Amikor stresszről beszélünk, akkor mindenkinek a munkahelyi stressz jut először az eszébe. Azonban elég csak körbenéznünk és máris láthatjuk, hogy nem csak a munkahelyünkön találhatjuk magunkat szemben ezzel a jelenséggel, de akár már otthon is. Sőt! Az újnak nem éppen mondható jelenség, egyre inkább megfigyelhető, miszerint azok az anyukák, akik "csak" otthon vannak és csupán "csak" a családot látják el, még inkább stressznek vannak kitéve, hiszen az ő apró cseprő problémáikat, pusztán csak egy munkából hazatérő stresszes emberrel tudja megosztani. Íme az anyaságunk 5+1 stressz faktorai:

Kiváltó okok - Mit is mondhatnék. Leginkább azt, hogy ha már egyébként is fel van pörgetve anyu, akkor elég sok minden kiválthatja az ugrásra kész állapotot. Mivel egész nap a gyerkőc terelgetése, tanítgatása és a ház körüli munkák (főzés, mosás, takarítás, bevásárlás + egyéb) elvégzése körül forog, így mondhatni szünet nélküli csúcsra járatásról van szó. Tapasztalatból tudom, hogy némi stressztől persze akár egy-egy porszívózás alatt is megszabadulhatunk, de valljuk be, hogy mivel folyamatos az otthoni teendők körüli stressz, ezért mire kijön az ember belőle, már kezdődik is a másik. Persze sokan kérdezheti, hogy mégis min tud egy otthon ülő nő annyit stresszelni. Én csak azt javaslom, hogy mielőtt bárki megkérdezné ezt egy anyukától, előtte azért kérdezze meg tőle, hogy miként telik egy napja.  

Hullámok - Bizonyos nézetek szerint, a gyerkőcök hozzávetőlegesen 6-7 éves korukig az anya aurájában élnek. Ami annyit jelent, hogy minden felénk érkező és/vagy tőlünk távozó úgynevezett hullámokat éreznek a gyermekek és ők ennek hatására viselkednek jól, vagy rosszul, esetleg válhatnak érzékennyé (persze sok mástól is függhet még). Magyarán, ha anya nyugis és nem bosszantja fel magát, akkor (elvileg) a gyermek is nyugodt marad. Azonban, ha stressz ér minket (legyen az bármilyen nüansznyi kis dolog, ha minket dühít) a gyerkőc ezt azonnal érzi és ő is izgágábbá válhat. Nem hiába találhatunk már a könyvespolcokon több stresszoldó mesekönyveket is.

Teljes hírzárlat - OIykor kipróbálom és egyre többször tudom alkalmazni (büszke is vagyok magamra ezért), hogy vannak órák és előfordult már olyan nap is, amikor kizárok mindent, ahonnan rossz hírek érkezhetnek és ezzel megzavarhatja a nyugalmunkat. Persze sokan a munka miatt nem tehetjük meg, hogy kikapcsoljuk több napra a mobilunkat, de mondjuk hétvégén ezt is ki lehet próbálni. Esetleg érdemes kezdésként a héten kiválasztani egy napot, amikor kütyük helyett olvasunk. Nem hiába volt anno adásszünet hétfőnként a (dobozban) televízióban. Annyira megszaporodtak a rossz és tragikus hírek, hogy a Híradót simán lehetne Kékfényeknek is nevezni és hát egy anya fantáziája határtalan, ha a rémhírek továbbgondolásáról van szó. 

Önbizalom - Amennyiben önbizalomról beszélünk fontos elmondani, hogy sok anyuka hozzájárul a többi anyuka önbizalom leépítéséhez. Azonban nem szabad megengedni, hogy mások, akik esetleg kevésbé ismerik a te családhoz való hozzáállásodat, illetve nézeteidet, beleszóljanak bármibe is. Rengetek olyan anyukával találkozok én is, akiket már a földbe döngölt néhány okoskodó anyu, akik mindenkinél mindent jobban tudnak és természetesen jobban ismerik nálad a te saját gyermekedet. De állj! Neked a saját családod a legfontosabb. Nem engedheted meg másnak, hogy téged a te anyaságodban elbizonytalanítson és hogy a földbe döngöljön, csak azért, hogy neki igaza legyen és ezzel téged összezavarjanak. Ki kell állnod önmagadért és a saját nézeteidért és nem utolsó sorban a családodért, hiszen te ismered őket a legjobban és te tudod, hogy számotokra mi a megfelelő. Ne engedd, hogy mások irányítsák azt, hogy te milyen anya legyél! 

Szuperanyu -  Szerintem mindenki ismer egy-két szuperanyut, aki tökéletes és mindig mindent tud és csillog villog a ház, aztán egy szép napon összeomlik a nyomástól. Nem tudom, hogy honnan van a nőkben ez a késztetés, hogy mindig tökéletesek akarunk lenni. Idővel én is rájöttem arra, hogy nem erről kell, hogy szóljon az élet. Nyilván fontos a tisztaság és hogy rend legyen, de nem kell túlzásba esni. Szükség esetén kérjünk segítséget, delegáljunk néhány feladatot (apa is letudja vinni a szemetet, vagy képes a bevásárlásra stb.). Nem kell a teljes családi házat a hátunkon cipelni, mondván én vagyok az anya(d Luke, és ha bele betegszem, akkor se kérek segítséget). A másik szuperanyus buktató, amikor mindenre csak és kizárólag igen-t tudunk mondani. NEM! Oltári nehéz ezt a szót kimondani, de mondjuk néha nemet is, hiszen az is sokat segítene rajtunk, ha nem mi akarnánk még a 26. buliba is a tortát megsütni. 

+1. Relax - Az legfontosabb ellenszere lenne a stressz kezelésünknek, ha képesek lennénk elsajátítani magát a relaxálást. Persze ez mindenkinek mást jelent, hiszen, ami az egyik nőt megnyugtatja (pl.: vásárlás) az a másikat épp, hogy stresszessé teszi. De talán mire eljutunk odáig, hogy az anyaságunkat megtanuljunk kezelni, addigra már van róla némi elképzelésünk, hogy mi az, amitől képesek vagyunk ellazulni és kikapcsolni, akár csak néhány percre is. 

 Edina

kép: pinterest