Vajon az új élethelyzettől bizonytalanodhatunk el olyan sokan, vagy egyszerűen be kell tudni vallni, legalább önmagunknak, ha tetszik, ha nem tetszik, de az anyaság és a vele járó felfordulás nem mindenkinek való?! Csakhogy a gyermeket pénztártól való távozás utána már nem lehet visszaadni. Ez van, ezt kell szeretni és meg kell vele küzdeni. Vele és önmagunkkal, hogy olyan életet legyünk képesek élni, amely mindkét fél számára boldogságot és kiegyensúlyozottságot hoz. Szörnyű ez a kell szó, hiszen nem kötelez rá senki, mégis egy belső kényszer/motor az, ami hajt minket, hogy gyerünk, csináld, akkor is ha nem akarod, mert anyaként ez a te kötelességed. De ha kényszernek éljük meg, akkor valóban azzá is válik. Hiszen ez is, mint minden fejben dől el. Ha állandóan csak a rosszra és a negatív dolgokra összpontosítunk, akkor ne csodálkozzunk, hogy idővel csak azok jelennek meg az életünkben, mivel mi voltunk azok, akik arra koncentráltak, amit nem szerettek volna, mégis ezzel vonzunk magunkhoz minden rosszat.  

De vajon mi az, amitől bizonytalanná válhat egy olyan nő, aki miután évekig vágyódik a baba után, mégis, amikor megkapja, azt, amire annyira nagyon vágyott, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Jön a csalódás érzése, hogy nem ezt várta, nem erre számított és végül azt érzi, hogy élete legboldogtalanabb helyzetében keveredett. Persze, ha megkérdezed tőlük, hogy jól vannak-e, a válasz mosolygásokkal teli IGEN lesz, azonban, ha az álarc mögé tudsz látni, mint egy nő, mint egy másik édesanya, akkor látnod kell a jeleket. Meddig normális az érzés, hogy nem vagy jó ebben és egyáltalán nem neked való az, ami ezzel jár?! Egyáltalán lehet segítséget kérni bárkitől is, anélkül, hogy törnének felettünk pálcát, hisz, ha egy szoptatás miatt hatalmas harcok törnek ki, akkor egy olyan esetről, mint a "nem érzem magam egyáltalán anyának" mégis milyen lavinát indítana be. Egyáltalán meghatározta azt már valaki, hogy ha hatodik hét után se érzed magad a világ legszuperebb anyukájának, akkor te már így maradsz és nem is leszel soha az?!  

A titok talán abban rejlik, hogy hagyjunk ÖNmagunknak elegendő időt arra, hogy felvegyünk egy új ritmust és ne stresszeljünk feleslegesen előre mindenen, ami a gyermek érkezésével, vagy pusztán a létezésével újdonságot hoz az életünkbe. Próbáljunk meg türelmesen és belülről figyelve ráérezni mindennek az ízére és nem fennakadni, hogy a változás terhét nem bírjuk el. Hisz bármennyire sem tetszik, sajnos a változás egyedül az, ami örök.

Edina