- Akarom!

- Na nem kislányom, ilyen sincs, maximum szeretném!

 

pinterest

Sok esetben a gyerekek és a szülők között ez a párbeszéd napi szinten lezajlik. Ő akar valamit, mi kijavítjuk, aztán 10 perccel később, megint javítjuk. A sokadik ilyen után, azonban elgondolkoztam, hogy valójában mit is jelent ez a két szó és tényleg jó, ha arra tanítom, hogy "csak" szeressen bizonyos dolgokat és nem tanítom meg arra, hogy miként kell "akarni" bármit is elérni az életben?!

 

Amióta elkezdtem jobban erre a két kis szóra odafigyelni és ezek valós jelentéseikre, azóta ne nézzetek hülyének, de egyre jobban belegabalyodok, hogy most akkor melyik számít jónak és melyik rossznak?!

 

AKAROM VS. SZERETNÉM

 

Felnőttként azt mondani valamire a mai világban, hogy akarom, nos kissé erőszakosnak tűnik és nem igazán van pozitív kicsengése. Ráadásul, ha ezt még megtoldjuk azzal, hogy "most akarom" akkor szinte azonnal visszahőköl mindenki, hogy neked se lehetett gyerek szobád!

 

De a gyerekeknél kicsit más a helyzet, vagy...

 

Ugyanis, ha azt nézzük, hogy mennyire őszinték még, nincsenek megjátszásaik (csak talán hiszti közben) és nem taktikáznak.

 

Nincsenek bevált modoros módszereik arra, hogy kit hogyan lehet manipulálni és irányítani (bár szülőként olykor ezt érezhetjük). 

 

Helyette csak azt mondják ki őszintén, amit az adott percben gondolnak, éreznek és amit el akarnak érni bármi áron!

 

Annyit azonban tudnak már, hogy ha valamire szükségük van, akkor azt akarják. Azért akarják, mert talán így születtek ők is, ahogy mi is, hogy mindent akarunk, mert nem szeretnénk megalkuvók lenni. Csak aztán felnőttünk és a felnőtt létünk része az, hogy már nem akarunk túl sok mindent, de néha meg szeretnénk egy kicsit többet, mint amink van.

 

Ezzel pusztán csak az a gond, hogy ha az ember valamit szeretne, akkor nem fog érte hatalmas erőfeszítéseket tenni. Nem, tényleg nem fog, ne is áltasd magad. Mert ha valamit annyira de annyira szeretnél, hogy csak arról beszélsz és azzal kelsz és fekszel, akkor az már akarat és nem szeretet. Márpedig, ha belegondolsz, hogy a gyermeked mennyi energiát fektet abba, hogy kifejezze az akaratát, máris érted az ő teóriájának a lényegét.

 

Tudom egyesek szerint a gyerekek még nem ennyire okosak, azonban itt nem is azon van a hangsúly, hogy milyen tudással rendelkeznek, hanem arról, hogy ki mennyire képes küzdeni a céljaiért, amit ténylegesen és valójában akar. Na és akkor itt derül ki, hogy felnőttként vajon jó-e az, ha csak szeretnék egy új állást és ezt hajtogatjuk úton útfélen mindenkinek, vagy az akaratunk által teszünk is érte és beadjuk az önéletrajzunkat bizonyos pályázatokra.

  

Így míg a felnőttek inkább mindent csak szeretnének és nem akarnak (vagyis tényleges lépéseket nem igazán tesznek a céljaikért), addig a gyerekek addig hajtogatják és küzdenek a legkisebb dolgokért is, ameddig azt el nem érik.

 

Én magam szeretet párti vagyok, de olykor valóban elbizonytalanodom, hogy akkor most melyik is a jobb, az akarat vagy a szeretet?!