Babarózsa

BABARÓZSA – online önbizalomerősítő beszélgetések anyukáknak

Engedjük el az elengedés című témát
Avagy, anyaként mitől lenne jó megszabadulni 2018-ban

Év végén illetve év elején, a legtöbb ember listát készít az előző évéről. Az első ilyen lista, ami eszembe jutott, az maga az elengedés. Mi az, amit szükséges lenne elengedni és ezáltal továbblépni, nem beleragadni helyzetekbe, szituációkban, és így beengedni valami jobbat, újat, ami feltölt és hozzájárul ahhoz, hogy jobban sikerüljön a következő évünk. Íme, 4 pont, amit anyaként olyan jó lenne, ha tényleg eltudnánk engedni (már ha képesek vagyunk rá :):

 

kep.jpgpinterest

 

A folyamatos figyelést: saját magamon is tapasztalom, bár azért amennyire csak tudok, azért erre megpróbálok ügyelni, hogy ne figyeljem a gyermekünket minden egyes idegszálammal. Valóban fárasztó tud lenni (és gondolom, hogy igazából számukra is az lehet) hogy folyamatos kontroll alatt vannak a gyerekek. Nem tudnak úgy megmozdulni, élni, hogy a szülő ne szóljon rájuk valamiért. Sok szülőn látom, hogy ezt is képesek túlzásba vinni, mégpedig úgy, hogy még egy-két szót sem tudsz velük váltani, mert látszólag ugyan ott vannak veled egy társaságban, de ha kérdezel tőlük bármit, vagy esetleg még választ is remélnél a kérdésedre, akkor már csak az üveges szem az, ami rád mered és azon kívül szinte semmi más. Persze nem mondom, hogy ne figyeljünk oda rájuk, hiszen gyerekekről van szó, inkább csak arra célzok, hogy olykor gondoljuk vissza arra az időszakra, amikor nekünk mentek az agyunkra a felnőttek, mert mindenbe beleszóltak és máris képesek leszünk kissé visszafogni magunkat (mondom, kissé, nem nagyon :).  

 

Stresszelést: néha elgondolkozok azon, hogy vajon más szülőben is létrejött a stressz gén a gyermekük megszületésével, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés. Azt hiszem, hogy talán nem tudok olyan területet mondani, aminek a végére nem egy orbitális nagy betegség, vagy baj alakulhatna ki, ha róla van szó. Jó, tény és való, hogy a nők verhetetlenek abban, hogy mindenbe belelássák a negatív oldalt is (én inkább reális típusnak hívom magunkat), így ha mondjuk egy sima nyaralás megszervezéséről van szó, akkor is képesek vagyunk mondjuk felvásárolni a teljes patikát, HÁTHA MAJD SZÜKSÉG LESZ erre meg arra a gyógyszerre is. Talán mi nők valahogy így vagyunk összerakva, hogy előre megpróbálunk mindenre felkészülni, még a lehetetlen helyzetekre is, míg azt gondolom, hogy a férfiak ezt is képesek lazábban kezelni...   

 

Mindenki jobb nálam érzést: olykor, amikor elgyengül az ember, képes azt érezni legbelül, hogy ő az utolsó szülő a földön, aki nem képes semmi jóra és főleg nem jót adni a gyermekének. De persze ez nem így van! Sőt! Sokfélék vagyunk és a nevelési elveink is ennek megfelelően eltérőek, azonban ez nem jelenti azt, hogy te lennél az egyik legrosszabb szülő a világon, csak mert a ti családotokban nem az vált be, ami a többi száznál. Persze jószerével dőlnek a jóindulatú szülőtársak véleményei is, akik döngetik a mellüket, hogy lásd, ők mennyivel jobbak nálad/nálatok, de kérlek ne dőlj be ezeknek a játszmáknak, ez csak egy szülői álarc, amivel a többiek így próbálják meg leplezni a valódi félelmeiket! 

 

Mások véleményét: számomra ez az egyik legnehezebben elengedhető tényező. Az ember az eszével pontosan tudja, hogy számára és a családja számára mi az, ami megfelelő és kivitelezhető. Ehhez képest azonban jönnek a (kéretlen) vélemények, hogy miként lehetnél jobb szülő, vagy mi az, amit teljesen másként kellene tenned. Sok esetben nem is kell véleményt kérned egy-egy adott témában, hiszen a többi szülő megfog találni és akaratodon kívül is elmondják a saját verizójukat, ezzel pedig téged szépen kétségek közé kergetnek. Vajon, akkor is jó életet tudok biztosítani a gyermekük számára, ha én másként cselekszek, másként nevelem, ha más vagyok - törhetnek fel benned a kérdések?! Azonban, ha képes vagy kizárni mindenkit, aki nem tartozik bele a te (családi)körödbe, akkor azzal akkora előnyre teszel szert, amiről nem is álmodtál és ezzel beelőzöd a károgókat.   

 

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát így biztosan nem maradsz le a következő posztról :-)