pinterest

Az ünnepek elteltével egyre inkább automatikusan elkezdjük kitakarítani az életünkből a feleslegessé vált dolgainkat. Olykor annyira természetesek ezek már számunkra, hogy fel sem tűnik igazából, hogy megtesszük és szép fokozatosan rend és tisztaság alakul ki körülöttünk, amivel jelezzük a természet felé, hogy igen, készen állunk arra, hogy belevágjunk, sőt mi több képesek is vagyunk (talán) befogadni az új évet, az új lehetőségeket.

Miután a karácsonyfa elkezdi hullajtani a leveleit, elérkezettnek látjuk az időt mi is és leszedünk róla mindent, ami értékkel bír, majd kidobjuk a már csupasz fát. Szétszedjük a gondosan felrakott karácsonyi égőket, visszarakjuk a dobozba az esetleges gyerekkorunkból még megmaradt nagy becsben tartott törékeny díszeket és elrakjuk azokat a következő alkalomig. Az ünnepi díszbe öltöztetett házat megtisztítjuk a sallangoktól és az olykor már túlzásba vitt masniktól és boáktól, majd visszatér a házba a megszokott rend, és ezzel együtt egyfajta csend, amely arra késztet minket is, hogy akkor vágjunk bele és tervezzük meg az évünket - hiszen új év, új kezdet - úgy, ahogyan nekünk és a családunk számára a leginkább megfelelő (lenne).

Pont úgy, ahogy nekünk jó. Csak egy a baj, hogy sokszor mi magunk sem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy mi is lenne számunkra a lehető legjobb. Álmok, azok vannak, azt gondolom, hogy mindenki fejében, de konkrét tervek, vagy célok, már nagyon kevés embernél lelhetőek fel. Valahogy mindent azonnal szeretnénk elérni az életünkben.  Most! Nem pár hónap múlva, vagy ami még szörnyűbb évek múlva, hanem most azonnal rögtön. Úgy gondoljuk, hogy ha túl sokat foglalkozunk 1 dologgal, akkor elvesztegetjük az időnket (amiből a legkevesebb van), hiszen körülöttünk mindenki más halad. Igen, halad, de merre(?) - hisz a legtöbb ember bizonytalan és vaktában vág neki mindenki, minden iránynak (tervek nélkül). Mondván, ha másoknak sikerült, akkor nekem is.

Pusztán egy dologra felejtünk el odafigyelni. Saját magunkra és arra, hogy igazából mit is szeretnénk elérni az életünkben.

Rengeteg dolog vesz minket körül, amelyek mind mind hatással, sőt olykor pedig befolyással is vannak ránk. Elhatározzuk, hogy az új évben lefogyunk, hogy megtanuljuk azt, amit eddig még nem, megpróbáljuk átlépni a saját határainkat, vagy hogy mostantól jobbak, szebbek, esetleg egészségesebb életet kezdünk el élni. De ezek tényleg mi vagyunk?! Tényleg mi vagyunk azok, akik leszeretnének fogyni, nem csak azért akarjuk, mert a csapból is ez folyik és mert legutóbb azt olvastad az interneten, hogy mennyi az ideális súly, amit el KELL érned?! El KELL érned, meg KELL szerezned! Hm. Önmagunk szorongatásában annyira jók tudunk lenni, hogy szinte már fel sem tűnik, hogy igazából ki az, aki mindezt teszi velünk és mérgesen ráfogjuk mindenki másra. Azért KELL lefogynom, mert a párom szerint kövér vagyok, azért KELL megszereznem azt a tárgyat, mert csak akkor fogom úgy érezni, hogy vagyok valaki és tartozok valamelyik csoporthoz.

Pedig, ha hagynánk, hogy az ünnepek utáni csend hasson ránk és megtisztuljunk mi magunk is, ahogyan a lakásunkat is megtisztítjuk a karácsonyi giccsektől, sőt mi több, kilépnénk a már sajnos megszokott zajjal teli világunkból, akkor talán megtalálnák mi is azt, ami számunkra a legmegfelelőbb út lehet. Hiszen nem véletlenül borul télen csend az egész  (hófödte) tájra, hisz, az állatok is ilyenkor töltődnek fel és alszanak téli álmot. Akkor mi miért is lennénk mások?! Tisztában vagyok vele, hogy ma ezt szajkózza mindenki, hogy ha nem vagy elég gyors, akkor lemaradsz és nincs több lehetőséged. De véleményem szerint nem az időn múlik valami, hogy ma, vagy 2 hónap múlva vágunk bele bármilyen tervnek a megvalósításba. Nem kell felpörgetve élned folyamatosan az életedet, főleg nem már január 1-től. Elég ha, először kipihened magad, majd csendben! végiggondolod, hogy igazából neked (vagy a családodnak) mire is lenne szükséged, a többi meg úgy is jönni fog magától.

Edina