Babarózsa

BABARÓZSA – online önbizalomerősítő beszélgetések anyukáknak

Ha túl nagy a zaj

c7af31e254c668550bacb2880f0fcde2.jpgA minap metrón utazva olvasni próbáltam, de akkora zaj lett hirtelen, hogy egyszerűen képtelen voltam arra koncentrálni, amit a könyv közöli szeretett volna velem. Ahogy szétnéztem a tömegben, mindenki próbálta túlordítani a másikat. A sok telefonáló, és külföldi eltévedő, vagy a viháncoló iskolások mind mind a maguk mondandójára figyeltek és olykor, ha nekik ment valaki, akkor felháborodva tudatták másokkal, hogy ez nem tetsző dolog volt számukra. Figyelve az embereket látszott mindenkin, hogy egyáltalán nem foglalkoznak másokkal, mindenki csak önmagára próbál összpontosítani, de mindenkit eltérít az alapzaj. Miközben mindannyian a saját dolgukkal akartak volna foglalkozni, helyette másra figyeltek, így a 100%-os figyelem mindenkinél elmaradt. Az egyre fokozódó (bennünk) lévő alapzajról, pedig valahogy azonnal az jutott az eszembe, hogy mennyire érdekes, hogy az anyasággal is (és olykor mással is) így vagyunk. Ha túl sok megmondó és túlkiabáló ember van körülöttünk, akkor egyszerűen elfelejtjük azt, hogy mi kik vagyunk és mi az, ami számunkra fontos, ami a lehető legjobb nekünk és képtelenek vagyunk koncentrálni a saját dolgunkra, helyette viszont minden másra. Nem másnak és nem másra figyelve kellene élnünk, hanem önmagunkat előtérbe helyezve, de nem a lefelé taposó önző módon, hanem befelé figyelve. Utat engedve a megérzéseink számára, hisz az anyai ösztön mindannyiunkban meg van, csak le kellene tudnunk halkítani a külső zavaró zajokat, hogy a felszínre tudjon törni a magabiztosságunk.  

Amikor gyerekes családok között vagyunk, akkor előbb utóbb elindulnak a (kéretlen) tanács osztogatások, ki hogyan, mikor, mit tesz a gyermekével, ami tutibiztosezerszázalékra beválik. Ezzel csak az a baj, hogy ha nem vagyunk magabiztosak, akkor képes mindenki összezavarni és könnyen egy őskáoszos és zűrzavaros mamivá válhatsz. Amivel viszont az a baj, hogy nem csak te válasz azzá, hanem egyrészt a gyerkőcödre is ráragasztod ezt a fajta ziziséget, másrészt viszont kapni fogod sorra a jobbnál jobb "mostanában úgy szét vagy csúszva" hosszanti monológokat.

Hogy mi lehet a megoldás?! Talán meg kellene tanulnunk kizárólag önmagunkra figyelve élni (az anyáknak pedig befelé figyelve nevelni). Még az esélyét sem megadni annak, hogy elbizonytalaníthasson minket a sarki zöldséges, vagy egy közeli barát. A megmondókra pedig a legkézenfekvőbb megoldás tudnám javasolni, ha kívülről bazsalyogva beszélgetsz velük, mialatt ők épp az életről tartanak neked kiselőadást, fejben tervezd meg a vacsit, így mindenki jól jár :-)  

 

kép:pinterest