Babarózsa

BABARÓZSA – online önbizalomerősítő beszélgetések nőknek/anyáknak

Hogyan tudjuk feldolgozni a szülést

 



kép:pixabay


Sok ismerősöm még évekkel a szülés után is hidegrázást kap az egésztől, ha visszagondol rá. Valahogy nem igazán szeretünk mi nők erről beszélni. Ha vagy annyira szerencsés, hogy egy jó élmény volt akkor azért, ha pedig szörnyen hosszú és rossz emlékként maradt meg benned, akkor meg nyilván azért. De vajon miként szabadulhatunk meg az olykor már kínzó szülési múltunktól:

  • Fogadd el a történteket! Ezen sajnos már nem lehet utólag változtatni. Hiába rágódunk a múlton és azon, hogy ha jobban és erősebben koncentráltunk volna, vagy ha több tornán, felkészítőn vettünk volna részt, akkor biztos, hogy jobb/szebb/könnyebb lett volna minden. HA. HA. HA. Na persze, mindig ez a szócska. Ha ez lett volna, vagy ha az lett volna. De hiába is hajtogatjuk önmagunknak, vagy másoknak ezeket a mondatokat - akár napi szinten, ettől ez az egész már megtörtént velünk és ez már a múltunk része. Fogadjuk el, hogy akkor és ott mi úgy tudtuk viselkedni és megélni az egészet, ahogyan. Próbáljuk elengedni, és nem mérgeskedni, hogy persze mert rajtam kívül mindenkinek q jó volt és imádták minden pillanatát. Persze nyilván egy híresség se fogja azt hajtogatni, hogy az ő lelkéből is ott maradt egy darab a szülőasztalon. Akkor kire nézne fel a többség... 
  • Engedd el a lelkifurkádat! Sokunknak van lelkiismeretfurdalása, mert ezt az egészet másként képzeltük el. Lágy zene szól majd, mindenki kedves, a fájásokat szinte nem is érezzük, apa egy pillantásból érteni fog mindent és a doki pedig közli velünk, hogy milyen büszke ránk. Ilyen az elképzelt szülés! Elképzelünk valamit, majd teljesen máshogy, de megvalósul. Ne érdekeljen az, ha te végül természetes szülés helyett császárral szültél, vagy épp makacsul ragaszkodtál ahhoz az elméletedhez, hogy te bizony kibírsz mindent és nem kérsz semmit, majd a szülőszobán meg te voltál az első, aki dupla adag gyógyszert kért. Van a terv, amit kitalálunk, hogy mit szeretnénk és ez egyfajta irányt mutat számunkra, na meg van a tény, ami aztán a végkifejlet. A tervek azért vannak, hogy eltérjünk tőlük és idomuljunk mindig az adott szituációhoz, ahogy a valós életben is, hogy aztán megszülethessen maga a csoda.   
  • Bocsáss meg mindenkinek! Először is önmagadnak! Ez az első és legfontosabb, hogy ne hibáztasd megad egy életen át semmiért, ami ott történt. Nyilván megvolt annak is az oka, hogy mi miért történt úgy, ahogy. Másodsorban pedig másoknak is bocsáss meg. Ha mondjuk ráordítottál szegény apára, azért, mert nem értett meg téged két pislogásból, hogy most vizet, vagy kekszet kértél. Nyilván nem tudta ott átvállalni a te fájdalmadat és szinte nincs is olyan nő, aki ne tudna felsorolni olyan személyt a szülése alatt, akitől ne készült volna ki.  
  • Szeresd újra önmagadat! Megváltozott az egész életed - megjegyezem apáé is - és persze a tested is. Egy csodás anyuka vagy, egy édes babával és így letettek egy kerek család. Erről már írtam korábban a SHREKrekded-ben, hogy én mennyire szépen kikerekedtem a szoptatás alatt. De úgy voltam vele, hogy a fene egye meg, egy nő életében hányszor ismétlődhet meg azaz életszakasz, hogy annyit eszel és amit akarsz. Az egész életünket végig arra tesszük fel, hogy csinosabbak legyünk. Próbáljuk meg úgy felfogni ezt az időszakot, hogy egy átmenet a régi énünkből az anyai énünkbe. Majd ha már képesek és hajlandóak vagyunk újra az alakunkra is figyelni, akkor pedig az új énünk kerül előterébe, de addig feleslegesen ne stresszeljünk magunkat azon, hogy mindenki csinosabb nálunk.