Kovács Edina coach - babarózsa blog

Kovács Edina coach - babarózsa blog

Milyen anya legyek?

2016. március 25. - Babarózsa21

 

  • kép:pixabay
    szoptatós, vagy tápszert adós,
  • cumiztatós, vagy újjszopit engedős,
  • külön ágyban, vagy együtt alvós,
  • minden sírásra ugrós, vagy sírni engedős,
  • külön kádban, vagy együtt fürdős,
  • üveges, vagy több órán át főzött ételt adós,
  • gagyogós, vagy érthetően beszélős,
  • játszótérre, vagy játszóházba vivős,
  • megvígasztalós, vagy legyintős,
  • vízet, vagy üdítőt itatós,
  • csokit, vagy müzlit etetős,
  • bölcsiztetős, vagy otthon maradós,
  • magán, vagy állami óvodába járatós,
  • gyorséttermi ételt, vagy előre csomagoltat adós,
  • mesét nézetős, vagy mesekönyvet olvasós,
  • motoroztatós, vagy futóbicikliztetős,
  • cipelős, vagy sétáltatós,
  • jelmezbe, vagy farmerba utcára engedős,
  • dicsekvős, vagy bölcsen hallgatós,
  • megjátszós, vagy őszintézős,
  • mások előtt, vagy titokban sírós,
  • másokat majmolós, vagy önmagukat adós,
  • előre az egész életét megtervezős, vagy ráhagyós,
  • farkastörvényre felkészülős, vagy kerülős,
  • mini felnőttet, vagy gyereket nevelős...

 

Edina

    Maradjak önmagam, vagy...

     

    kép:pixabay
    A kezdet kezdetén szinte nincs is olyan (első) szülő, aki ne tenne fel számtalan hülye kérdést magának és olykor a még bizonytalanabb apukának, amivel szép lassan paragéppé válunk. Idővel rájön az ember, hogy a név kiválasztása az még csak a kezdet, a megfelelő lány, vagy fiú pelus (vagy nincs is külön lány és fiú pelus) megtalálásához képest. A sok rokon, ismerős, és barát történetei méginkább képesek ránkhozni a frászt, hogy erre az egészre képtelenek leszünk. Mire azonban megérkezik a picur, a fejünkben teljessé válik a zűrzavar. Szuper.
    Így hát ott állsz a kiságy mellett, hajnali fél kettőkor, hogy már egykor ennie kellett volna a gyereknek, de te olyan felelőtlen anyává váltál, aki nem kelt fel magától az 1 órai etetésre és a gyerek pedig nem úgy működik, ahogy a könyv, a szomszéd és a sarki boltos szerint kellene. Szóval ott állsz a csodásan berendezett kiságya mellett, hogy most akkor a mi lenne a tökéletes neki (vagy neked). 
    Felébresszem és legyek "ál ősanya", aki másokat követ és másokra hallgat, hiszen így már most rendre tudom szoktatni és hát ki mutassa meg neki a helyes irányt, ha nem én. Ha ezt teszem akkor vajon jól alakítom ki a számára megfelelő napirendet?!
    Vagy legyek önmagam, aki a saját megérzéseire és a babájára figyel, és kizárja a külvilágot. Kövessem az ő biológiai óráját és legyek az, aki elfogadja őt olyannak amilyen, és ne akarjam irányítani még az étkezését is, hanem hagyjam, hogy ő jelezze, hogy ha ténylegesen éhes lesz?! De nem fog lefogyni, ha kihagy egy evést?! Mialatt zsong a fejem a sok önmagamnak feltett kérdéstől, a babám, aki nemrég még a pocakban bulizott, most édesen szuszizik. Szinte repül az idő, így a székről, amin eddig görnyedten ültem, visszakúszok az ágyba.
    Lehunyom a szemem, de felriadok minden kis neszre. A fáradtságtól alig bírom kinyitni újra. Egy pillanatnak tűnik az egész. Az órán a számokat befókuszálni pedig szinte lehetetlenség, de újra és újra megpróbálok erőtvenni magamon.
    Reggel 7 óra. Hm. Először aludta át az éjszakát. Azt hiszem, maradok önmagam, az talán jó választásnak tűnik, vagy...     
    süti beállítások módosítása