünk

Sok szülőnél jelenik meg a gyerkőc megszületésével az időzavar. Nehéz kezelni a sok teendőt, rohanást, szervezést és önkéntelenül is belekeveredünk egy örvénybe, ami csak húz és húz lefelé, egészen addig, amíg végül összecsapnak a fejünk felett a hullámok és a végén, már két program közötti fennmaradó lyukas időszakaszokat se vesszük észre. Következzen 5 időspórolási tipp, hogy ne azt érezzük, hogy önmagunkra soha nem jut időnk: 

 

kep_1.jpg

 

Korán kelés/későn fekvés: mielőtt szülővé válik az ember, valahogy úgy érezhetjük, hogy semmire nem jut időnk, majd, amikor átesünk a tűzkeresztségen rájövünk, hogy pusztán csak totálisan rosszul osztottuk be azt. Valahogy így kezdődik az egész, majd erre rászületnek a gyerekek és az időbeli őskáosz kezdetét is veszi. Azonban ha korábban kelünk, vagy később fekszünk, mint a családunk, máris keletkezik egy űr, amit arra használhatunk fel, amire csak szeretnénk. Tudom, hogy elég nehéz olykor korábban kelni, mert még talán sötét van, nem beszélve a zord időjárásról, de magukért, és azért, hogy feltöltsük a lelkünket olyan dolgokkal, amelyek nekünk fontosak a család mellett, talán megéri és persze aztán hétvégén mi is tarthatunk lustis reggeleket, amikor nem kelünk ki olyan korán az ágyból.

 

kep2_1.jpg

 

Közlekedés: ha az ember autóval közlekedik akkor is vannak lehetőségei, hiszen nincs is olyan nap, hogy ne ülnénk a dugóban. Így ezt az időt is kedvünkre kihasználhatjuk, akár csak a tömegközeledés által adott kötelező pihenőket. Sokan ilyenkor tudnak elolvasni egy cikket, megtervezni a napjukat, esetleg néhány telefont lezavarnak, vagy magán levelekre válaszolnak. A lényeg, hogy ezekben az időszakokba saját magunkat helyezzük előtérbe, így a nap többi részében folytatódhat a rohanás. 

 

kep3_1.jpg

 

Ebédidő: a legtöbb munkahelyen azért ma már minimum fél óra ebédidő jár mindenkinek, de van, hogy több is. Ez az időspórolási lehetőség valahogy kiesik az emberek tudatából, miközben azért viszonylag sok minden eltudnánk intézni kerek 1 óra alatt. A bajt ott követjük el, hogy az ember az asztalánál ebédel, mondván, kényelmes és a gép előtt ülve eltudunk intézni mindent. Azonban épp ez a gond, hogy a többi kolléga beszalad "csak egy dologgal" amiből aztán az lesz, hogy se enni, se szervezni nem tudunk semmit. Épp ezért, ha teheted, akkor egy héten legalább 1-2x mozdulj ki az irodából és ülj le egy padra ebédelni, közben pedig töltekezz, ennyi igazán jár neked is.

 

kep4.jpg

 

Amíg a gyerek egyedül játszik: valljuk be, hogy hétközben elég kevés idő jut este egymásra a gyerekekkel, mert a reggeli rohanás mellett már csak az esti őrületes rutin tud rosszabb lenni. Persze fel lehet osztani az estéket apával/anyával, hogy melyik napon ki legyen a szerencsés, aki viheti a hátán az egész házat, azonban a gyakorlatban ez leginkább úgy néz ki, hogy te félrevonulsz, a gyerekek meg utánad, mondván, miért maradnál ki a jóból, így követnek téged mindenhová. Ezért aztán maradnak a hétvégék, amikor a család együtt tud pihenni (kivéve, ha váltjátok egymást a melóban, mert akkor őskáosz a kezdeti időszak) és mivel ma már az is baj! ha túl sokat játszunk a gyerekkel (igen, én ezt is kipipálhatom, mert megkaptam), ezért használjuk ki azt az időt, amikor egyedül, vagy a tesóval játszik. Nyilván nem a leghasznosabb idő, mivel az ember fél szeme így is rajtuk van, de némi sms, vagy e-mail megválaszolása azért szerintem itt is bepaszírozható. 
kep5.jpg

Szabadság: na ez az, amit egy szülő úgy érez, hogy egyáltalán nem engedhet meg magának. A szabadság arra van, ha a gyerek beteg, netán valami esemény van az életében, vagy szünet. De hogy magunknak csak úgy pihenés gyanánt kivegyünk egy napot, az a legtöbb szülő esetében teljesen elképzelhetetlen, sőt mi több, még olykor lelkiismeretfurdalást is érzünk. Pedig, ha csak arra gondolunk, hogy akár így egy napot is eltölthetnék a társunkkal, pont úgy, mint régen, na az már ugye mennyivel vonzóbban hangzik. Arról nem is beszélve, hogy ha a ti életetekben nagy luxusnak számít egy teljes nap szabit kivenni, akkor vegyél ki helyette csak egy fél napot, így 1 napot, két részletben is élvezhetsz (csak ne felejtsd el előre megtervezni, hogy mit szeretnél tenni a szabid alatt).  

 

Amennyiben tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát így biztosan nem maradsz le a következő posztról :-)

 

 

kép:pinterest 

 

Miként bukjuk el minden évben az év teste díjat

Avagy hogyan kellene megszabadulnunk az anya és az apatestünktől.

Új év, új élet - szokták mondani. Többen ilyenkor nagyobb erőt éreznek magukban ahhoz, hogy bármibe is belevágjanak. Lassacskán érkezik a tavasz és úgy érezhetjük, hogy elérkezett az idő, hogy végre összeszedjünk magunkat (valahogy) és magunk mögött hagyjuk a karácsonyi punnyadást és vele együtt az eszeveszett lustulást, a bő macinaciról már nem is beszélek, amiben egyáltalán nem látszik, hogy pontosan hány kilót is szedhettünk fel az ünnepek alatt. Így hát összeszedvén az összes erőnket, elhatározzuk, hogy idén miden más lesz és belevágunk valami teljesen újba, és végre elérjünk az általunk kitűzött álomtestet, ezzel magunk mögött hagyva az anyu/apu testünket (igen, nem csak anya test létezik kedves apukák :) Él a fejemben erősen egy kép arról, hogy milyenek is voltunk, mielőtt szülők lettünk volna. Hogy nem lógott egy olyan ruha sem a szekrényünkben, amire azt a címkét ragaszthattuk volna, hogy "majd ha lefogyok akkor újra felveszem". Szóval jöjjenek az okok, amiért minden évben elbukjuk az év teste díjat: 

 fogyi.jpgpinterest

 

Az irány - manapság, amikor már tényleg számtalan lehetőség áll a rendelkezésünkre,  hogy miként fogyjunk le, és az interneten, ha beütjük, hogy fogyás, akkor elárasztanak bennünket a különböző edzők és az ő ajánlataik - nem is értem, hogy mi az, ami képes visszatartani minket. Na én pontosan itt szoktam először elbukni, hogy fogalmam nincs, hogy milyen szempontok alapján válasszak. A bőség zavara, amikor nem tudjuk megfogalmazni se, hogy számunkra mi lenne a legmegfelelőbb nézőpont. Ezért az első, hogy tedd tisztába magaddal, hogy neked mi az, ami a legfontosabb lenne, mi az ami a te életedbe belefér időben és helyszínben. Esetleg lejárnál valahová, inkább otthon mozognál, netán a szabadban, ha eljársz, akkor fogadsz személyi edzőt, vagy inkább vezetett órákra mész, netán egyedül, vagy párban sportolnál?! Azt gondolom, hogy sokan itt vérzünk el, hogy akkor most merre is induljon az ember egyáltalán.  

 

A kiválasztás - na ez a másik gyenge pont sokunk életében, hogy milyen sportot válasszunk. Őszinte leszek, annyira tudom, azokat irigyelni, akik elsőre megtalálták a kedvencüket, és amit hétről hétre tudnak űzni. Na de biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel sem egyedül, amikor azt mondom, hogy már rengeteg sportot és óratípust kipróbáltam, de hogy olyan még nem született meg, amiért én a szakadó hóban, esőben, vagy akár szélviharban elinduljak, na az is biztos. Az elején mind tetszik, és izgalmas, aztán idővel valami biztos, hogy közbejön. Beteg lesz a gyerek, fogorvoshoz kell menni, vagy épp sok a meló és túlórázni kell stb. és máris elkezd kimaradni először csak 1, majd 2-3 alkalom, és onnan már nem állok meg a lejtőn és abba is hagytam, azt, amiért még néhány hete majd megvesztem. Ezért tanácsos olyat választanunk, amely számunkra kellően vonzó ahhoz, hogy kikeljünk a székből és lecseréljük végre a minden hájat takarós nacinkat. 

 merl.jpgpinterest

 

A mennyiség -  mivel végig ilyen határozatlanok vagyunk, ezért nem csoda hát, hogy ha azzal is gondunk támad, hogy a leadni kívánt kilókat kellene pontosan meghatároznunk. A válaszok általában így néznek ki: hát szeretném végre lefejteni magamról az anyatestemet és visszakapni a régit, vagy - olyan Rubint Rékás testet szeretnék magamnak, de az sem ritka ha valaki azt mondja, hogy - hát csak vékonyabb és izmosabb szeretnék lenni. Igen, de pontosan hány kilót is jelent számodra a régi tested, a Réka test, vagy a vékonyabb és izmosabb test?! Érdemes konkrétan meghatározni, hogy mondjuk 9 kilót szeretnék leadni! 

 

Az idő - hát kb. olyan nyár környékére szeretnék lefogyni valamennyit :) szerintem ez a legjobb, mert ettől nem csak te nem tudod beazonosítani, hogy pontosan mennyit és mikorra szeretnél leadni, de tuti biztos, hogy megveszne tőled még egy edző is. A mennyiség mellett még másik fontos lenne az időt is kitalálni, hogy mikorra szeretnéd elérni a kitűzött álomalakot. Sajnos van egy rossz hírem, ha nem adsz határidőt, akkor veszett fejsze nyele az egész. Emlékezz csak vissza a sulira, amikor vizsga előtt álltál és rengeteg anyagot kellet hirtelen bemagolni és igazából te magad sem tudod, hogy pontosan hogy és miként sikerült, de megtanultál mindent és még a vizsgád is jól sikerült. Na ez pontosan azért volt, mert szorított a határidő, amit annyira tudunk utálni, de közben meg a barátunk is lehetne. Ha képes vagy meghatározni mondjuk, hogy nyaralásra - azaz augusztus 39-re szeretnék leadni 9 kilót az apatestemből, akkor hidd el, hogy jobban fog működni az egész, mintha csak úgy megfoghatatlanul beszélsz a levegőbe.   

 

apaanya.jpg

pinterest

 

Buktatók - mert hogy ugye vannak még természetesen azon túl is, amiket fent említettem. Mégpedig ilyenekkel szoktunk előállni: jaj, én egyedül biztos nem megyek sehová, vagy - inkább majd jövő hónapban elkezdem, de persze az sem ritka a hét elejére hivatkozunk, vagy épp a fejfájásunkra, esetleg a nyűgösségünkre és valljuk be őszintén, hogy a jó vagyok így a feleségemnek hisz így is szeret séma is néha bejátszik. Persze még hosszasan lehetne sorolni, hogy melyek azok a kifogások, amelyeket nap mint nap mondunk, annak érdekében, hogy ne kelljen megmozdulni, de az igazság az akkor is az, hogy előbb vagy utóbb rá kell vennünk magunkat, hogy igenis mozognunk kellene, már csak az egészségünk érdekében is, hiszen mint szülők, sokáig szeretnénk a gyerkőcökkel együtt megélni minél több közös családi pillanatot.

 

Összességében, azt gondolom, hogy ahhoz, hogy kellő erőt érezzünk magunkban először is tudatosnak kell lennünk az egész fogyás témában. Célirányosan válasszuk ki, hogy honnan szeretnénk fogyni, mennyit és mikorra. Szerintem a január tökéletes idő többek között arra is, hogy szörfölgessünk egy kicsit a neten, és megtaláljuk a számunkra megfelelő sportot, sőt mi több még ki is próbáljuk és így a következő hónapot már úgy tudjuk elkezdeni, hogy képesek voltunk minden tényezőt pontosan meghatározni és végleg eldobni a mindent takaró macinacinkat.

 

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát így biztosan nem maradsz le a következő posztról :-)

Szülői létünkért való hála

Avagy, mennyire vagyunk képesek észrevenni az örömöket a családi létben.

Annak érdekében, hogy megfelelően erősítsük szülői mivoltunkat, olykor mi magunk is tehetünk valamit, nem csak a környezetünk. Persze az fantasztikus érzés tud lenni, amikor egy kívülálló megdicsér bennünket, hogy milyen jó szülők vagyunk és a gyermekünk is mennyire kiegyensúlyozott, de azért, ha mi magunk megvizsgáljuk magát a szülői létünk milyenségét, akkor első körben az önvád az, amely általában jellemző mindannyiunkra. Pedig annyi minden jót is teszünk a gyerekekért, a családunkért és persze magunkért is, de valahogy erről mindig elfelejtkezik az ember. Lássuk, hogy szülőként miért is lehetünk hálásak:

 osho.jpgpinterest

Egymásért: az első és legfontosabb talán az, hogy azért legyünk hálásak, hogy egy csodás napon családdá válhattunk. A zűrzavarokkal teli hétköznapok során, amikor az ember rohan reggel a gyerekkel át a dugón be a melóhelyre, majd délután ugyan ez visszafelé, akkor valljuk be, hogy nem igazán érzünk ezért akkor nagy hálát, hogy részesei lehetünk mindennek. De maga az érzés, hogy örülünk a családunknak, az pedig szinte teljesen elveszik a szürke hétköznapokban. Néha már nem is emlékszünk rá, hogy milyen volt az a pillanat, amikor először lettünk szülők - apa és anya - annyira gyorsan képes elillanni ez a megfoghatatlan állapot. Cserébe viszont marad a mérgeskedés a kocsiban ülve, vagy a gyerek rosszaságai miatt. Pedig nem is olyan rég, még azon morfondírozott az ember, hogy vajon ő mikor állhat be a szülők csoportjába és mikor élheti át ő is ezeket a bosszantó dolgokat...  

 

Az időért: magáért az időért, hogy egyáltalán van lehetőségünk együtt megélni és átélni a boldog családi pillanatokat. Amikor láthatjuk, hogy miként fejlődik és okosodik egy gyerkőc. Talán nem is ismerek olyan szülőt, aki ne szerette volna már legalább egyszer megállítani az időt, akár csak egy másodpercre is, hiszen amit a legtöbb szülő szájából hallasz az nem más, mint "ez a gyerek egy pillanat alatt megnőtt, annyira rohan az idő" című mondat. Általában a legtöbb szülő számára azonban az idő inkább bosszúságra ad okot és nem az örömre. Bosszúsak vagyunk azért, amiért a gyerek még pár perccel tovább akar játszani, ahelyett, hogy örülnénk, hogy egyáltalán még gyerek és még játszani szeretne?! Persze relatív az idő hosszúsága, hiszen mindannyiunknak más a tűrőképessége és más az a határ, ami még számára elviselhető. De azért olykor érdemes emlékeztetni önmagunkat arra, hogy az idő bizony elmúlik és vele együtt a gyermekünk gyerekkora is.

 

Apróságokért: hogy mik azok az apróságok?! Hát minden olyan dolog, ami a te családodban örömet és boldogságot okoz számotokra! Ilyen lehet például egy közös délutáni alvás, vagy hogy végre sikerült lerajzolnia a gyermekünknek a családunkat, esetleg (mondom esetleg :) amikor 5 percig csendben ültök egymás mellett minden feszkó nélkül, vagy amikor tudja a feltett kérdésedre a helyes választ. Sokszor nem érzékeljük, hogy valójában milyen csodának vagyunk a részesei, mert annyira átakarunk lépni a mai napon, és a holnapra koncentrálva túlpörgetve azt, sietünk mielőbb mindent kipróbálni és letudni. De ez sajnos odáig vezethet, hogy elfeledkezünk arról, hogy a családi pillanatokat meg kellene tudnunk élni és át kellene tudnunk érezni, nem pedig túl kellene élnünk. Tudom, hogy ez az egész talán túlzottan is szentimentálisan hangzik, de, ha megkérdezném tőled, hogy te ma pontosan hányszor álltál meg, és örültél annak, hogy azok közé a szerencsések közé tartozhatsz, akiknek családja van, akkor tudnál rá egyáltalán választ adni?!    

 

 

 Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát így biztosan nem maradsz le a következő posztról :-)

süti beállítások módosítása